<div dir="ltr"><div>Kedves Lista!</div><div><br></div><div>Az 
AVE (egyedülálló szülők) - Emmanuel Közössége, amelynek korábban én is tagja voltam, most ünnepli 25 éves évfordulóját. E nagy ünnep alkalmából felkértek, hogy írjam meg én is a tanúságtételemet. Nem kellett sokáig gondolkozzak, a múlt eseményei még frissen élnek emlékezetemben.A történetem így hangzik, amelyet most megosztok Veletek is azzal a reménnyel, amelyet írásomban is hirdetek, hogy minden sötét alagút végén egyszer csak felcsillan a nap: - Isten végtelen szeretete, csak bízni kell kitartóan benne...</div><div><br></div><div>


















<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">2002. április 7-e emlékezetes maradt
az életemben. Verőfényes tavasz volt, rügyeztek a fák, madárcsicsergés, de én
mégis életem egyik legsötétebb napjaként emlékszem vissza rá. Az országgyűlési
választás aznapi első fordulójában a FIDESZ váratlan veresége, az MSZP
csalásszerű győzelme letaglózó volt, ezt igazolta is Magyarország 8 év alatti
nyomorba döntése. Ó, de e borzalmat elhalványította a tény, hogy aznap kellett
végleg elköltöznöm a családomtól. Nem váratlanul történt ez a tragédia, sok év
gyötrelme és kínlódása vezetett idáig. Hat évvel azelőtt halt meg az anyósom;
apósom nem tudott attól kezdve tovább egyedül élni és azzal az indokkal, hogy
segít a csecsemőink gondozásában, végleg nálunk maradt. Nem kell bizonyítanom,
hogy az együttélés borzalma hova vezetett. Lánya, azaz a feleségem
kritikátlanul mindig neki adott igazat és ezáltal az elharapódzó feszültségek a
mi házasságunkat is kikezdték. Más nehézségek is akadtak: - munkahelyi gondok,
pénzhiány és a nagyobbik fiam komoly betegsége. Szüleim és testvérem
feleségemmel szembeni ellenérzései és furkálódásai csak tovább rombolták a
„homokra épített” házasságunkat. </p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">2001. őszén elérkezett a vég,
feleségem végérvényesen bejelentette, hogy válni akar. Forgott velem a világ,
nem akartam elhinni, hogy ilyesmi velem is megtörténhet. Minden reggel azzal
ébredtem, hogy ez csak egy rossz álom Uram, ugye így van? De nem így volt; az
akkor 6 és 4 éves fiaimtól búcsúznom kellett. Hogy miképp tudtam erőt venni és
összecsomagolni az elköltözésemhez az ügyvéd által megszabott határidőre, máig
sem tudom. Azaz időszak végleg kitörlődött az emlékezetemből. Csak arra
emlékszem, hogy jött a teherautó és a költöztetők el kezdték pakolni a
csomagjaimat. Nekem mindennél fontosabb volt gyermekeim biztonsága és nyugalma,
ezért döntöttem úgy, hogy én megyek. Még egy utolsó pillantást vetve azt
láttam, hogy nagyobbik fiam a porban játszik, kisebbik pedig magán kívül zokog,
megérezve, hogy valami szörnyű esemény történt körülötte. </p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Albérletbe mentem. Egy
berendezett lakás fogadott, az asztalon Biblia várt, a falon egy Jézust
ábrázoló szentkép lógott. Talán ezek adták az erőt a folytatáshoz. Kicsomagolni
hetekig nem tudtam, sokáig a bőröndjeimből éltem. A munka után esténként úszni
jártam, későn értem haza, beestem az ágyba és hálát adtam, hogy ez a nap is
eltelt és így egy nappal kevesebb szenvedés vár még rám. Aki átélt hasonló
borzalmakat, el tudja képzelni: - reggel kegyetlen félelem és szorongás,
napközben letargia és mélabú, az este viszont csodálatos volt: </p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">- imádkozás és a mindent feledtető
alvás. Aludtam, amikor csak lehetett. </p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Hetekig nem látogathattam
gyermekeimet, így a hétvégék is keserűen teltek. Bicikliztem és sóvárogtam,
