<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://sport.mandiner.hu/attachment/0358/357743_d_kos20180823035.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="265">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://sport.mandiner.hu/cikk/20220816_isten_eltesse_a_84_eves_balczo_andrast_a_mindenhato_minden_szukseges_kelleket_megadott_nekem_akaraterot_oromet_derut">Isten éltesse a 84 éves Balczó Andrást! „A Mindenható minden szükséges kelléket megadott nekem : akaraterőt, örömet, derűt”</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2022. augusztus 16. 12:38</div><div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://sport.mandiner.hu/cikk/20220816_isten_eltesse_a_84_eves_balczo_andrast_a_mindenhato_minden_szukseges_kelleket_megadott_nekem_akaraterot_oromet_derut">https://sport.mandiner.hu/cikk/20220816_isten_eltesse_a_84_eves_balczo_andrast_a_mindenhato_minden_szukseges_kelleket_megadott_nekem_akaraterot_oromet_derut</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto">Í<b>rta: <a href="https://sport.mandiner.hu/szerzo/vamos_tamas">Vámos Tamás</a> </b></div>
<div class="gmail-clearer"></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div class="gmail-clearer"></div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
A magyar sport legendáját, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a háromszoros olimpiai bajnok, tízszeres
világbajnok </b><b>öttusázóklasszis</b></span>t egy összeállítással köszöntjük a
születésnapján. </div>
<div class="gmail-clr"></div>
<div class="gmail-text">
<p><em><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">A kezdetekről…</span></em></p>
<p><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">Az én esetem pedig az volt, hogy 15
éves koromban kicsit úszkáltam, ami hetente egy úszóedzés-lehetőséget
jelentett Debrecenben. Majd a lovak nagy barátja, Hecker Valter révén
nekem is közöm lett a lovakhoz. Egy iskolai futóversenyen második
lettem, ettől kezdve jártam a Nyíregyházi Lokomotív pályájára, ahol 800
és 1500 méteres távokra készültem és versenyeztem. Tehát volt három
sportág, amelyeket egymástól függetlenül gyakorolgattam. Ekkoriban
hallottam a rádióban, hogy Chilében egy magyar öttusázó, akit Benedek
Gábornak hívnak, világbajnokságot nyert. Arra gondoltam, hogy ha egy
magyar öttusázó világbajnok lehet, én miért ne lehetnék az? Attól kezdve
másként léteznem, mint öttusázónak, soha nem vetődött fel bennem.
Mintha nem is én választottam volna pályát és tudom, hogy nem az én
kizárólagos vágyódásom volt ez. Visszanézve az életemre, úgy érzem,
mintha az Isten azt mondta volna: „Teleaggattam a nyakadat
aranyérmekkel, te tudod, hogy ezek nem érnek semmit. De küldelek
azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez érték, és elmondod nekik, hogy ki
vagyok én és mit tettem veled.” Én a mai napig dicsérem az Istent, hogy
minden szükségessel ellátott ahhoz, hogy sokszor nyerhessek. Az
úgynevezett szerencsék és pechek szigorú sorba vannak állítva. A
véletlenekben nem hiszek. Váratlan dolgok vannak, véletlenek nincsenek.
