<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Milyen érzés pápának lenni? – Ferenc pápa beszélgetése gyerekekkel</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa">Ferenc pápa</a> – 2022. június 6., hétfő | 17:57<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/milyen-erzes-papanak-lenni-ferenc-papa-beszelgetese-gyerekekkel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/milyen-erzes-papanak-lenni-ferenc-papa-beszelgetese-gyerekekkel</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g122875']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&img=c_gyermekvonat1.jpg"><span class="gmail-galcount" title="17 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 17</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Az
Apostoli Palota San Damaso udvarában a Szentatya június 4-én, szombaton
audiencián fogadta a Treno dei Bambini (Gyermekvonat) mintegy
százhatvan résztvevőjét, amely egy a Cortile dei Gentili (Nem Hívők
Udvara) által indított kezdeményezés.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><em>Az alábbiakban a pápa gyerekkel folytatott teljes párbeszédének fordítását közöljük.</em></p>
<p><strong>Kisfiú:</strong> Ferenc pápa, Mattia Mordente vagyok,
szeretnék feltenni egy kérdést. Tudom, sok külföldi országot
meglátogattál, főleg szegény országokat, hogy beszélj az államfőkkel, és
imádkozz azokért az országokért, hogy jobbak legyenek. Szerinted melyik
volt az a meglátogatott ország, amelyik a leginkább javult neked
köszönhetően?</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Mondok egy dolgot: minden országnak
megvan a maga sajátossága. Feltehetjük a kérdést: mi a leggazdagabb
sajátossága egy országnak? Tudod, mi a leggazdagabb sajátossága egy
országnak? Az emberek. Az emberek mindig emberek, bizonyos szempontból
egyformák, de minden ember más, az emberek különböznek egymástól, megvan
a maguk gazdagsága, és ami engem lenyűgöz, az az, amikor látom, hogy a
különböző népek mennyire gazdagok, az adott ország sajátos
gazdagságával. Itt is, ez rátok is vonatkozik:</p>
<blockquote>
<p>mindannyiatoknak megvan a maga gazdagsága, saját lelkének gazdagsága. Mert a szívünk, a lelkünk nem egyforma, nem!</p>
</blockquote>
<p>Nincsenek egyforma szívek, egyforma lelkek, mindenkinek megvan a maga
gazdagsága. És ez az országokra is érvényes. Az általam meglátogatott
országokban mindig különös gazdagságot láttam: az egyik ebben gazdag, a
másik pedig másban… Ez a teremtés szépsége. És ezt mindannyiunkban meg
kell látnunk. Ha megtanuljuk szívvel látni az embereket, szívvel nézni,
szívvel érezni őket, szívvel gondolni rájuk, akkor minden emberben
megtaláljuk ezt a gazdagságot, amely különbözik másokétól, mindig
gyönyörű és különböző. Érted?</p>
<p><strong>Kisfiú:</strong> Igen.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat4.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Menj csak, nagyon ügyes vagy!</p>
<p><strong>Kisfiú: </strong>Edgar Murario vagyok, kisfiú, és egy szintén
itt jelen lévő kisfiú ikertestvére. Nincs sok mondanivalóm, csak egy
kérdést szeretnék feltenni: milyen érzés pápának lenni?</p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Bármilyen munkakörbe kerülsz is az
életben, a legfontosabb dolog az, hogy ne szűnj meg önmagad lenni, hogy
megőrizd a személyiségedet. Ha egy ember jelentkezik egy munkahelyre,
vagy ha az élet odahelyezi őt, és ő megváltoztatja a személyiségét,
akkor mesterkélt emberré válik, és így elveszíti önmagát.</p>
<blockquote>
<p>Mindig úgy kell érezni a dolgokat, ahogyan jönnek, hitelesen: soha, de soha nem szabad más színben feltüntetni az érzéseinket.</p>
</blockquote>
<p>Hogy érzem magam pápaként? Mint bárki, bárki közületek a saját
szakmájában, munkájában. Mert én is olyan ember vagyok, mint ti, és ha
már megkaptam ezt a munkát, akkor meg kell próbálnom a legalázatosabban
és a személyiségemnek leginkább megfelelően végezni, anélkül, hogy olyan
dolgokat próbálnék tenni, amelyek idegenek tőlem. Például, ha
megkérdezem: „Hogy érzed magad, vagy hogy érzi magát az ikertestvéred?”
