<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">A szervita rend hét szent alapítója</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2023. február 17., péntek | 9:00</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szervita-rend-het-szent-alapitoja">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szervita-rend-het-szent-alapitoja</a><div class="gmail-ikonok"><br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g75692']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=75692&v=0&img=c_o_serv_.jpg"><span class="gmail-galcount" title="6 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
szervita rend szent alapítóira, a „hetekre” emlékezünk február 17-én:
Alessióra, Amadióra, Bonagiuntára, Bonfiglióra, Manettóra, Sostegnóra és
Uguccionéra. „Szent csoportként” éltek, egyéni vonásaikat <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem ismerjük</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.
</span></h3><div class="gmail-wrapper"><div class="gmail-banner-sav"></div></div><div class="gmail-contentsav"><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A
„hetek” Firenzében éltek a 12–13. század fordulóján, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">kereskedelemmel
foglalkoztak. Franciaországban, Flandriában és számos itáliai
városállamban tett utazásaik alkalmával, valamint a császár és a Pápai
Állam közötti állandó háborúskodásokat tapasztalva megfigyelhették
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyrészt a vallási élet új fölvirágozását, különösen a laikusok körében,
akik testvérületekbe tömörültek, másrészt megéreztek valamit az
általános nyugtalanságból, ellenérzésekből, amit az akkori egyházi
állapotok okoztak. Vezekelni kezdtek. A 12. század végén Itáliában,
különösen Firenzében több hasonló vezeklő csoport is alakult. Tagjaik
mint a világban élő, a világtól azonban bensőleg elszakadt keresztények
arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegénységben a szegény és
megfeszített Krisztus követésének éljenek.</span></span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Valószínűleg 1233-ra tehetjük a hét alapító atya „megtérését”, vagyis
felvételüket a bűnbánó testvérek („fratres de poenitentia”) közé. Az
„Alapításlegenda” szerint ez az év számít a szervita rend alapítási
évének</span></b>, bár a történészek ezt kétségbe vonják. Az alapítók valószínűleg
valamivel később <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">szakítottak családi kötelékeikkel és vonultak vissza a
város kapui előtt lévő Cafaggióba, hogy „nagyobb szabadságban élhessenek
a szemlélődésnek” és amellett folytathassák az irgalmasság
cselekedeteit felebarátaik javára. Az Apostolok cselekedeteinek egyházát
vették példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak
élni.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nemsokára azonban úgy látták</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogy Cafaggióban még túl közel vannak a
világhoz, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">így távolabb eső helyet kerestek. 1241 körül a Monte
Senarióra vonultak vissza, mintegy 18 kilométernyire északra Firenzétől,
hogy remeteéletet éljenek és tökéletesen nyitottak és készségesek
lehessenek Isten szolgálatára és indításaira.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Lehetséges, hogy Veronai Szent Péter, aki később a domonkos rend első
vértanúja lett, ajánlotta nekik, hogy vegyék föl a Szűz Mária
társasága, Szűz Mária szolgái (Ordo Servorum Mariae) megnevezést. Innen
származik a <em>szervita</em> elnevezés. Firenzében 1245-től
bizonyítható okmányszerűen e név. Szent Ágoston reguláit fogadták el, és
fekete rendi ruhát választottak maguknak.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A társulást a firenzei püspök, majd 1249-ben Capocci bíboros, Toscana
pápai legátusa ismerte el és hagyta jóvá. A szervita rend 1255-ben
nyerte el a végleges pápai jóváhagyást.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Miután a „hetek” közössége a pusztában bensőleg és külsőleg
megszilárdult, életüket az ünnepélyes szegénységi fogadalomra alapozták.
Ez véglegesen meghatározta törekvésüket, hogy a szegénység közösségében
éljék az evangéliumi életet. Közösségi életük középpontjában a „lectio
divina” (lelkiolvasmány, elmélkedés), a szentmise, a zsolozsma és a
szegények szolgálata állt. Közösségi útjuk az evangélium szellemében és a
szemlélődő élet (remeteség) klasszikus „regulája” szerint alakult:
Isten keresése <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világban </span>a vezeklő élettel, elszakadás<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a világtól </span>az
evangéliumi szegénységgel, s a mind nagyobb magány vállalása mindaddig,
amíg Isten hegyének „kopárságában” el nem érik az Úrral való egyesülést.
Krisztus útját követték akkor is, amikor a „pusztaságból” visszatértek
az emberi közösségbe; újból megtelepedtek Firenze kapui előtt.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">És Krisztus követését egyre erősebben összekötötték Anyjának
követésével. Szűz Mária kifejezetten vagy hallgatólagosan mindig jelen
volt az alapítók minden cselekedetében és gondolatában. Máriával való
kapcsolatuk az „engedelmességből fakadó tettek, igaz szolgálatok és
tiszteletmegnyilvánulások egész summájában” öltött konkrét formát.
Minden liturgikus cselekmény, sőt a közösség minden cselekedete Ave
Mariával vagy Salve Reginával kezdődött, és a szombat Isten Anyjának
napja lett.</b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g75692']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=75692&v=0&p=1&img=c_o_szerv_.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A birtoklástól </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">való tökéletes elszakadásuk az evangélium életerejéről
és hatékonyságáról tanúskodott polgártársaiknak, különösen az
előkelőknek és a gazdagoknak. Ezzel az Egyház megújulásához is
hozzájárultak, hiszen a szó szerinti evangéliumi életet a hierarchia
iránt tanúsított tökéletes engedelmességben, azaz az Egyház keretein
belül élték meg.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A hét alapító közül a hagyomány tanúsága szerint hárman a rend általános vezetői voltak.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult egy
egyházpolitikai mozzanat: 1250-ben Capocci kardinális kibocsátott egy
dekrétumot, amely szerint a szerviták elöljárói fölhatalmazást kaptak
arra, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a kiközösített II. Frigyes császár párthíveit,</span> ha felöltik a
rendi ruhát, föloldhatják az őket is sújtó kiközösítés alól. Ezért sok
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">német lovag</span> belépett az új kolostori közösségbe, mivel nem volt más
módjuk arra, hogy megtalálják az Egyházzal való kibékülést.</b></p><p style="text-align:center"><em></em></p>
<p>Amikor a hét rendalapító kultuszát az Egyház jóváhagyta, a rendben az
ünnepet a pápai jóváhagyás emléknapjára, február 11-re tették<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. A
rendalapítókat 1888-ban avatták szentté,</span></b> és a római naptárba is február
11-re jegyezték be ünnepüket. Mikor azonban 1907-ben bevezették erre a
napra a <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szuz-maria-lourdes-i-jelenese-betegek-vilagnapja" target="_blank">Lourdes-i Szűzanya ünnepét</a>,
a rendalapítókét február 12-re tették át. 1969 óta február 17-én
ünnepeljük őket, mert a hagyomány úgy tudja, hogy az egyik rendalapító,
Falconieri Alessio ezen a napon halt meg.</p>
<p>A szervita rend női ágának ágostonos reguláját Boldog XI. Benedek pápa a <em>Dum levamus</em> kezdetű bullában hagyta jóvá.</p>
<p><em><font style="color:rgb(0,0,255)" size="4"><b>Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát,
akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet
hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled
él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
Ámen.</b></font></em></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete</em></strong><br><strong><em>Adoremus</em> (2017. február)</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>