<div dir="ltr">
<h1>Az apostolok tanítványa: Szmirnai Szent Polikárp</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2012. február 23., csütörtök | 13:47<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-apostolok-tanitvanya-szmirnai-szent-polikarp" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-apostolok-tanitvanya-szmirnai-szent-polikarp</a></div></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Polikárp
a kis-ázsiai Szmirna keresztény püspöke volt a II. században. Szent
János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége volt.
Fennmaradt a filippiekhez írt levele, melyben a keresztény hit
alapigazságait fejti ki. Életéről egykorú írók, Szent Ireneus püspök és
Tertulliánus írtak. Haláláról hiteles vértanú akták tanúskodnak</span>.
Emléknapját február 23-án ünneplik a mind a nyugati keresztények, mind a
bizánciak és a koptok. Segítségét fülbántalmak esetén szokták kérni.</h3><div><p style="text-align:right"><i><a href="https://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/polikarp.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="https://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/polikarp_0.jpg" style="float:left;margin:3px 7px" width="130" height="154"></a>Lelkülete Istenben vert erős gyökeret,<br> és biztosítja, hogy korának úgy kell ő,<br>mint viharvert hajósnak a kikötő”<br></i>(írta róla Antiochiai Szent Ignác<i></i>)</p><p>Életéről
Szent Ireneus püspök és Tertulliánus írtak. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Polikárp </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">69 előtt
született.</span></b> I<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">fjú korában Efezusban hallgatója és tanítványa volt János
apostolnak és más apostoloknak, így Ismeusnak is; tanításukat szóban és
írásban hamisítatlanul adta tovább. A II. század derekán Kisázsia egyik
legjelentősebb egyházi személyisége volt, hivatalát több mint ötven
évig töltötte be. Az apostolok tanítványa</span></b> – írta róla Origenész.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Sok
olyan személlyel volt közvetlen kapcsolatban, akik még látták az Urat,
és az apostolok választották ki Szmirna városa püspökének</span></b>. Ireneus
tanúsága szerint az apostoli püspök igehirdetése teljesen
egybehangzott azzal, amit Jézus szemtanúitól és tanítványaitól
hallott. Az őskeresztény hagyomány egyik jelentős megalapozója volt.</p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
keresztény ókor több levelét ismerte, az utókorra csak a filippiekhez
írt levele maradt fenn</span></b>. A filippi egyházközség tagjai hittani
eligazítást kértek Polikárptól, és azt, hogy küldje meg nekik Ignác
leveleit. Levelében fölszólította a filippieket, hogy vállalják „a
kereszt vértanúságát”. Itt esik szó először a keresztény irodalomban a
"vértanúságról", méghozzá egy püspök szájából, aki maga is a
Megfeszített vértanúja lett. A levél jól mutatja, hogy mennyire eleven
volt az egyházak közötti kapcsolat. A leveleket lemásolták, továbbadták,
összegyűjtötték.</p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent Ignác leveleiből tudhatjuk, hogy a
szmirnai püspököt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sokan támadták</span> saját egyházközségében </span></b>is.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Súlyos
problémái adódtak egy csoporttal, akik nem értettek egyet<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">azzal, hogy az
egyházi élet egyre inkább a püspök körül kristályosodott ki</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.
Kezdetben megoszlott az egyházi szolgálat: a püspök volt a közösség
hivatalos „felügyelője” (episzkoposz) és vezetője, a „próféták és
tanítók” az istentiszteletnek és tanításnak éltek. A prófétaság
torzulásai következtében azonban egyre inkább a rend és törvényesség
egyházi elve lépett előtérbe: ez a püspök vezető szerepét eredményezte.
E történelmileg szükségszerű fejlődésnek</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ellenzői vonakodtak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">részt
venni a püspök vezette istentiszteleteken</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> és külön liturgiát
tartottak maguknak; igehirdetésben is eltértek </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az apostoli tanítástól.