Ezért gondolom azt, hogy az a helyes tevékenység, ha az ember valahol
valakinek a jogos és égető szükségét látja az embernek és módja van azon
enyhíteni vagy megszüntetni, akkor azt kell tennie. Ma Magyarország
vergődik az Isten nélküliség csapdájában. Erre megoldás Jézus
kiiktatásával nincsen. Az Isten nélküli lét olyan, mint a lakodalom
gyászzenével. Ezért én az Istennek hálával tartozom, hogy lehetőséget
teremt számomra arra, hogy elmenjek és tőlem telhető módon elmondjam:
hol találtam meg azt az állapotot, amely után mindannyian vágyódunk. Nem
tudjuk, hogy az milyen, csak akkor, ha belekerülünk, és soha nem akkor
kerülünk bele, amikor, és ahogyan elképzeltük. </span></p>
<p><em><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">„Amikor Isten megérinti az embert, tudja, hogy ezt az állapotot kereste egész életében”</span></em></p>
<p><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">A vágyva vágyott állapot
megtapasztalásának van egy elengedhetetlen feltétele. Ez a belátás:
csalódtam magamban, kevesebb vagyok, mint gondoltam. Valahogy így
alakulnak a dolgok, amikor az emberre az alázat rászakad. S amint az
alázat megjelenik, akkor a büszkeség, ami szigetelőanyag, eltűnik az
Isten és ember közül. És az Isten meg tudja érinteni az embert. Ez az
érintés azt jelenti, hogy megérkezett. Tudja, hogy ezt az állapotot
kereste egész életében. Nem a siker adja meg, ezt, hanem valami, amit az
ember a lényegéből felad: a büszkeséget és a gőgöt, meg azt a
felfogást, hogy nekem jár ez és ez a siker. És amikor megtörténik a
vágyva vágyott célról való lemondás, a lemondás pillanata az, amikor a
menny és a föld találkozik. Az ember belekerül egy olyan állapotba,
amiről érzi, hogy ezt kereste. Ez az, megvan! Erről a pillanatról lehet
azt mondani, hogy a lélek násza. Találkozás az Istennel. Ez a belátás az
alkalmasság állapotába emeli az embert. Mi az, hogy belátás? Belátom,
hogy kevesebb vagyok. Nem vagyok jó. Nem vagyok jogosult, nem az én
jogos jussom egy aranyérem például az olimpián. Nem vidám belátás ez, de
ettől kezdve az Isten átveszi az irányítást. Olyan, mint amikor egy
révkalauz a Panama-csatorna bejáratánál átveszi a hajó irányítását, és a
kapitány pedig elmehet kávézni vagy szundikálhat egy jót. Na, én így
vagyok, úgy látom, hogy valami felelősséget átvett rólam a Teremtő és
megadja azt, hogy mehetek és örömhírt mondhatok az embereknek: „Ne add
fel a reményt, hisz van megoldás.” Nem a sikerre van az embernek
szüksége, hanem erre az állapotra, amire Jézus azt mondja:
„Elközelgetett a Mennyeknek Országa.” Erre az alkalmassági állapotra,
minden ember eljuthat, és akkor, amit tud, azt hozza is a versenyben. De
akkor már nem érdekli az embert például a vívásnál, hogy adja-e vagy
kapja a találatot. A szeretetnek valami állapotszerű átélése lesz úrrá
az emberen, ez valami öröm, valami addig elképzelhetetlen
többletállapot. Egy gyönyörű ének szövege így hangzik: „Megtörve és
üresen adom magam neki, hogy újjá ő teremtsen, az őt ő töltse ki. Minden
gondom, keservem az Úrnak átadom, ő hordja minden terhem, eltörli
bánatom. Eltörli bánatom.” Az ember ízelítőt kapott abból, amiben
részünk lehet halálunk után, ha kötődünk ahhoz a Jézushoz, aki azt
mondja: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. </span></p>
<p><em><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">„Az ötödik világbajnokság megnyerése után sem volt meg bennem a maradéktalan boldogság”</span></em></p>
<p><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">A sportpályafutásom az én életemben
úgy valósult meg, hogy érettségi után öttusázás szándékával Csepelre
mentem és az előbb említett Benedek Gábor fivére, Benedek Ferenc írt egy
levelet a szüleimnek, hogy a fiukat engedjék el. Szerez neki állást, a
munkásszálláson lakhatást, engedjék fel Csepelre. Fel is mentem 1956.