Akkor te is elmondanád, hogy „én így érzek”. Fontos, hogy ezt ne
veszítsük el. Ha felnősz, és aztán megbíznak ezzel vagy azzal a
munkával, ne felejtsd el, hogy te ez az ember vagy, és ne veszítsd el
ezt az érzést!</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat5.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Válaszolva a kérdésre: hogyan érzem magam ezzel a hivatallal, ezzel a
pápai szolgálattal? Igyekszem önmagam lenni, nem akarok mesterkélt
lenni. Nem tudom, segít-e ez neked.</p>
<p><strong>Kisfiú:</strong> Igen, köszönöm!</p>
<p><strong>Kislány:</strong> Jó napot kívánok, Szentatya! Nicole
Maliziának hívnak, és szeretnék feltenni Önnek egy kérdést. Szeretném
tudni: milyen felelősséget érez Ön mint pápa, vagyis hát a világ
legfontosabb embere?</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat14.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> A felelősségérzet olyan dolog, amelyet
mindannyiunknak éreznünk kell. Mindannyiunknak megvan a maga
személyisége és a saját felelőssége is. Te most tanulsz, az a feladatod,
hogy tanulj mint diák; az is feladatod, hogy bizonyos dolgokat bevigyél
a családba. Ha arra gondolunk, hogy valamennyiünknek megvan a saját
felelőssége, akkor azt gondoljuk, hogy az életünk nem önmagunkért van,
hanem másokért, azért, hogy másokat szolgáljunk, hogy közel legyünk
másokhoz. Most pedig rátérek a kérdésedre: hogyan érzem magam? Igaz,
időnként ez egy kicsit súlyos felelősség, mert félelmet ébreszt. De
igyekszem a legtermészetesebb módon átérezni, mert ha az Úr ezt kérte
tőlem, akkor erőt is fog adni ahhoz, hogy ne hibázzak, vigyázzak, hogy
ne kövessek el hibákat. Szolgálatnak érzem a felelősségemet, ahogy te is
szolgálatnak érzed a tiédet, szolgálat mások felé, a családod felé, és
amikor megházasodsz, a családod felé, mindenki felé.</p>
<blockquote>
<p>Szolgálat: az a felelősség, hogy másokat szolgáljunk, hogy mások
segítségére legyünk; nem mások fölé kerekedni, mint egy parancsoló
ember, nem, nem. Mint egy a többiek közül.</p>
</blockquote>
<p>Ha valaki vezetői tisztséget tölt be, akkor azt annak tudatában kell betöltenie, hogy egy a sok közül. Érted?</p>
<p><strong>Kislány:</strong> Igen, köszönöm szépen!</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Én köszönöm neked!</p>
<p><strong>Kislány:</strong> Jó napot kívánok! Caterina Lastorza vagyok. Szeretném megkérdezni, hogy nehéz-e pápának lenni?</p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Az életben mindig vannak nehéz
időszakok. Minden szakmában, minden munkában mindig van egy kis
nehézség. Az ember fáradozva tanul, fáradozik azon, hogy ezt vagy azt a
munkakört betöltse, ezt vagy azt a szolgálatot jól végezze… A pápának is
megvannak a maga nehézségei, nemde?</p>
<blockquote>
<p>Az, hogy meg kell küzdeni a nehézségekkel, az teljesen normális
dolog, minden embernek ez a dolga: mindenki azon iparkodik, hogy
hordozza a saját nehézségeit, hogy emberi, normális módon megküzdjön
velük.</p>
</blockquote>
<p>De ha engem kérdezel: vajon pápának lenni fárasztóbb-e, mint apának
vagy anyának a munkája? Nem, nem! Isten mindannyiunknak megadja az erőt a
munkánk elvégzéséhez, nincs szó több nehézségről. De ezt becsületesen,
tisztességesen, szorgalmas munkával kell tenni, ahogyan apu és anyu is
