<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">A velünk együttérző Jézus – Kovács Sándor újmisés szalézi pap Isten pedagógiájáról</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2023. szeptember 21., csütörtök | 20:55<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-velunk-egyutterzo-jezus-kovacs-sandor-ujmises-szalezi-pap-isten-pedagogiajarol">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-velunk-egyutterzo-jezus-kovacs-sandor-ujmises-szalezi-pap-isten-pedagogiajarol</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g133432']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133432&v=1&img=c_img_9538.jpg" width="471" height="314" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="4 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Nem
vallásos környezetben nevelkedett, nem járhatott hittanra, nem került
be a szombathelyi főiskolai kollégiumba – a néptáncot is oktató Kovács
Sándor számára mégis egy olyan út kezdete volt mindez, amely a szalézi
rendbe és a papsághoz vezetett. Székely János püspök július 1-jén
Szombathelyen szentelte pappá őt és rendtársát, Ilodigwe Emmanuelt. </h3><div class="gmail-contentsav"><p>„Hivatásom
eredete a gyermekkoromra nyúlik vissza. Bár a családom nem vallásos,
így a hitbeli alapokat nem otthon kaptam meg, a szüleim mégis sok olyan
erényt közvetítettek felém, amelyek alapvetően keresztény értékek” –
kezdi a történetét Kovács Sándor.</p>
<p>A szalézi újmisés pap Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Kengyel nevű
településen nőtt fel. „A gyerekben van egy természetes vonzalom Isten
iránt. Általános iskolás voltam, amikor megszólított valami. Lengyel
István egri főegyházmegyés pap most már negyvenkét éve plébános
Szajolban, a mi falunk a fíliája. Mindig kijárt hozzánk. Az volt a
szokása, hogy ebédidőtájt megjelent az általános iskolában,
összegyűjtötte a gyerekeket, és hittanórára vitte őket. Elhúzta a
mézesmadzagot előttem is, mert megígérte, hogy aki jön hittanórára,
azzal majd bemennek a templomba. Sokat jelentett ez nekem, mert iskolába
menet és hazafelé jövet mindig elhaladtam a templom előtt, és különben
is sokat játszottunk az épület mellett. Vonzott a templom, izgatott,
hogyan juthatnék be. Aztán sikerült is – a szüleim tudta nélkül. Sok
ilyen »illegális tevékenységet« folytattam kisgyerekként.</p>
<blockquote>
<p>Amikor beléptem a templomba, megfogott az atmoszférája, a monumentális falak, a szép festmények.</p>
</blockquote>
<p>Ám a hittanra járás csak addig tartott, amíg le nem buktam a szüleim
előtt. Megmaradt bennem az a kép, amikor ezt követően tárt karokkal
láttam az atyát, aki hittanórára várta a gyerekeket. Átbújtam a lába
alatt, és futottam tovább ebédelni. A hittantanulás akkor számomra véget
ért.”</p>
<p>Középiskolásként Sándor nem olyan környezetbe került, ahol a hitet táplálta volna valami.</p>
<blockquote>
<p>Tanár szerettem volna lenni kisgyermekkoromtól fogva, vágytam arra,
hogy gyerekekkel foglalkozzam. Mindegy volt, hogy milyen szakosként,
csak tanár legyek.</p>
</blockquote>
<p>Ez volt a célom. Szombathelyre felvételiztem, a tanárképző
főiskolára. Felvettek, de a legnagyobb nehézség csak ezután következett:
közel négyszáz kilométerre az otthonomtól vajon hogyan tudok szálláshoz
vagy kollégiumhoz jutni? Az albérletet nem bírtuk volna fizetni.
