<div dir="ltr">
<h1>„Igen, Atyám...” – Interjú az ezüstfogadalmas magyarszéki kármelita nővérrel</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet" target="_blank">Megszentelt élet</a> – 2023. július 30., vasárnap | 20:00<div><br></div></div><div><a rel="lightbox['g132277']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132277&v=&img=c_emberkozel-kiemelt-small.jpg" style="margin-right:0px" width="322" height="222"><span title="1 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3>Május
30-án <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ünnepelték </span>a magyarszéki kármelita nővérek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézusról nevezett
Eszter nővér ezüstfogadalmát</span>. Vele készítettek interjút nővértársai.</h3><div><p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hány évesen léptél be a Kármelbe, és miért éppen ezt a rendet választottad?</span></b> </p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Huszonhárom évesen</span></b> léptem be, az egyetem elvégzése után<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. Először
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy tanítórendbe </span>szerettem volna menni, mert a végzettségem erre szólt,
és mert nagyra becsültem a fiatalság <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nevelésé</span>nek munkáját. Ismerkedtem
is ilyen nővérekkel. Egy alkalommal megkérdeztem egyiküket, hogy a
napirendjük mennyi időt ír elő <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a személyes, csendes imára.</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Tudtam
ugyanis, hogy a személyes ima nélkülözhetetlen a lelki élethez, ez
minden apostoli munka alapja.</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Azt felelte, hogy naponta fél óra van
előírva, de sokszor <span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak </span>a jóakarat marad (</span></b>vagyis annyi a munkájuk, hogy
nem tudják elvégezni). Abban a pillanatban megértettem, hogy nem ez az
én utam. Félreértés ne essék, nagyon tisztelem továbbra is a fiatalság
nevelésével, oktatásával foglalkozó szerzeteseket, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">de </span><u>az én lelki utam
más. Olthatatlan vágy él bennem a csend, az elmélyült imádság után.
Szeretném egyre jobban megismerni az Urat, folyamatosan az Ő
jelenlétében élni</u></span></b>.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> A nyüzsgő élet, a sok beszélgetés az emberekkel
kimerít.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Számomra az élet az imádság. Ilyen a lelki alkatom. Ugyanakkor
szeretek az emberek között is lenni, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">de csak mértékkel.</span></span></b></p>
<p><b>– Ismertél egyetemistaként kármelita nővért?</b> </p>
<p>– Nem, de több könyvet elolvastam már a kármelita lelkiségről és a
kármelita szentektől. Tehát <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">amikor felismertem, hogy szemlélődő életre
szól a hivatásom,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> elkezdtem körülnézni</span>. Voltam a vizitációs nővéreknél,
majd eljöttem Pécsre a Kármelbe. Két napig tartott az ismerkedési időm.
Amikor legközelebb lementem hozzájuk, másfél év múlva, már belépni
mentem. </span></b></p>
<p><b>– Ez gyorsan történt.</b></p>
<p>– Igen, de sok tapasztalat, olvasás és imádság előzte meg életem első
huszonhárom évéből. Ott Pécsett pedig már csak összeért minden, és
szépen letisztázódott. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Otthon éreztem magam az első naptól fogva.
Bevallom, hogy az életformán kívül <u>nagy hatással volt rám Elisabeth
nővér személye, aki akkor az újoncmesternő volt</u></span></b>. Az, hogy ő ott volt,
igen sokat nyomott a latban. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A mintaképe volt annak, hogy <u>milyen is egy
beérett kármelita nővér. </u></span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">– Szerinted milyen egy beérett kármelita nővér?</span> </p>
<p>– Természetesen mindenki egyénisége más, de <span style="background-color:rgb(255,255,255)">vannak mindenkire
jellemző közös vonások. Ilyen </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">például az <u>autarchia, vagyis az ember
belső megmozdulásai fölötti uralom.</u> </span></b>Ez különösen fontos egy olyan
személynél, akire mások lelki vezetése van bízva. Ez Elisabeth nővérben
megvolt, és a négy év alatt, amíg egy fedél alatt élhettem vele, csak
nagyon ritkán láttam, hogy ezen a téren küzdött magával. De ez
természetes<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">, mindnyájan a halálunkig küzdünk.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ami még egészen rendkívüli
volt számomra benne, az <u>a teljesen önzetlen, igazi krisztusi szeretet</u>.