július 2-án. Dolgoztam a gyárban nyolc órát, előtte-utána pedig edzésen
vettem részt. Hamar bekerültem a válogatottba. 1957-ben már kivittek
volna a világbajnokságra, de lebetegedtem. Egy évvel később részt is
vehettem a világbajnokságon, ahol hatodik lettem. 1959-ben, 21 éves
koromban pedig második lehettem a világbajnokságon. Rómában, 1960-ban
olimpiai bajnokok lettünk csapatban, én egyéniben negyedik voltam. Így
kerültem be az öttusázásba, amiről én otthon úgy gondoltam, ha egy
világbajnokságot nyerek, akkor életem végéig olyan boldog leszek, hogy
ezt soha senki nem fogja tőlem elvenni. 1969-ben már az egymást követő
ötödik világbajnokságomat nyertem meg, eggyel többet, mint bárki más, és
az a maradéktalan boldogság, amit egyetlen világbajnokság megnyerésétől
reméltem, az ötödiknél sem volt meg bennem. Nem voltam ebben a vágyva
vágyott állapotban. Akkor, ott a gúla tetején jöttem rá, hogy a sikerben
nem nyerjük el a maradéktalan boldogságot. És akkor abban a nagy
szorgalomban valami elállítódott. Ha a teljes boldogságot nem kapom meg,
akkor miért eddzek sokkal többet, mint a többiek?</span></p>
<p><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%"><img alt="Balczó András az 1972-es, müncheni olimpián is a világ tetején Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat" src="https://sport.mandiner.hu/gallery_sub/2020/V%C3%A1mos%20Tam%C3%A1s/K_MTI19720901088.JPG" style="margin-right: 0px;" width="471" height="360"></span></p><div class="gmail-kepalairas">Balczó András az 1972-es, müncheni olimpián is a világ tetején Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat</div><p></p>
<p><em><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">„Ha valaki azért szeret engem, mert olimpiai bajnok vagyok, az a szeretet nem ér semmit”</span></em></p>
<p><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">De persze, én is szerettem volna még
az egyéni olimpia aranyérmemet megszerezni. Már 34 éves voltam,
kijutottam Münchenbe is, ahol a vívásban megcsillant az aranyérem
megszerzésének a lehetősége. Kezdett minden feszültté válni bennem, a
vívásban görcsösség vett erőt rajtam, nem tudtam találatot adni,
miközben egyre attól féltem, hogy megszúrnak. Lényem legmélyén már
feladtam az aranyérem megszerzésének lehetőségét, mert annyira rosszul
ment, s nem láttam a kilábalás lehetőségét. És akkor megtörtént az a
teljes belátás, kevesebb vagyok, ügyetlen vagyok, jobbnak gondoltam
magamat. Ha valaki azért szeret engem, mert olimpiai bajnok vagyok, az a
szeretet nem ér semmit. Engem kell szeretni, Bandit vagy Bandikát. Ez
valahogy egy megszabadulást okozott. Hirtelen elkezdett menni minden,
mint a karikacsapás. Ezt a fordulatot úgy fogom fel, hogy az Isten
megszánt engem! Abba az állapotba hozott, amit kívánok minden küzdőnek,
hogy ezt az állapotot nyerje el, mert megismeri az Isten közelségét.</span></p>
<p><em><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">„Az irigyeim is úgy kellettek, mint egy falat kenyér”</span></em></p>
<p><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%"><span>És
természetesen volt egy másik oldal is. Annak idején az
erdőgazdaságokban a dolgozók kaptak járandósági tűzifát. A sikeres
emberek pedig járandósági irigyeket kapnak. De bármily hihetetlennek is
tűnik, jó, hogy voltak. Egyrészt inkább engem irigyeljenek, mint én
másokat. Meg aztán ők inspiráltak arra, hogy inkább szakadtra fussam
magamat, de nehogy már megelőzzenek! Nagy szükségem volt rájuk.
