<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Canterburyi Szent Anzelm püspök és egyháztanító</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2023. április 21., péntek | 6:00<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura/canterburyi-szent-anzelm-puspok-es-egyhaztanito">https://www.magyarkurir.hu/kultura/canterburyi-szent-anzelm-puspok-es-egyhaztanito</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g130068']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=130068&v=&img=c_a00.jpg" style="margin-right: 0px;" width="245" height="169"><span class="gmail-galcount" title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Canterburyi Szent Anzelm bencés szerzetesre, püspökre és egyháztanítóra emlékezünk liturgikus emléknapján, április 21-én.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
keresztény középkor egyik legkiválóbb gondolkodója, egy új kor
kezdetének hírnöke volt, amelyben hihetetlenül fellendültek a
szellemtudományok Nyugaton, előkészítve a 13. századi skolasztika
kivirágzását; Szent Anzelmet ezért a „skolasztika atyjaként” tartják
számon. Ugyanakkor mélyen hatott az újkori filozófiára is </span></b><em>Proslogion</em>
című elmélkedésében kifejtett istenérve révén, amelyet Kant óta
„ontológiai istenérvként” emlegetnek, és amely Descartes-ot követően a
modern filozófiai gondolkodás egyik gyújtópontjává lett.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g130068']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=130068&v=&p=1&img=c_a4.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Anzelm </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">1033-ban a felső-itáliai Aosta (akkori nevén: Augusta)
városában született, ahol nemesi családjának kastélya volt. Ott kezdte
el tanulmányait, először egy tanító felügyelete alatt, később pedig a
helyi bencés iskolában. Édesanyja halála után kénytelen volt elhagyni a
szülői házat, mivel apjával <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megromlott</span> a kapcsolata</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Három évet töltött
Burgundiában, ahol rokonai fogadták be. Innen Normandiába ment, hogy az
akkor Európa-szerte híres <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lanfrank szerzetes iskolájában tanuljon
tovább.</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Huszonhét évesen belépett a nem sokkal korábban alapított beci
(ma Bec-Hellouin a franciaországi Normandiában) bencés kolostorba, ahol a
tanítómestere volt a közösség priorja. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Hódító Vilmos hamarosan a
Caenban újonnan alapított apátság apátjának nevezte ki Lanfrankot, és
Anglia meghódítása után a canterburyi érseki székbe ültette.</span></span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Anzelm lett
a beci szerzetesközösség priorja, 1078-ban, negyvenöt éves korában
pedig megválasztották apátnak.</span></b></p>
<p></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">1093-ban II. Vilmos angol király, Hódító Vilmos fia az
elégedetlenkedő és lázadásra kész nemesek követelésére </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">canterburyi
érseknek </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">nevezte ki. Az érseki szék ekkor már évek óta üresen állt, és a
király kizsákmányoló uralmának volt alávetve</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Anzelmnek haláláig <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kemény
harcot </span>kellett vívnia az Egyház szabadságáért </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">az angol monarchia
képviselőivel</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> előbb II. Vilmos, majd I. Henrik királlyal</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Anzelm
életének kockáztatásával is ellenállt </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a királyi abszolutizmusnak, és a
hűbéri szolgai alávetettség</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">helyébe új társadalmi rend, az „amica
libertas” (szabadságon alapuló baráti viszonyok) bevezetését
szorgalmazta. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Kétszer is kénytelen volt száműzetésbe vonulni</span></span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">II.
Paszkál pápának küldött levelében így</span></b> <b><span style="color:rgb(0,0,255)">írt: „Nem félek a száműzetéstől,
sem a szegénységtől, sem a kínzásoktól, sem a haláltól, mert az Isten
segítségével minderre kész a szívem az apostoli szék iránti
engedelmességemért és Anyám, Krisztus Egyházának a szabadságáért.”</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A száműzetésben </span></b>i<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">s folytatta írói és apostoli tevékenységét; részt
vett a Bari Egyetemes Zsinaton, ahol a görög egyháznak a Szentlélek
származásával kapcsolatos tanítását vitatták meg.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Második száműzetése
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">után</span>, amely három évig tartott (1103–1106</span></b>), <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">végleg visszatért Angliába,
miután sikerült rábírnia a királyt az egyházi törvények tiszteletben
tartására. II. Paszkál pápa és I. Henrik egyezsége révén térhetett
vissza Canterburybe. Itt halt meg 1109-ben.</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g130068']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=130068&v=&p=1&img=c_a1.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Anzelm aránylag keveset írt; első ránk maradt levelei, legtöbb
imádsága és elmélkedése az 1070–1078 közötti évekből származnak.
Irodalmi munkássága az Isten lényegéről és létezéséről írott két
értekezésében érte el tetőpontját a <em>Monologion</em>ban és a <em>Proslogion</em>ban.
E művek Anzelm érett filozófiáját tartalmazzák, egyebek mellett az
ontológiai istenérv megfogalmazását. Ezt követő írásaiban az igazság, az
igazságosság és a szabadság közötti viszonyt kutatta. Legtöbb munkáját
szerzetes barátainak írta, hogy választ adjon konkrét kérdéseikre.</p>
<p>Egész életében a hit és az ész viszonyával foglalkozott, a keresztény
hit misztériumait igyekezett érthetővé tenni. Ezzel hármas célt akart
megvalósítani: az ész útján is bebizonyítani a keresztény hit igazságait
a hitetlenekkel és gúnyolódókkal szemben, megerősíteni és szilárdan
megalapozni a hívők hitét, és végül átadni azt az örömet, amellyel a
hitnek az értelem útján való megközelítése ajándékozza meg az embert.</p>
<div class="gmail-keretes">
<p>Nem próbálok, Uram, a mélységedbe hatolni, hisz értelmem nem érhet
odáig; csak arra vágyom, hogy valamennyire megérthessem igazságodat,
amelyben hisz és amelyet szeret az én szívem. És nem azért akarom
megérteni, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy megérthessem. Mert
abban is hiszek, hogy nem fogom megérteni, ha nem hiszek. (Horváth Judit
fordítása)</p>
</div>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Anzelm nagy hangsúlyt fektetett a Szentírás olvasására; Isten szavát
nyugodt körülmények között, elmélyülten kell tanulmányozni – ajánlotta.
Írásaiban nem válik külön a tudás és a vallásos áhítat, a teológia és a
misztika. Legismertebb műve, a <em>Proslogion</em> egyszerre imádság és annak a vágynak a tükröződése, hogy Isten arcát szemlélje.</b></p>
<p></p>
<p>1163-ban Becket Tamás érsek megkezdte a szenttéavatási eljárás
előkészítő vizsgálatait; amikor azonban Becket száműzetésbe kényszerült,
Anzelm ügye feledésbe merült. 1494-ben kudarccal járt egy másik
kísérlet is. Végül 1720-ban egyháztanítóvá nyilvánították Anzelmet.
Ünnepét 1688-ban vették föl a római naptárba, április 21-re.</p>
<p><em><font style="color:rgb(0,0,255)" size="4">I<b>stenünk, aki Szent Anzelmnak megengedted, hogy kutassa és
hirdesse bölcsességed mélységeit, kérünk, küldd a hitet értelmünk
segítségére, hogy amit hinnünk parancsolsz, annak szívünk érezze
édességét!</b></font></em></p>
<p><strong>Forrás: Diós István: <em>A szentek élete; Magyar katolikus lexikon</em></strong></p>
<p><strong></strong></p></div>
</div>