<div dir="ltr">
<div class="gmail-post-img">
<a href="https://777blog.hu/2023/05/28/mi-tortenik-ha-ket-fiatal-pap-elkezd-beszelgetni-a-szentlelekrol-mutatjuk/"><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2023/05/IMG_8043-1080x811.jpg" class="gmail-attachment-full-thumb gmail-size-full-thumb gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="191" height="144"></a></div><div class="gmail-cikklink" style="cursor: pointer;"><div class="gmail-post-header"><h2><a class="gmail-cim entry-title" href="https://777blog.hu/2023/05/28/mi-tortenik-ha-ket-fiatal-pap-elkezd-beszelgetni-a-szentlelekrol-mutatjuk/">Mi történik, ha két fiatal pap elkezd beszélgetni a Szentlélekről? Mutatjuk!</a></h2></div><div class="gmail-post-entry-fo"><p style="text-align:center"><em>A
777 történetében sok fajta írást olvashattok, azonban olyanra nem
emlékszünk, mint amilyen most következik: két fiatal pap egymást
interjúvolja! Lőw Gergely és Kovács Zoli atya Pünkösd ünnepén a
Szentlélekről monjdák el gondolataikat – és kérdezik társukat!</em></p><h5 style="text-align:left"><font size="2"><strong>Lőw Gergő atya: </strong><em>Zoli atya, hogyan működik a Szentlélek? Miről lehet felismerni?</em></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya: </b><span style="font-weight:400">Az
első pünkösdi kilenced után (Jézus mennybemenetelétől 9 napig
imádkoztak az apostolok) a Szentlélek nagy effektekkel leszállt az
apostolokra. Ez egy életet átformáló dolog. Mondhatnék én is sok
pillanatot, amikor imádság közben megmagyarázhatatlan új lendületet
kaptam. Félelem helyett bátorságot, tanácstalanság helyett útmutatást,
közösségépülést. Együtt tudok érezni az apostolokkal. Az addig gyáva
Péter együttműködve ezzel az újjászületéssel, amit Isten végzett benne,
kiállt Jeruzsálemben beszédet tartani. Aznap </span><i><span style="font-weight:400">háromezer </span></i><span style="font-weight:400">ember keresztelkedett meg és kapta meg a Szentlélek ajándékát (ApCsel 2,41). </span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">A
Szentlélek működése nem állt meg. Az Ősegyház amikor megújulásra
szorult Szentlélekhívó imaesteket tartott az üldözések közepette is. A
következő nagy kiáradást szintén a közösségben való imádságban élték meg
2 fejezettel később (ApCsel 4). Ekkor jeleket és csodákat kértek,
valamint a bátorságot, hogy az Evangéliumot hirdessék az üldözés
ellenére. </span></font></p><blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Mindezekből
látszik, hogy az Evangélium a Szentlélek szárnyain tud csak
eredményesen terjedni, amelyet a hívő közösség együtt fogad be.</span></font></p></blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Zavarba
ejtő tapasztalatokat is hozott a Szentlélek a további fejezetekben.
Felfedte néhány áltestvér hazugságát a vezetők szemében (ApCsel 5), nagy
jeleket és csodákat művelt a Szentlélekben járó István diakónus (ApCsel
6), Fülöpöt lépésről lépésre vezette, hogy hogyan segítse egy etióp
kincstárnok megtérését (ApCsel 8) és a Szentlélek küldött embereket az
éppen megtérő Saulhoz, hogy kicsit pátyolgassák, miután Jézus megjelent
neki és szembesült saját önhittségével, ami ahhoz vezetett, hogy
vallásos túlbuzgósága éppen Isten akaratát nem segített neki felismerni.
Ananiás egy látomást kapott és ezután segítette Saul beilleszkedését,
aki aztán betelt a Szentlélekkel és sok értékes tanítást adott nekünk
róla.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Szt.