Polikárp egész életén át fáradozott azon, hogy megtérítse</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezeket a
szakadárokat,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> és mindent megtett, hogy egyházközségét külsőleg és
belsőleg egységesítse.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A zűrzavaros viszonyok között </span></b>i<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">s szakadatlan
türelmével és szeretetével kiérdemelte az igaz hívők egyre növekvő
ragaszkodását és tiszteletét. Ahol azonban szükséges volt, példás
energiával és határozottsággal lépett föl. Intő levelet írt a
szomszédos egyházközségeknek is, amelyek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ugyanazokkal a nehézségekkel
küzdöttek,</span> mint a szmirnaiak</span></b>. Sajnos, ez a levél nem maradt ránk.</p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
II. század közepe táján Rómába utazott, hogy Anicét pápával a
keresztény gyakorlat kérdéseiről, a húsvét ünneplésének időpontjáról
tárgyaljon. Polikárp más kisázsiai egyházközségekkel együtt kitartott
annál, a Szent Jánostól eredő hagyománynál, hogy húsvét napját Niszan
hónap 14. napján kell ünnepelni, míg a rómaiak Szent Péterre visszamenő
hagyomány szerint a rá következő vasárnapon ünnepelték. Bár e pontban
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem tudtak egyezségre jutn</span></b>i, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Anicét tiszteletből megengedte
Polikárpnak, hogy a templomban húsvéti Eucharisztia-ünnepet tartson, és
békében váltak el egymástól.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A hazatérése után, 86 éves korában<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
pogányok bevádolták a prokonzulnál mint „Ázsia tanítómesterét”, és
halálát követelték. A fellobbant üldözések</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">elől hívei kérésére egy
majorban rejtőzött el; ám egy ember <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kínvallatása során kitudódott </span>
rejtekhely<span style="background-color:rgb(234,209,220)">e</span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">és elfogták. Egy bizonyos Fülöp, aki tagja volt Asia
tartományi gyűlésének, ünnepi játékokat rendezett állatviadalokkal és
egyéb látványosságokkal. Polikárpot a zsúfolt cirkuszban vonták
felelősségre <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztény hitvallása</span></span></span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">miatt. A jelenlevő prokonzul rá
akarta venni </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az ősz püspököt, </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy tagadja meg</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Krisztust, ám ő
tanúságot tett hitéről.</span></b></p><p><b style="color:rgb(0,0,255)"><i><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A források szerint így imádkozott <span style="background-color:rgb(234,209,220);color:rgb(0,0,0)">halála
</span>előtt: </span>„Mindenható Úristen, Atyja szeretett és áldott Fiadnak, Jézus
Krisztusnak, aki által ismerünk téged, az angyaloknak,
hatalmasságoknak, az egész teremtésnek és a belőled élő igazak
nemzetségének Istene! Magasztallak téged, amiért méltónak találtál
erre a napra és erre az órára, hogy a vértanúk seregében részem legyen
Krisztusod kelyhében a test és a lélek örök életre szóló
föltámadására a Szentlélek romolhatatlanságában. Fogadj el ma engem
köztük mint igaz és kedves áldozatot, amint előkészítetted,
megjövendölted és most teljesíted, te, igaz Isten, aki nem ismersz
hazugságot. Ezért és mindenért dicsérlek, dicsőítlek és magasztallak
örök mennyei főpapod, Jézus Krisztus, a te Fiad által. Általa és vele a
Szentlélekben tiéd a dicsőség világossága most és az eljövendő
örökkévalóságban. Amen.”</i></b></p><p>A Szmirnai egyház levele című irat
szerint<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> 155. február 23-án halt vértanúhalált szülővárosának
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">cirkuszában</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">. Máglyahalálra ítélték</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ám a lángok szétváltak körülötte.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
Karddal döfték át. Holttestét megégették,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">de csontjait összegyűjtötték,
és – minthogy drágaköveknél többre becsülték – a kisázsiai
Musztafa-hegyen eltemették. Ott gyülekeztek össze a keresztények, hogy
megünnepeljék vértanú-születésnapját. Haláláról hiteles vértanú-akták
tanúskodnak.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Vértanúsága, Krisztushoz való ragaszkodása
példaértékű volt sokak számára. Példaadásának nagyszerűségét magasztalja
a szentmise kezdőéneke</span></b>: „Ez az igaz tanú, akinek Krisztus nevéért vérét
ontották, nem félt a bírák fenyegető szavától, és elnyerte a mennyei
koronát.”</p><p>Keleten a bizánciak és a koptok már a IV. századtól
február 23-án ünnepelték. Róma a XIII. században tette át az ünnepet
január 26-ra, amely napon addig Niceai Szent Polikárp temetéséről
emlékeztek meg. Ünnepe a liturgikus reform során, 1969-ben a római
naptárban is halála napjára, február 23-ra került. Segítségét
fülbántalmak esetén szokták kérni.</p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Polikárp nagy hatást gyakorolt
korának embereire – nemcsak tanításával, hanem még inkább
tevékenységével, életével és halálával. Antiochiai Szent Ignác írta
búcsúlevelében Polikárpnak: „Boldognak tartom magam, hogy láthattam
tiszta arcodat; bárcsak tovább örvendhetnék neki Istenben.” </span></b>Dicséri őt,
mert „lelkülete Istenben vert erős gyökeret, és biztosítja, hogy
korának úgy kell ő, mint viharvert hajósnak a kikötő”.</p><p>Magyar Kurír</p></div>
</div>