<div dir="ltr"><div>
<h1>És az írástudók kompetenciáival mi újság, hahó?</h1>

</div><div>2023. augusztus 02. 06:12</div><div><div><a href="https://mandiner.hu/velemeny/2023/08/es-az-irastudok-kompetenciaival-mi-ujsag-haho" target="_blank">https://mandiner.hu/velemeny/2023/08/es-az-irastudok-kompetenciaival-mi-ujsag-haho</a></div><div></div></div><span><div> Francesca Rivafinoli </div></span><span><div></div><div><p>Most, hogy megjelentek az Oktatási Hivatal 2021/2022-es <a href="https://okm.kir.hu/fit2" target="_blank">országos kompetenciamérésének eredményei</a>,
 egyfajta verseny indult a felnőtt írástudók körében, hogy ki tudja a 
saját kompetenciáit a lehető legkisebb mértékben megcsillogtatva 
elemezni a tényeket.</p><p><i>„A diákok több mint 40 százaléka 
alkalmatlannak tűnik az élethosszig tartó tanulásra, márpedig anélkül 
legfeljebb csak az akkumulátorgyárak betanított munkásai lehetnek”</i>; <i>„A gyerekek annyira »elhülyültek«, hogy csak betanított munkásnak lesznek jók”</i> – hangzik az egyikféle állítás, amely egy szövegértési tesztben rögtön hamis lenne, mivel nem <i>„a diákok”</i>
 bő kétötöde teljesített szövegértésből az alapszint alatt, hanem 
kifejezetten a nyolcadikosoké; a tizedikesek körében az alulteljesítők 
aránya 30 százalék, a hatodikosoknál 26. Az se kevés, de rögzítsük.</p><p>Az
 pedig meglehetősen súlyos állításnak tűnik, hogy az a nyolcadikos 
kamasz, aki egy szép májusi napon összecsapta vagy elszúrta a 
kompetenciamérést, „<i>alkalmatlan”</i> lenne minden későbbi megtáltosodásra. Németországban a negyedikesek körében végzett <a href="https://deutsches-schulportal.de/bildungswesen/iqb-bildungstrend-die-wichtigsten-ergebnisse/" target="_blank">legutóbbi mérés</a>
 szerint a nebulók szintén bő 40 százaléka nem üti meg az alapszintet, 
19 százalékuk pedig az abszolút minimumot se, amely arány a multikulti 
régiókban a 31 százalékot is elérheti –</p><span><div><p>ez talán azt jelentené, hogy a migráns hátterű gyerekek innentől kezdve esélytelenek?</p></div></span><p>Ha
 a huszonéves alulképzett, traumatizált bevándorlóból kinézi az européer
 baloldali, hogy néhány integrációs kurzus elvégzése után hasznos tagja 
lesz a társadalomnak, akkor a nyolcadikos magyar állampolgár jövőjét se 
kellene zsigerből temetni, mintha ostobább és menthetetlenebb lenne, 
mint a német gazdaság megsegítőjének tekintett afgán fiatal.</p><p>Miközben
 bajok kétségkívül vannak (méghozzá bőven – részemről már a budai 
rokonoknak se írok öt szónál hosszabb üzeneteket, hogy két instagramozás
 között átmenjen a közlendő), az biztosan nem segít, ha Pesten egy-egy 
MacBook Air előtt bárki azon lamentál, hogy ki mindenkiből lehet<i> „legfeljebb csak”</i>
 betanított munkás. Micsoda ótvar munka az, úgymond; lúzer, aki oda 
kerül. Magam is igen büszkén húznám ki magam, ha kilencmillió világverő 
startupper országa lennénk, első lépésben viszont bár adná az Isten, 
hogy az összes munkanélküli-alkoholista és/vagy deviáns szülő gyereke 
betanított bádogosként, gépkezelőként vagy takarítóként akarjon 
boldogulni. Aki nem szeretné, hogy távol-keleti vendégmunkások pótolják a
 hiányzó munkaerőt, annak minden erejével drukkolnia kellene, hogy</p><span><div><p>a leggyengébben teljesítő tanulókból ne <i>„legfeljebb”</i>, hanem <i>„legalább”</i> szorgos melósok legyenek.</p></div></span><p>Aztán
 ott a másik állítás, miszerint rasszista, aki bármiféle integrációs 
problémát emleget. Merthogy az áldozathibáztatás. Mármost ha egy szülő 
elismeri, hogy nevelési problémák vannak a családban, vajon felsikolt-e 
bárki is, hogy állj, ne hibáztassuk a szegény gyereket? Ehhez képest 
integráció-ügyben teljes erőbedobással számolgat a sok okos laikus 
(jellemzően jónevű budapesti gimnáziumokban végzett ifjak és szüleik), 
hogy bebizonyítsák, a romák társadalmon belüli aránya jóval alacsonyabb 
annál, hogy bármit is lehetne velük magyarázni – noha <a href="https://epa.oszk.hu/01500/01551/00116/pdf/EPA01551_educatio_2021_02_242-259.pdf" target="_blank">konkrét tanulmány is</a> megállapítja: <i>„az iskolai romaarány és a szövegértés-kompetenciák között fennmarad egyfajta negatív kapcsolat”</i>. Nem kell túlzottan félni ennek kimondásától –</p><span><div><p>a
