<html>
<head>
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8">
</head>
<body>
<p>Magyarország meg az EU gyarmata. <br>
</p>
<p>Így a kör bezárult.</p>
<p>Sajnos</p>
<p>Üdv, A</p>
<p><br>
</p>
<div class="moz-cite-prefix">2023. 03. 25. 10:13 keltezéssel, Emoke
Greschik írta:<br>
</div>
<blockquote type="cite"
cite="mid:CALP0BwPBDm9seDVt=fWh8QiOeeQngunyC4NNj5zSbYuQ7PuY4Q@mail.gmail.com">
<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=UTF-8">
<div dir="ltr">
<p><a
href="https://gondola.hu/cikkek/150245-Az_EU_elvesztette_letjogosultsagat.html"
moz-do-not-send="true" class="moz-txt-link-freetext">https://gondola.hu/cikkek/150245-Az_EU_elvesztette_letjogosultsagat.html</a></p>
<p>..........</p>
<p>...........<br>
</p>
<p>Hosszú folyamat vezetett idáig, s ennek a
legitimációvesztésnek, önárulásnak a legutóbbi és legékesebb
bizonyítéka nem más, mint az unió viselkedése, döntései az
orosz–ukrán, valójában orosz–amerikai háború kapcsán. Az
elmúlt egy évben a brüsszeli vezetők lépésről lépésre átadták
a kezdeményezést az Egyesült Államok demokrata vezetése
kezébe.</p>
<div id="gmail-billboardbanner"><span class="gmail-banner
gmail-banner-">
<ins></ins>
</span>
</div>
<p> Az utóbbi hetekben ennek már szánalmas és megalázó jelei
mutatkoztak.</p>
<p> De kezdjük az egy éve zajló háború elejével: miután
Oroszország a nemzetközi jogba ütközően lerohanta Ukrajnát, az
európai országok napokkal később Versailles-ban összeültek, és
megtárgyalták azt, hogy milyen módon válaszolnak az orosz
agresszióra.</p>
<p> Ott és akkor abban állapodtak meg, hogy számos és sokféle
szankciót léptetnek életbe Oroszországgal szemben, de gáz- és
olaj, illetve atomszankciókra nem kerülhet sor.</p>
<p> Mert Európa a gáz- és olajszükségletének majdnem a felét
Oroszországból szerzi be.</p>
<p> Tehát az unió nem teheti meg azt, hogy az energiát érintő
szankciókkal saját magát tegye tönkre, mert az nem éppen
hatásos fegyver egy háborúban, ha az ember önmagát lövi főbe.</p>
<p> De Versailles valahogyan sohasem fejeződik be jól.</p>
<p> Néhány héttel később már arról tárgyaltak a brüsszeli elit
tagjai, hogy mégis szükség van olajbojkottra, és a
gázszankciók is rövidesen terítékre kerültek. Miért tettek
így? Ha akkor még nem is tudtuk, ma már igen.</p>
<p> Amerikai befolyásra, nyomásgyakorlásra.</p>
<p> Az USA-nak tökéletesen megfelelt az, hogy az unió önmagát
hozza nehéz gazdasági helyzetbe, hiszen az orosz gáz és olaj
pótlása máshonnan óriási kihívás, és évek kellenek hozzá.</p>
<p> Az Egyesült Államok viszont mindebből profitált.</p>
<p> Hiszen dúskál a palagázban, olajban, s ezt magas áron tudja
eladni az európaiaknak. A demokrata kormányzat így két legyet
akart ütni egy csapásra: az oroszok és Európa gazdasági
gyengítését, de ebből igazán csak az utóbbi sikerült, vagyis
az állítólagos szövetséges meggyengítése.</p>
<p> Miközben ők továbbra is beszerzik az oroszoktól azt, amiből
hiányuk van, például az uránt.</p>
<p> A következő lényeges mozzanat: az oroszok támadása eleinte
sikereket hozott, megközelítették Kijevet és Zelenszkij
hatalmát közvetlenül veszélyeztették. Ebben az időszakban,
valamikor márciusban a felek végül leültek a tárgyalóasztalhoz
a törökök közvetítésével. Esély volt arra, hogy tűzszünet
legyen és kezdődjenek meg a béketárgyalások, még mielőtt a
háború a maga teljességében és borzalmában kibontakozna,
megakadályozva, csírájában elfojtva az emberáldozatokat, a
vért és a halált.</p>
<p> És mi történt ekkor? A tárgyalások elvileg közeledhettek a
megállapodás felé, az ukránok talán hajlandók voltak
