<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20230214_bese_gergo_hodasz_andras_egyhaz_belfold" target="_blank">Kedves András! Miért nem lehet emelt fővel távozni?</a></h1>
                                                    <div style="margin:10px 0px"><b><font size="4">írta: Bese Gergő katolikus pap</font></b><br></div><div style="margin:10px 0px">2023. február 14. 17:31</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20230214_bese_gergo_hodasz_andras_egyhaz_belfold" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20230214_bese_gergo_hodasz_andras_egyhaz_belfold</a></div>
                                                                            <div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto">
                                                                    </div><div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700"></span></div>

                            <div></div>
                        

                        <div>
                            <div>
                                                            </div>
                            <div></div>
                        </div>


                        
                        <div id="m_7406540828592871845gmail-articlecontent"><div></div>



                

        <div></div>

<div>
                                        <p>„Miért nem lehet emelt fővel 
távozni? Az első gondolatom ez volt, amikor szombaton András atya ismét a
 nyilvánosságra lépett. Már rég hallottunk felőle, ezért a tőle 
megszokott módon berobbant a hírekbe, és a hozzá közel álló plattformok:
 Index, Telex, 444, HVG, Szemlélek és a Magyar Kurír azonnal le is 
csapott az áldozat visszaemlékezéseire, hiszen megtudtuk, hogy őt is 
abúzus érte, és hát persze, hogy egy paptól.</p>

<p>Ez a téma úgy kellett a liberális mainstream-nek, mint egy falat 
kenyér. Jó lehetőség arra, hogy eltereljék a figyelmet Krúdy Gyula 
Általános Iskola LMBTQ-aktivista munkatársának beismerő videójáról. 
Napok óta csámcsognak András atya történetén. Az atya ismét kilépett a 
fényre, óriási elismeréseket kapott azoktól, akik egy kanál vízben 
megfojtanák az Egyházat, még Perintfalvi Rita »nagyasszony« is gratulált
 neki, sőt felajánlotta »szakmai« segítségét a trauma feldolgozásában.</p>

<div><div style="max-width:600px;padding:0px;min-width:200px;margin:5px auto"></div></div>


<p>Az egész itt kezd nevetséges, és egyúttal felháborító lenni. Több év 
teológiai tanulmányok, szemináriumban töltött idő, lelkivezetővel 
történő rendszeres találkozások és papként a szolgálatban eltöltött idő 
is kevés volt ahhoz, hogy az őt ért sérelmekre gyógyírt keressen? Miért 
nem sikerült? Talán azért mert akkor nem volt aktuális a kérdés? Vagy 
olyan mélyre elásta, hogy éppen a betegszabadsága után, a világi életre 
lépésének nagy döntésével került a felszínre? Csak nem áldozatkutatásba,
 őket segítő munkára szeretne vállalkozni, ehhez pedig szükséges a saját
 érintettségének fitogtatása? A kérdésre csak ő tud válaszolni, de nem 
értem, hogy miért volt erre most ismét szükség. A Szemlélek oldalon 
hozott cikke után, ma a Telex állt elő egy hosszú interjúval, melyben 
még azért bele rúgott azokba, akik hivatásukat megélve szeretnének 
dolgozni a lelkekért, a rájuk bízott hívekért. A riportban vagy 
önleleplezést követett el, vagy a hallgatóságban minden áron fel akarja 
kelteni a gyanút, hogy aki maga köré gyűjti a fiatalokat, állandóan 
programokra viszi őket, sőt még a plébániára is beengedi a fiatalokat 
már gyanús!”</p></div></div>

</div>