<div dir="ltr">
<div id="gmail-mvp-post-feat-img" class="gmail-left gmail-relative gmail-mvp-post-feat-img-wide2">
<img src="https://katolikus.ma/wp-content/uploads/2022/12/csalad-rossz-Egyedi.jpg" class="gmail-attachment- gmail-size- gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="179" height="119">
</div>
<span class="gmail-mvp-feat-caption">Fotó: Pixabay</span>
<div id="gmail-mvp-content-wrap" class="gmail-left gmail-relative" style="transform: none;"><div class="gmail-mvp-post-soc-out gmail-right gmail-relative" style="transform: none;"><div class="gmail-mvp-post-soc-in">
<div id="gmail-mvp-content-body" class="gmail-left gmail-relative">
<div id="gmail-mvp-content-body-top" class="gmail-left gmail-relative">
<div id="gmail-mvp-content-main" class="gmail-left gmail-relative">
<p>„<strong>A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” <em>(Lev Tolsztoj)</em></strong></p>
<p><em>Igaz vagy hamis?</em></p>
<p>Tolsztojnak részben igaza volt. De a történetnek több rétege van.</p>
<p>A karácsony jó alkalom arra, hogy feltegyük a címben szereplő
kérdést, hiszen az emberek hagyományosan családi körben ünnepelnek. Ez a
kérdés már régóta jár a fejemben, különösen mostanában, látva, hogyan
bánnak a házastársak, szülők, és gyermekek egymással. Összefoglalva a
lényeget: Fájdalmat okozott nekem, sőt megbotránkoztatott, ahogy a
családtagok egymással bánnak. (És engem nagyon nehéz megbotránkoztatni!)</p>
<p>Engedjenek meg nekem néhány példát a fentiek illusztrálására: A
szüleim ugyanolyan emberek voltak, mint bárki más. Valódi erősségekkel
és valódi gyengeségekkel. Mégis a házasságuk 53 éve alatt következetesen
tisztelték egymást. Úgy nőttem fel, hogy természetesnek vettem, hogy
vannak bizonyos hangnemek és szavak, amelyeket a házaspárok nem
használnak egymással szemben. Következésképp megdöbbent és elszomorít,
amikor a házaspárok, akik Isten színe előtt ígéretet tettek arra a
szeretetre, ahogy Krisztus és az Egyház szereti egymást, megvetéssel és
keserűséggel beszélnek egymással. Ezzel a hosszantartó neheztelés
termékeny magvait vetik el.</p>
<p>Láttam szülőket, akik megfelelően gondoskodtak gyermekeik
táplálásáról, ruházkodásáról és iskoláztatásáról, és olyan szülőket is,
akik sosem emeltek kezet gyermekeikre, de elpusztították gyermekeik
lelkét pusztán azért, mert gyermekek, akik gyermeki létükből fakadóan
zajonganak, rendetlenséget csinálnak, vagy pénzbe kerülnek, és
megszégyenítették őket a gyermeklét eme elkerülhetetlen
„mellékhatásaiért”. Talán még ennél is rosszabb: láttam olyan szülőket
is, akik képtelenek voltak (vagy legalábbis nem akarták) elismerni, hogy
gyermekeikből milyen remek fiatal felnőtt vált. Tanárként gyakran estem
abba a kísértésbe, hogy azt mondjam: „Ha meghalnék, tiszta
lelkiismerettel állnék Isten színe elé, ha olyan nemeslelkű fiatal
felnőtteket neveltem volna, mint amilyenekké a te gyermekeid váltak –
miért nem dicséred meg őket?”</p>
<p>Láttam olyan szülőket is, akik figyelmesen, szeretettel,
áldozatkészen és bölcsen viszonyultak gyermekeikhez, mégis a gyermekeik
úgy bántak velük, mint valami csalódást okozó fizetett alkalmazottal.
