<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0727/726781_tamasi_aron.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="484" height="272">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20220919_tamasi_aron_elet_irodalom">„A mélységbe, s innen a magasságba” – 125 éve született Tamási Áron</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2022. szeptember 19. 18:01</div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"> <br><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo">Kovács Gergő</a> </b></div>
<div class="gmail-clearer"></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div class="gmail-clearer"></div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
„Aki sorsában és vérségileg hozzátartozik egy néphez, nem érzi jól
magát, csak otthon.” Most 125 éve, 1897. szeptember 19-én született
Tamási Áron. A székely író életéről és munkásságáról beszélgettünk Cs.
Nagy Ibolya irodalomtörténésszel!</div><div class="gmail-clr"></div>
<div class="gmail-text">
<p style="text-align:right"><em>Nyitófotó: Tamási Áron 1963-ban Budapesten | fotó: Fortepan/Hunyadi József</em></p>
<p>Interjúalanyunk <strong>Cs. Nagy Ibolya</strong> (1946) irodalomtörténész, kritikus, a Debreceni Egyetem kiadójának volt vezetője.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p><strong>Tamási Áronnak nem csupán a történetei, de élete is
bővelkedett kalandokban. Az 1920-as években Amerikában dolgozott,
négyszer nősült, a politikába is belekóstolt, végül Budapesten halt meg.
Valóban az a kalandvágyó parasztfiú volt, akinek alakja az
Ábel-trilógiában is kirajzolódik?</strong></p>
<p>Ifjan talán igen, később inkább kíváncsi, nyitott, intellektuális és
életélményekre mindig fogékony ember volt, „kalandokból” kevesebbel is
beérte volna. Akik személyesen ismerték, elegáns, vonzó modorú, tartásos
és rendkívüli humorú embernek írják le,</p>
<p>ez utóbbi képesség hősei gondolkodás- és beszédmódjára, általában
székely közösségére is jellemző. Maradhatott volna „parasztfiú” is, de
kilencéves korában a rokoni házban elcsent kétcsövű pisztoly felrobban a
kezében, s összeroncsolja bal keze egyik ujját: így az életfogytig való
paraszti-gazdálkodói munkára alkalmatlanná vált. Ezt a szerepet, a
szokásrend alapján öccsének, az ugyancsak okos, tehetséges Tamási
Gáspárnak kellett átvennie.</p>
<p><strong>A háborút is megjárta...</strong></p>
<p>Igen, a gyulafehérvári nagyprépost nagybácsi segítségével 1910-ben a
székelyudvarhelyi gimnáziumba kerül, de a „Nagy Háború” megszakítja a
gondatlan diákéveket. 1916-ban, lelkes önkéntesként diák-katonának
jelentkezik, besorozzák, s 1917-ben már Hajdúdorogon készül (képezik) a
haza védelmére; egy évre rá pedig a véres ütközetben, a piavei
csatatéren van. Felnőttként másképp mutatja magát a hajdani, hős
kamasz-elhatározás: <em>„A háború veszedelmekkel teli, rettentő izgalmakat ígért. Elmentem hát oda is, hogy magam alkossak véleményt róluk. [...] </em></p>
<div class="gmail-keretes"><em>Tizenheten maradtunk a századból. Aztán hazajöttem. </em></div>
<p><em>[...] És nem kellett senkitől sem kérdeznem, hogy milyen is volt a háború. Tudtam.”</em></p>
<p><strong>És a háború után?</strong></p>
<p>Hadiérettségi után Kolozsvárra kerül, előbb jogra iratkozik, de <em>„román nyelven nem akartam bíró lenni”,</em>
ezért a kereskedelmi akadémiát végzi el (1922). Munkát is kap, egy
elbeszélésével díjat is nyer, helye lesz az alakuló-formálódó erdélyi
szellemi életben, ám: <em>„Nagy ürességet éreztem magam körül, s közben
valami titkos vágy sugárzott bennem ismeretlen cél felé. [...]