amikor megpillantottam egy-egy boldog családot. Nem értettem, hogy engedhette
meg ezt az Isten. Később már enyhültek a körülmények és találkozhattam
gyermekeimmel, de csak szigorúan kéthetente és csak úgy, hogy szombat este 6
h-ra illetve vasárnap este 6 h-ra vissza kellett hoznom őket. Így viszont meg
lettem fosztva a közös alvások élményétől. Nehezek, de boldogok voltak ezek a
találkozások. A vasárnap esti „végleges” búcsúzás fájdalmait a gellérthegyi
sziklakápolna 8 órás szentmiséje enyhítette. A szenvedés és az egyedüllét közel
hozott Istenhez, éreztem, ahogy vigasztal, simogat, bíztat. </p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Eltelt egy év változatlanul, a
válásunk még nem zárult le. Megint április lett, amikor is közölték a
munkahelyemen: - elbocsátanak. </p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Összetörtem. Se családom, se
otthonom, se munkahelyem, mi van ennél lejjebb? Csak Isten volt a fixpont az
életemben. A konyhában gyertyát gyújtottam, hosszan, áhítatosan imádkoztam. A
láng játszadozott a sötétben, árnyak jöttek-mentek és hatalmas béke telepedett
a szívembe. Ekkor éreztem, hogy történt valami. Kimentem a fürdőbe, belenéztem
a tükörbe és „földbe gyökerezett a lábam”, egy nagy, kövér vércsepp jelent meg
a homlokomon, egy „stigma”. Eltöröltem a vércseppet és alatta semmilyen seb,
vagy heg nem volt látható. Ujjongtam; pontosan tudtam, csoda történt. Isten
kézzel foghatóan jelzett, hogy velem van és „nem hagyja elveszni sérült bárányát”.
</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Utána rohamosan kezdett javulni
az életem. A polgári válás és az egyházi érvénytelenítés rendben lezajlott,
időközben lakáshoz is jutottam és megnyertem a munkaügyi pert, amelyet a volt
munkahelyem ellen indítottam a jogtalan elbocsátás miatt.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Ekkor elhatároztam, hogy soha
többé nem nősülök meg.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Később egy olyan állást is
kaptam, ami akkor rendkívüli volt számomra.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Gyermekeimmel viszont a
kapcsolatom ugyanaz maradt: - kéthetente egy hétvége, de már nálam alvással.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Barátaim bíztattak, hogy hiányzik
egy nő az életemből. Nyitott voltam és elkezdtem keresgélni. A Gondviselés
tervei kifürkészhetetlenek: - egyik ismerősöm révén olyan hölgyet ismertem meg,
aki mind külsőleg, mind belsőleg a szívem álma-vágya volt. Lépésenként alakult
ki a kapcsolat, de aztán minden képzeletet felülmúlt. A 18 évvel ezelőtti
szerelmem, aki addig a nagy Ő volt az életemben és akit azt hittem sohasem
múlja felül senki, mint a cunami söpörte el
a mostani érzelem. Ilyen csak egyszer adódik egy ember életében, ilyet
elszalasztani nem vétek, hanem égbekiáltó bűn lett volna. Szerelmünket tovább
erősítette, hogy még ez évben elutaztunk Santorini-re és Medjugorjebe. Santorini
emlékéről akkor frissen-melegében a naplómba ezt írtam:</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif""><span> </span>- „Amikor másnap éjszaka a három-árbocos
vitorláson<span>  </span>buzukit hallgatva néztük a
sziklára épült városok pislákoló fényeit, és alattunk morajlott a tenger, a
kopár sziklafalakon megcsillant a holdsugár. Akkor éreztük Isten mindenható
jóságát. Fürödtünk a végtelen tiszta fényben, tudtuk, hogy nem vagyunk egyedül,
egy kéz ölel át minket, és hogy szerelmünk az Úr kegyelme által teljesedhetett
csak be. A hála , és alázat érzései keveredtek bennünk. A Hold beragyogta
arcunkat, a csillagok incselkedve kacsingattak, és a tenger zúgása egybeolvadt
