<div dir="ltr">

<div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">Testvéreim! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ma azokat a római vértanúkat ünnepeljük, akik megkapták Szent Pál hozzájuk intézett levelét, amit mi úgy olvasunk, hogy szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből. Ők azok <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a rómaiak</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">,</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akik</b></span> részben a zsidók közül, részben a pogányok közül Péternek a prédikációjára, meg a vele való személyes ismeretség alapján<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hittek Jézus Krisztusban, a megfeszített, föltámadott Úrban. </b></span>

Róma, a hivatalos birodalom abban az időben egyszerűen még nem tudott arról, mi történt igazában harminc évvel korábban Jeruzsálemben. Vajon az a római hivatalnok, aki Rómában, a központi levéltárban fogadta Pilátus helytartó évi jelentését, mit fogott föl abból a pergamenlapból vagy bőrtekercsből, amin azt olvasta, hogy „és a tavasz folyamán, Niszán hónap 14-én elítéltem egy Názáreti Jézus nevű embert, akit azzal vádoltak, hogy ő a zsidók királya”? Érdekelte ez egyáltalán azt a római hivatalnokot?! Legfeljebb arra a mozzanatra figyelt föl, hogy az egyik vádpont szerint azt mondták róla, hogy megtiltotta az adófizetést a császárnak. Ezt talán értette, és ez érdekelte a hivatalnokot. Egyébként más semmi.

De<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> eltelik az Úr Krisztus <span style="background-color:rgb(234,209,220)">halála,</span> föltámadása, mennybemenetele után harminc év, s Rómában már vannak keresztények.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Néró pedig, a félőrült császár, 64-ben fölgyújtatja a várost, mondván, egy új világot fogok teremteni. Megmutatom a világnak is, Róma népének is, hogy milyen egy igazi uralkodó! S fölégette a várost, hogy elpusztuljanak az ócska viskók, meg a bármiből tákolt kunyhók. Majd én fölépítem Rómát!</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> – mondta a császár.</b></span>

<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Igen ám, csak az embereknek mindene odaveszett; és lázadozni kezdtek</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Valaki pedig belesúgja a császárnak a fülébe, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztényeket</span> kell odadobni martalékul a tömeg haragjának, s akkor téged, felség, áldani fognak és dicsőíteni, hogy megfogtad a gonosztevőket. Utána megcsinálhatod azt is, amit akarsz.</b></span>

Kortársak jegyezték föl, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">féltékenységből dobták oda <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztényeket a szó szoros értelmében martalékul. És ami az egészben a csoda, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a keresztények nem pusztultak ki. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Meghaltak, sokan meghaltak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">közülük. Olyan körülmények között, amelyek közvetlen hatásaként mindenkinek, aki csak tanúja volt a kivégézésüknek, azt kellett volna mondania: „Na nem! Hát ha a keresztényeknek ez a sorsa, akkor Isten óvjon a keresztényektől mindenkit!” – És nem ez történt. Hanem akik életben maradtak – és akkor még Péter is életben maradt három évre –, azok úgy temették el a halottaikat, mint győzteseket. Ez az, amit igazában pusztán emberi ésszel nem lehet megérteni. Hogy hogyan képes – nem az, aki meghalt, hanem aki életben maradt! – olyan erős hittel hinni, hogy a szeme láttára szétmorzsolt testvérét győztesként tudja ünnepelni. Nem veszteségként éli meg a halálát, hanem jutalomként.

Ez <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Egyháznak a titka. Hogy a vértanúit, akiket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megöltek, kivágtak</span> az élők földjéről, azokban az Úr Krisztus győzelmét tudják és tudjuk ünnepelni.</b></span>

De ez a nap egy kicsit tudatosítsa bennünk azt is, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> mi római katolikus keresztények vagyunk</b></span>. Mert manapság divat az, hogy „mossunk össze mindent, keverjünk össze mindent, legyen az egészből egy turmix!” Az eredmény pedig: vannak keresztények, de hogy kik ők, miben hisznek és mióta hisznek? Ez nem kérdés. – A tévedéseikkel hogyan morzsolnak föl, tesznek tönkre családokat? Nem érdekes. Kitaláltuk a történelmi egyházak fogalmát – és használjuk, tekintet nélkül arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyedül a római katolikus Egyház őrzi mindazt, 2000 éve, amit az Úr Krisztus ránk hagyott. Őrzi – az igazság kimondásának következményeként – a vértanúság lehetőségeit is, és őrzi a vértanúk dicsőséges emlékezetét is. Adjunk hálát az Úrnak azért, hogy így tudunk hinni Őbenne. Amen.</b></span>

<br></span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap"> Dr. Diós István</span><font color="#888888"><br></font></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">

        <tr>

      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>

                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a>               </td>

        </tr>

</table>

<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>