<div dir="ltr">
<img src="cid:ii_leok78ch0" alt="kép.png" width="469" height="264"><br><br><h1></h1><h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20230228_vikingek_osmagyarok">Így hatottak egymásra a vikingek és az ősmagyarok</a></h1>
                                                    <div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2023. február 28. 17:00</div>
                                                                            <div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20230228_vikingek_osmagyarok">https://mandiner.hu/cikk/20230228_vikingek_osmagyarok</a> <br><b>Írta:                                     <a href="https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo">Kovács Gergő</a>                                </b></div>
                            <div class="gmail-clearer"></div>
                        

                        <div class="gmail-info">
                            <div>
                                                            </div>
                            <div class="gmail-clearer"></div>
                        </div>


                        
                        <div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-ao_hird" style="">
    Közös kelet-európai anyagi kultúra körvonalazódik a 9-11. században:
 a vikingek a magyar királyok szolgálatában álltak, egy viking utazóról 
pedig azt feltételezik, hogy akár ősmagyar kalandor is lehetett, aki 
eljutott Amerikáig – tudjuk meg Langó Péter régésztől, a korszak 
szakértőjétől. </div>

        <div class="gmail-clr"></div>

<div class="gmail-text">
                                        <p style="text-align:right"><em>Nyitókép: Előtérben a nyemijai sisak (Déri Múzeum gyűjteménye), a háttérben a pécsi 10. századi sisak</em></p>

<p> </p>

<p>Vikingek a Kárpát-medencében címen fut egy kiállítás a debreceni Déri
 Múzeumban, ami Magyarország 10-11. századi skandináv és rusz 
kapcsolatairól szól a régészeti leletek tükrében. A témának nem csupán a
 felütése érdekes, hanem a tartalma is és ami mögötte van – főleg a téma
 iránt fogékonyak számára.</p>

<div class="gmail-keretes">Mind a vikingek története, mind a korai magyar történelem kiemelkedő érdeklődésre tart számot a nagyközönség körében, így nem csoda, ha utánajártunk az izgalmas történelmi-régészeti háttérnek, amiben <strong>Langó Péter </strong>(1972)
 régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének
 tanszékvezetője, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat BTK Régészeti 
Intézetének tudományos munkatársa a kalauzunk.</div>

<p>A 9-11. századi magyarság és a vikingek korabeli kapcsolatának 
összefoglalásához érdemes először is tisztázni, mit értünk vikingeken − 
veti fel Langó Péter.</p>

<div class="gmail-keretes">A 9–11. században a kalóz, az útonálló rabló fogalmával volt szinonim a szó, s nem jelentett a mai értelemben vett népeket: nem minden skandináv volt viking, nem minden viking volt skandináv.</div>

<p>Hogy honnan ered akkor a viking mint általánosító jelző? Ennek a 
háttere a 19. század, tudjuk meg, ugyanúgy, ahogy a 10. századi magyar 
katonai vállalkozások ekkor nyerték el a népszerű „kalandozások” jelzőt:
 a skandináv sagák harcosai és a katonai haditettek ekkor kerültek a 
megbecsült haditettek közé és az azokban résztvevő fegyveresek nevét 
kiterjesztették egy korszakra, odasorolva Skandinávia régészeti 
emlékeit.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/2023/Vikingek-Lang%C3%B3P%C3%A9ter/V_0001.jpg" style="margin-right: 0px;" width="585" height="390"></p><div class="gmail-kepalairas"></div><p></p>

<p style="text-align:center"><em>10. századi szablya, szablyamarkolatú
 kard és kétélű kard. Míg az első jellegzetes könnyűlovas steppei 
fegyver, addig a középső tárgyat sokáig átmeneti fegyverként kezelte a 
kutatás, s kétélű kard, pedig az északi népekre is jellemző fegyvertípus
 volt az adott korban</em></p>

<p> <strong>Közös kelet-európai anyagi kultúra körvonalazódik</strong></p>

<p>A régész hangsúlyozza: ha a „vikingek kapcsolatát” vizsgáljuk a 
magyarokéval, akkor abba bele kell vonnunk Északkelet-Európa szélesebb 
régióját.</p>

<p>Skandinávok voltak például azok, akik kialakították az egykori Rusz 
államát, amely állammal a magyarok élénken kereskedtek. A magyarok tehát
 ugyanúgy jelen voltak az erdős steppén, ahogy ezek a rusz kereskedők, 
és már a Kárpát-medencébe történt megtelepedés előtt kapcsolatba 
kerülhettek a skandináv közösségekkel.</p>

<div class="gmail-keretes">A 9. századtól magyarok szolgáltak a bizánci császár testőrségében és hadseregében, ugyanúgy, ahogy skandináv harcosok is.</div>

