<div dir="ltr">

<div class="gmail-gE gmail-iv gmail-gt"><table class="gmail-cf gmail-gJ" cellpadding="0"><tbody><tr class="gmail-acZ gmail-xD"><td colspan="3"><table class="gmail-cf gmail-adz" cellpadding="0"><tbody><tr><td class="gmail-ady"><div id="gmail-:1ls" aria-haspopup="true" class="gmail-ajy" role="button" tabindex="0" aria-label="Show details"><img class="gmail-ajz" src="https://mail.google.com/mail/u/1/images/cleardot.gif" alt="">TOVÁBBÍTOTT KÜLDEMÉNY:<br></div></td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table></div><div id="gmail-:1ml"><div class="gmail-qQVYZb"></div><div class="gmail-utdU2e"></div><div class="gmail-lQs8Hd"></div><div class="gmail-btm"></div></div><div class="gmail-"><div class="gmail-aHl"></div><div id="gmail-:1lt" tabindex="-1"></div><div id="gmail-:1mm" class="gmail-ii gmail-gt"><div id="gmail-:1lu" class="gmail-a3s gmail-aiL msg1549892027602469359"><div style="overflow-wrap: break-word;" lang="HU"><div class="m_1549892027602469359WordSection1"><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(132,60,12)">Szeptember 7-én, az Országházban rendezett „</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(132,60,12)">Keresztény Civil Szervezetek Fórumán” a legelső előadó volt <b>F.Kovács Andrea</b>.</span></p><p class="MsoNormal"><span>---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:16pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Keresztény társadalmi felelősség a civil világban, a médiában és a közéletben<u></u><u></u></span></b></p><ul type="disc"><li class="MsoNormal"><b><span style="font-size:16pt;font-family:"Arial",sans-serif"><a href="https://vdtablog.hu" target="_blank"><span style="color:blue">Földi-Kovács Andrea </span></a><u></u><u></u></span></b></li></ul><p class="MsoNormal"><span><img style="margin-right: 0px;" id="m_1549892027602469359Kép_x0020_1" src="cid:image001.jpg@01D8C47D.CA743880" alt="kov a1 e1630951551112" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="471" height="271" border="0"></span></p></div></div></div></div></div><p class="MsoNormal"><span><u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(32,56,100)">Szeretettel köszöntöm a Keresztény Civil Szervezetek Fórumának résztvevőit! Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy itt lehetek.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">(…) A keresztény közéleti szerepvállalás egyik kulcsa, amit személyesen is volt alkalmam megtapasztalni, hogy <b>ne vegyük túl komolyan magunkat, viszont vegyük mindennél komolyabban Istent. </b></span><b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)">Isten mellett köteleződjünk el, és ne ügyek mellett.</span></b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)"></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">(…)

 Saját hivatásterületemen sokáig nem hagyott nyugodni az a kettősség, 

ami a média világa és a Krisztus-követő életmód között feszül. Ekkor 

bukkantam rá az Opus Dei-t alapító Josemaría Escrivá üzenetére: 

„Mindenki szentté válhat a hétköznapi élet által. Minden keresztény meg 

van hívva az életszentségre a munkáján keresztül is.” Attól kezdve 

kerestem a módját annak, hogy mit tehetnék tévésként, újságíróként 

azért, hogy ne csak a magánéletben, de a hivatásomban is megéljem a 

kereszténységemet.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Kérem,

 nézzék el, ha a most következők egy fokkal személyesebb hangvételűek, 

mint azt az esemény, vagy a helyszín megkövetelné, de úgy érzem, csak 

így tudom átadni mindazt, amit szeretnék. Nem vagyok teológus, sem 

szent, több dolgot nem értek, mint amit igen, ezért igyekszem sokat 

tanulni korunk és korábbi korok tanítóitól. Ha megengedik ez alkalommal 

is segítségül hívom az Ő gondolataikat, hogy komolyabban vehetőek 

legyenek az enyéim.<p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)">Isten általunk és bennünk cselekszik<span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">. Saját keresztény társadalmi felelősségünk súlya ebben az egy mondatban összegezhető. A legfontosabb felismerés a felelősségünk tekintetében felismerni annak súlyát és jelentőségét.