Kellettek, mint egy falat kenyér.</span></span></p>
<p><strong><span style="background:white none repeat scroll 0% 0%">Egy másik interjúban a következőket mondta el az életéről Balczó András:</span></strong></p>
<p><span><span><span>Szerencsére
már egészen fiatalon megkaptam azt a lökést, hogy merre is vezessen az
utam. Bármilyen hihetetlen, de az akarást és a szorgalmat is ajándékba
kaptam. Az akarás ugyanúgy egy adottság, mint például egy
kosárlabdázónál, hogy mondjuk 200 centiméter magasságú. Pontosan így
voltam én az akarással - ebből kaptam többet, mint a sorstársaim. De az
akarás – ugyanúgy, mint a többi adottság –Isten ajándéka. Egyébként már
versenyzőként is arra kerestem a választ: mi az én hányadom ebben az
egészben? S őszintén bevallom: nem találtam a részemet. Inkább úgy
fogalmaztam meg: ez a 10 milliós magyar nemzet valahogy kiizzadt maga
közül A nemzettel való szoros kapcsolatomat két tényezőnek köszönhetem: a
neveltetésemnek és a nemzetért való aggódásnak. Amikor magunkra
vehettük a „Hungary” feliratú magyar melegítőt, az egy óriási sarkalló,
ösztönző erő volt. De egy idő után az ember vak kell legyen, hogy ne
vegye észre: nem önmagáért, hanem valakiért, valakikért él. Ha megvan ez
a kohézió, ez az összeszövődés, az emberben hihetetlen energiák
keletkeznek. Engem az öttusapályára tett rá Isten, s ha valaki azt
teszi, amit ő akar, akkor ehhez a Mindenható minden szükséges kelléket
megad: akaraterőt, örömet, derűt. 1973-ban fejeztem be a
sportpályafutásomat, s ezután tíz évig vártam arra: hátha szükség lesz,
számítanak rám a magyar öttusasportban, hátha kíváncsi lesz valaki a
meglátásaimra, a véleményemre, a tapasztalataimra. Ám ez nem következett
be. Ezek után fordultam Isten felé, az ő igehirdetését tekintem
hivatásomnak.</span></span></span></p>
<p><em>A 12 gyermekről…</em></p>
<p><span><span>Az
1975-ben kötött házasságunk után feleségemmel, Mónikával
megállapodtunk: öt gyermeket szerettünk volna, mások szemében már ez is
nagy vállalkozásnak tűnt, de a miénkben egyáltalán nem volt az. Már csak
azért sem, hiszen mi négyen voltunk testvérek, a feleségemék öten, úgy
hogy egyáltalán nem volt idegen a nagy család gondolata. Szóval öt
utódban állapodtunk meg, de mindig jött egy „utolsó” gyermek - nagyon
örülünk, hogy így alakult. Egyébként semmiféle érdem nincs ebben, sőt
megajándékozottak vagyunk, hiszen tizenkétszer gyermekáldás történt a
családunkban. Nagyon örülök, hogy egyszer sem jutott eszünkbe, hogy
olyan eszközhöz nyúljunk, amely a gyermekáldást megakadályozza. </span></span></p>
<p><span><span><img alt=""Isten igehirdetését tekintem hivatásomnak" Fotó: MTI/Kovács Attila" src="https://sport.mandiner.hu/gallery_sub/2020/V%C3%A1mos%20Tam%C3%A1s/D__TT20090619054.jpg" style="width: 1200px; height: 834px;"></span></span></p><div class="gmail-kepalairas">"Isten igehirdetését tekintem hivatásomnak" Fotó: MTI/Kovács Attila</div> <p></p>
<p> <em> Balczó András, a példakép</em></p>
<p style="margin-left:8px"><span><span>Sosem
szeretem, ha példaképként emlegetnek, nem volt soha szándékomban, hogy
az legyek. Egyébként is: ha valaki példaképpé szeretne válni, egész
biztos, hogy nem lesz példakép. Én inkább megfordítanám a dolgot: ha az
úgynevezett példaképreményről lemond az ember, akkor válik igazán