Gondoltam, felcsapok matróznak, beállok az idegenlégióba, vagy elmegyek
az Északi sarkra”. </em>Amerika lesz az Északi sark, tíz évet akar ott maradni, nyelvet tanulni, pénzt keresni, de 1926-ban már újra Kolozsváron van.</p>
<div class="gmail-keretes">Idegennek érzi a látni annyira vágyott Újvilágot:<em>„minden mozog, vibrál, mindenütt tömeg, hatalmas házak, […] kifosztva és kifárasztva futsz haza, </em><em>és vágyódol egy kis álom után, melyben vannak mezők és zöld fák, van öröm és lélek, és van minden, ami itt nincs”.</em></div>
<p>Az Ábel-trilógia bőven megmutatja ennek a Farkaslakától Kolozsvárig, a
„városig”, majd Amerikától vissza a szülőföldig tartó útnak a
személyes, önéletrajzi elemeit is. Budapestre 1944-ben nem a
kíváncsiság, a kalandvágy hajtja, hanem a kényszer, a szükség: <em>„sírt az őszi reggel, amikor kifelé jöttem Kolozsvár városából”</em>,
írta. A Trianonban elvett, 1940-től Magyarországhoz tartozó
Észak-Erdély a háború végén ismét Románia államrésze lesz, Tamási e
második román világ elől menekül. Budapest ostromát Bajor Gizi
villájában vészeli át.</p>
<p><strong>Tamásinak négy felesége volt.</strong></p>
<p>Négyszer nősült, igen. Az első társ, Holitzer Ezsébet jelenteti meg Tamásinak az Amerikából hazaküldött novelláit (<em>Lélekindulás</em>, 1925); a második, Salgó Magdolna az 1934-es <em>Énekes madár</em>
című dráma Magdójának a modellalakja, a harmadik, Basilides Aliz
1949-ben lesz az író felesége, diáklányként, s a jelentős korkülönbség
is oka lehetett a válásnak: de</p>
<div class="gmail-keretes">a ma is élő Aliz csak szeretettel emlékezik az íróra.</div>
<p>Bokor Ágotával 1965-ben házasodnak meg, 1966 májusában az író már halott. Ágota odaadó társa, támasza, a<em> Vadrózsa ága</em> című utolsó életrajzi regényt, vallomást neki diktálja tollba, már a kórházi ágyon Tamási. </p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/2022/Tam%C3%A1si%C3%81ron/Tamasiszulohaza.jpg" style="width: 512px; height: 384px;"></p><div class="gmail-kepalairas"></div><p></p>
<p style="text-align:center"><em>Tamási Áron szülőháza Farkaslakán</em></p>
<p> </p>
<p><strong>A politikával hogy állt az író?</strong></p>
<p>Politikai szerepvállalása valójában közéleti szerepvállalás, hiszen
politikai funkciója, tisztsége nem volt: de felelősséget azért a
közösségért, melynek szülötte, tagja volt, mindenkor érzett, s
tisztességgel tett is értük mindvégig. Hatalmas publicisztikai életműve
van, a két világháború közötti romániai kisebbségi létezés szinte
kronologikus története megrajzolható a cikkei alapján: benne a Trianon
után lassan magára találó, e létezés sajátos voltára, lehetőségeire,
társadalmi-szellemi-kulturális viszonyainak jobbítására,
„felnövesztésére” koncentráló, de mindig értékalapon szemlélt,
kisebbségi magyar irodalmi törekvések története is.</p>
<div class="gmail-keretes">Magyarországi sorsa leginkább az ötvenes években volt nehezebb,kudarcosabb, mert tiltásokkal teli. 1956 decemberében írja meg a Gond
és hitvallás című írói nyilatkozatot, melyet az írószövetség tagjai
közös nyilatkozataként fogadnak el, s melynek kezdő sorai ikonikus
mondatokká lettek: „<em>Itt állunk a számadás és vallomás erkölcsi
kényszere alatt. Itt állunk az októberi szabadságharc véres halmán,
melyet egy nép reménye ostromolt”,</em> s melyet, a <em>„nemzeti függetlenség” </em>reményét, <em>„véressé” </em>a<em> „szovjet fegyverek” </em>tettek.</div>
<p><strong>Hogyan lehet összefoglalni, hogyan lehet megközelíteni a
székely író művészetének és gondolkodásának a lényegét? Melyek az
alapkövek, melyek a fő irányok?</strong></p>
<p>Szemléleti, eszmei értelemben nagyon egyszerű a válasz, Tamási maga fogalmazza meg: <em>„Aki
sorsában és vérségileg hozzátartozik egy néphez, nem érzi jól magát,
csak otthon […] egy helyen meg kell állni, meg kell kapaszkodni, és</em><em> nem lehet lelki gondoskodással beborítani az egész világot. Egy helyen kell lemenni a mélységbe, s innen a magasságba.” </em></p>
<p>Tamási számára Erdély, a Székelyföld, Farkaslaka volt az otthon, az
