<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Porres Szent Márton szerzetes</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2009. november 3., kedd | 16:41<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/porres-szent-marton-szerzetes">https://www.magyarkurir.hu/hirek/porres-szent-marton-szerzetes</a></div><div class="gmail-ikonok"><img src="cid:ii_la0ij40m0" alt="kép.png" style="margin-right: 0px;" width="364" height="226"><br><br></div></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">November 3-a Porres Szent Márton szerzetes (1569–1639), az orvosi és ápolói szervezetek védőszentjé</span>nek emléknapja.</h3><div class="gmail-contentsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kepek/hirek/29755/fokep/kep.jpg" rel="lightbox"></a><p class="gmail-alapkizart"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Martinico
de Porres 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja
néger, édesapja spanyol nemesember. Mulattként társadalmilag alacsonyabb
szinthez tartozott. Kormányzó édesapja <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elhagyta </span>két mulatt gyermekét,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">édesanyja gondos keresztény nevelésben részesítette. Martinico példaképe
lett </span>társainak</b></span>.</p><p class="gmail-alapkizart"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Gyógyszerészetet,
borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult</b>, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">elismert és jóhírű
</span>gyógyítója volt a környék betegeine</b></span>k. A sebesültek és a különböző
fekélyektől szenvedő betegek szívesen keresték föl a fiatal, segítőkész
orvost, hogy gyógyulást találjanak nála<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Reggelenként Márton a Szent
Lázár-plébániatemplomban misét hallgatott, majd késő estig a betegeket
szolgálta.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Később, mikor a hír és tekintély zavaróvá vált <span style="background-color:rgb(255,242,204)">számára,
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>felvételét kérte a domonkos szerzetesek közé.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>B<span style="background-color:rgb(217,234,211)">őrszíne miatt, az
érvényben levő előírások értelmében, nem lehet sem pap, sem sem teljes
jogú segítő testvér. Kérelme után kilenc évvel,</span> </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1603. június 2-án vették
fel véglegesen harmadrendi laikus testvéreknek. Ettől kezdve Márton a
kolostorban betegápolóként működött, és fokozott szeretettel és
tapintattal ápolta a rászorulókat. Reggelenként az első szentmisén vett
részt, napközben szolgált, az éjszakák jelentős részét pedig imádságban
és virrasztásban töltötte.</b></span> Hamarosan az egész konvent tisztelettel
nézett rá, szentnek tartották; általános csodálatot váltott ki odaadása,
amellyel szolgálatait végezte.</p><p class="gmail-alapkizart"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
XVI. század végi Limában tíz kórház működött: külön a férfiaknak és a
nőknek, külön-külön a spanyoloknak, az indiánoknak és a négereknek,
valamint a gyermekeknek s a leprásoknak, a kórházakon belül minden
társadalmi rétegnek külön része volt</b></span>. M<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>árton szolgálata által a domonkos
kolostor egyre inkább hasonlított kórházhoz, mint szerzetesházhoz:
szinte minden cellában betegek feküdtek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megkülönböztetés</span> nélkül.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Amikor
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a prior</span> kiutasította <span style="background-color:rgb(255,242,204)">betegeit</span>,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Márton a nővére házát alakította át
kórházzá. Hatására egykori mestere, Mateo Pasto árvaházat nyitott, a
domonkosok pedig szegénykonyhát; számtalan más karitatív intézményt
alapítottak szerte a városban. Márton tevékenységi köre egyre bővült:
szegények és előkelők egyaránt segítségét kérték.</b></span></p><img src="cid:ii_la0ijonu1" alt="kép.png" style="margin-right: 0px;" width="252" height="360"><br><br><p class="gmail-alapkizart"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b></b></span></p><p class="gmail-alapkizart"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mélységesen
tisztelte az Oltáriszentséget. Megszámlálhatatlan csodát
tulajdonítottak Porres Mártonnak, ám a legnagyobb csoda alázatossága
volt. Szüntelen imádságban és határtalan szeretetben élt. Vezeklései,
szigorú életvitele, a szünet <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélküli </span>munka, a napi <span style="background-color:rgb(234,209,220)">két-három órai</span> alvás
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">fölemésztette </span>energiáit, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">1639 őszén tífuszban megbetegedett. </span>1639.
november 3-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az „és
emberré lett” szavakhoz ért.</b></span></p><p class="gmail-alapkizart"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1837-ben XVI.
Gergely pápa boldoggá, XXIII. János pápa 1962. május 6-án szentté
avatta. Az egészségügyi dolgozók védőszentjeként tisztelik. Ünnepe
korábban november 5-én volt, 1969-ben helyezték át november 3-ra. </b></span></p><p class="gmail-alapkizart">Magyar Kurír</p></div>
</div>