<div dir="ltr"><br><div class="gmail_quote"><br><div dir="ltr">       Még az utolsó napokban <span> </span>is dilemmáztunk, elutazzunk-e az idei úticélunkra, Korfu-ra, ahonnan nagy erdőtüzek pusztításáról lehetett a
híradásokban hallani. 

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif""><span> </span>- Mindent egy lapra!
– adta ki a jelszót feleségem és azon nyomban már a reptéren is találtuk
magunkat. Amikor a szigetet megkerülte gépünk, tűznek már nyomát sem lehetett
látni, viszont hatalmas villámok adták tudtunkra, hogy azért a természet az úr.
Csodálatos apartmanházba kerültünk, amely Agios Georgios kis eldugott
szegletében volt megbújva. Itt mindent meg lehetett találni, mi szem-szájnak
ingere. Pálmafák nőttek az égig, csillogó vizű medence simogatott, a tenger sós
illata, a hajókürtök hangjai és olyan mediterrán környezet kényeztetett minket,
amelyet csak képeslapokon látni. A napok vészesen teltek, pedig úgy éreztük,
mintha csak most érkeztünk volna. Szárnyas hajóval keltünk át Albániába. Az
UNESCO<span>  </span>világörökség részét képező Butrint
romvárosában csodálatos épségben maradt meg a történelem. A kövek közt az ember
újra abban a korban érezte magát, amelyet elődeink nagy szorgalommal
megteremtettek és ami hihetetlen szépségben adja még most is <span> </span>vissza alkotóinak tehetségét. Saranda-ban
pedig úgy éreztük magunkat, mintha a Francia Riviérán sétálgatnánk. <span>  </span>Korfu fővárosában Kerkyra-n megállt az idő. A
város építészeti csodái <span> </span>azt mutatták,
hogy korábban a város a Velencei Köztársasághoz tartozott. Nagy hullámok
csapdosták a partot és mi hallgattuk ennek a sajátos zenének kifejező
dallamait. </p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif"">Hajóutunk Paxos, Antipaxos érintésével Parga városkája volt.
A kis utcácskák és sikátorok, amelyek tele vannak üzletekkel, meredeken a hegy
tetején lévő erődítményre vezetnek, ahonnan fenséges kilátás nyílik a tenger
végtelenjére. A kiállított ágyúk szépségében csak én gyönyörködtem, feleségem
számára ez a látvány nem jelentett akkora élvezetet. Amikor hajónk
lehorgonyzott megmártóztunk a tenger habjaiban. Búvárszemüvegen át csodáltam a
tenger sokszínűségét, a halrajokat és azt a sok élőlényt, amelyeket <span> </span>természetrajzi filmekben lehet csak <span> </span>látni. </p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif"">Egyik este meglepetéssel kedveskedtek nekünk: <span> </span>– az apartmanház dolgozói vacsora után görög
estet adtak vendégeik tiszteletére. <span> </span>A
recepciós gitárt ragadott, az egyik pincér buzukin játszott, <span> </span>a pultos kisasszony pedig szintetizátorozott.
Amikor a népviseletbe öltözött trió egyszer csak megjelent és <span> </span>Zorba zenéjére szirtakit táncolt, a távolban a
lemenő nap vöröses sugarai éppen egybeolvadtak a végtelen tenger horizontjával.
<span> </span>Táncoltunk mi is, de ez a tánc több volt
mint mozgás, érzelmeink kifejezése, kettőnk boldogságának attraktív átélése.</p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif"">Sajnos a hét gyorsan eltelt, <span> </span>újra a reptéren találtuk magunkat. Másfél órát
késett a gépünk, de nem számított, mert egy izgalmas regénybe temetkeztem bele,
amelyet <span> </span>egész utunk során elmélyülten
olvastam. Elindultunk. Alattunk, Magyarország fölött hatalmas villámok
cikáztak, látszott, hogy odalent nem mindennapi vihar tombol.<span>  </span>Gépünk kétszer próbált leszállni, de az erős
orkán akkorát lökött rajta, hogy majdnem kisodródtunk a kifutópályáról. Az
utasokon halálfélelem lett úrrá. A kapitány úgy döntött, hogy nem kísérletezünk
tovább, hanem irány egy másik leszállópálya. Ferihegy helyett Debrecen hajnali
háromkor; el tudjátok képzelni milyen nagy élmény lehetett? De legalább nem
Belgrád, vagy Bécs, ahová a többi gépet irányították.<span>  </span>Buszokkal érkeztünk vissza Debrecenből <span> </span>Ferihegyre, de a több órás útból szinte semmit
nem érzékeltünk, mert olyan kómásak voltunk, hogy végig aludtuk a több órás utat.
Reggel 9 h-ra csak megérkeztünk és hálát adtunk Istennek, hogy a
kellemetlenségeket leszámítva ilyen fantasztikus egy hetet adott nekünk.</p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif""><span> </span>És hogy miért adtam
azt a címet, hogy viszontlátásra a Korfu: </p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif"">- azért, mert ez már a harmadik nyaralásom volt ott, de még
egyszer sem sikerült megnéznem <span> </span>Sissi
kastélyát, a <span>neoklasszicista stílusú </span>Achilleion<span>-palotát, amely most éppen azért volt zárva, mert restaurálták.<span>  </span><span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif""><span>Tehát a sziget így adta tudtomra, hogy
még <span> </span>visszavár…</span></p>





</div>
</div></div>