<div dir="ltr">
<h1>Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2022. szeptember 30., péntek | 6:00<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jeromos-aldozopap-es-egyhaztanito" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jeromos-aldozopap-es-egyhaztanito</a></div></div><div><a rel="lightbox['g64389']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=64389&v=0&img=c_jeromos_apusztaban_bellini.jpg" style="margin-right:0px" width="460" height="474"><span title="20 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent
Jeromos egyháztanító </span>élettörténetét idézzük fel szeptember 30-án,
liturgikus emléknapján. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Betlehemi remeteségében ő fordította az akkori
latin köznyelvre (vulgata versio) a Szentírást.</span></h3><div><p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jeromos
(Hieronymus)<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>347-ben, <font size="4">a Dalmácia és Pannónia határán fekvő, ókori
Stridon városában született, melyet a kutatás a mai Csáktornya (Čakovec,
Horvátország) muraközi várossal azonosít.</font></b></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szülei keresztények voltak</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ám</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>őt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>keresztelték meg<span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Iskoláit
szülővárosában kezdte, s hamar kitűnt tehetsége. Milánóba, majd Rómába
küldték retorikát és filozófiát tanulni. A latin klasszikusok jelentős
mértékben hatottak nyelvezetére, gondolkodására. A megfeszített tanulás
mellett Jeromos kivette részét a szórakozásokból is.</b></span></p>
<p><a title="Hieronymus Bosch: Szent Jeromos imádság közben (1505 körül)" rel="lightbox['g64389']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=64389&v=0&p=1&img=c_jerome_st.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Hieronymus Bosch: Szent Jeromos imádság közben (1505 körül)</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nyugtalan lelke azonban továbbhajtotta: 366 nagyböjtjének kezdetén
kérte fölvételét a katekumenek közé, és húsvétkor Liberius pápa
megkeresztelte őt. Nem sokkal ezután elindult Gallia felé, de csak
Trierig jutott. Itt fedezte föl a szerzetesi életet. Elhatározta, hogy
visszatér Itáliába, mégpedig Aquileába, és ott elmélkedő-aszketikus
életet kezd. Csatlakozott egy kis szerzetesi közösséghez, mely életének
középpontjában a Szentírás tanulmányozása állt. Ám ez az idilli állapot
nem tartott soká,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> mert </span>a közösség</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szétszóródott. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jeromos útra kelt, hogy
keletre menjen, ahol a pusztákban virágzó szerzetesi közösségek éltek.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Először tökéletesítette Szentírás-ismeretét Antiochiában, majd
megtanult héberül, végül elvonult Kalkisz pusztájába, hogy a remetékhez
csatlakozva magányban, virrasztásban, vezeklésben és munkában éljen.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Természetes adottságai ellenkeztek </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ezzel az életformával</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Súlyos
vívódás </span>kerítette hatalmába, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">őrlődött </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szelleme és a lelke.</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>„<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor
Izajás prófétát olvastam,</span> meg kellett állapítanom: »Mily bárdolatlan
beszéd ez, és milyen hanyag stílus!« S miután <span style="background-color:rgb(255,242,204)">virrasztva végigimádkoztam
egy éjszakát,</span> visszatértem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Vergiliushoz, Ciceróhoz és Platónhoz.”</span>
</span></b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Heves kísértések érték</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A római táncos mulatságok</span> emlékei </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>makacsul
visszatértek</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> képzeletébe, <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">amelyekről<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">így emlékezik meg</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">: „Ó, amikor a
pusztában éltem, abban az elhagyatottságban, ahol csak a remeték
találtak otthonra, ahol perzselőn tűzött a nap, milyen sokszor <span style="background-color:rgb(234,209,220)">képzeltem
azt, hogy újra Rómában vagyok, az ottani szórakozások közepette!
Táncoló lányok körében láttam</span> magam. Arcom összeaszott <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a böjtölés</span>től, de
kiaszott testemben<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> lángok lobogtak, és a szenvedély tüze hevítette</span> egy
majdnem holt ember testét. Annyira jutottam, hogy éjjel és nappal
hangosan kiáltoztam, és szünet nélkül vertem a mellemet. Féltem a
cellámtól, mert az ismerte az én </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">gonosz gondolataimat</span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Szomorúsággal és
önmagam iránti haraggal eltelve <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hatoltam egyre mélyebben a sivatagba</span>.”</span></b></span></p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egyszer volt egy álma, amelyben
azt a figyelmeztetést kapta, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyáltalán nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">él </span>még</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>keresztény
életet</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>lelke mélyéig</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> megdöbbent</span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b><b>Különféle kísértések is próbára
tették, s főleg könnyelmű római életének emlékei jártak vissza <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
képzeletébe</span>. Közben az ariánus vita és az antióchiai <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyház</span>szakadás a
pusztákon is végigviharzott, és fölkorbácsolta<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a remeték lelkét</span> is. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
szerzetesek</span> között pártok alakultak.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Jeromos</span> <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">belefáradt</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a vitákba</span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> és
nem akarván többé</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">tudni a „piszkos, műveletlen és perlekedő
