<div dir="ltr">
<div class="gmail-cikkcim">
<h1 class="gmail-node-title">
<span>Egy rendőr, aki reménységet mutat a szakadék szélén állóknak – D. Tóth Norbert gyerekként nyomorgott, felnőttként másoknak segít</span>
</h1>
</div>
<div class="gmail-col">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-author gmail-field--type-entity-reference gmail-field--label-hidden gmail-field--items">
<div class="gmail-field--item"><a href="https://kepmas.hu/hu/haver-varga-mariann" hreflang="hu">Háver-Varga Mariann</a></div>
</div>
<div class="gmail-created">2022. 11. 18.</div>
</div>
<div class="gmail-col gmail-d-flex gmail-justify-content-end">
<span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_copy_link" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#copy_link" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_link" style="background-color:rgb(1,102,255);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span></div><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_copy_link" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#copy_link" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label">Copy Link</span></a><a class="gmail-a2a_button_email" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#email" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_email" style="background-color:rgb(1,102,255);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_email" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#email" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label">Email</span></a><a class="gmail-a2a_button_facebook" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#facebook" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_facebook" style="background-color:rgb(24,119,242);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_facebook" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#facebook" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label">Facebook</span></a><a class="gmail-a2a_button_facebook_messenger" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#facebook_messenger" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_facebook_messenger" style="background-color:rgb(0,132,255);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_facebook_messenger" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#facebook_messenger" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label">Messenger</span></a><a class="gmail-a2a_button_linkedin" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#linkedin" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_linkedin" style="background-color:rgb(0,123,181);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_linkedin" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#linkedin" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label">LinkedIn</span></a><a class="gmail-a2a_button_pinterest" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#pinterest" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_pinterest" style="background-color:rgb(189,8,28);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_pinterest" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#pinterest" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label">Pinterest</span></a><a class="gmail-a2a_button_twitter" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#twitter" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_twitter" style="background-color:rgb(29,155,240);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><div class="gmail-col gmail-d-flex gmail-justify-content-end"><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_twitter" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#twitter" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label">Twitter</span></a></span>
</div>
<div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-lead gmail-field--type-text-long gmail-field--label-hidden gmail-field--item"><p class="gmail-MsoBodyText"><strong>Rendkívül
nehéz gyermekkorral, mindenféle hátránnyal indult az életben. Aztán a
sors mégis segítette őt abban, hogy jó irányba forduljanak a dolgok.
Rendőr, s a diplomája mellé hamarosan újabb kettőt szerez. Rengeteg
segélyakciót szervez bajba jutott családoknak, közben irodalmi esteken
neves művészek olvassák fel írásait. Élettörténete szerepel a <em>„Kiállok magamért” </em>című ifjúsági előadásban, amely komplex színházpedagógiai, társadalomérzékenyítő program. <em>D. Tóth Norbert</em>tel beszélgetünk gyermekkorról, küzdésről, akaratról, hitről és családról. </strong></p>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-highlighted-image gmail-field--type-entity-reference gmail-field--label-hidden gmail-field--item">
<div class="gmail-media-content">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-media-image gmail-field--type-image gmail-field--label-hidden gmail-field--item"> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/article/public/media/image/2022/11/18/d._toth_norbert.jpg?itok=JZLpgBsZ" alt="D. Tóth Norbert" class="gmail-img-responsive" width="850" height="580">
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-caption gmail-field--type-string gmail-field--label-hidden gmail-field--item">Fotó: D. Tóth Norbert</div>
</div>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-body gmail-field--type-entity-reference-revisions gmail-field--label-hidden gmail-field--items">
<div class="gmail-field--item"> <div class="gmail-paragraph gmail-paragraph--11684 gmail-paragraph--type--text gmail-paragraph--view-mode--default">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-body gmail-field--type-text-with-summary gmail-field--label-hidden gmail-field--item"><p class="gmail-MsoBodyText">Negyedik
fiúként érkeztem a családba, utánam még két húgom született. Kilenc
hónapos koromban állami gondozásba kerültem, aminek pontos okait a mai
napig nem sikerült feltárni. Két-három hetente hazavittek egy-egy napra,
de erre az időszakra egyáltalán nem emlékszem. Arra viszont igen, ahogy
kétévesen állok a lakóotthon kerítésénél órákon keresztül, várok és
kántálom, hogy <em>„anya, anya”</em>. Mindennap ott álltam és vártam.