<p>A magyar katonai hadjáratok Nyugat-Európában részben érintették 
azokat a területeket, ahol a vikingek is megfordultak. A legfontosabb 
azonban az a közös kelet-európai anyagi kultúra, melyből a magyarok és 
az ezen vidéken megjelenő skandinávok is merítettek − emeli ki a 
szakember, majd elsorolja: a 10. századi veretes övek, veretekkel 
díszített tarsolyok, és vésett díszű tarsolylemezek, a süvegek végén 
meglévő csúcsdíszek, kengyelek, zablák, ezüstgyöngyök megtalálhatók 
voltak a magyar anyagi kultúrában és a skandináv emlékanyagban is.</p>

<p><strong>A magyarok ősei akár Amerikába is eljuthattak</strong></p>

<p>Az is kiderült, hogy a keleti hatás nem állt meg a mai Svédország 
területén, ahogy korábban a kutatók gondolták, hanem a teljes skandináv 
régióra kiterjedt, a keleti jellegű tárgyak messzire eljutottak, 
divatosak voltak. Egyik kiemelt északi központban megtalálhattak steppei
 jellegű fegyvertípusokat: felvetődött annak a lehetősége, hogy magyar 
fegyveresek is erősítettek egy északi  helyőrséget.</p>

<p>És most kapaszkodjon meg az olvasó! Egy amerikai partokat is megjárt 
korabeli utazó, Tyrkir kapcsán napvilágot látott, hogy nem skandináv 
anyanyelvű volt, neve közel áll a magyarok korabeli türk megnevezéséhez.
 Joggal feltételezi tehát a kortárs tudományosság, hívja fel a figyelmet
 Langó Péter, hogy nem zárható ki: egy ősmagyar kalandor talán már Amerika felfedezését is átélhette a vikingekkel.  </p>

<p>A kapcsolatok a 11. században még sokrétűbbé váltak, a tárgyi kultúra
 is jóval rétegzettebb lett. Nagy számban tűntek fel például a 
kierjesztett északi, északkeleti régióban Szent István király pénzei.</p>

<p>Mindez jól mutatja, hogy egy folyamatosan változó, több irányú és 
több rétegű kapcsolatrendszer volt a 9–11. századi magyarság és a 
skandináv gyökerű közösségek között – mutat rá a szakember.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/2023/Vikingek-Lang%C3%B3P%C3%A9ter/V_0007.jpg" style="margin-right: 0px;" width="558" height="373"></p><div class="gmail-kepalairas"></div><p></p>

<p style="text-align:center"><em>A 10. századi díszes pécsi vassisak (Janus Pannonius Múzeum gyűjteménye)</em></p>

<p> <strong>Vikingek a magyar királyok szolgálatában</strong></p>

<p>A kereskedelem és az abból származó jövedelmek mellett fontos 
szempont volt mind a magyarok, mind a skandinávok számára a katonai 
szerepvállalás, mondja a kutató. A rabszolgaság a kor egyik 
legjövedelmezőbb üzletének számított, hiszen a szép nőket el lehetett 
adni mind az arab, mind a bizánci, mind a közép-európai 
rabszolgapiacokon, ahogy a nőket őrző herélt férfiakat is. Ráadásul a 
munkaerőszerzés egyik általános módja volt keleten és északon a 
rabszolgaság intézménye.</p>

<p>Sok esetben a magyarok <em>„egyszerűsítették az iparágat: nem 
hurcolták el az elfogottakat, hanem helyben eladták őket, vagy egy-egy 
uralkodó, kolostor jó pénzért kiváltotta a fogvatartottakat”</em> – fogalmaz Langó.</p>

<p>Hozzáteszi: a katonai kíséretek mindenhol örömmel foglalkoztatták a bátor és jól képzett magyar és skandináv harcosokat.</p>

<p>A bizánci császári testőrség ugyanúgy felvevő piaca volt ennek, mint a
 kijevi druzsina, ahogy katonai kísérettel bírtak a magyar uralkodók és a
 skandináv királyok, jarlok is.</p>

<p>Közvetlen magyar és skandináv politikai kapcsolat ekkoriban nem állt 
fenn, tudjuk meg, de az egykori Árpád-házi királyok és a Rurikida 
fejedelmek között már a 10. században volt kapcsolat.<em> „II 
Baszileiosz császár időszakában a bizánci és a magyar politikai 
kapcsolat szívélyes volt, így a gyakran bizánci hadban szolgáló vikingek
 egyike-másika útban hazafelé hosszabb-rövidebb ideig a magyar királyi 
udvarban is időzhetett, a magyar király szolgálatában. Erre a 
történetírás több adattal is szolgált”</em> – hangzik el.</p>

<p>A kutatók közül többen a krónikakompozíció híres hősét,</p>

<div class="gmail-keretes">„Búvár Kundot” is skandináv hátterű harcosnak tekintik.</div>

