<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Boldog IV. Károly király</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2022. október 21., péntek | 6:00<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-iv-karoly-kiraly">https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-iv-karoly-kiraly</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g73028']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&img=c_ivkarolykiraly.jpg"><span class="gmail-galcount" title="13 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Utolsó királyunkra, a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károlyra emlékezünk október 21-én. </h3><div class="gmail-contentsav"><p>Károly
osztrák főherceg 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai
Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Ottó főherceg,
édesanyja Mária Jozefa szász királyi hercegnő volt. Anyja mély katolikus
hitben nevelte. Már kisgyermekként kialakult benne az érzékenység mások
szenvedései iránt.</p>
<p>Maria Vinzentia Faunland nővér, a soproni orsolyita zárda
stigmatizált apácája Károly nyolcéves korában megjövendölte, hogy sok
szenvedés lesz az osztályrésze. Azt kérte, „burkolják a fiatal
főherceget imádságba, mert császár-király lesz, aki sokat fog szenvedni,
és célpontja lesz a pokol támadásainak”. Károly halála után ebből az
imádkozó közösségből alakult ki a Károly Király Imaliga a népek
békéjéért.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_zita_eskuvos.jpg" alt="" width="642" height="432" border="0"></a></p>
<p>Károly szerelmi házasságot kötött Bourbon-Pármai Zita hercegnővel.
Mariazellben kérte meg Zita kezét – a Szűzanyára bízták magukat,
jegygyűrűjükbe ezt vésették: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent
Szülője”. Közös életcéljukat Károly így fogalmazta meg eljegyzésükkor:
„Mostantól egymást kell kölcsönösen az égbe vezetnünk!” 1911. október
21-én házasodtak össze. Nyolc gyermekük született. Halálos ágyán a
király ezt mondta hitvesének: „Végtelenül szeretlek téged.”</p>
<p>Gyermekeik nevelésében – a Habsburg családi szokásokkal szemben – a
szülők is aktívan részt vettek, a színvonalas oktatás mellett boldog,
szeretetteljes légkört biztosítottak számukra. A király egyik utolsó
kívánsága pedig az volt, hogy halála után gyermekeit öt magyar bencés
szerzetes nevelje.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_csaladjaval.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Károly 1914. június 28-án, Ferenc Ferdinánd halálát követően lett az
Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, majd Ferenc József halála után,
1916. november 21-én foglalta el a császári trónt.</p>
<p>1916. december 30-án koronázták Magyarország apostoli királyává a
Mátyás-templomban. Őszintén szerette és becsülte népünket, magyarul
éppen olyan jól beszélt, mint németül. Ezt mondta egyszer: „Ha a
magyarok a hazájukról beszélnek, annyi hűség árad a szemükből.”</p>
<p><em>„A királyt látom, térdel az oltár lépcsőjén.</em><br><em>Innen, a
nagy távolságból még ifjabbnak és szokatlanabbnak vélem őt.
Önkéntelenül Szent Imre herceg alakja tűnik fel a képzeletemben, akinek
üvegfestményét itt láttam valamikor e templomban. Csak azok érezhették
át a király áhítatos, szinte önfeláldozó magatartását az Úr szolgái
előtt térdepelvén, akik gyermek- és ifjúkorukban sokat jártak a
templomokba. Olyan volt e percben a fedetlen fejű, fürtös hajú, piros
kabátos ifjú, mintha most szállna el a mennyekbe a lelke, hogy Istentől
kérjen felhatalmazást ahhoz, hogy a szent magyar királyok koronáját
homlokára tehesse.</em><br><em>A legnyugodtabb lelkek is bizonyos
szokatlan borzongást érezhettek e percekben. A király lelke Istennél
van. Talán mint egy hófehér galamb repült fel az égbe, mindig magasabbra
emelkedvén fénylő szárnyain, túl a földön, túl a felhők borúján,
majdnem oly kicsiny már, mint egy fénylő csillagocska… És lendülő
megadással veti magát az Úr zsámolya elé.</em><br><em>Ekkor térdepelt másodszor IV. Károly az oltár lépcsőin, midőn is olajjal megkenték.</em><br><em>S
ez időtől kezdve úgy járt-kelt a király a ceremóniák előírása szerint, a
sekrestyébe, ülőhelyére, majd ismét vissza az oltárhoz, mintha valóban
távol, Istennél volna a lelke.</em><br><em>Csodálatos, emberfeletti
dolog ez, hitetlen olvasó az Úr 1916-ik esztendejében, midőn már csaknem
elfelejtettük, hogy van valaki felettünk.”</em></p>
<p style="text-align:right">(Részlet Krúdy Gyula <em>A koronázás</em> című írásából)</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_zitaval.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Károly huszonkilenc évesen, a világháború harmadik évében lett
császár és király. Fiatalon, kormányzati tapasztalatok nélkül indult el
földi értelemben sikertelen, de annyi jóakarattal teli keresztútján.