<u>Meleg szeretet, nem</u></span></b><u> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hideg szeretet</span></b></u> (bár ez az utóbbi kifejezés
ellentmondásnak tűnik). Végül hadd említsem meg vele kapcsolatban azt, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
ahogyan <u>a testvéri korrekciót gyakorolta</u>.</span></b> Ez egy rendkívül kényes dolog,
és hallatlan, hogy a mai világban milyen nehézzé vált. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nemcsak annak
nehéz, akit figyelmeztetnek, jóindulattal elfogadni, hanem annak is,
akinek feladata figyelmeztetni a másik nővért. Pedig </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a testvéri
korrekción nagyon-nagyon sok múlik egy szerzetesi közösségben</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ezt
</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem </span>gyakorolják, v<span style="background-color:rgb(234,209,220)">agy nem </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">bölcsen</span> gyakorolják, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az a közösség nem </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">boldog</span>
közösség</span></b>. Elisabeth nővér egyszer bizalmasan bevallotta nekem, hogy nem
bírja a konfliktushelyzeteket. Egész meglepődtem, mert ez egyáltalán
nem látszott rajta. Sőt, úgy tűnt nekem, hogy nagyon bátor ezen a téren.
Bátor is volt, de úgy, hogy leküzdötte a belső félelmeit vagy az
idegenkedését. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Megintett minket, ha kellett,<u> igazából nagyon szigorú
</u>volt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Félelemből hallgatni</span> őt soha nem láttam, sem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">úgy tenni, mintha nem
vett volna észre valamit</span>. Tulajdonképpen elég sok mindenért szólt.
Órigenész szerint azt az embertársunkat kell leginkább szeretnünk, aki
visszahúzott minket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szakadék szélé</span>ről azáltal, hogy korrekcióban
részesített <span style="background-color:rgb(217,234,211)">minket</span>. Elisabeth nővér így szeretett. </span></b></p>
<p><b>– Belépésedet követően azt találtad, amit vártál?</b> </p>
<p>– Nem voltak illúzióim olyan értelemben, hogy nem idealizáltam a
leendő közösségemet. Tudtam, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,255)">a nővérek is emberek, úton vannak,
mint én. De bevallom, hogy egy idő múlva azért értek meglepetések az
emberi természetet illetően, elsősorban saját magammal kapcsolatban</span>. Azt
hiszem, hogy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">amikor átadjuk magunkat Istennek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">tudjuk</span>, hogy mire
vállalkozunk.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Nem </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">sejtjük </span>az előttünk álló út örömeinek és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">fájdalmainak</span>
intenzitását.</span></b> Valami ilyesmire gondolhatott Erzsébet anya is, aki a
szétszóratás idején volt a pécsi Kármel perjelnője, amikor ezt írta: <b><span style="color:rgb(0,0,0)">„A
Kármelen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> semmi sem</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> maradhat bennünk érintetlenül.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Vasakarat kell a
harchoz, amely a Kármelig vezet</span>. Mindaz, ami a klauzúra ajtajáig van,
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">lehet emberi akarat</span>. Azon belül azonban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">új világ </span>kezdődik. És <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ki kell
cserélődnie a léleknek. Kezdődnek az Isten útjai</span>”.</span></b> </p>
<p><b>– Beszélnél erről részletesebben?</b> </p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A legtöbb <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nővér</span> számára tényleg vasakarat szükséges <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a belépés</span>hez,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyan nagy az ellenállás a környezete részéről</span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A teljesen a
szemlélődésnek szentelt életformát </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">nagyon kevesen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> értik,</span> haszontalannak
tartják</span></span></b>. Nem is próbálok meggyőzni senkit a kármelita élet
létjogosultságáról, mert ez is az „aki föl tudja fogni, fogja föl” (Mt
12,19c) kategóriába tartozik. De azért egy hasonlatot mégis megemlítek
példaként: gondoljunk a délamerikai esőerdőkre! Ha kivágnák azokat,
mennyi szép bútort, házat lehetne építeni belőlük! És úgy legalább lenne
hasznuk – gondolják sokan. Csak éppen lassan kihalna az emberiség, mert
oxigén nélkül nem élhetünk. Az emberi lélek pedig a Szentlélek nélkül
nem élhet. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A mi életfeladatunk lehívni a Szentlelket az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">emberi</span> lelkekbe.