 Ez olyan hatalmas és olyannyira túlmutat rajtunk, hogy amikor ezzel 

szembesülünk, nem csoda, ha megrendülünk, vagy megrettenünk. Ehhez 

bátorságra van szükség és erényes életre. Ha nem cselekszünk, csak 

sopánkodunk, ha magunkat mentegetjük bűneink alól, miközben Isten 

segítségét kérjük a küzdelmeinkhez, munkánkhoz, akkor könnyen 

ráléphetünk a vallásos szélhámosság útjára. (…)</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">(…)… </span><b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)">a keresztény társadalmi felelősség az önátadásról, mások szolgálatáról szól</span></b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)">, </span><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">erre tanít mindannyiunkat! És arra, hogy kövessük azokat alázattal, akik ebben már előttünk járnak.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Sok

 keresztény vélekedik úgy, hogy inkább távol tartja magát a közélettől, 

mert az nem tiszta… Abba kell hagynunk az aggodalmaskodást. Ne féltsük 

magunkat! Ne keressük a kifogásokat, hogy miért maradunk ki a fontos 

folyamatokból!</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Egy keveset citált idézet Ferenc pápától számomra sorvezető, a Szentatya úgy fogalmazott: <b>„Részt

 venni a politikában, a keresztény ember számára ez kötelesség. Mi, 

keresztények nem játszhatjuk Pilátus szerepét, a kézmosást! Ha a 

politika túlságosan bepiszkolódott, annak részben az az oka, hogy a 

keresztény testvérek nem illeszkedtek a politika világába az evangélium 

szellemével.”</b></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Mit jelent ez a jelenre és önmagunkra vonatkoztatva<b>? Először magunknak kell szemrehányást tennünk a világban zajló folyamatokért.</b> <b>Elsőként a saját felelősségünket kell megvizsgálnunk mindabban, ami körülöttünk zajlik. </b>Ott

 voltam-e, szóltam-e, tettem-e minden alkalommal, amikor mennem, 

szólnom, tennem kellett volna, ha a lelkiismeretemre hallgatok? Tudott-e

 általam cselekedni Isten, vagy vonakodtam, féltem?</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Keresztény

 emberként – ahogy Oswald Chambers fogalmaz – ha hiszünk, nem töltjük 

egész életünket csendes vizeken, a kikötő gátjain belül, ki kell mennünk

 a kikötőből, a gáton túl, a mélységes vizekre. Hogy erősödjünk, 

tanuljunk, hogy nemcsak készséges, de alkalmas eszközei lehessünk a 

gondviselésnek a hétköznapokban.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Egy

 vallomással tartozom Önöknek. Médiabeli pályafutásomat e tekintetben a 

boldog öntudatlanság jellemezte. Úgy eveztem a háborgó tengeren, hogy 

fogalmam sem volt, milyen sötét a mélység alattam. Ha tudtam volna, nem 

lett volna bátorságom megtenni mindazt, amit megtettem. Nem volt tervem,

 sem programom arra, hogy mikortól és milyen ügyek mentén vállalok majd 

szerepet a közéletben.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ha

 ugyanis az ember Krisztusnak rendeli alá magát, nem tesz különbséget 

magánélet és hivatás, családi és közügyek között. És – bár vajmi kevés 

indíttatást éreztem arra, hogy televíziós munkáim mellett magánemberként

 is közügyekbe folyjak bele – valójában egy idő után rá kellett ébrednem

 arra, hogy magánemberként én már nem mehetek sehova. Keresztény 

emberként mentem, s mint ilyen tanítványként is, megbízatást 

teljesítettem, úgy, hogy nem is tudtam róla. És ebben éppen ezért nekem 

semmi érdemem nincs is.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A keresztények társadalmi felelősségét számos aktualitás teszi egyre súlyosabbá, és sürgető kérdéssé.</span></b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"> „Nem következetes dolog és napjainkban <b>kifejezetten ártalmas elválasztani tehát a keresztény embert az állampolgártól.</b>” Ahogyan erre <i>XVI. Benedek pápa</i> figyelmeztetett.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Nem jogunk, sokkal inkább </span><b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)">kötelességük, hogy közéleti szerepvállalásunkkal befolyásoljuk a társadalmat.</span></b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)"></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A