Nem volt köztünk szeretetteljes anya–gyerek kapcsolat, én mégis
ragaszkodtam hozzá. Négyéves korom körül a nagymamám unszolására
hazahozott, de nem mondhatom, hogy kellemesebb időszak következett.
Anyám engem magázott, én voltam az, aki soha semmit nem csinált jól.</p>
<p>Debrecen külvárosi részén laktunk egy fűtetlen, komfort nélküli,
nagyon rossz állapotú 35 négyzetméteres házban: anyám, nagyanyám, a
három bátyám, a két húgom meg én. Anyám akkor már intenzíven ivott, nem
is dolgozott, így mi, gyerekek harminc napból huszonötöt éheztünk
otthon. A szomszéd Julika néni hozott nekünk ételt, ha mondtuk, hogy
nagyon éhesek vagyunk. Azt tudom, hogy az osztálynaplóban ott volt a
nevem mellett a 3H (halmozottan hátrányos helyzetű), de a családból
kiemelésről szó sem esett. A három bátyám elég hamar csavarogni kezdett,
az sem véletlen, hogy mindhárman megjárták a börtönt. Két bátyám azóta
jó útra tért, rendezett életet élnek. Ők néha napokig nem kerültek elő,
én meg a két húgommal ott voltam anyám mellett. 12 évesen dolgozni
kezdtem egy debreceni vállalkozónál, szemetet szedtem a piacokon suli
után, nem sokkal később már teljes munkakörben voltam.</p>
<blockquote>
<p>Mindegy volt, nyár van vagy tél, iskola után hazamentem, este 6-7 óra
felé rákötöttem a kempingbiciklire a seprűt, és elindultam, hogy
Debrecen három különböző piacán takarítsak. Általában éjfél körül
végeztem.</p>
</blockquote>
<p>Mellette hetedik-nyolcadikban gödröket, árkokat ástam egy hőszolgáltató cégnek.</p>
<p><strong>Milyen irányba szerettél volna továbbmenni?</strong></p>
<p>Nyolcadik vége felé jött a suliválasztás, és én mondtam anyámnak,
hogy nem akarom ezt egy életen át csinálni. Szakmunkát szeretnék tanulni
és dolgozni, szeretnék jelentkezni szobafestő-tanulónak. Anyám azt
mondta, túl hülye vagyok ehhez, és azt ordította, hogy takarodjak, én
pedig fogtam egy táskát, és elindultam.</p>
<p>Három napig egy buszmegállóban aludtam, aztán Kati, az osztálytársam
és a szerelmem mondta, hogy az apukájának van egy tanyája, megengedik,
hogy odamenjek. Így is lett. Közben jelentkeztem a 108-as számú Povolny
Ferenc Szakképző Iskolába, ahova a jegyeim alapján felvettek, és a
tanyáról kezdtem bejárni az iskolába. Később bekerülhettem kollégiumba,
de esténként onnan is eljártam dolgozni, persze nem hivatalosan. A
tanáraim és a kollégiumigazgató nagyon sokat segítettek, sokat
köszönhetek nekik. Jó körülmények között voltam, nem fáztam, nem
éheztem, mint kisgyerekként, amikor bebújtunk a testvéreimmel egy kabát
alá, és ott vacogtunk. Akkoriban behunyt szemmel mindig elképzeltem,
hogy egy meleg ágyban vagyok a saját szobámban, játékok vesznek körül.
