<div dir="ltr">
<div class="gmail-container">
<div class="gmail-row">
<div id="gmail-article" class="gmail-content">
<div class="gmail-top">
<div class="gmail-img">
<span>
<img src="https://mandiner.hu/attachment/0866/865255_bojte_csaba1.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="482" height="271">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20230426_fenybol_es_sarbol_gyurt_lenyek_vagyunk">Fényből és sárból gyúrt lények vagyunk – könyv születik Böjte Csabáról!</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2023. május 7. 7:09</div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"> <a href="https://mandiner.hu/cikk/20230426_fenybol_es_sarbol_gyurt_lenyek_vagyunk">https://mandiner.hu/cikk/20230426_fenybol_es_sarbol_gyurt_lenyek_vagyunk</a> <br>
<span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Csender Levente</span>
<br><span><a class="gmail-count"></a></span></div>
<div class="gmail-clearer"></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div class="gmail-clearer"></div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead"></div>
<div class="gmail-text">
<p><em><strong>Csender Levente írása a Mandiner hetilapban</strong></em></p>
<p></p>
<p>Három éve dolgozunk Csaba testvérrel. Ez idő alatt született két
füveskönyv, az első már vagy a hatodik kiadásnál tart, nemrég jelent meg
angol nyelven, és készítjük elő a lengyel fordítást is. A második
füveskönyv is szépen helytáll.</p>
<p>Az egész úgy indult 2019 karácsonyán, hogy<em> Csoda minden nap</em>
címmel írunk egy életrajzi könyvet, csak jött a pandémia, aztán
szétcsúszott minden. Mikor elkezdtünk dolgozni, akkor döbbentem rá, hogy
Csaba testvér nagyobb téma, mint hogy gyorsan összedobjunk egy
életrajzi könyvet. Ő azt mondta, hogy az életrajzi könyv jó lesz majd
post mortem, én meg erősködtem, hogy jobb azt kézbe venni még ebben az
életben, mert aztán azt írok, amit akarok. </p>
<div class="gmail-keretes">Mindeközben Csaba testvért jelölték Nobel-békedíjra, aztán beletaposták a sárba.</div>
<p>Hiába a hatezer felnevelt gyerek, az ezer unoka, egyetlen folt elég
ahhoz, hogy korunk szentjét egy perc alatt földbe döngöljék, belökjék
valami sötét alagútba, az internet népe pedig szétkommentelje, és
elkezdjék a Dévai Szent Ferenc Alapítványt is szétbombázni.</p>
<p>Nem kellenek a szentek, deszakralizált világban élünk, miközben soha
nagyobb szükség nem volt az imára, az elmék és a lélek tisztán
tartására, mint ma. Tedd a jót, ahogy Krisztus tette, de tudnod kell,
hogy meg fognak feszíteni érte. Így lett a Csoda minden nap helyett <em>Fényből és sárból </em>az
életrajzi könyv címe, így lett a csodatévő korunk szentjéből rövid idő
leforgása alatt esendő ember. A botrány miatt a kiadó fél évvel
elhalasztotta a könyv megjelenését.</p>
<p>Az első utunkon mesélte Csaba testvér, hogy harminc évvel ezelőtt az
emberek nyolcvan százaléka szociális problémával kereste fel: nem volt
mit ennie, nem volt ruhája, nem volt hol laknia, de mostanában az őt
fölkereső emberek nyolcvan százaléka mentális problémával küzd.
Gondolkozik már régen, hogy létre kellene hoznia a századik házat a
mentális problémával küzdőknek, mert ma már nem a gyerek a probléma,
hisz azok a gyerekek, akiket ő befogadott anno, meg se születnek, hanem
az eltévedt, pszichés zavarokkal küzdő, alkohol és drogok fogságában
sínylődő fiataloknak, felnőtteknek kellene az a bibliai századik ház.</p>
<p>Az elmúlt három évben sikerült valamennyire megismernem Csaba
testvért. Sokat beszélgettünk, sokkal többet tudok róla, mint előtte, de
nem hiszem, hogy mindent. Talán ő se tud mindent magáról, mert ahogy ő
mondta,</p>
<div class="gmail-keretes"><em>„nem az a fontos, hogy én mit akarok, hanem az, hogy Jézus Krisztus mit akar tőlem”. </em></div>
<p>Nem az a fontos, hogy ő kicsoda, hanem az, hogy amiket rábízott a
Jóisten, azokat a feladatokat el tudta-e jól végezni. Amit magára
vállalt, az kétségtelenül emberfeletti. </p>
<p>Mennyit tudunk nyögni gyerek nélkül is, vagy egy-két gyerekkel! – ő
nem panaszkodik hatezer után sem. Lehet, hogy nem sikerült minden egyes
lelket megmenteni, lehet, hogy hibázott is, talán belátja a határait, de
mindig bízott a Jóistenben, mindig bízott a gyerekekben, mindig bízott a
kollégákban, bízott az emberben. Mindenkinek megadta a második esélyt,
nem kért érte tapsot, tette a dolgát a legjobb tudása és lelkiismerete
szerint. Biztos vagyok benne, hogy azokért is imádkozik, akik bántják
őt, és változatlanul hisz bennük, gyújtogatja a fényt. Talán mostanában
többször látni az arcán, az emberi arc mögött a szenvedő Krisztus arcát…
Ezt az emberarcot bele lehet taposni a sárba, de az emberarc mögül a
szenvedő Krisztus arca néz vissza ránk – azt nem lehet bántani.</p>
<div class="gmail-keretes">Minél nagyobb a szenvedés, annál erősebb az a krisztusi kar, ami a sárba taposott embert felemeli,</div>
<p>mert a szeretet, a jóság győzni fog az emberi gyarlóságon. Ha valaki
nemcsak hirdeti, hogy jót tenni jó, jónak lenni jó, hanem élete minden
pillanatában, minden porcikájával, minden idegszálával, minden
akaratával teszi is azt, akkor nem veszíthet, akkor győzni fog. Ahogy
Jézus Krisztus húsvétkor legyőzte jóval az emberi gonoszságot, úgy fog
ez a ferences szerzetes is győzni az emberi bűnön, rosszindulaton.
Lehet, hogy most meg kell járnia azokat a mélységeket, amelyekre még ő
se gondolt. Hátára kell vegye a keresztet – más keresztjét is –, és fel
kell menjen a Golgota hegyére, hogy mások bűne miatt megfeszítsék.
Lehet, hogy meg is feszítik, de hiszem, hogy ebben az emberarcát
vesztett világban legyőzi a gonoszt, és bármi történjen is vele,
emberarca mögött örökké ott lesz a feltámadt Krisztus arca. </p>
<p>Elkészült a könyvborító, amelyen Csaba testvér megy az erdőben,
gyűrött habitusban, egy zacskó rókagombával a kezében valahol a Szent
Anna-tónál. Remélem, hogy az idei ünnepi könyvhétre megjelenhet, és nem
kell újabb fejezetet beleírnom.</p>
<p> </p>
<p style="text-align:right"><em>Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád</em></p>
</div></div></div></div></div></div></div>
</div>