 toleranciáról szóló maszlaggal a modern világ arra szeretne rávenni 

minket, hogy azt gondoljuk, igenis lehetünk jó keresztények akkor is, ha

 nem kérdőjelezzük meg a nyilvánvaló hazugságokat, ha nem 

figyelmeztetünk lépten-nyomon akadékoskodva az igazságra és a valóságra,

 és ha például egyetértünk azzal – ahelyett, hogy tiltakoznánk –, hogy 

jogokká tegyék a bűnöket. Azt mondják nekünk, hogy tisztelnünk kell 

mások eszméit. Ez így is van, egészen addig, amíg azok nem ütköznek a 

parancsolatokba! Ebben is áll keresztény társadalmi felelősségünk.<p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">„A <span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)">tolerancia nem tartozik a keresztény erények közé<span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">.”<span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"> – emlékeztet bennünket Charles Joseph Chaput philadelphiai érsek. Sőt, továbbmegy:<p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">„Valójában a súlyos gonoszság eltűrése egy társadalmon belül maga a gonoszság egyik formája.”<p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Robert Sarah bíboros azt mondja, hogy „a keresztény hivatás egyfajta szellemi ellenállásra szólít fel minket.

 Az olyan rendszerekkel, ideológiákkal, eszmei irányzatokkal szemben, 

amelyek megkövetelik a rosszal való együttműködést, vagy kötelezővé 

teszik a rosszat.”</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A szellemi ellenállás <b>a legjobb szolgálat, amit a keresztények a társadalomban tehetnek</b>.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Az

 újságírás jó gyakorló terep volt arra, hogy hamar rájöjjek a helyes 

viszonyuláshoz. Egészen egyszerűen át kellett lépnem a politikai 

korrektségen. Ne féljünk mindig attól, hogy meggyőződésünk esetleg 

megzavarja azok érzékeny lelkiismeretét, akik lelkesen (vagy éppen 

lelketlenül) lobbiznak az abortuszjogokért, vagy az eutanázia 

gyakorlatának a széleskörű elterjesztéséért. Terjesztik a 

genderideológiát, vagy szexualizálják gyermekeinket. <b>Túl gyakran hallgattunk bizonyos dolgokkal kapcsolatban.</b></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A

 történelem ismétli önmagát. A totalitárius ideológiák mindig is 

kizárólagos uralomra törtek. Nem tűrték meg a keresztény gondolatot. <b>Egyes

 politikai áramlatok ma is új hódító progresszív ideológiákra hivatkozva

 a vallás és lelkiismeret szabadságát veszélyeztetik, más csoportok 

megtámadták templomainkat, papjainkat, szemétre dobnák a keresztény 

életfelfogást.</b></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Érdemes megnéznünk <b>hasonló kihívások idején</b> hogyan gondolkodtak, <b>mit mondtak</b> <b>vezető egyházi, történelmi alakjaink</b>. A diktatúrák elszenvedői voltak <b>Mindszenty József bíboros és Márton Áron püspök</b>

 is. Életüknek számos közös vonása van, de egy mindenképp: mindketten 

aktív közéleti szerepet vállaltak, az üldöztetés árán is küzdöttek az 

elnyomó rendszerek ellen. <b>Mindszenty József azzal magyarázta politikai aktivitását</b>, hogy <b>ő eredetileg csupán lelkipásztor akart maradni</b>, de <b>mivel