Pál (aka Saul) leveleiben a korai egyház tapasztalatait olvashatjuk,
ami azért nagyon jó, mert nekik a Szentlélek valami olyan újdonság volt,
amit meg kellett érteni. Immanuel Kant filozófus mondja, hogy „Az </span><i><span style="font-weight:400">elmélet nélküli tapasztalat vak</span></i><span style="font-weight:400">, a </span><i><span style="font-weight:400">tapasztalat nélküli elmélet</span></i> <i><span style="font-weight:400">pedig pusztán intellektuális játék</span></i><span style="font-weight:400">.”
Szent Pál ad nekünk egy elméleti struktúrát, amelyben elhelyezhetjük a
Szentlélek megmozdulásait, a szentlelkes egyház önreflexióját kapjuk
általa a Korintiusakhoz, Rómaiakhoz, Galatákhoz írt levelekben).</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Csak néhány ízelítő. Pl. mindhárom isteni személyt segít megtapasztalni.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><i><span style="font-weight:400">„A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk […] általa kiáltjuk</span></i><b><i>: Abba, Atya</i></b><i><span style="font-weight:400">!” (Róm 8)</span></i></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><i><span style="font-weight:400">„Senki sem mondhatja: »</span></i><b><i>Jézus az Úr</i></b><i><span style="font-weight:400">«, csakis a Szentlélek által” (1Kor 12)</span></i></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><i><span style="font-weight:400">“Gyöngeségünkben segítségünkre siet </span></i><b><i>a Lélek,</i></b><i><span style="font-weight:400"> mert még </span></i><span style="font-weight:400">azt sem tudjuk</span><i><span style="font-weight:400">, hogyan kell helyesen imádkoznunk. </span></i><b><i>A Lélek</i></b><i><span style="font-weight:400"> azonban maga jár közben értünk” (Róm 8)</span></i></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Vagy
lelki adományokat nyújt ahhoz, hogy szolgálatunkat el tudjuk végezni és
keresztény életünkben az egyházban ki tudjunk teljesedni a közösség
javára.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><i><span style="font-weight:400">„Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.”</span></i><span style="font-weight:400"> (1Kor 14)</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><i><span style="font-weight:400">„A
Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
[bölcsesség, tudomány, hit, gyógyítás, csodatevés, prófétálás, szellemek
elbírálása, nyelvek adománya] Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek
műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.”</span></i><span style="font-weight:400"> (1Kor 12)</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">És aztán a vele való kapcsolat gyümölcsöket hoz, a nélküle való élet pedig gyümölcstelenséget.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><i><span style="font-weight:400">„Lélek
gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság,
hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.”</span></i><span style="font-weight:400"> (Gal 5)</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><i><span style="font-weight:400">„A
test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság,
fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás,
vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés,
gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb
mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik
Isten országát.”</span></i><span style="font-weight:400"> (Gal 5)</span></font></p><h5 style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya:</b><em><span style="font-weight:400">
Most én kérdeznék tőled, Gergő atya. Eddig az apostolok tapasztalatáról
volt szó. De nehéz elképzelni a Szentlelket egy konkrét helyzetben, egy
mai plébánián. Szerinted hol van a Szentlélek, épp amikor belépünk egy
templomba? Könnyebb észrevenni mondjuk egy katolikus templomban az
Oltáriszentséget, amire fizikai módon irányítja figyelmünket az Egyház.</span></em></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya:</b><span style="font-weight:400">
Egy történet jut erről eszembe. 1939-ben Párizsban néhány srác azzal
heccelte egymást, hogy ki mer bemenni a paphoz a gyóntatószékbe, és
felsorolni neki mindenféle kitalált bűnöket. Az egyik fiú végül
bevállalta, bement, és elkezdte mondani az atyának a legfurcsább és
leghihetetlenebb vétkeket. A pap persze elég hamar rájött, hogy miről
van szó, de úgy döntött, hogy nem fedi fel a fiú előtt, hanem beleáll a
szerepjátékba. Így a következő elégtételt adta: “Fiam, menj el a templom
végében található nagy feszülethez, állj meg előtte, nézz rá, és
háromszor mondd ki hangosan: »Jézus, én tudom, hogy meghaltál értem a
kereszten, de ez engem egyáltalán nem érdekel«”. A fiú nem akart kiesni a
szerepéből, így valóban odament a hatalmas feszülethez, megállt előtte,
felnézett Jézusra, és kimondta a szavakat. Kimondta először, kimondta
másodszor…, de harmadszorra már nem tudta kimondani. Elhallgatott, aztán
sírásra fakadt. Sokáig állt még ott a kereszt előtt, aztán amikor
kilépett az ajtón, egy új emberként hagyta el a templomot. Jean-Marie
Lustiger bíboros, volt párizsi érsek mesélte el ezt a történetet az
egyik prédikációjában, és azzal fejezte be, hogy azért ismeri ilyen
részletesen, mert ő volt ez a fiú. </span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Hatalmas
ereje van Jézus húsvéti áldozatának. Olyan ajándékot kaptunk, amit
egész életünkön át csak bontogatunk. Biztos, hogy a templomba belépve a
tabernákulumot, és így benne az Oltáriszentséget könnyebb észrevenni.