</span></b></p>
<p><b>– Mire gondolt Erzsébet anya, amikor a fenti idézetet megfogalmazta?</b> </p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A csendben, a magányban, a zárt közösségi életben felszínre jön az
ember<span style="background-color:rgb(217,234,211)">ben minden, ami addig <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rejtve volt </span>a tudatunk elől</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. És ez az, ami
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">nehéz</span></span></b>. A kármelita élet sok szempontból könnyebb, mint a „világi” élet,
de nem könnyű igazán hűségesen megélni. Ebben a lecsupaszított életben a
dolgok lényege tárul fel nekünk, ami a kinti nyüzsgő életben nem is
volt tudatos számunkra. Nem volt időnk és csendünk ahhoz, hogy
utánagondoljunk és megértsük néhány érzelmi reakciónkat, a másokkal való
konfliktusunk igazi okát, és feldolgozni a velünk történt eseményeket.
Vagy elmélyedni az imádságban, befogadni az Úr szeretetét.
Többé-kevésbé a felszínen éltünk. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Rohantunk, sodort </span>az élet tempója.
Mindnyájan <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elsajátítottunk néhány rafinált védekezési mechanizmust,
amelyek többé-kevésbé működtek, illetve a problémák<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> f</span></span>eloldásának néhány
módszerét, például elmentünk fodrászhoz vagy egy cukrászdába, és máris
egy kicsit kevésbé volt érezhető <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a probléma,</span> elviselhetőbbé vált az
élet</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> A Kármelben</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ilyen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kibúvók</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> nincsenek, itt a valóság az úr. És Isten
éppen ezáltal tud átformálni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">minket</span>. Őt nem érdeklik </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az álarcaink, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ő
nem</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy álarccal akar barátságba kerülni,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hanem egy valós személlyel. És
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">azt</span> sem akarja, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy mi egy általunk elképzelt Istent imádjunk</span>, hanem
Őt magát,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">aki annyira más, mint<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mi,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">és annyival több, de akit megismerni
és szeretni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">minden kincs</span>nél többet ér.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hát ebből <u>jönnek a küzdelmek,
amelyek néha valóságos élethalál harcok. </u></span></b></p>
<p><b>– Összegezve a mögötted levő huszonöt évet, hadd kérdezzem meg, hogy nem bántad-e meg, hogy ezt a hivatást választottad?</b> </p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Úgy érzem, hogy inkább Jézus választotta számomra ezt az életutat,
nem is annyira én. Én csak megtaláltam. Nem, soha, egyszer sem volt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kísértésem arra, hogy elhagyjam </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Kármelt</span></b>, pedig voltak a szerzetesi
életemben nagyon nehéz időszakok.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Az, hogy kitartottam, nagy részben
köszönhető Mirjam nővérnek is, aki majdnem két évtizeden át volt az
elöljáróm és a lelki kísérőm. Az ő bölcsessége, intelligenciája,
tapintata és sok jó tanácsa rendkívüli hálára kötelez iránta </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">halálomig</span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.
Meg aztán, mint ahogy „Az Ég tartja a Földet”, úgy elmondható az is,
hogy az Istenben való öröm tartja a szerzetest.</span></b> Isten szeretete megint
csak egy olyan dolog, aminek mélységét alig sejtjük a belépésünk előtt,
bár van már róla valamennyi tapasztalatunk, hiszen enélkül nem
vállalkoztunk volna erre az útra. De hogy<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az Ő jósága, feltétel nélküli
szeretete milyen édes vigasz <span style="background-color:rgb(208,224,227)">(„Mert irgalmad többet ér, mint az élet” </span>–
mondja a zsoltáros is Istennek), nem győzök ámulni azon, ahogy az évek
során lassan feltárul előttem. </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Pedig úgy érzem, még alig kezdtem el
szeretni az Urat. </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nem, nem bántam meg semmit, csak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a lanyhaságaimat</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span></b>
Mivel <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">felnőtt megtérő vagyok, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem is értem, hogy hogyan tudtam valaha </span>
Isten<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nélkül élni.</span></span></b></p>
<p><b>Forrás és f</b><b>otó: <a href="https://www.szerzetesek.hu/hirtegla/igen-atyam" target="_blank">szerzetesek.hu</a></b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p></div>
<div id="m_-1432117017208919939m_-5292302484866925303m_4332745098971901569m_-178480684332617688DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_-1432117017208919939_m_-5292302484866925303_m_4332745098971901569_m_-178480684332617688_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>