„egy hely”, ez a környezet, ennek alakjai az író műveinek helyszínei,
figurái; itt és őket terelgeti, műfaj-függetlenül mindig a jó, a jobb
felé. Ezt menti át az irodalom teremtett világába: valóságában és
hagyományaiban, kultúrájában, hitvilágában, gondolkodásmódjában,
nyelvében.</p>
<p>Poétikai értelemben bonyolultabb a kép. A Lélekindulás már jelezte az
irodalomtörténészek, kritikusok számára, hogy új próza- és drámapoétika
tűnt fel az irodalmi térben, s szembesültek azzal a gonddal, hogy
miképpen is írható le teoretikusan, esztétikai, fogalmi nyelven ez az új
nyelvezet.</p>
<div class="gmail-keretes">Mítosz és valóság, reális és szürreális, költészet és racionalitás, archaikus, pogány szokáselemek és a székelység társadalmi,
egzisztenciális életének a tényei, népiesség és modernség
„stílusforradalma” ez az írói világ. Többszólamúság, stílus-polifónia
jellemzi, műfajvegyítés, egyik kritikusa szerint e világ <em>„állandósága a változékonyság”.</em></div>
<p><strong>Tamási írásait áthatja a székelység és a szűkebb szülőföldje
iránti szeretet. Képes volt a művész patriotizmusában és
hazaszeretetében is egyetemes maradni?</strong></p>
<p>Egyetemes például a kolumbiai Márquez kolonialista „tájképű”, mágikus
realista regényvilága, vagy a spanyol Lorca népi szürrealizmusa? Az
olasz-francia Jean Giono hegyi embereinek sorsa, akik mintha „földön
járó Zeuszok” volnának (Illyés Gyula), s akikhez, amely írói
beszédmódhoz a Tamási-művilág poétikai-szemléleti karaktere, minden
egyedisége-egyszerisége mellett sokban hasonlítható? Vagy például a
minden ízében a magyar paraszti világot megjelenítő Móricz <em>Árvácskájának</em> gyermeki tragédiája? Persze, hogy egyetemes.</p>
<p>Miként az <em>Énekes madár </em>szerelmespárjának tisztasága is, vagy az első dráma, az <em>Ősvigasztalás</em> ősi hitvilági elemei, a hagyományőrzés erkölcse, bátorsága; azután az <em>Ördögölő Józsiás</em> figyelmeztetése: emberformában is megjelenhet az ördög, jónak is mutathatja magát a rossz.</p>
<div class="gmail-keretes">A patriotizmus, a hazaszeretet, a szülőföld- és
otthonszeretet nem esztétikai, hanem szemléleti, erkölcsi,
érzelmi-lelki kategóriák, s éppenséggel ezek a legegyetemesebb emberi érzelmek közül valók.
Esztétikai értékké a műteremtés minősége tehet bármely műtémát.</div>
<p style="text-align:center"><em><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/2022/Tam%C3%A1si%C3%81ron/Kopjafa3370.JPG" style="margin-right: 0px;" width="363" height="484"></em></p><div class="gmail-kepalairas"></div><p></p>
<p style="text-align:center"><em>Tamási Áron síremléke Farkaslakán (Szervátiusz Jenő és Tibor műve)</em></p>
<p> </p>
<p><strong>Hol keressük az Ábel-trilógia helyét a magyar irodalomtörténetben?</strong></p>
<p>Ábel nevelődési útját egy kisebbségi, székely fiú járja, de tapasztalásai a felnőtté válás általános jegyeit is mutatják. Ábel <em>„egy népi figura”,</em> aki <em>„mítosz és zsáner egyszerre” </em>(Babits). Műfaji összevetése világirodalmi vagy magyar fejlődésregényekkel, utóbbira csak a két legismertebb példát, Móricz: <em>Légy jó mindhaláig</em>, vagy Ottlik Géza: <em>Iskola a határon</em> című műveit említve, célszerűtlen.</p>
<p>Már a regény első – utalásos - mondata jelzi, hogy e műben Ábel
útját a kisebbségi létezés törvényei és lehetőségei határozzák meg : <em>„Abban
a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá,
hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még
külön is igen nagy fordulat állott bé…”.</em> Tamási vallomása szerint: <em>„Sok
emberből, sok sorsból állt össze ez a figura. Belőlem is van benne. De
életének eseményeit, humorát, tapasztalatait nem egyetlen emberről
mintáztam.”</em></p>
<p>A székelység, az erdélyiség sajátságos, egyedi sorstényezőinek bemutatásán túl, e mellett, <br></p>
<div class="gmail-keretes">Tamási műveit, az Ábel-trilógiát is, a minőség teszi egyetemesen értelmezhetővé, befogadhatóvá.</div>
<p>Kár, hogy a mi szépnek és egyszerűnek gondolt anyanyelvünk társtalan
és nehéz nyelv: ez általában gátja a szorgosabb fordítói munkának.</p>
</div></div></div>
</div>