szabaddá. Pál apostol azt mondja: „ha embereknek igyekeznék tetszeni,
Isten szolgája nem lehetnék”. Tudniillik az embereknek azt kell adni,
amire szükségük van, s általában nem mi mondjuk, meg, hogy mi a valós,
égető szükség. Magyarországon – de nem csak hazánkban – az az égető
szükség, hogy az emberek sokkal nagyobb számban kutakodjanak Isten
iránt, jobban nyissanak felé; kérdezzék meg a Teremtőt: mit akarsz Uram,
hogy cselekedjek? Ebben viszont hiány van, hiszen a társadalom több,
mint 90 százaléka hátat fordít Istennek. Amiben most élünk, az nem
büntetés tőle, hanem következmény. </span></span></p>
<p><em>MOB-MSÚSZ életműdíj</em></p>
<p><em>„Néha elgondolkozom, miért kaptam ilyen sokat?”</em></p>
<p>Mai napig emlékezetes, amikor a 2017-es esztendő legjobbjait ünneplő
Év Sportolója-gálán Balczó András megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság
és a Magyar Sportújságírók Szövetsége közös életműdíját. Balczó András
portréja nem lenne teljes, ha nem idéznénk fel ezeket az ünnepi
pillanatokat. Már csak azért is, mert a háromszoros olimpiai bajnokról
köztudott: ritkán szokott olyan nyilvános eseményeken részt venni, amely
nem csak a hithez és az Isten való kapcsoltról szól. Balczó a
következőket mondta el a Nemzeti Színház színpadán, miután a közönség
felállva, hosszú vastapssal ünnepelte:</p>
<p><span><span>Számos
alkalommal volt lehetőségem hallgatni a közönség tapsát, de – hogy is
mondjam?... – ez a csodálatos fogadtatás valamiféle megérkezés volt
számomra. A köszönet kapcsán inkább versek jutnak eszembe. Most például
az, hogy „mutasd meg kedvemért a világnak, hogy az ellentéte vagy”.
Ezeket a sorokat a magyar sportolóknak üzenem: legyetek ellentétei ennek
a süllyedő világnak, amelyben élünk! S gondolják végig azt is: a
lelkünket mindig ápolni kell – vagy ápolni kellene, S tudják azt is,
hogy három szó a lényeg: erőnek, szeretetnek és józanságnak a lelkét
kaptátok! A sport eszköz legyen arra, hogy sok mindent megtudjatok
arról, ami a látható világ mögött van. Néha elgondolkozom magamon: miért
kaptam ilyen sokat? Erre a feladatra kiválasztottnak tarthatom magam,
mert Isten elkülönített engem a világ jobb felére… </span></span></p>
<p><em>„Csoda történt: a botot azóta sem használom!”</em></p>
<p>S miután a Nemzet Sportolója egy széken ülve elmondta a monológját,
felpattant, összehajtotta a botját, és diadalittasan a mikrofonba
üvöltötte: meggyógyultam! </p>
<p style="margin-left:8px"><span><span>Balczó
András egy későbbi beszélgetés során elárulta: bár amikor kimentem a
színfalak mögé, még eléggé bicegtem, de higgye el, hogy csoda történt
velem: azóta sem használom! </span></span></p>
<p style="margin-left:8px">A magyar sport legendája 2020 áprilisában már adott a Mandinernek egy nagyinterjút, <strong><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200401_a_teremto_megkocogtatta_a_katedrat_hogy_kijozanodjunk_balczo_andras_a_mandinernek">ezt itt olvashatják el. </a></strong></p>
<p style="margin-left:8px"><em>(A cikk egyes részletei az <a href="http://olimpia.hu">olimpia.hu</a> felhasználásával készült el)</em></p>
<p style="margin-left:8px"><em>Nyitókép Balczó András és felesége, Császár Mónika a legenda 80. születésnapján (archív) Fotó MTI/Koszticsák Szilárd</em> </p></div></div></div>
</div>