<p><strong>A legfontosabb viking emlékek a Kárpát-medencében</strong></p>

<p>A prágai Szent Vitus-székesegyházban őrzött Szent István-kard talán a
 legreprezentatívabb emléke ennek a magyar-viking kapcsolatrendszernek, 
meséli a régész a tárgyi emlékekre térve. A szélesebb északi 
kapcsolatrendszer állomásairól szólnak általában véve a kétélű kardos 
sírok is. Számos olyan akad, melynek legjobb párhuzamai északon 
találhatók meg, tudjuk meg. A kérdéshez kapcsolódva Langó kiemeli az 
úgynevezett balta alakú csüngőket, melyeket a kutatás egy ideig a 
skandináv Thor amulettekkel azonosított.</p>

<p>Az iszlám dirhemforgalomból adódó legnagyobb kincseket a 10. század 
vonatkozásában északon találjuk: az egyik Kárpát-medencei lelőhely még a
 19. században került elő az egykori Máramaros megyében. Ma a Magyar 
Nemzeti Múzeumban őrzött „Huszti dirhemkincs” nem csak a legdélibb 
emléke ennek a kincshorizontnak, hanem fontos bizonyítéka ennek a 
többszereplős kapcsolati hálónak is − hangsúlyozza a kutató.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/2023/Vikingek-Lang%C3%B3P%C3%A9ter/V_0004.jpg" style="margin-right: 0px;" width="503" height="335"></p><div class="gmail-kepalairas"></div><p></p>

<p style="text-align:center"><em>10. századi süvegcsúcs Beregszászról (Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye)</em></p>

<p> <strong>Egy sisakból nőtt ki a Déri Múzeum kiállítása</strong></p>

<p>Mit mutat meg mindebből a gazdag kapcsolatból Déri Múzeum kiállítása?
 Langó Péter itt elmesél egy történetet: „A kiállítás apropója egy 
kalandos sorsú műtárgy. A 19. század utolsó évtizedében a mai Ukrajna 
területén található Nyemiján előkerült egy sisak. A különleges díszű 
emlék a 2. világháború során valahogy a debreceni Déri Múzeumba került. A
 Déri Múzeum jelenlegi igazgatója, Angi János szívügyének tekinti e 
különleges emlék mind szélesebb körű vizsgálatát és bemutatását. Végül e
 sisak kutatásához kapcsolódóan született meg az elhatározás, hogy 
tágabb kontextusába helyezve mutassuk be a díszes sisakot”.</p>

<p>Szerencsére több mint húsz magyarországi gyűjteményből kapott a 
kiállítás műtárgyakat a kiállítás megrendezéséhez, ami nagy segítség, 
mondja el a régész. A Magyar Nemzeti Múzeum leletein, a kisebb és 
nagyobb megyei, városi gyűjtemények kincsein túl magángyűjteményből 
származó műtárgyakat is tartalmaz a kiállítás. Utóbbiak most láthatók először szélesebb nagyközönség előtt, osztja meg a szakember az információt.</p>

<p>Megjelennek a kiállításon az északi hátterű sisakok, így egy másik, 
szintén a korabeli Ruszból származó sisak is. A kardok esetében nem csak
 a magyarországi leletek, hanem külföldi lelőhelyeken talált fegyverek 
is szerepelnek. A kardokon keresztül bemutatják a különbséget is a 10. 
századi magyarok fegyverzetére jellemző szablyák, és az egyéb kardok 
között. Megtudjuk, hogy számos olyan egyedi kialakítású fegyver is 
látható, amelyet a magyar tulajdonosaik átalakítottak.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/2023/Vikingek-Lang%C3%B3P%C3%A9ter/V_0045.jpg" style="margin-right: 0px;" width="532" height="355"></p><div class="gmail-kepalairas"></div><p></p>

<p style="text-align:center"><em>10. századi bárd és kétélű skandináv vaskard (utóbbi valószínűsített előkerülési helye aBaltikum) (Magángyűjtemény)</em></p>

<p>Langó Péter végül kiemeli: különleges darab a Dunában talált északi 
díszlándzsa, amely a Magyar Nemzeti Múzeum egyik féltett kincse, ahogy a
 kincsleletek közé tartozó zsennyei aranykarperecek és a egykoron 
Máramaros megyében talált arab érméket tartalmazó éremkincslelet is.</p>

<p>A kutató hangsúlyozta azt is, hogy a kiállítás széles tudományos 
összefogás eredménye, ahol a Déri Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus 
Egyetem kutatói, munkatársai mellett, a Szegedi Tudományegyetem, a 
Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat 
intézményei és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai is jelentős 
tudományos segítséget nyújtottak a kiállítás megvalósulásához.</p></div></div>

</div>