„De mit tettél értem mostanában?” Arra a tinédzserre gondolok, aki
megkeserítette szülei életét, mert azok nem engedték meg neki, hogy
ébrenlétének minden pillanatát az Instagramon töltse. Hogyan lehetséges
ez?</p>
<p>És így tovább… Azokra az ifjú házasokra gondolok, akik kevesebb mint
egy hónapnyi házasság után már válásról beszélnek. Idősebb párokra, akik
a régi haragot úgy ízlelgetik újra és újra, mint egy különleges
évjáratú bort. Szülők és gyermekek vetélkednek egymással valamiféle
boldogságért, amelyről úgy gondolják, hogy megilleti őket. Bizonyos
vagyok abban, hogy ezek a viselkedési módok és az ebből fakadó hatások
az emberi lélekre, nem Isten szándéka szerint valók.</p>
<p>Körülbelül egy hónapja annyira elszomorított és megzavart az, amit a
családokban láttam, hogy felhívtam spirituális apámat, hogy megbeszéljem
vele az észrevételeimet. „Apa, te és Nanny több mint 60 éve vagytok
házasok. Épp mint a szüleim esetében, tudom, hogy vannak módok, ahogyan
sohasem beszélnétek egymással. Mégis vannak házaspárok, akik oly
könnyedén megteszik ezt. Miért?”</p>
<p>A válasza igaznak bizonyult: „Fiam, ők nem tértek meg Krisztushoz.
Nem engedték át neki a bűneiket; nem kérték a kegyelmét; nem kötelezték
el magukat, hogy úgy szeressenek, ahogyan ő szeret – ami megköveteli
Krisztus keresztjének átölelését. A szeretet nem tud olyan szívben
növekedni, amely felett a bűn uralkodik.”</p>
<p>Spirituális apám bölcsessége segít nekünk, hogy Tolsztoj idézetét új
fényben lássuk. A boldogság ott található, ahol a szeretet munkálkodik,
és a szeretet abban a földben működik és növekedik, amelybe Krisztus
keresztjét plántálták. A bűn nő, mint a dudva, megfojtva a szeretet és a
kegyelem jó gyümölcseit. A bűn paradoxona az, hogy úgy tűnik, mint ha
csak magától nőne, és váratlanul lepne meg minket. Pedig a bűn sok
gondozást igénylő termény, amelyet bosszankodással, zúgolódással,
rosszindulattal, és önsajnálattal kell táplálni és öntözni.</p>
<p>Tolsztojnak azért van igaza, mert a boldog családok – azok, amelyek
tagjai igyekeznek Krisztushoz idomulni – azért boldogok, mert úgy
szeretnek, ahogyan Krisztus szeret. Azonban Tolsztojnak csak részben
volt igaza: a boldog családok is egyediek, amennyiben önálló egyénekből
állnak, akik az egyedi körülményeik között is törekednek krisztusi módon
szeretni.</p>
<p>Tolsztojnak igaza volt abban is, hogy a boldogtalan családok
mindegyike sajátos nyomorúságban él, hiszen a családtagok önálló
személyiséggel rendelkeznek, ezért mindenki a maga módján vétkezik,
ahogyan azt sajátos körülményeik lehetővé teszik. De Tolsztojjal részben
vitatkoznék: a boldogtalan családok is hasonlítanak egymásra abban,
hogy azért boldogtalanok, mert elutasítják Krisztus szeretetének
elfogadását és továbbadását.</p>
<p>Amint közeledünk az újévhez, és mielőtt elfelejtenénk újévi
fogadalmainkat, végezzünk lelkiismeretvizsgálatot. Hadd idézzem az
Apostolok cselekedeteiből a 16. fejezet 31. versét: „Higgy Jézus
Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is.”</p>
<p><strong>Írta: Robert McTeigue SJ</strong><br><strong>Fordította: Ujvári Szonja</strong><br>Forrás: <a href="https://aleteia.org/2022/01/07/how-can-family-bring-out-the-worst-in-us/" target="_blank" rel="noopener">Aleteia</a></p></div></div></div></div></div></div>
</div>