<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Szent Vencel vértanú</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2022. szeptember 28., szerda | 6:00</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-vencel-vertanu">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-vencel-vertanu</a><div class="gmail-ikonok"> <br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g81295']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81295&v=0&img=c_vencel_lovas.jpg" style="margin-right: 0px;" width="189" height="142"><span class="gmail-galcount" title="7 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><div class="gmail-kozepre"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csehország fővédőszentjére emlékezünk szeptember 28-án.</b></span></div><div class="gmail-contentsav"><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vencel<span style="background-color:rgb(217,234,211)">
 </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a 10. század elején született a cseh Přemysl-uralkodóház hercegekén<span style="background-color:rgb(255,242,204)">t</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. 
Atyja, Vratiszláv herceg volt a csehek második keresztény uralkodója; 
anyja,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Drahomira hercegnő</span> keresztény volt ugyan, de lelkületében <span style="background-color:rgb(234,209,220)">még a 
pogány szellem élt</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vencel fejlődésére igen nagy hatással volt apai 
nagyanyja, Ludmilla, akit szentként tisztel az Egyház.</b></span></p>
<p>Legendája szerint Vencel a latinban olyan jártas volt, mint a papok 
vagy a püspökök, de nem volt tőle idegen a görög nyelv sem. A 
zsoltárokat könyv nélkül tudta.</p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vratiszláv herceg 921-ben</b></span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mindössze harminchárom esztendős korában 
meghalt. Az uralkodást <span style="background-color:rgb(234,209,220)">felesége <span style="background-color:rgb(217,234,211)">vette á</span></span></b>t<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ven</span>cel fiatal kora miatt. 
Drahomira úgy vélte, </b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">anyósa</span><b> összeesküvést sző ellene, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Vencel 
</span>számára szerezze meg a trónt, ezért orgyilkosokat küldött, és 
megfojtatta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az öreg Ludmillát.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Vencel </span>ifjúkorának nagy megrázkódtatása 
volt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagyanyja </span>halála. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Később ő vitette át holttestét Prágába, a Szent 
György-templomba.
</span></b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Drahomira erőszakos uralkodása miatt általános elégedetlenség és 
zavargás támadt</b></span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ezért I. Henrik német király tudtával Bajor Arnulf 
beavatkozott. 922-ben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Vencel</span> átvette az ország vezetését</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tizenhét vagy 
legfeljebb tizenkilenc éves volt ekkor. Uralkodása alig egy évtizedig 
tartott. Nyugatról jött papokkal és szerzetesekkel népesítette be 
udvarát, és a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nyomor és műveletlenség </span>enyhítésén fáradozott. 
</b><b>Egyházalapításai a kereszténység terjesztésével együtt a műveltség 
terjedését is széles körben elősegítették.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g81295']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81295&v=0&p=1&img=c_vencel_lovas2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Szent Vencel szobra Prágában</em><br><em>(Josef Václav Myslbek alkotása, 1912)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Magánéletében példás keresztény volt: ítéleteiben igazságos, 
felebarátai iránt irgalmas, önmagával szemben szigorú</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Valószínűleg nem 
nősült meg</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Rendszeresen részt vett az általa alapított templomok 
szentelési évfordulóin. Személyesen is gondozta a betegeket és a 
nyomorultakat, királyként is, éjszakánként mezítláb járta a templomokat,
 virrasztott és zsoltározott. </b></span>Legendájából tudjuk, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az 
Oltáriszentség iránti tiszteletét azzal is kifejezte, hogy apródaival 
maga aratta, csépelte és őrölte a búzát, amiből ostyát sütöttek, és 
szüretelte, préselte a szőlőt, ami borként aztán az oltárokra került. 