Valahogy tudtam, hogy ez nekem gyerekként nem fog összejönni, és akkor
arról kezdtem álmodozni, hogy ha felnőtt leszek, szép autóval járok,
szép házam lesz szép kerttel, a gyerekeimnek szép szobával. Ha hazaérek,
csak kinyitom a távirányítóval a garázs ajtaját, és begurulok.</p>
<blockquote>
<p>Sikerült. Nem azonnal, nagyon sok dolgot apránként tudtam
megvalósítani, de most úgy élek, ahogy akkor, ott dideregve, éhezve
elképzeltem.</p>
</blockquote>
<p><strong>Abban, hogy később rendőr lettél, lehet valami sorsszerűség? A
családi tragédiák folyamatának megállítása, a szabályok, a tisztességes
dolgok tudatos felvállalása? Vagy véletlenszerűen alakult?</strong></p>
<p>Azt nem mondom, hogy véletlenszerű volt. Bevittem a két húgomat a
családsegítő szolgálathoz, hogy segítsenek elhelyezni őket. Azt
hazudtam, hogy 18 elmúltam, így engem nem helyeztek vissza állami
gondoskodásba. De, amikor meghalt anyám és nagyanyám 1999-ben, és
kiderült, hogy én még mindig csak 17 vagyok, bekerültem újra egy
lakásotthonba Hajdúsámsonban, aztán még két helyen. Kaptam enni, volt
ruhám, mert a szociális ellátórendszer gondoskodott rólam, így nyugodtan
be tudtam fejezni a szakmunkásképzőt. Leérettségiztem és jelentkeztem a
miskolci rendészeti szakközépiskolába, mellette elkezdtem az egyetemet
szociálpedagógia szakon Debrecenben. Hétköznap nappalin tanultam a
miskolci rendőriskolában, hétvégén jártam a Debreceni Egyetemre. Nagyon
nehéz volt, de csak sikerült az akkori párom támogatása mellett. Ahogy
végeztem, azonnal járőr lettem Debrecenben, majd körzeti megbízott.
Később Pesten lettem bűnügyi területen vizsgáló, majd kiképző. Ezután
szakirányítóknál dolgoztam, jelenleg a BRFK Kommunikációs Osztályát
erősítem. Haladok lépésenként előre.</p>
<p><strong>A rendőri hivatás mit szimbolizált akkor, amikor elkezdted, és mi az, amit most jelent számodra?</strong></p>
<p>A rendőrség kicsit olyan nekem, mint egy összezáró család, egy
különleges társadalom. Gyökértelen voltam, és azt gondoltam, itt, a
rendőrök között jobban gyökeret tudok ereszteni, mint más szakmában.
Mindemellett fontos volt, hogy szabálykövető jellegű munkát végezzek,
amiben rendszer van, ami nekem is mutatja az utat. Az is fontos volt,
hogy segítsek másokon, mert én tudom, milyen a családon belüli erőszak,
milyen az, amikor elkóborolnak fiatalok, tudom, milyen amikor valaki
állami gondozottként sokadjára szökik a GYIVI-ből. Ha valaki a
pillanatnyi helyzete miatt elkövet egy jogellenes cselekményt, én mögé
látok, és tudom, hogy ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ő velejéig
rossz. Egyszer járőrként ki kellett vonulni egy betöréshez. Az egyik
elkövető sráccal együtt voltam nevelésben egy lakásotthonban.</p>
<blockquote>
<p>Nagyon furcsa volt, amikor felismertük egymást. Tudtam, milyen
helyzetben lehet, de nyilvánvalóan a hatóság nevében jártam el. Ő
értette, és azt mondta, örül neki, hogy én fogtam meg, mert tudja, hogy
emberséges leszek vele.</p>
</blockquote>
<p>Más kollégáim is emberségesek lettek volna, de a rendőri pályafutásom
során azóta is sokszor kerültem ilyen helyzetbe, ahol azonnal el
kellett választanom a munkát és a privát életemet. A rendőri szakma
egyik specialitása az, hogy töményen találkozunk az élet szomorú
oldalaival, amiket egy átlagember nem lát. Amikor egy fiatal rendőr
elkezd dolgozni ebben a szakmában, ez sokkolhatja, de idővel mindenki
megtanulja kezelni.</p>
<p><strong>Nagyon érdekes a kapcsolódásod az irodalomhoz. Számos
irodalmi est volt az elmúlt években, ahol neves művészek, közéleti
személyiségek olvasták fel a novelláidat, verseidet. Hogyan indult
mindez?</strong></p>
<p>Úgy másfél évtizede kezdtem el írni, csak leírtam a gondolataimat, az emlékeimet a gyerekkoromról. Egyszer <em>Szalóczy Pál</em>lal
beültünk valahova együtt kávézni, ő mondta, hogy látta a Facebookon az
egyik írásomat, van-e még ilyen? Átküldtem neki, majd felhívott, hogy
csináljunk egy felolvasóestet. Nekem ez megrendítő volt. Szabadkoztam,
hogy ne vesztegessék erre az időt, de akkor Pali átküldte <em>Bőzsöny Ferenc</em>nek
meg Szersén Gyuszi bácsinak, és utána ők hívtak fel, hogy legyen
irodalmi est. Az egyik előadásnak az volt a címe, hogy „A rendőr lelke”.