Megérkeztem a főiskolára, és azzal szembesültem, hogy nincs kollégiumi
férőhely. Összetört az álmom, hogy tanár lehetek végre.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133432']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133432&v=1&p=1&img=c_img_9550.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p><span>A gondviselés azonban küldött akkor egy ismeretlen embert. Hogy ki volt ő, mi a neve, máig nem tudni. </span></p>
<blockquote>
<p><span>Odalépett hozzánk, és azt mondta nekünk, csalódott leendő
hallgatóknak, hogy van egy szalézi kollégium a városban, esetleg
próbáljuk meg ott… </span></p>
</blockquote>
<p><span>A kollégium szót értettem, a szaléziról azt sem tudtam, hogy
eszik-e vagy isszák. Mindenesetre elindultunk a szalézi kollégiumba, és
sikerült is felvételt nyernem.” Sándor így aztán szépen lassan
megismerkedett a szaléziakkal. „Mindig feltűnt, hogy egy oratórium nevű
valamibe gyűjtik a fiatalokat, de nem tudtam, mi az. Arra viszont hamar
rájöttem, hogy jól passzol a tanári pályához, és az arra való készület
idején gyakorlatot is szerezhetek.”</span></p>
<p><span>Sándor így szép lassan részesévé vált az ifjúsági
tevékenységeknek, megismerkedett a szalézi atyákkal, segített nekik a
szervezésben. „Teljes személyiségemmel bevonódtam. Ami talán hiányozott a
családból, azt ott megkaptam. Családias, befogadó közösséget ismertem
meg. Nem tökéleteset, hiszen voltak nehézségek, konfliktusok, de mindig
azt láttam ebben a közösségben, hogy előre akar haladni, és ott van
benne a megbocsátás, a szeretet. </span></p>
<blockquote>
<p><span>Mint egy családban, néha összezörrenünk, de a kibékülésnek, a
szeretet megélésének helye van. Egyre inkább azt éreztem, hogy ide
szeretnék tartozni.” </span></p>
</blockquote>
<p><span>Hogy a beavató szentségekhez járulhasson, felnőttként
katekumenátust végzett, 2005-ben részesült a keresztségben, a
bérmálásban, és elsőáldozó lett. „Akkor úgy éreztem: milyen szép, hogy
egy nagy családban, az Egyházban Isten gyermekeként jelen lehetek.
Örültem, hogy megkeresztelkedtem, bérmálkoztam, de hogy mit is jelent a
krisztusi élet, az csak sokkal később derengett fel bennem. Vívódtam,
hogyan tudnék megfelelni annak, amit Krisztus elvár tőlem. Az első nagy
küzdelmem ez volt: hogyan tudom a keresztény hivatást jól megélni.” Az
önmagával való harcai idején sokat segített Sándornak a közösség.
„Nagyon hiszek a közösségben, és javaslom minden fiatalnak, hogy járjon
közösségbe. Ez volt számomra a támpont. </span></p>
<blockquote>
<p><span>A közösség megtart, ki tudok bontakozni benne, bele tudom
tenni, ami az enyém, és kivehetem belőle, amire szükségem van, másokhoz
fordulhatok.” </span></p>
</blockquote>
<p><span>A szalézi közösség erejének megtapasztalása azzal járt együtt,
hogy Sándorban szépen lassan formálódott a szalézi hivatás. Nagyon jól
érezte magát a fiatalok között. Miután elvégezte a tanárképző főiskolát,
a Máltai Szeretetszolgálatnál volt programvezető. „A munkám pályakezdő
fiatalok közé szólított, akiknek segítettünk elhelyezkedni. Ekkoriban
kerestek meg a szombathelyi püspöki általános iskolából, ami most már
Brenner János Általános Iskola és Gimnázium, ahol technika és életvitel
szakos tanár és néptáncoktató lettem. A tanítás mellett a Brenner János
egyházmegyei kollégium nevelőjeként is dolgoztam. Azt vettem észre, hogy
egyre több időt töltök fiatalok között. Éreztem, hogy ezen a területen
többet kíván tőlem a Jóisten, és családosként nem tudnám teljes
energiával, teljes időben odaadni magam ennek a feladatnak.” Sándor 2012
húsvétján jelentkezett a rendházigazgatónál, Csány Péter atyánál, hogy
szeretne szalézi lenni.</span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133432']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133432&v=1&p=1&img=c_img_9448.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p><span>Így aztán elindult a szerzetesség útján. „A szalézi hivatásnak
két formája van: a testvéri és a szalézi papi meghívás. Abban biztos
voltam, hogy szalézi vagyok. A pap rendtársaim, ha bemutatkoznak
valakinek, nem azt mondják: »pap vagyok«, hanem hozzáteszik, mert fontos
számukra: »szalézi szerzetes pap vagyok«.” A papi hivatás az ifjúsági
tevékenységek során fogalmazódott meg Sándorban, hiszen egyre inkább
vágyott közelebb vinni a fiatalokhoz a szentségeket. „Olyan fiatalokkal
kerültem kapcsolatba, akik megnyíltak előttem, megtaláltam hozzájuk a
kulcsot, és sok helyzetben úgy éreztem, ha most felszentelt pap volnék,
akkor felkínálhatnám nekik a gyónás lehetőségét, letehetnék a terheiket,
és haladhatnának előre az útjukon.” A szentségek kiszolgáltatásának
vágya miatt egyre jobban a papság felé húzott Sándor szíve. </span></p>
<p><span>Elkezdődött számára a szalézi formáció. Szombathelyen volt
jelölt, aztán prenovíciusként fél évet Kazincbarcikán töltött, ahol
cigány fiatalokkal foglalkozott. „A legnagyobb művünk Kazincbarcikán
található, jelenleg is ott szolgálok” – teszi hozzá. Egy társával
Olaszországba küldték a noviciátus elvégzésére. Ez az időszak arra
szolgál, hogy a fiatal szerzetes megvizsgálja és eldöntse, valóban
szalézi hivatásra hívta-e őt Isten. „Első fogadalmat tettem, majd két
évig filozófiát tanultunk a Pápai Szalézi Egyetemen. Rómából hazatérve
egyenesen erre a szép helyre, Péliföldszentkeresztre jöttem.