engedményekre, és az oroszok is, ám ekkor megjelentek a színen
az amerikaiak mindig is szoros szövetségesei, a már unión
kívüli angolok, Boris Johnson akkori miniszterelnök jött és
pihegve szólt Zelenszkijnek: nem kell, nem szabad megállapodni
az oroszokkal, mert a Nyugat teljes mellszélességgel támogatni
fogja katonailag Ukrajnát, s minden esély meglesz arra, hogy
Oroszországot egyszer és mindenkorra legyőzzék.</p>
<p> És lőn: az ukránok azonnal megértették az idők szavát, és
kivonultak a tárgyalásokról, amelyek megszakadtak, s a felek
azóta sem tudtak újra tárgyalóasztalhoz ülni. Mit szóltak
mindehhez az unió vezetői, Brüsszel?</p>
<p> Lényegében semmit. Asszisztáltak ahhoz, hogy a háború
folytatódjon, hiszen a Nagy Testvér, az Egyesült Államok és
Nagy-Britannia ezt akarja. Ez kísértetiesen hasonlít ahhoz,
amikor az első világháború idején a britek és franciák,
illetve a másik oldalon a németek és a Monarchia már hajlamos
lett volna a béketárgyalásokra, ám ekkor jött az Egyesült
Államok, és felbátorította a szövetségeseit, hogy folytassák a
háborút, mert ők belépnek abba, és a központi hatalmak, de
elsősorban is Németország legyőzhető.</p>
<p> Ha visszaugrunk az időben, a narancsos forradalomnak
nevezett puccs, majd a Krím oroszok általi elfoglalása után a
franciák és a németek részvételével létrejött 2015-ben a
minszki egyezmény, ami akkor még azt mutatta, hogy az unió
talán képes önálló lépésekre az európai béke érdekében.</p>
<p> Ám mára Angela Merkel asszonyság elárulta nekünk, hogy
igazából ez is csak egy látszatmegállapodás volt az amerikaiak
sugallatára, akaratára.</p>
<p> Mely arról szólt, hogy Ukrajna időt nyerjen ahhoz, hogy az
Egyesült Államok felkészítse az előbb-utóbb elkerülhetetlen
orosz–ukrán háborúra. Tehát már ekkor megmutatkozott, hogy
milyen ereje van egy európaiak által kialkudott
megállapodásnak.</p>
<p> De térjünk vissza a jelenhez! A márciusban csődbe fulladt
tárgyalások óta a katonai és politikai helyzet eszkalálódott,
s bár természetesen az Egyesült Államok adja a katonai
támogatás legnagyobb részét Ukrajnának (eddig mintegy 27
milliárd dollárt öltek a háború folytatásába), s
Nagy-Britannia mintegy hárommilliárddal járult hozzá, s ehhez
képest az unió „csak” egy-másfél milliárdot fektetett be ebbe
a „nemes” célba az uniós „békealapból”, ám Európa számára ez
is óriási többletterhelést jelent.</p>
<p> Az utóbbi hetekben pedig egészen elképesztő hírek jutottak
tudomásunkra arról, hogy a brüsszeli elit mennyire
eltávolodott attól, hogy az európai polgárok érdekeit a
legkisebb mértékben is figyelembe vegye.</p>
<p> És itt most nem is a német, „nem túl éles kés”
külügyminiszter asszony, Annalena Baerbock hírhedt mondására
gondolok, aki azt állította, hogy minden erővel kiállunk az
ukránok mellett még akkor is, ha a német nép ezt nem akarja.</p>
<p> Hanem arra, hogy nemrég a müncheni biztonsági konferencián
az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a legnagyobb
nyíltsággal mesélt arról – észre sem véve, hogy állításának mi
a valódi tartalma! –, hogy már 2021 decemberében arról
egyeztetett Bidenékkel, hogy milyen szankciókat vezessenek be
Oroszországgal szemben, miután kitör a háború. Ezzel két
dolgot vallott be: egyfelől azt, hogy tudatosan készültek a
háborúra, másfelől pedig – s ez a sokkal súlyosabb! –, hogy
Brüsszel a döntéseit nem a tagállamokhoz, főleg nem a
polgáraihoz igazítja</p>
<p> Hanem az Egyesült Államok mint nagyhatalom igényeihez és
szándékaihoz.</p>
<p> Vagyis Münchenben Von der Leyen beismerte: az Európai Unió