Ezek kis novellák, színpadi jelenetek, amelyekben szerepel a
gyermekkorom, egy erős társadalmi rajz meg persze a rendőri hivatás.</p>
<p>Azt szoktam mondani, amennyit a sors elvett, ugyanannyi jót is kapok.
Én már gyerekként nagyon szerettem, amikor a nagymamám a Szokol rádión
hallgatta a Kossuthot. <em>Debrenti Piroska</em>, Bőzsöny Ferenc és más nagy rádióbemondók orgánumát is imádtam, majd a tévében Szalóczy Pál, <em>Mohai Gábor, Zahorán Adrienn </em>hangját.
Isten és a sors úgy alakította, hogy én ezeket az embereket
megismerhettem személyesen, majd barátság alakult ki közöttünk, pedig
némelyikükkel 50 év a korkülönbség.</p>
<blockquote>
<p>Bőzsöny Ferenccel, <em>Szersén Gyulá</em>val már van köztünk egy Föld és egy Ég, de a kapcsolat fennáll, és én nem hagyom elveszni.</p>
</blockquote>
<p>Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezek az emberek az én műveimet felolvasták, innentől kezdve egy csoda vált ezekből az írásokból.</p>
<p><strong>Nagyon fontos a társadalmi felelősségvállalásod, a
jótékonysági akciók is, amiket szervezel egy-egy bajba jutott családnak,
anyukának. Velük hogyan kerülsz kapcsolatba?</strong></p>
<p>Az anyai nagymamám nagyon jólelkű ember volt, és én gyerekként
megfogadtam, hogy amikor majd lehetőségem lesz az életben, én is
segítek. Rendőrként számos információ eljut hozzám, ha egy gyerek
éhezik, ha bántják, ha egy család krízisben van. A nejem is nagyon sokat
segít. Kiírom a Facebookra egy posztban, hogy bajban van egy család,
segítségre lenne szükség, és annyi, de annyi jólelkű embert ismerek,
akik szó nélkül jönnek és segítenek! Nemrég 24 óra leforgása alatt 300
ezer forintot gyűjtöttünk össze egy anyának, aki egy bántalmazó apukától
hozta el a két gyermekét, és nem tudtak hova menni. Van úgy, hogy egy
ismerősöm hívja fel a figyelmemet, hogy valaki most nagyon nehéz
helyzetben van, de sokszor engem keresnek meg közvetlenül.</p>
<p>Most is két egyetemet végzek egyszerre, a Nemzeti Közszolgálati
Egyetemet és a Károli Gáspár Református Egyetem jogász karát, meg ott
van a családom, a két gyönyörű gyerekem és persze a munkám. Örülök, hogy
a jogot ezen az egyetemen végezhetem, hiszen a hit közel áll hozzám.
Bár Isten házába keveset járok, az égiekkel kötött paktum szerint élek.</p>
<p>Nekem nagyon fontos, hogy ennyi jó ember vesz körül, akik ténylegesen
segítenek, nem csak szomorú emojikat nyomnak egy segítségkérő poszt
alá.</p>
<p>Arany János azt írja, „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben /
Ember lenni mindég, minden körülményben.” Ez a hitvallásom, hogy
mindenki a saját maga szintjén, de segítsen, ha tud, mert ennek van
értelme a földön.</p>
<p><strong>Hamarosan már három komoly diploma lesz a kezedben. Maradsz a
rendőrség kötelékén belül, vagy szeretnél más, esetleg nemzetközi
helyszínre lépni, ahol kombinálhatod az eddigi tapasztalataidat?</strong></p>
<p>Szeretnék továbbra is a rendőrség kötelékében maradni, a tudásomat,
tapasztalataimat a rendőri munkába integrálni. Az utóbbi időben sokat
változott, fejlődött a rendőrség szociális érzékenysége, az a
tapasztalatom, hogy jó irányba megy a rendőri szervezet, és én ezt az
ívet szeretném még inkább felfele húzni. De a legfontosabb továbbra is a
családom! A gyönyörű kislányom, a kisfiam, aki a „klónom”, és a párom,
aki a legfőbb társam, támaszom, aki a családi fészket melegíti. Ők az én
életem centrumai.</p></div></div></div></div></div>
</div>