<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">Bese Gergő atya: Évközi 11. vasárnapon Jézus a szolgálatról beszél</h2><div><a href="https://vasarnap.hu/2023/06/18/bese-gergo-atya-evkozi-11-vasarnapon-jezus-a-szolgalatrol-beszel/">https://vasarnap.hu/2023/06/18/bese-gergo-atya-evkozi-11-vasarnapon-jezus-a-szolgalatrol-beszel/</a></div>
                                            </div>
                    <div class="gmail-bottom-entry-post-share">
                        <div class="gmail-wope-social-share">
        
    </div>
                    </div>
                                        <div class="entry-thumb"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2022/04/SZK_P-IMG_7424-1024x683.jpg" class="gmail-attachment-large gmail-size-large gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="193" height="129"></div>
                                                    <div class="gmail-cikk-lead">
                    <p></p>
                </div>

                
                <div class="gmail-content">
                                <p><strong>Évközi 11. vasárnapon Jézus a szolgálatról beszél.
 ,,Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, 
küldjön munkásokat aratásába.” Mt. 9,27. Június, a papszentelések 
időszaka. Székesegyházainkat megtöltik az ünneplő sokaságok és adnak 
hálát a meghívásokért, a lezárt tanulmányokért és egy új élet 
kezdetéért. Mert a pap, diakónus élete már nem lesz többé olyan, mint 
korábban volt. A szenteléssel jogosítványt kapnak a fiatalok arra, hogy 
az apostolokhoz hasonlóan, Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek 
felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és 
minden bajt. Mt. 10,1. Ezzel a nagy felelősséggel indulnak szolgálati 
helyeikre és igyekeznek jó pásztoraik lenni a rájuk bízottaknak. Számos 
nehéz élethelyzettel fognak találkozni a „terepen” melyre nem készít fel
 igazán a főiskola.</strong></p>
<p>Gondolok egy komoly egészségügyi vészhelyzetben való helytállásra, 
amikor a halál pusztítását kell lelkileg, testileg kiállni és vígaszt 
vinni a számos szenvedőhöz, de nagyon komoly erőre, türelemre van 
szükség. A másik komoly szolgálati feladatunk az oktatás. A mai gyerekek
 már nem olyanok, mint korábban voltak. Emlékszem első tanári évemre, 
2007-re, amikor Csömörön kezdtem meg nevelői pályafutásomat, mennyit 
panaszkodtunk a diákok viselkedésével kapcsolatban a tanáriban, 
értekeleteken. Ma pedig örülnénk, ha csak annyi gond lenne a 
fiatalokkal, mint 16 évvel ezelőtt. A kihívás nem csak az ismeretek 
átadásának problematikájával van kapcsolatban, hanem az érdektelenség, 
az értéknélküliség, a szülői támogatás hiánya is fokozza a nehézségeket 
az oktatás területén.</p>
<p>Nekünk, papoknak éppen a korábban említett negatív hozzáállással 
szemben kell képviselnünk a normalitást, azt, hogy van értelme a 
keresztény értékek megvallásának és megélésének, hogy tanulni igen is jó
 és fontos, hogy legyenek elképzeléseink szűkebb és tágabb környezetünk 
jövőjét illetően.</p>
<p>Az oktatás, betegellátás mellett a plébánia működtetése sem egy 
leányálom. Az adminisztrációs tenger, amiben jól evezni nem túl könnyű 
sok energiát, türelemt vesz el a pasztrorációtól. Adatszolgáltatás, 
számlák kezelése, könyvelés, anyakönyvezés, pályázatok megírása, 
lebonyolítása és elszámolása csak egy pár példa abból, ami elveszi az 
éjszakáimat. A felsoroltak mellett persze jó lenne minél több időt 
imádsággal, a hívek lelki gyarapításával tölteni. A szemináriumban 
megálmodott tömött templomok látványa, a lelkes és a programokra éhes 
hívő sereg, már csak kevés helyen adatik meg.</p>
<p>A valóság ennél nyomasztóbb. Arra sem készítenek fel a papképzésben, 
hogyan fogadd a lelkesedésed elutasítását. Ha a bibliaórára nem jön el 
senki, ha a hétköznap estére meghirdetett ünnepi szentmisén 4-en 
vagytok, vagy nagyszombat estéjén 5 hívővel támadsz fel. A valóság ez, 
kár szépíteni. Zsugorodó Egyházunk fiatal titánjait köszöntjük ezekben a
 napokban! De várjuk őket, mert nem adjuk fel! A fiatalok lendületet és 
tüzet hoznak oda, ahol már csak a hamu alatt pislákol valami kis parázs.</p>
<p>Az Isten ebben a nyomasztó világban is hisz abban, hogy szükség van 
munkásokra, mert még mindig van aratni való. Még mindig vannak olyanok, 
akik megkereszteltetik a gyermeküket, még vannak páran, akik hittanórára
 íratják a gyermeküket, pedig minden kis barátja az etika órán ül és 
filmezik, még mindig vannak szentségi házasságra készülők, még mindig 
vannak a betegek szentségét kérő idősek, vannak lelkiismeretes gyónók és
 persze olyanok, akik nem akarnak Isten nélkül élni.</p>
<p>Az imádság és hit mellett ők adnak erőt papoknak, diakónusoknak a 
mindennapi munkához és szolgálathoz. Imádkozzunk papi és szerzetesi 
hivatásokért, és már a frontvonalon lévőkért se felejtsünk el köszönetet
 mondani és pár jó szóval kifejezni, hogy fontos a hivatásuk!</p>
<p><em><br></em></p></div>

</div>