Vagy egy nagy feszületet is könnyebb észrevenni. De az Oltáriszentségben
felismerni Jézust, vagy a feszületen felismerni az Istent, az már nem
is olyan könnyű. És pont ebben van a Szentlélek. Ő az, aki bennünk van,
és segít felismerni, hogy az nem csak egy darab kenyér, hanem Jézus
teste valóságosan; illetve hogy az nem csak egy vándortanító, hanem az
értem meghalt és feltámadt Isten Fia. Jézus a Szentlélek által testesült
meg. Az Oltáriszentség a Szentlélek erejéből változik át a pap szavaira
a szentmisében. Jézus az ő Lelkét adja nekünk. Meghalt azért, hogy ezt
megtehesse. János evangéliumában azt olvassuk, hogy “kilehelte a lelkét”
(Jn 19,30), de ennek van egy mélyebb jelentése is, hogy kilehelte</span><i><span style="font-weight:400"> a Lelket</span></i><span style="font-weight:400"> – belénk lehelte. </span></font></p><blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Meghal, hogy ezáltal nekünk életünk legyen. </span></font></p></blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Mint
ahogy Jack a Titanicban a fagyos vízben marad, hogy Rose megmeneküljön.
Miért? Mert Jack azt akarja, hogy Rose-nak egy kalandokkal és örömökkel
teli, igazi, szép és hosszú élete legyen. És képes bármit megtenni
ezért. Jézus vállalja a halál fagyos tengerét, hogy az Egyház, az ő
jegyese éljen. Ő arra hív téged, hogy élj igazán! És erre hív a Lelke
is, akit neked adott. Hol találod, amikor belépsz a templomba? Ott van
benned.</span></font></p><div id="gmail-attachment_57965" style="width:2131px" class="gmail-wp-caption gmail-alignnone"><font size="2"><img aria-describedby="caption-attachment-57965" class="gmail-size-full gmail-wp-image-57965" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2023/05/dreamstime_m_270674233.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="479" height="319"></font><p id="gmail-caption-attachment-57965" class="gmail-wp-caption-text"><font size="2"><span class="gmail-fotos">Fotó: Dreamstime</span></font></p></div><h5 style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya:</b><span style="font-weight:400"> De mi van akkor, ha valaki nem működik együtt a Szentlélekkel?</span></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya:</b><span style="font-weight:400"> A Szentlélek nekünk a </span><i><span style="font-weight:400">best of </span></i><span style="font-weight:400">dolgokat
szeretné. Egyrészt, hogy legyen az Istennel való kapcsolatunk olyan,
amiből erő, öröm és szeretet fakad. És aztán, hogy sugallatait követve
be tudjuk tölteni élethivatásunkat és önmagunk legjobb verziójává
válhassunk, oly módon, amilyet csak vele lehetséges kihozni az
életünkből. Így aztán, aki nem működik együtt vele, sőt ellene tesz a
Szentléleknek, annak az életébe beférkőznek olyan dolgok, amelyek nem az
Istentől jönnek. Szent Pál ezeket a test cselekedeteinek hívja,
amelynek listáját fentebb olvashatjuk.</span></font></p><h5 style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya:</b><span style="font-weight:400"> És van olyan, hogy valakiben nem működik a Szentlélek? </span></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya: </b><span style="font-weight:400">A
Szentlélek váratlan módokon tud cselekedni és nem feltétlen csak a
vallásos közegen belül. Például szerintem a zsidók is jól meglepődtek,
amikor a pogányokra kiáradt a Szentlélek (ApCsel 10,45). “Na de azt,
hogy?” – gondolhatták. A Szentlélek pedig úgy gondolta, hogy készen