Uralkodói hivatására úgy tekintett mint Krisztus követésének áldozatos
útjára: minden cselekedetében a rábízott népek iránti szeretet
vezérelte, életét értük szentelte. Vallotta, hogy egy uralkodó
legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. Az első pillanattól
kezdve ki akarta vezetni népeit az értelmetlen háborúból. Ő volt az
egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek
pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. Béketörekvéseiben legnagyobb
támasza hitvese, Zita volt.</p>
<p>Már trónra lépésekor kiadott kiáltványában is a béke megteremtését nevezte meg fő feladatának: <em>„Mindent
meg akarok tenni, hogy a háború borzalmait és áldozatait a legrövidebb
határidővel megszüntessem, a béke súlyosan hiányolt áldásait népeim
számára visszanyerjem…”</em></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><em>„Károly király volt az egyetlen tisztességes ember, aki a háború
alatt vezető helyen állott, de nem hallgattak rá. […] Őszintén akarta a
békét, és éppen ezért gyűlölte őt az egész világ.” (Anatole France)</em></p>
<p><em>„Mindent inkább, mint csak egy igazságtalanságot. Ez a keresztény
lelkiismeret a trónon. A háborútól való iszonyodása és szenvedélyes
törekvése a béke helyreállítására szintén nem csupán a politikai
belátásból táplálkozott, hanem abból a forró emberszeretetből, melynek
forrása nála az istenszeretet volt.” (Apponyi Albert)</em></p>
<p><em>„Minden erejét a béke megteremtésére fordította, támadások és meg
nem értettség árán is. Ezért napjainkban is követendő példa számunkra,
kinek közbejárását kérhetjük az emberiség békéjének érdekében.” (XVI.
Benedek pápa)</em></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p>Károly célja egy demokratikusabb és szociálisan igazságosabb
birodalom létrehozása volt, ahol a trón valódi támasza a népek szeretete
és elégedettsége. A rendkívül súlyos helyzet ellenére széles körű és
példaértékű szociális törvénykezésbe kezdett. A magyarországi koronázási
lakoma tizenkilenc fogását a budapesti hadikórházakban küldette a
koronázás estéjén, a magyar országgyűlés által neki és hitvesének
ajándékozott ötven-ötvenezer aranyat pedig szociális célokra,
hadiözvegyek és -árvák megsegítésére fordították. Szociális
érzékenységét mutatja, hogy ő hozott először létre a világon népjóléti
minisztériumot, először Ausztriában, majd Magyarországon, 1917-ben. Az
Egyház társadalmi igazságosságról szóló tanítása alapján gyakorolta
uralkodói hatalmát.</p>
<p>Egész életét a kötelességérzet és a felelősségtudat jellemezte. Az
önuralom rendkívül fontos volt számára, ahogy mondta, „ez a legnehezebb
uralkodás”. Gyermekkorától fogva különleges tisztelettel tekintett az
Oltáriszentségre. Akárhol élt, mindig volt a lakhelyén egy magánkápolna,
ahol az Eucharisztiát őrizték. Éjszakánként sokszor imádkozott csöndes
magányban az örökmécses fényénél.</p>
<p><em>„Egy dolgot lehetett benne, mint uralkodóban, kifogásolni: túl
nagy, általános emberi jóságát, ami nem az a fajta mindent elnéző jóság
volt, hanem igényes, bizalmas jóság.” (Egy munkatársa visszaemlékezése
Károly királyra)</em></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karolyherceg.png" alt="" border="0"></a></p>
<p>A háború végén IV. Károly magatartása tette lehetővé, hogy
Ausztriában további vérontás és polgárháború nélkül, békésen valósuljon
meg az átmenet egy újabb társadalmi rendbe. Ennek ellenére elűzték
hazájából.</p>
<p>Hazánkba kétszer próbált visszatérni mint apostoli király, aki esküt
tett a szolgálatra, melyet Istentől kapott. XV. Benedek pápa is a
Magyarországra való hazatérésre biztatta őt, azt kérte, legyen az Egyház
védelmére, mert keletről veszedelem fenyegeti Európát, ami könnyen
katakombákba kényszerítheti ismét az Egyházat, és önkényuralomba
sodorhatja a népeket.</p>
<p><em>„Ha valaha visszatérek Magyarországra, úgy azt bizonyára nem
uralkodási vágyból teszem. Töviskoronát viseltem eddig, és töviskorona
az, amit Magyarország visszaadhat nekem. A koronázási eskü mindig azt
jelentette számomra, hogy a király és a nemzet virágzásban és romlásban
egyaránt össze kell, hogy kapcsolódjék.”</em></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_biatorbagy.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A második visszatérés alkalmával, 1921. október végén a vérontás
megelőzése érdekében végleg letette kardját. Zitával együtt Tihanyba
vitték, a bencés apátságban töltötték utolsó magyarországi napjaikat.</p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><em>„Legutoljára aggódva léptem be szobájába [Tihanyban]. Azt hittem,
megtört, a kegyetlen sors iszonyú csapásai alatt levert és vergődő
királyt találok, akinek vigasztalására alig lehet szavakat, annál
kevésbé helytálló érveket találni. […] A király fölött nem vonult el
nyomtalanul a nagy vihar. Haja megfehéredett. Arcán gondok mély vágásai.