 a politika „ledöntheti az oltárt, és romlásba viheti a lelkeket” a 

lelkipásztor kötelező feladata a szavazópolgárok alaposabb 

tájékozottságát és felvilágosítását még a „pártpolitika vonalán is” 

elősegíteni.</b></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)">Márton Áron ezt valahogy úgy fogalmazta meg, hogy <b>„a keresztény ember két világ polgára. A hitét nem tekintheti ürügynek arra, hogy meneküljön az életfeladatok elől.”</b></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">(…) Sokunk szomorú tapasztalata, hogy <b>ma már nem csak Istenért és a hitünkért kell kiállnunk, hanem az igazságért, a józan észért és a normalitásért is. </b>Ez is társadalmi felelősségünk.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Mindenekelőtt <b>védőkerítést kell építenünk saját magunkból</b> az olyan önkényes áltudományokkal és ideológiákkal szemben, amelyek áthágják a természeti törvényeket. <b>Ezt lelkiismeretünk nevében kell megtennünk.</b> Félelem nélkül kell beszélnünk, mert nem egyik vagy másik párt nevében szólunk, ez számunkra lelkiismereti kötelesség.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A <b>keresztények közéleti szerepvállalását több súlyos veszély fenyegeti</b>. Ezeket Pajor András atya fogalmazta meg először Ormok és gyökerek c. művében:</span></font></p><ul type="disc"><li class="MsoNormal" style="color:rgb(34,42,53)"><font size="2"><b><span style="font-family:"Arial",sans-serif">Az első kívülről jön</span></b><span style="font-family:"Arial",sans-serif">, és mindenáron <b>azt szeretné elültetni a köztudatban, hogy a vallás szigorúan magánügy</b>, <b>erkölcsi követelményrendszere</b> és az ebből fakadó közéleti fogalomtár <b>nem befolyásolhatja az egyes emberek demokratikus döntéseit</b>. <b>Ezzel persze minden</b>,

 többek között a nemzettudat, lelkiismereti szabadságjogok sora, az 

oktatás, a teljes élet megóvása és sok egyéb idetartozó kérdés, <b>mely elsősorban vallási indíttatásból fakad, háttérbe kerül.</b></span></font></li></ul><ul type="disc"><li class="MsoNormal" style="color:rgb(34,42,53)"><font size="2"><b><span style="font-family:"Arial",sans-serif">A

 másik az egyes keresztények félreértett szeretetfogalmán alapul, amely a

 békességre hivatkozva mindentől visszavonul, ami akárcsak az érzések 

világában is konfliktusforrás lehet.</span></b><span style="font-family:"Arial",sans-serif"></span></font></li></ul><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A művészek rendkívül plasztikusan fejezik ki Istent. Azok a művészek pedig, akik Isten jelenlétében élnek, még inkább.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ilyen művész lelkű író volt a skót baptista <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Oswald_Chambers" target="_blank"><span style="color:rgb(34,42,53)">Oswald Chambers</span></a>, aki eredetileg szobrásznak készült. Legismertebb műve a <i>Krisztus Mindenek felett! </i>c. könyv.</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A mai – szeptember 7-i – elmélkedés címe <b>„A Jóindulat forrásai”</b></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(192,0,0)">„Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog.” (Jn. 4,14.) </span></b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">„<i>Nem

 véletlen, hogy Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja 

életünket. … Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős 

érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami.”</i></span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A jóindulat forrása az ima.</span></b><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">

 Minden válság – így a keresztény identitásválság kiindulópontja is a 

transzcendens iránti érzék elvesztése. A teremtmény eltávolodása a 

Teremtőjétől. Térjünk vissza a forráshoz!</span></font></p><p class="MsoNormal"><font size="2"><span style="font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">„<b><i>Imádkozzunk

 az egyéni lélek mélyén, a család szentélyében és hívek közösségében, a 

magyarság legyen az imádság nemzete.” (Mindszenty József)</i></b></span></font></p>

</div>