állnak rá. </span></font></p><blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">A legjobb, amit tehetünk az a várakozás a Szentlélekre. </span></font></p></blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Legelőször
is az apró jelekre, amelyek az imádságban érkeznek. Ha a Szentírás
szerint várjuk a Szentlelket, ha azzal akarunk együtt működni, ami Isten
terve számunkra, nagyon hamar meg fogjuk őt tapasztalni. Ez a terv a
legjobb kaland a világon.</span></font></p><h5 style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya:</b><span style="font-weight:400"> Mit jelent az, hogy valaki megpróbálja becsapni a Szentlelket (vö. ApCsel 5,3)?</span></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya: </b><span style="font-weight:400">Végső
soron a Szentlélek elleni bűn egyúttal önmagunkkal szembeni bűn is.
Hiszen ellene mondunk egy olyan realitásnak, ami bennünket el akar
vezetni Isten szeretetéhez, ami tulajdonképpen olyan, mint az embernek a
levegő, mint virágnak a táptalaj vagy mint autónak a benzin. Aki a
Szentlelket becsapja, az magát is becsapja, hiszen a Szentlélek nem
valamit kívülről akar ránk erőltetni, hanem a valódi identitásunkat
akarja kibontani. Mi több, ehhez erőt is ad. A farizeusokról sokszor
beszél Jézus, mint olyanokról, akik ellenállnak Isten lelkének. A
Szentlélektől jövő csodákat a gonosz művének tartották, mert nem voltak
nyitottak Isten élő jelenlétére Jézusban. Ezzel önmagukat is becsapták,
hiszen épp az a Messiás állt előttük, akit addig „látszólag” vártak.</span></font></p><h5 style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya: </b><span style="font-weight:400">Vajon mi lehet még, amit szerinted az emberek nagy része nem gondol a Szentlélekről? </span></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya:</b><span style="font-weight:400">
Szerintem nem szoktunk belegondolni, hogy a Szentlélek úgy tud
megrészegíteni, hogy nem leszel utána másnapos. Ez talán meghökkentően
is hangzik. A részegség csúnya, rossz dolog, nem? Az a részegség, amitől
elveszted a kontrollt önmagad felett, és kivetkőzöl magadból, igen. De
van-e olyan mámor, ami éppenhogy felszabadít arra, hogy még inkább
önmagad legyél? Igen, van! Ez a Szenlélek működése. Az apostolokra
pünkösdkor néhányan gúnyosan azt mondják: „Teleitták magukat édes
borral” (ApCsel 2,13). Miért? </span></font></p><blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Mert egy olyan felszabadultságot látnak rajtuk, amit nem tudtak hova tenni. </span></font></p></blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Annyira
szeretem a zsolozsma egyik reggeli himnuszának a megfogalmazását:
“Igyuk magunkba boldogan a Lélek józan mámorát”. Igen, ez kell nekünk!
Szenvedélyessé, lelkessé válni a Lélektől. És ez nem azt jelenti, hogy
agyunkat eldobva, vakbuzgón, a Lélekre hivatkozva butaságokat csinálunk.
A Lélek a “bölcsesség és az értelem lelke” (Iz 11,2), aki “elvezet […]
a teljes igazságra” (Jn 16,13). És épp az igazság az, amely “szabaddá
tesz” (Jn 8,32). És ebben a szabadságban felszabadultság és szenvedély
van. Szent Ignác szavait imádkoztuk egy időben a szentáldozás után:
“Krisztus vére ihless meg engem”. Az eredeti latin szavak még egy kicsit
messzebre mennek: “Sanguis Christi inebria me!” – ”Krisztus vére, </span><i><span style="font-weight:400">részegíts meg </span></i><span style="font-weight:400">engem!”