 hasonló németországi kompetenciamérésről szóló összefoglaló az ottani 
migráns hátterű tanulóknál véli felfedezni a megoldandó problémát,</p></div></span><p>mégse
 rasszistázzuk le őket, ahogyan áldozathibáztatást se kiáltunk (ott 
egyébként az is okozza a fejtörést, hogy míg 2011-ben még a negyedikesek
 84 százaléka beszélt otthon is németül, 2021-ben már mindössze 61,5 
százalék).</p><p>Apropó lélekszám. Az egy dolog, hogy a kormánynak 
kiemelt felelőssége van, és ezáltal teendője is bőven (miközben 
egyébként még a <i>„KESMA-portálnak”</i> nemigen nevezhető <a href="https://www.politico.eu/article/europe-forgotten-children-roma-community-bulgaria-school/" target="_blank">Politico</a>
 is rámutat, hogy – a 2015-ben bevezetett kötelező óvodai nevelésnek 
köszönhetően – Magyarország az egyetlen olyan uniós ország, ahol nem 
tátong szakadék a roma és a nem roma gyerekek kisgyermekkori oktatása 
között), de az úgy azért nem fair, hogy az értelmiség krémjének 
termékeny korban lévő leszármazottai az egyik pillanatban 
felháborodottan tiltakoznak amiatt, hogy 2025-től csak a 30. életév 
betöltése előtt szülő nők esetében jár babaváró hitel („az első gyerekét
 41 évesen szülő nő már semmit nem ér?!?”, <i>„mik vagyunk mi, Gileád szolgálóleányai???”</i>),
 majd a másik pillanatban azon keseregnek, hogy mennyire magas a 
hátrányos helyzetű, képességhiányos gyerekek aránya. A társadalmi 
mobilitásra sajnos dőreség hagyatkozni, ha közben a többdiplomás párok 
nem gondoskodnak okos kicsi kortársakról, akik felfelé húzzák 
pajtásaikat.</p><p>És ha már kompetenciákról van szó, a reflexszerű 
rasszistázás és károgás helyett akár elő is lehetne rukkolni a kimunkált
 problémamegoldó képességekkel, megvizsgálva a kompetenciamérés 
eredményeit, hátha adnak némi támpontot a követendő úttal kapcsolatban. 
Kiderül például: miközben minden egyes beázó tantermen hetekig 
szörnyülködik az arra fogékony közönség,</p><span><div><p>valójában a nyolcadikosoknak csupán 4,7 százaléka jár rossz vagy nagyon rossz állagú épületbe.</p></div></span><p>A
 községekben és a városokban kitűnő állapotú suli több van, mint a 
közepesnél lepukkadtabb. Viszont: a számadatok alapján se a szövegértési
 képességeket, se a matematikai eredményeket nem az határozza meg, hogy 
mennyire modern a környezet. A hatodikosoknál és a nyolcadikosoknál 
országos átlagban a nagyon rossz állagú iskolákban tanulók érték el a 
legmagasabb pontszámot; a kitűnő állagúakban és a közepesekben nagyjából
 azonos eredmények születtek. Legfeljebb annyi következtetést lehet 
levonni, hogy az elmúlt évek beruházásai kiemelten a rosszabb 
eredményeket mutató településtípusok iskolaépületeire irányulhattak, 
ahol így a motivációt nem csökkenti tovább az elavult infrastruktúra – 
önmagában a vakolat minőségén tehát kár hevesen rugózni.</p><p>Ellenben 
el lehetne gondolkodni például egy olyasféle akción, amelynek keretében 
megfelelő és kellően lebilincselő könyve(cské)k jutnának el azokba a 
háztartásokba, ahol kevesebb mint egypolcnyi olvasnivaló található. Akár
 TikTok-kihívást is lehetne mellékelni hozzá, ezen ne múljék. Persze 
számos más, ennél hatékonyabb eljárás is lehetséges; a kompetenciamérés 
eredményeiből mindenesetre két dolog teljesen egyértelműen kiviláglik:</p><span><div><p>a vizsgált tanulók 22–24 százaléka olyan háztartásban él, ahol nincs egypolcnyi könyv,</p></div></span><p>és
 ugyanezek a tanulók messze le vannak szakadva szövegértésben (és minden
 másban) akár csak azoktól is, akiknél otthon 50 darabos a könyvtár.</p><p>Elismerem:
 önmagában attól, hogy beviszünk pár tucat könyvet olyan lakásokba, ahol
 hely sincs nagyon (bár a tévé elé például férhet egy s más), nem 
feltétlenül válik a Cigándi és az Edelényi járás is egy merő 
könyvmollyá. De hogy se a „kész, vége, csak ócska betanított munkás 
lehetsz (aki egyébként gondoskodik a szemét elszállításáról és leszedi 
az idénygyümölcsöt)” jellegű leszólás nem előremutatóbb, se pedig az, ha
 a motiválandó rétegek buksiját „jaj, te szegény szerencsétlen áldozat, a
 csúnya állam jól elbánt veled” szöveggel simogatjuk gügyögve, az talán 
egészen bizonyos.</p><p style="text-align:right"><i>Nyitókép: MTI/Balázs Attila</i></p></div></span>

</div>