szerzetesekről”</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">,</span> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">visszatért </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Antióchiába.</span></b></span></span>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Paulinus, a város püspöke pappá akarta szentelni. Ehhez Jeromos csak
azzal a föltétellel adta beleegyezését, hogy hű maradhat szerzetesi
hivatásához, és megőrizheti mozgási szabadságát. Szentelése után
hamarosan útra is kelt: 380–381-ben Konstantinápolyban tartózkodott, és a
város könyvtárában dolgozott.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Közben Damasus pápa kieszközölte </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a császárnál</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy hívjon össze
zsinatot. Ide Paulinus püspököt Jeromos kísérte el, aki ezután Róma felé
vette útját, ahol nagy feladat várt rá: Damasus pápa titkára lett, aki
megbízta az evangéliumok<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> latin fordításának</span> átvizsgálásával. </b><b>Ez a munka
azonban nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyszerűen szövegvizsgálat, fordításrevízió</span> volt, hanem
fordítás is; és nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">korlátozódott csupán</span> az evangéliumokra, hanem idővel
kiterjedt az egész Szentírásra. A munka húsz éven át foglalkoztatta
Jeromost.</b></span></p>
<p><a title="Guido Reni: Szent Jeromos (1605–10)" rel="lightbox['g64389']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=64389&v=0&p=1&img=c_jerom_guido_reni.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Guido Reni: Szent Jeromos (1605–10)</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Damasus pápa </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>halála után</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jeromos elhagyta Rómát, és testvérével
együtt újra keletre ment. Követőikkel Betlehemben telepedtek le, ahol
Jeromos két kolostort alapított: egyet a férfiak számára, melyet ő
irányított, egyet pedig nők számára, annak vezetését Paulára, egy római
hölgyre bízta, aki követte őt a Rómából való távozása után.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az ezt követő hosszú, harmincöt évig tartó, irodalmi téren termékeny
időszakban Jeromos eredeti nyelvből lefordította a Szentírás majd minden
könyvét, megteremtve azt az alapszöveget, amelyet <i>Vulgata</i> néven a nyugati egyház egészen a legutóbbi időkig hivatalos szentírási szövegként használt.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="text-align:justify">A <u><font size="4">legenda</font></u> szerint Betlehemben
egyszer egy sánta oroszlán baktatott be a kolostorba. Az összes testvér
rémülten szaladt szét, Jeromos azonban elébe ment, és úgy fogadta, mint
kedves vendégét. Akkor az oroszlán nyögve tartotta a mancsát Jeromos
elé, és látszott, hogy belelépett egy hatalmas tövisbe. Jeromos kihúzta a
tövist, majd kötést tett a sebre, s ettől kezdve az oroszlán úgy
ragaszkodott hozzá, mintha csak a macskája lett volna.</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="text-align:justify">Jeromos élete szakadatlan harc
volt. Munkabírása, a Szentírás szolgálatába állított tudásszomja,
önmagával szemben tanúsított szigora, az egyház iránti szeretete
tiszteletet parancsol. Utolsó éveinek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">szenvedései </span>megtisztították, s
Isten elvezette lelkét a tökéletességhez.</span></b></span>
<p>Ezekielhez írt kommentárjában rejtőzik <span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b>egy egyéni megjegyzése, </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span></i><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">amelyből</span><i><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span></i></span></span>megláthatunk valamit <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az idős tudós</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szenvedéséből: </b></span><i><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>„Mécsesem
pislákoló fénye mellett diktálom ezt a néhány oldalt. A szent szöveg
magyarázata enyhíti egy kissé lelkem <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">szomorúságát</span></span>, mert a lelkem nagyon
háborog. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">A külső szorongatások</span></span>hoz járul még koromnál fogva <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">meggyengült
és vaksággal fenyegető <span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">látásom</span></span></span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">, </span>valamint az a nehézség, hogy e gyér
világosságnál olvassam ki a héber szöveget, amelynek írásjelei olyan
kicsinyek, hogy még a teljes napvilágnál sem könnyű megfejteni őket.”</b></span></i></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az évek múlásával Isten lassan <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindentől </span>megfosztotta
szentjét.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Egészsége és látása is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meggyengült,</span> és egymás után <span style="background-color:rgb(234,209,220)">vesztette
el </span>kísérőit.</span> Kezdett eltávolodni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindentől, ami korábban közel állt </span>a
szívéhez. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">Kimerülten és vakon</span></span> tért meg Urához 419. (vagy 420.)
szeptember 30-án. Az 5. századi források 420. szeptember 30-ára,
Betlehembe teszik temetése napját. Rómában a 8. század óta ünneplik
emléknapját.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma Csáktornyán (1446)
hajdan jeles búcsújáróhely volt</b></span>. Különösen tiszteltté tette a szentet a
pálosok körében, hogy a majdani magyar haza szülötte volt, továbbá, hogy
a betlehemi barlangban remetéskedett, és megírta a rend szellemi őse,
Remete Szent Pál életrajzát. A 15. században élt pálos, Báthori László
Jeromos szellemi ösztönzésére fordította magyarra a Bibliát. Életrajzát a
szintén pálos szerzetes Orosz Ferenc írta meg magyarul <i>Szent
Jeronimus. Egyedül valóságnak ékessége. Az az Thebaisbéli dütsőséges
Szent Pál pátriárkának, remeték fejedelmének és mesterének élete és
halála</i> címmel.
<p><i><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Istenünk, te Szent Jeromos áldozópap lelkébe bensőséges
szeretetet oltottál a Szentírás iránt. Add, hogy egyre több erőt
merítsünk igédből, és megtaláljuk benne az élet forrását. A mi Urunk,
Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</b></span></font><br></i></p>
<p><b><span style="text-decoration:underline">Forrás<br></span>Diós István:<i> A szentek</i> élete</b><br><b>Bálint Sándor: Ünnepi<i> kalendárium II.</i></b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b><br><b>(bh)</b></p></div>
</div>