Befogadni Krisztus ajándékát, a harmadik isteni személyt, a Lelket, ez
egyszerre jelent extázist és közben mégis egy olyan állapot, amikor
teljesen tudatodnál vagy, és teljesen szabad vagy (a jóra), “mert ahol
az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). Az alkohol csak a gátlásaidat
tudja elvenni, és egy bizonyos mennyiség után nem az igazi énedet hozza
ki, hanem az ösztönlényedet. A Szentlélek viszont képes felszabadítani,
feloldani benned minden görcsöt és félelmet, amik nem engedték, hogy
kibontakozz, hogy tedd a jót. Ugyanakkor a Lélek segít megérteni,
felfogni az élet nagy igazságait, hogy honnan jöttünk, hova tartunk, és
mi a szerepünk az egészben, mi a küldetésünk. A részegség kellemesen
elbódít, de nem ad erőt ahhoz, hogy másnap kikeljek az ágyból, sőt… – a
Lélek ellenben örömmel és felszabadultsággal tölt el, és értelmet ad a
napomnak. </span></font></p><h5 style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya: </b><span style="font-weight:400">És mi az, amit nem gondolunk, hogy a Szentlélek gondol rólunk?</span></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya: </b><span style="font-weight:400">Szintén
Szent Ignác mondja egy helyen, hogy a legtöbben el lennének képedve, ha
csak egy kicsit is megsejtenének abból, hogy a Lélek mit képes kihozni
belőlük, ha együttműködnek vele. Én nagyon szeretek repülni (ha jól
tudom, te is, Zoli atya). Kiskoromban mindig arról ábrándoztam, hogy
majd sokat repülök. A kedvenc részem az indulás. Egy darabig még megy a
pakolászás, szabályok vészhelyzet esetén… stb. Te leülsz, bekapcsolod a
biztonsági övedet, és csak vársz. Aztán félig érthetően hallod, hogy<em> “Cabin crew, take-off”</em>,
és felbúgnak a turbinák. Ilyenkor már nincs kiszállás. Érzed a
gyorsulást, belesüppedsz az ülésbe, megreszket a hatalmas gépezet… és
egyszer csak minden kisimul: a levegőbe emelkedtetek – és feltárul a
gyönyörű panoráma.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Az
Apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk az első pünkösdről: “Hirtelen
zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az
egész házat, ahol ültek” (Apcsel 2,2). Nem olyan ez kicsit, mint a
repülőgép felszállása? Mi annyit tehetünk, hogy leülünk és imádkozunk,
és várjuk a Lelket. De érdemes bekapcsolni a biztonsági övet, és
felkészülni, mert amikor a Szentlélek bemondja, hogy “take off”, akkor
ott történni fog valami.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Egyik alkalommal épp így imádkoztam:<em> “Szentlélek, segíts a mai napon haladni a dolgaimmal”.</em>
Aztán mint a villám csapott belém a felismerés: miért az én dolgaimmal
akarok haladni? Miért nem az Atya dolgaival? Miért csak azt akarom, hogy
az én kis bizniszem haladjon? Annyit aggódunk azon, hogy meg tudjuk-e
csinálni a dolgainkat, nem? És aggódhatunk is! Nem biztos, hogy mindig
minden sikerül, amit eltervezünk. De tényleg az a lényeg, hogy a mi
tervünk sikerüljön? Vagy, hogy az a nagyobb terv megvalósuljon. Nem
akartál még sohasem valami nagyobbnak a részese lenni? </span></font></p><blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">A Szentlélek ebbe von be: az Atya nagy tervébe, ahol megvan a helyed, ő számít rád! </span></font></p></blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Mi
lenne, ha minden nap az Isten dolgaival akarnánk haladni? Mi lenne, ha
ma csak azt akarnám megtenni, amit a mai nap “Jézus bízott rám” (Apcsel
20,24)? Ehhez megígérte az ő Szentlelkét, aki “erővel tölt el” (ApCsel
1,8), hogy meg tudd tenni, ami tényleg a te feladatod.</span></font></p><h5 style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya:</b><span style="font-weight:400">
Na de, Zoli atya, hogyan lehet együttműködni a Szentlélekkel? – Mit
kell tennem, hogy egy hullámhosszra kerüljek vele, hogy meghalljam a
sugallatait? – Mi van, ha ellenállás van bennem, azt hogyan küzdhetem
le?</span></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya:</b><span style="font-weight:400"> Hívni, hinni, követni.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Hívni.
