<div dir="ltr">
<div><h2>Ungváry Zsolt a tanártüntetések többségének ordenáré, trágár hangvételéről : 'Az vagy, amit mondasz'</h2><div><a href="https://vasarnap.hu/2022/12/19/ungvary-zsolt-az-vagy-amit-mondasz/" target="_blank">https://vasarnap.hu/2022/12/19/ungvary-zsolt-az-vagy-amit-mondasz/</a></div>
                                            </div>
                    <div>
                        <div>
        
    </div>
                    </div>
                                        <div></div>
                                                    <div>
                    <p></p>
                </div>

                
                <div>
                                <p><font size="2"><strong>Az vagy, amit megeszel, szokták mondani, és ez 
biológiailag kétségtelen. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Sejtjeink, atomjaink azokból az atomokból 
épülnek fel, amiket magunkhoz veszünk. A szellemünk pedig az, amit 
gondolunk, kimondunk. </span>Legalábbis ezt mutatjuk meg magunkból.</strong></font></p><font size="2">
</font><p><font size="2"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A pedagógustüntetéseken </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szörnyű dolgokat mutattak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meg </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">magukból </span>a 
tanárok és a velük tartó szimpatizánsok</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az iskolai magyartanítás 
csődjére jellemzően tucatjával fordultak elő kifejezetten trágár, 
primitív üzenetek</b></span>. A felszólalók között <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a legnagyobb ismertségre 
(népszerűségre?) az a lány tett szert, aki </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a nemiség <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szavait </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
káromkodásra használva állította össze</b></span> mondandóját. Hogy ez nem kirívó 
elhajlás volt, remekül mutatja, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <b>a tüntetők</b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">n</span>em</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>határolódtak el</b></span> 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tőle,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sőt megismételtették vele a produkciót.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Másutt fiatal, mosolygós 
diáklány tábláján két szó: „k..va anyátok”</b></span> (Ő kiírta, itt mi 
kipontozzuk; nyomdafesték ugyan nincsen, ami nem bírná el, de a monitor 
belepirulna.) <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>További transzparenseken, házilag készített kartonlapokon <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
 miniszterelnök</span>nek szóló, ezen a felületen idézhetetlen javaslatok, 
felszólítások és fenyegetések tucatjai.</b></span></font></p><font size="2">
</font><h5><font size="2"><strong>Elképzelem, amint délután a tanuló – mivel a holnapi leckét a
 sztrájk miatt úgysem ellenőrzik – vastag papírt keres, a tolltartóból 
jól fogó filcet, kicsit rágja a végét, mit is írjon, végül eszébe jut 
egy ősi női mesterség, és gondosan kanyarítva, nyelve hegyét az 
izgalomtól kidugva színezgeti a betűket.</strong></font></h5><font size="2">
</font><p><font size="2">Osztályfőnöke pedig – aki előző nap tüntetni hívta, s talán két hete a
 kislány még őrá mondta ugyanezeket a szavakat, amikor hármast kapott a 
be nem jelentett dogára – büszkén áll egy másik felirattal: „Ki fog 
tanítani?” És a kívülálló, akinek esetleg csöppnyi gyermekei vannak, 
arra gondol: remélem, nem te.</font></p><font size="2">
</font><p><font size="2"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A történelemtanárok </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sem lehetnek sokkal büszkébbek, látva azt a 
táblát, amelyen<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a jelenlegi belügyminisztert</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szabadságharc hőseit</span> 
kivégeztető Haynauval állítják párhuzamba,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a kirúgott 13 taná</span>r és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a 13 
aradi vértanú </span>közé egyenlőségjelet téve.</b></span> Ha ezt maguk az érintettek nem 
utasítják vissza szégyenkezve, legalább a közbeszédért felelős 
értelmiség tegye meg.</font></p><font size="2">
</font><h5><font size="2"><strong>Nagyon torz világ jön akkor, ha elkezdünk relativizálni, 
mert a következő lépés az lehet, hogy a tatárjáráshoz, Mohácshoz, 
Trianonhoz vagy a holokauszthoz mérjük a kormány munkajogi 
intézkedéseit.</strong></font></h5><font size="2">
</font><p><font size="2">Láttam olyan fotót is, ahol egy öt-hat éves kisfiúval együtt tartja 
az „Óvó néni maradj velem!” feliratot egy ijesztő mosolyú nő, aki 
nyilvánvalóan tárgyként, színpadi díszletként használja a gyereket, 
akinek biztosan nem lehet még kiforrott véleménye arról, ami zajlik. Ha 
az asszony a fiú óvónénije, az nagyon csúnya visszaélés a rábízottakkal,
 de ha a nagymamája, még akkor is gyermekvédelmi probléma. Kicsit olyan 
ez, mint amikor bűnözők azzal próbálnak kitérni a rendőri intézkedés 
alól, hogy csecsemőjüket karjukba kapva kiabálnak a hatósággal, abban 
bízva, hogy védelmet nyújt nekik a csöppség. („Gyerek van nálam, és nem 
félek használni!”)</font></p><font size="2">
</font><p><font size="2"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Lehetne egyébként mindezt szellemesen is.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Láttam </span>József Attila 
idézetet, amivel mindannyian azonosulni tudunk („Jöjj el, szabadság! Te 
szülj nekem rendet”), </b></span>még ha egészen mást is értünk szabadságon és 
renden, mint ők.</font></p><font size="2">
</font><p><font size="2">Emlékszem, a rendszerváltás utáni első felelős kormány ellen hasonló 
arroganciával indult támadás minden fronton, így az oktatásban is. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az 
ELTE Bölcsészkarán</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ahová jártam, valakik kitettek a lépcsőház 
korlátjára egy lepedőt a felirattal: Horger Antall. Ez például 
intellektuális teljesítmény vo</b></span>lt,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">hiszen Horger neve – hála a verse 
miatt kirúgott, és ezt harminckét éves korában is érthető indulattal 
felhánytorgató József Attilának – összeforrott a pedagógiai túlkapással,
 erőszakkal, így egy plusz „l” betű, utalva a miniszterelnök 
vezetéknevére, már össze is kapcsolta a kormányt a diktatúrával.</span></span></font></p><font size="2">
</font><p><font size="2">Más kérdés, hogy a neves nyelvész azt sérelmezte, hogy a tanári 
diplomára vágyó fiatalember olyan sorokat tett közzé a sajtóban, mely 
szerint „Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök”. Szegény 
Horger nem tudhatta, hogy a huszadik század legnagyobb magyar költőjének
 opuszát olvassa, és leragadt a szavak primér jelentésénél.</font></p><font size="2">
</font><h5><font size="2"><strong>De azért tegyük a kezünket a szívünkre, szeretnénk-e, ha a 
gyermekeink tanára, aki magára csukja velük az osztályterem ajtaját, 
olyan valaki lenne, aki írásba adta, hogy nem riadna vissza a 
gyilkosságtól sem.</strong></font></h5><font size="2">
</font><p><font size="2">Mindenesetre nagy zsenik kilengéseivel nem elegáns takarózni, pláne 
hogy sosem tudjuk meg, oktatóként milyen pályát futott volna be József 
Attila. Ezzel együtt, ha a 13 kirúgott pedagógus – vagy a 
transzparenseket tartó diákok – közül majdan kikerül egy József Attila, 
ünnepélyesen visszavonom, amit írtam.</font></p>
<p><em>A címlapkép forrása: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu</em></p></div>

</div>