a buzuki hangjával. Lelkünk lebegett, és hittük, hogy ez a perc
megismételhetetlen része lesz életünknek.”</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Lelkivezetőnk, Janig Péter atya
tanácsára elindítottuk Marcsi egyházi érvénytelenítését is, amely addig
sikertelennek látszott. Telt-múlt az idő nagy boldogságban, eltelt egy év. Úgy
döntöttünk, hogy szerelmünk kezdetét jelentő napon, azaz március 19-én, amely
akkor vasárnapra esett, tartjuk meg az eljegyzésünket. Igen ám, de az éppen böjti
időszak volt, akkor katolikus ember nem tarthat eljegyzést. Végtelenül
elkeseredtünk, mert nekünk ez az időpont nagyon meghatározó volt. Péter atya
jobban megnézte a dátumot és kiderült, hogy az a nap, de csak azaz egy nap
Szent József napja, a szent család ünnepe és akkor vigasság van, nem pedig
böjt. Tehát megtarthattuk akkor az eljegyzésünket és úgy, ahogy szerettük
volna, a család jelenlétében, Péter atya áldásával. Sokat gondolkodtunk, mivel
adjuk kifejezésre, hogy rendkívüli társat találtunk egymás személyében, ezért
arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szokásos 14 karátos jegygyűrű helyett
18 karátosat csináltatunk, amely jelzi rendkívüli összetartozásunkat.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Csodálatos volt közösen
letérdelve imádkozni a szentmiséken, illetve esténként egymás kezét fogva
szólni az Úrhoz. Elérkezett az esküvőnk ideje, minden akadály elhárult.
Megtörtént a templomi nászmise, újra szentségi házasság részesei lehettünk.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">A polgári esküvőt Tordason egy
szigeten kötöttük, szabad ég alatt, csodálatos őszi délután, bágyadt
napsütésben. A végtelen égbolton bárányfelhők úsztak, a tóban incselkedve
fürdött a napsugár, béke és szeretet töltötte el a tájat ; Isten így fejezte
ki Mindenhatóságát.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Amikor az anyakönyvvezető bő
gyermekáldást kívánva összeadott minket az „összesen két akolból lévő” három
igen mozgékony és csintalan gyermekeink jelenlétében, mosoly és derű jelent meg
mindenki ajkán. </p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">18 év telt el azóta, most
szeptemberben fogjuk ünnepelni.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Azóta is gyakran
megbotránkoztatjuk a tömegközlekedésen utazókat, amikor is egymás karjaiba
temetkezve fergeteges csókokat váltunk egymással, mint a tinédzserek első
szerelmeikkel.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Időközben gyermekeink felnőtté
váltak, 27-26-25 évesek lettek most.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Rendkívül jó és bizalmas lett a
kapcsolatom a volt feleségemmel.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Pár éve volt apósom
szeretetotthonba került, így volt feleségem „akadálytalanul” tudott új
kapcsolatot létesíteni.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">Visszatekintve életem korábbi
legnehezebb időszakára, határozottan állíthatom, hogy a szereteten alapuló
Istenhit minden akadályon és nehézségen átsegít és hogy keresztünket görnyedten
hordva is eljuthatunk a földi boldogsághoz.</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif""><span> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif""><span> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">„A múlt nem hajthat akkora
gyökeret,</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">amelyet a jövő felül nem múlhat…”</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif"">(Thomas Rayning)</p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif""><span>     </span>1812-1901</p>





</div></div>