<div dir="auto">Szép Szívű Szűz Mária szobor. Nagyon szép. Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes... </div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Éva Kaszaky <<a href="mailto:ekaszaky@gmail.com">ekaszaky@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2023. febr. 13., H 8:20):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="auto">Kedves Zoli!<div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Az írásaidból már rég tudom, hogy a Szüzanya nagyon szeret benneteket!</div><div dir="auto">Ez is egy "igen" a házasságotokra!</div><div dir="auto"> Sok szép találkozást kívánok vele!</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Szeretettel:</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Éva</div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Zoltán Hámory <<a href="mailto:hamory.zoltan@gmail.com" target="_blank" rel="noreferrer">hamory.zoltan@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2023. febr. 12., Vas 21:20):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr">
<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif"">Amit most elmesélek, több, mint egy éve történt. Nem a képzeletem
szüleménye, valós történet. Bár úgy érzem nagy írói fantáziával áldott meg a
Teremtő, ez mégis igaz történet, az élet írta, én meg csak papírra vetettem.
És, hogy miért pont velem történt meg? - <span> </span>nos, valószínűleg az Úr számított rá, hogy nem
fogom magamban tartani, hanem, mint tanúságtételt meg fogom Veletek osztani,
hogy higgyetek, mert van valaki, aki szeret minket, fontosak vagyunk számára,
soha nem hagy el és ha nem távolodunk el Tőle, mindig számíthatunk a közbenjárására. Mi ezt
éreztük akkor, azon a bizonyos őszi napon…<span>
</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif""><span> </span>Bágyadt, szeptemberi,
napsütéses délután volt, mikor elindultunk Mogyoródra a szőlőbe. A kocsiban,
amíg haladtunk, Marcsi újra elmesélte, hogy jutottak hozzá ehhez a családjuk
által végtelenül kedvelt földdarabhoz. Korábban az ottani TSZ tulajdona volt,
amelyet a privatizáció során parcelláztak és kárpótlási jegyekkel lehetett
telekhányadokat venni rajta. Így jutottak ők is hozzá. Évekkel ezelőtt a szőlőt
mindig leszüreteltük, száraz vörösbor készült belőle, Mogyoródi Kékfrankos,
ahogy neveztük, de aztán a szülei megöregedtek, és elakadt ez az ősi mesterség.<span> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif"">Már jócskán naplemente volt, mikor megérkeztünk. Bárányfelhők úsztak
az égen, madarak csiripeltek és a távolban ott tekergett a Hungaroring pályája beleolvadva
a fák és dombok természetes világába. A varázslatos természet elkápráztatott
minket. A levelek már rozsdásak voltak, a zöld és a barna színei <span> </span>ahogy ősszel szokott, harmonikusan keveredtek
egymással. Amíg a szem ellátott szőlősorok egyenesedtek, csak a látvány volt
szívszorító, kidőlt oszlopok, eldőlt bokrok, gaztenger, látszott, hogy senki sem
műveli ezt a természettől örökölt, fantasztikus "nektárt". De a privatizáció
már csak ilyen. A millió tulajdonos közt elveszik a lényeg. Végre megtaláltuk
a mi kis parcellánkat. Közben eszünkbe jutottak az évekkel ezelőtt megtartott
szüretek, a vidám hangulat, a jókedv, és egy kicsit elszomorodtunk, hogy ez már
csak a múlté. Jócskán bementünk a sorok közé, nem törődve, hogy a térdig érő
gaz a lábunkra tekeredik. A tüskék szúrtak, a bogarak csíptek, de mi csak
haladtunk be a sűrűjébe. Egyszer csak Marcsi hangosan felkiáltott, lehajolt, felemelt
valamit és ámulattal nézte. A Szűzanya <span> </span>60cm-es szobra volt a gaztenger közepén, arccal
a sárban fekve.<span> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif"">– Drága gyermekeim! Csakhogy megtaláltatok – szinte hallottuk,
ahogy megszólított minket. Nem tudtunk napirendre térni, hogyan kerülhetett
ide, ahol a civilizáció csak a szőlők műveléséig terjed. Visszafelé betértünk a
terület gondnokához, a tősgyökeres mogyoródi<span>
</span>gazdához. Elmeséltük neki mit illetve kit találtunk. Ő lefényképezte és
azt ígérte, ha megtud valamit a szoborról, hív minket. De nem jelentkezett.
Úgyhogy a Szűzanya hozzánk költözött. A lakásunk éke lett. A nappaliban a
vitrin tetején találtuk meg a helyét, onnan néz le ránk és szórja áldását. Bár
forintálisan vannak értékesebb kegytárgyaink is, de<span> </span>ő jelenti számunkra a felbecsülhetetlen
kincset. Hálával tartozunk Istennek, hogy jelet kaptunk tőle és egy csodát,
melyet soha sem fogunk elfelejteni, amíg csak élünk… <br></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 10pt;line-height:115%;font-size:11pt;font-family:"Calibri","sans-serif"">Szeretettel: Zoltán</p>
<br></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank" rel="noreferrer">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>