Nyergesújfalun, a gimnáziumunkban voltam oratóriumvezető, és újra
tanítottam néptáncot is.” Amikor a kétéves tirocinium (a gyakorlati idő)
letelt, megkezdődött Sándor számára a teológiai képzés a Sapientia
Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, így az óbudai rendházba költözött.
Négy évet töltött ott, majd diakónussá szentelték, és Kazincbarcikára
került. </span></p>
<p><span>„Ha valaki megkérdezné, miért lettem szalézi, azt mondanám: azt
a szeretetet, családiasságot és befogadást, amit Szombathelyen a
szaléziak között átéltem, szeretném másokkal is megtapasztaltatni,
azokkal a fiatalokkal, akiknek hasonló nehézségeik vannak, mint nekem
voltak. </span></p>
<blockquote>
<p><span>Isten szeretetének jelei és hordozói kell hogy legyünk az alapszabályzatunk szerint, én is ezt szeretném megvalósítani.” </span></p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g133432']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133432&v=1&p=1&img=c_img_9557.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p><span>Sándor papi jelmondata: „Megesett rajtuk a szíve.” (Mt 14,14).
„Azért választottam ezt, mert a lelkiségünkben megtapasztalható a
pásztori szív, a pásztori szeretet jelenléte. A szakdolgozatomban Isten
pedagógiáját kutatva kitűnt nekem a pásztori szeretet. Nagyon tetszik
Jézus emberi arca. Amikor meglátja a tömeget, a pásztor nélküli nyájat,
megesik rajtuk a szíve. Ez mélyen megérintett. </span></p>
<blockquote>
<p><span>Jézus olyan együttérzéssel fordul a tömeg felé, amely valóban
képes szólítani az embereket, be tudja vonni őket a közösségbe és az
üdvösségbe. Megesett rajtuk a szíve – ez összecseng azzal a szalézi
alapszabályi pontunkkal, amely a pásztori szeretetről szól.” </span></p>
</blockquote>
<p><span>A szentelés különleges élmény volt Sándor számára.
„Lelkigyakorlatokkal hangolódunk rá a szolgálatra és magára a
papszentelésre is. Székely János püspöknek a prédikációban elhangzott
gondolatai nagyon szépek és bátorítóak voltak. Ahogy jöttek a pap
testvérek, és a kezüket a fejemre tették, mély befogadásélményt éltem
át. Amikor először mutattam be a szentmisét, furcsa és szép érzésként
éltem meg, hogy már papként vehetek részt a mise cselekményeiben.”</span></p>
<p><span>Sándor szolgálata Kazincbarcikán folytatódik. „Továbbra is a
Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban fogok tevékenykedni,
iskolalelkészként. Mivel Kazincbarcika elég nagy város, sokféle papi
feladatra ad lehetőséget, a cigánypasztorációra is. Ahol szükséges a
jelenlétem, a szolgálatom, oda szívesen megyek.” </span></p>
<p><span>Sándor fontosnak tartja elmondani, mennyire hálás, hogy Isten
meghívta a papságra. „Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz az életem. </span></p>
<blockquote>
<p><span>Arra bátorítanék minden fiatalt, akik azon gondolkodnak, mi a
hivatásuk, hogy engedjék közelebb magukhoz ezt a kérdést, és imádkozzák
át. </span></p>
</blockquote>
<p><span>Nagy bátorsággal, a Jóisten kegyelmében, irgalmában és
segítségében bízva lépjenek arra az útra, amire ő meghívta őket, legyen
az akár a család, akár a papi-szerzetesi szolgálat. Nagyon hálás vagyok a
Jóistennek mindazért, ami vagyok. Nem vagyok a legtökéletesebb, nem
vagyok a legtisztább. Mindent, amit el tudok érni papként és
szerzetesként, az ő kegyelméből kell elérnem. El kell fogadni a
gyengeséget is, és azt a keveset, amit tőlem telik, odaadni neki.”</span></p>
<p><strong>Szerző: Vámossy Erzsébet</strong></p>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>