Később emiatt lett <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a szőlők</span> kedvelt és tisztelt patrónusa.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Népe szerette őt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ám a pogányságot még mindig ápoló és féltő párt 
egyre növekvő haraggal látta,</span> hogy Vencel keze nyomán a kereszténység 
tért hódít és megerősödik. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A cseh urak pedig azt rótták föl neki, hogy a
 német királyság felé húzó politikájával <span style="background-color:rgb(246,178,107)">elárulja</span> </span>népét. Boleszláv, 
Vencel <span style="background-color:rgb(234,209,220)">öccse kapott a lázadók által fölkínált hatalom után.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>929-ben vagy 935-ben szeptember 27-én Boleszláv meghívására Vencel az
 ország keleti felében, az öccse által építtetett Stara Boleslav várában
 ünnepelte a <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-kozma-es-szent-damjan-vertanuk-72415" target="_blank">Szent Kozma és Szent Damján</a>-templom
 dedikációs ünnepét. A templomot Vencel építtette a két szent 
tiszteletére. Az ünnep végeztével vissza akart térni Prágába, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">de öccse 
tartóztatta és este nagy vacsorát adott </span>a tiszteletére. A vacsora végén 
Vencel áldást mondott, majd <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-mihaly-szent-gabor-es-szent-rafael-foangyalok" target="_blank">Szent Mihály arkangyal</a> tiszteletére ürítette a poharát, és nyugovóra tért.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Másnap reggel matutinumra indult</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ám </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a templom kapuja</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>előtt ott várta
 Boleszláv néhány emberével. Nyájasan üdvözölte <span style="background-color:rgb(255,242,204)">bátyját, </span>majd hirtelen 
kardot rántott, és a fejére sújtott</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vencel nem vesztette el 
lélekjelenlétét, a csapást kivédte, és megragadván <span style="background-color:rgb(234,209,220)">öccsét, a</span> földre 
taszította e szavakkal: „Bocsássa meg neked az Úr, öcsém!</b></span>”<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Elmenekülni</b></span> 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azonban nem tudott, mert a Boleszláv kíséretében lévők megölték.
</b></span><p><a title="" rel="lightbox['g81295']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81295&v=0&p=1&img=c_vencel_halal.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Gumpold von Mantua: Szent Vencel halála<br>(Jelenetek Szent Vencel életéből, 10. század)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vencelt halála után vértanúként tisztelték, nemcsak Csehországban, 
hanem hamarosan egész Európában </b><b>is. Holttestét még I. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Boleszláv 
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">uralkodása alatt </span>átvitték Prágába, az általa alapított Szent 
Vitus-templomba. </b><b>Vértanúként, a cseh nemzet patrónusaként tisztelték, 
koronája a cseh nemzeti egység jelképe lett.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ünnepét <span style="background-color:rgb(234,209,220)">halála </span>napján, szeptember 28-án ülték</b></span>, a római naptárba 1670-ben vették föl.
<p>Fegyverzetben vagy páncélingben és köpenyben, néha lovon és mindig 
hercegi kalappal ábrázolták. Attribútumai: sas, szőlőtő, zászló vagy 
lándzsa szalaggal, pajzs. Élete jeleneteit a prágai dóm 
Vencel-kápolnájának 16. századi freskói őrzik.</p>
<p>Magyarországon is több helyen <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a szőlőhegyek</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>védőszentje lett. 
Névnapja is a szüreti hetekre esik. </b></span>A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tállya
 templomának Vencel-oltárához a szent ünnepét követő vasárnap a 
szőlősgazdák égő fáklyával, gyertyával érkeztek misére, és 
szőlőfürtökkel és venyigével díszítették föl az oltárképet és 
-szobrokat. A budapesti tabáni templom egyik mellékoltárának barokk 
Vencel-szobrát helyi szőlőművesek állították, akik Vencelt választották 
védőszentüknek. Az eperjesi jezsuita diákok 1720-ban bemutatott 
színjátékának Vencel volt a hőse.</p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b><em>Istenünk, örök dicsőség Királya, te Szent Vencel vértanút arra 
tanítottad, hogy a földi uralkodásnál többre becsülje mennyei 
országodat. Közbenjárására add, hogy önmagunkról lemondva egész szívvel 
ragaszkodjunk hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki 
veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön 
örökké. Ámen.</em></b></font></span></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete</em></strong><br><strong><em>Magyar katolikus lexikon</em></strong><br><strong>Bálint Sándor: <em>Ünnepi kalendárium II.</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>

</div>