Ez a legelső kezdetleges gesztus. Az apostolok hívták a Szentlelket…
Újra és újra hívták a Szentlelket, amikor szükséghelyzetben voltak és
számítottak rá, hogy betöltekeznek új módokon. A megkereszteltekért
szintén imádkoztak, hogy ők is teljenek be Szentlélekkel. Nikodémusnak
azt mondta Jézus: </span><i><span style="font-weight:400">A szél ott
fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy.
Így van vele mindenki, aki a Lélekből született </span></i><span style="font-weight:400">(Jn
3,8). A Szentlélek ott van bennünk, de a hívás gesztusa a vele való
együttműködés készségét és a Szentlélekre való szomjúság kifejezését
jelenti. </span></font></p><blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Azt jelenti, hogy menni akarok vele egy újabb szintre, akár oda is, ahova még nem tudok.</span></font></p></blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Hinni.
Aki behívta az életébe a Szentlelket, annak hinnie kell, hogy Ő már
jelen van. A Szentlélek jelenlétét ünnepélyesen meghirdeti az Egyház
keresztelésünkkor és bérmáláskor, sőt kéri, hogy az Ő ajándékai
kiteljesedjenek. Vagyis hogy a bébi vagy a felnőtt keresztelkedő legyen a
Szentlélek temploma, majd pedig a bérmálásban kapja meg ajándékainak
teljességét. Ez legtöbbször nem társul érzékeléssel. Csupán hit. De ez a
hit éppen megment attól az alapérzéstől, hogy talán engem Isten
elfelejtett, talán nekem nem is akarja adni a Lelket. A hit nem egyenlő
az érzésekkel. Az érzés az Istennel való kapcsolatban változó. Emberi
életünk realitásához tartozik, hogy nem mindig hangolódunk rá a
dolgokra. Attól, hogy nem vagyok ráhangolódva az imára, még szükséges,
hogy imádkozzak. Ahogy olykor evés közben simán megjöhet az étvágy, úgy a
Szentlélekkel való kapcsolat is kialakul bennünk, ha nem érzésekhez
kötjük elsősorban, hanem a hithez, hogy Ő bennem él, akkor is, ha nem
fogom fel és nem érzékelem minden egyes pillanatban. Motiváljon az, hogy
“a Szentlélek kegyelme [még] a pogányokra is kiáradt” (ApCsel 10,45).</span></font></p><div id="gmail-attachment_57966" style="width:2129px" class="gmail-wp-caption gmail-alignnone"><font size="2"><img aria-describedby="caption-attachment-57966" class="gmail-size-full gmail-wp-image-57966" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2023/05/dreamstime_m_218607134.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="191" height="128"></font><p id="gmail-caption-attachment-57966" class="gmail-wp-caption-text"><font size="2"><span class="gmail-fotos">Fotó: </span></font></p></div><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Követni.
A legjobb módja, hogy a Szentlélekkel együttműködjünk, hogy az
imádságban érkező sugallatokat (amelyek egyeznek az Evangéliummal!!!),
azokat megvalósítjuk és értékeljük. Jön egy sugallat, mondjuk
beszélgessek egy régi barátommal. Beszélgetek vele, jól sikerül a
találkozás, sőt esetleg elmond valami mélyebbet magáról és növekedünk a
szeretetben. Tuti a Szentlélek. Imádkoztok a barátaitokkal, eszedbe jut
egy szentírási idézet. Kikeresitek, elolvassátok, hogy mit szól általa
az Isten és mindenkinek valahogy betalál akár teljesen különböző
módokon. Tuti a Szentlélek. Az imádságban jön egy indulat, hogy most meg
kell mondjam a másiknak, ami bajom van vele. Jól összeveszünk, mert nem
tudtam szépen elmondani. Tuti a… hát nem a Szentlélek. A sugallatok
igazából egész sokszor érkeznek, amikor jó leszállópályát találnak.