az Egyesült Államok alávetettje.</p>
<p> Vagy durvábban, gyarmata.</p>
<p> (Na nem mintha 1945 óta ne állomásoznának folyamatosan
Nyugat- és Kelet-Európában az amerikaiak seregei, többek
között éppen Ursula von der Leyen „hazájában”, a kezdettől
szigorúan ellenőrzött Németországban.) Az igazi döntések a
tengerentúlon születnek, na és, teszem hozzá, a demokratákat
is mélyállamként irányító globális pénzügyi elit köreiben,
többek között éppen Davosban, a Világgazdasági Fórum
berkeiben.</p>
<p> Ezek után már csak hab a tortán, hogy Joe Biden nemrég
egyszerűen magához rendelte Ursula von der Leyent.</p>
<p> Mert alapos a gyanúja Amerikának, hogy Kína
fegyverszállítást fontolgat az oroszoknak, s ezért büntetésül
szankciókat kell kivetni Kínára. Ezekhez a szankciókhoz kell
csatlakoznia az Európai Uniónak – nos, erről beszéltek
Washingtonban. Teljes joggal állapította meg ifj. Lomnici
Zoltán, hogy ez leginkább ahhoz hasonlít, mint amikor a
helytartó magához rendeli az alattvalóját, vagyis az látszik,
hogy a transzatlanti viszonyrendszerben az unió az államokkal
szemben alárendelt szerepet játszik.</p>
<p> Itt tartunk most, és ezek után térek vissza a kiinduló
tézisemhez: az unió legitimitása, önálló nemzetközi
szervezetként való létjogosultsága kérdőjeleződött meg, nem
kicsit, nagyon.</p>
<p> Kilenc-tíz évvel ezelőtt, talán 2013-ban vagy 2014-ben
Brüsszelben jártam, az Európai Parlamentben töltöttem el
néhány napot, ismerkedve az ottani magyar képviselők
munkájával, s ennek kapcsán beszélgettem Surján László KDNP-s
EP-képviselővel az irodájában, aki akkor, ha jól emlékszem,
még az EP alelnöke volt. Azt kérdeztem tőle, mi az igazi
értelme, lényege az Európai Unió létének?</p>
<p> </p>
<p> Azt válaszolta: két dolog. Az egyik, hogy a második
világháború borzalmai után békét adott Európának, s a
jugoszláv belháborúkat leszámítva ez a béke – beszélgetésünk
idején – lassan hetvenéves volt. És ez nagy érdem. A másik a
jólét, az egzisztenciális biztonság megteremtése az európai
uniós polgárok számára. Ez a kettő az igazi értelme az
uniónak, s addig van értelme léteznie, amíg e kettőt
garantálni tudja.</p>
<p> Hogy állunk most?</p>
<p> 2022. február 24-e óta ismét háború van Európában, s ez nem
kis államok belháborúja, mely könnyen lokalizálható: itt
nagyhatalmak állnak egymással szemben ismét, tehát fennáll
újra a veszélye az eszkalálódó, világháborúvá is fajuló
háborúnak. S mit tesz ebben a helyzetben az unió? Az Egyesült
Államok, illetve a mögötte álló davosi elit érdekeit
kiszolgálva közvetetten részt vesz a háborúban, tehát szítja
azt, ahelyett, hogy minden erővel béketárgyalásokat sürgetne
összes erejével. Vagyis béke helyett a háborút folytatja.</p>
<p> Másfelől: az unió az elmúlt egy év során – többek között
éppen a szankcióival – folyamatosan gyengíti a jólétet, egyre
nehezebb helyzetbe hozza az európai középosztályt, a szemünk
láttára omlik össze recsegve-ropogva a valaha csodált
nyugat-európai jóléti állam. Svédországban az emberek már
meggondolják, hogy hányszor zuhanyozzanak egy héten! Az unió
azt tagadta meg, amit ér: a békét és a jólétet.</p>
<p> Mi maradt belőle? És akkor minek van? Kell egy új
szövetség. </p>
<div class="gmail-szerzo"><a href="http://magyarnemzet.hu"
moz-do-not-send="true">magyarnemzet.hu</a></div>
</div>
<br>
<fieldset class="moz-mime-attachment-header"></fieldset>
<pre class="moz-quote-pre" wrap="">_______________________________________________
Grem mailing list
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a>
</pre>
</blockquote>
</body>
</html>