Ünnepélyesen komoly a megjelenése, amilyen az önérzetes szenvedőké.
Helyzetével teljesen tisztában van. Nem vár magyarázatot vagy
vigasztalást. […] De azért rendületlenül bízik és hisz: »Bármit is kell
szenvednem, Krisztus Urunk többet szenvedett.« Ilyen léleknek fölösleges
a vigasztalás. Kikényszeríti csodás erejével a bámulatot. Áldozatos
élete végén egészen méltó volt az utolsó szó: »Fölajánlom életemet
váltságul népemért.«” (Csernoch János bíboros, hercegprímás
visszaemlékezése)</em></p>
<p><em>„Elkeserít, ami történt. Magyarország keservesen fog bűnhődni
azért, amiért felkent apostoli királyára lőtt, aki nemcsak koronás
király, de egy valódi szent!” (Batthyány-Strattmann László a második
hazatérési kísérlet után)</em></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p>Bajánál hagyta el a királyi pár örökre hazánk területét. Az antant
dunai hajója innen vitte őket száműzetésük helye, Madeira szigete felé.
Az Atlanti-óceán szigetén egy nyirkos házban, szegénységben élt a
királyi család. Károly azonban itt sem veszítette el hitét, derűjét.
Élete végleg állandó, folytonos imádsággá vált.</p>
<p></p>
<p>A mostoha körülmények között 1922 márciusában súlyosan megbetegedett a
király. A fájdalmakat és a szenvedést elfogadta, és engesztelésül
felajánlotta népeiért. Halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki
elárulta őt. Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: <em>„Igyekezetem
mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése
és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”</em></p>
<p>1922. április 1-jén hunyt el. Temetésén Antonio Manuel Pereira Ribeiro püspök így beszélt: <em>„Madeirának a mai napig kellett várnia a maga szentjére és most megtalálta azt. Egy mártírt adunk vissza az anyaföldnek.”</em> Károly sírja azonnal zarándokhellyé vált, szent remeteként, családapaként, vezeklő uralkodóként tisztelték a madeiraiak.</p>
<p>Zita Károly halála napjától fogva csak gyászruhát viselt. Hitre és
emberségre nevelte nyolc gyermeküket. Élete 97. évében halt meg, 1989.
március 14-én. Halála után <a href="https://www.youtube.com/watch?v=smj4x4PaScQ" target="_blank">térhetett csak haza</a>, a Habsburgok temetkezési helyén, a bécsi kapucinus templom kriptájában nyugszik.</p>
<p>1972. április 1-jén, IV. Károly égi születésnapjának 50. évfordulóján
az illetékes egyházi bizottság és a család képviselőinek jelenlétében
Madeirán sor került a király koporsójának fölnyitására; testét romlatlan
állapotban találták.</p>
<p>2003. április 12-én II. János Pál pápa jelenlétében kihirdették a
dekrétumot, amely elismerte Károly király hősies erénygyakorlatát,
életszentségét. Ugyanebben az évben december 20-án pápai dekrétum
hitelesítette a Károly király közbenjárására Brazíliában, 1960-ban
történt csodás gyógyulást.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_kiraly_boldog.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Szent II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá az utolsó
apostoli magyar királyt. Liturgikus emléknapját pedig október 21-ére
helyezte. A boldog király ünnepét így nem halálának, hanem
házasságkötésének évfordulóján üli meg az Egyház, ezzel is példás
házaséletére irányítva a figyelmet, valamint arra, hogy a házasság a
szentté válás egyik kitüntetett útja.</p>
<p><em>Istenünk, aki Boldog Károlyt viszontagságos úton a földi
királyságból a Te országodba vezetted, és mennyei koronával jutalmaztad,
az ő közbenjárására add meg nekünk, hogy Szent Fiadat és testvéreinket
szolgálva mi is eljussunk az örök életre. A mi Urunk Jézus Krisztus
által. Ámen.</em></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Katolikus.hu</strong><br><strong>Vatican.va</strong><br><strong>Mindszentyalapítvány.hu</strong></p></div>
</div>