Istenről tanítanak nekünk valamit. Utána a következtetést le lehet
vonni: Isten irgalmas, mert elküldött az egyik barátomhoz. Isten eszembe
juttatott egy igét, mert építeni akart bennünket. Isten igenis akarja
ezeket és a dolgok véletlenszerűnek ható összjátéka mögött fellelhetjük a
Szentlélek működését.</span></font></p><h5 style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya: </b><span style="font-weight:400">És
itt tenném fel az utolsó kérdésem! Szentlélek és közösség: az apostolok
közösségben tapasztalták meg a Szentlelket. Milyen szerepét látod a
közösségnek a Szentlélek megtapasztalásában?</span></font></h5><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya: </b><span style="font-weight:400">Még
az egyik Bosnyák téri hittanos táborban volt ezzel kapcsolatban egy
tapasztalatom, ami nagyon megmaradt bennem. Egyik este szentségimádást
tartottunk, és mondtuk a gyerekeknek, fiataloknak, hogy van lehetőség
kitérdelni az Oltáriszentség elé, illetve, ha valaki odatérdel, akkor a
többiek segíthetik az imádságát, és a Jézusra való ráhagyatkozását
azzal, hogy melléállnak, és ráteszik a kezüket a vállára. Elkezdtük az
imádságot, énekek és csönd váltotta egymást, és nem történt semmi.
Körülbelül fél óráig senki nem mert odatérdelni egyedül az
Oltáriszentség elé. El is szomorodtam, hogy akkor ez talán nem volt a
legjobb ötlet, valami mást kellett volna kitalálni. Aztán egyszercsak az
egyik fiú összeszedte a bátorságát, és odatérdelt középre. Egy
pillantás alatt a társaság nagy része ott termett mellette, és együtt
imádkozott érte, vele. Konkrétan megállt a levegő. Érezni lehetett, hogy
valami változás történt a teremben. Onnantól kezdve a második félóra
úgy elröppent, hogy észre se vettük, sokakért tudtunk közben így
imádkozni. Amikor az atya eltette az Oltáriszentséget, mindenki még
mindig ott maradt a helyén térdelve. Mondtuk nekik, hogy vége a
Szentségimádásnak, lehet menni aludni. Mozdulatlanul, csöndben a
helyükön maradtak… Úgyhogy végül körbeültünk és sokáig beszélgettünk
arról, hogy mi is történt, mit éltek át. </span></font></p><blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Én hiszem, hogy a Szentlélekkel találkoztunk.</span></font></p></blockquote><p style="text-align:justify"><font size="2"><span style="font-weight:400">Az
Apostolok cselekedeteiben az első keresztényekről feltűnően sokszor
megjegyzik, hogy “egy szívvel-lélekkel” imádkoztak (ApCsel 1,14; 2,46;
4,24; 8,6). És utána mindig történik valami: eljön a Szentlélek,
meggyógyul a sánta a templom kapujában, erőt kapnak az evangélium
hirdetéséhez… stb. Jézus is azt mondja: “ahol ketten vagy hárman
összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Már ez is a
Szentlélek működése, ha tudunk együtt imádkozni, hiszen ő az egység
Lelke. De ezenfelül tudunk egymásnak segíteni abban, hogy befogadjuk a
Szentlelket. Érdemes közösen leülni és egymásért imádkozni, hogy be
tudjuk fogadni Őt, aki képessé tesz arra, hogy az igazi feladatunkat,
szerepünket felismerjük és betöltsük.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Kovács Zoli atya:</b><span style="font-weight:400"> Köszi a beszélgetést.</span></font></p><p style="text-align:justify"><font size="2"><b>Lőw Gergő atya:</b><span style="font-weight:400"> Én is. Egy öröm volt.</span></font></p></div></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>