végzik apai és anyai feladatukat. Értetted?</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat8.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Kislány:</strong> Igen, köszönöm szépen!</p>
<p><strong>Kisfiú:</strong> Üdv, David Murariónak hívnak, és csak egy
dolgot szeretnék kérdezni: milyen érzés ilyen közel lenni a föld
teremtőjéhez, vagyis Istenhez?</p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Ugye tudod, hogy gyönyörű dolgot
kérdeztél?! Az életben ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy
elfelejtjük Istent, és nem vagyunk közel hozzá. Mondhatná valaki: „Nem,
én magam is boldogulok, én megoldom a dolgokat…” Ó, ez veszélyes út!</p>
<blockquote>
<p>Állandóan, naponta egyszer-kétszer emlékeznünk kell arra, hogy az Úr velünk van, az Úr kísér bennünket, az Úr néz ránk.</p>
</blockquote>
<p>Ahhoz, hogy becsületesen és lendületesen haladjunk előre, fontos
éreznünk, hogy az Úr néz bennünket. Az Úr rád is néz, téged is néz, és a
testvéredre is. Az Úr mindannyiunkhoz közel van, és néz bennünket.</p>
<blockquote>
<p>Akkor tudunk jól haladni előre, ha érezzük az Úr közelségét.</p>
</blockquote>
<p>Az a rossz, amikor nem akarjuk az Urat magunkhoz közel érezni, és
inkább ezt vagy azt akarjuk közel érezni, és eltaszítjuk az Urat
magunktól. Nem. A titok az, hogy érezzük közel magunkhoz az Urat! És ez
egész életedben elkísér!</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat6.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Kisfiú:</strong> Rendben, köszönöm! És még valamit szeretnék
kérdezni. Amikor nehézségekkel küszködő, fogyatékkal élő gyerekeket lát,
mit érez? Segíti őket, és tanácsot ad nekik, vagy megy a saját dolgára?</p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Amikor egy emberre nézünk, sosem szabad
felsőbbrendűnek éreznünk magunkat vele szemben. Ha például én rád
nézek, és azon gondolkodom, milyen tanácsot adhatnék neked, az nem jó.</p>
<blockquote>
<p>Először is meg kell hallgatnom téged, meg kell hallanom, amit mondasz, és utána azt kell elmondanom, ami a szívemből jön.</p>
</blockquote>
<p>Néztelek a testvérkéd, az ikertestvéred mellett; néztelek, és láttam,
hogyan mozogsz ott, és az jutott eszembe: „Milyen jó, derék ez a fiú.
Milyen tanácsot kellene adnom ennek a jó fiúnak? Légy alázatos, és
köszönd meg Istennek, hogy ilyet erőt és ilyen jó tulajdonságot adott
neked.” És amikor olyan gyerekekre nézek, akiket említettél, akik
bizonyos korlátokkal, fogyatékossággal élnek, azt gondolom, hogy az Úr
más dolgokat, más gyönyörű dolgokat adott nekik. Bevallom, az egyik
dolog, ami megérinti a szívemet, amikor vak emberekkel találkozom, és
sokszor megkérdezik tőlem: „Megnézhetem Önt?” Először nem értettem, de
aztán azt mondtam: „Igen”, mire ők a kezükkel megérintették az arcomat,
és így „megnéztek” engem. Mit látok náluk? Kreativitást: a korlátokkal
élő ember mindig megtalálja az erőt, hogy túllépjen a korlátján, és ez
teremtőkészség. A teremtőkészség, a leleményesség a feladata annak a
gyermeknek, aki korlátok közt él. És ezt meg kell dicsérni. És te,
akinek nincsenek korlátaid, te is próbálj kreatív lenni: ne megszokott
módon csináld a dolgokat, ne, próbálj leleményes lenni, mert a
teremtőkészség az, ami Istenhez tesz hasonlóvá bennünket. Értetted?</p>
<p><strong>Kisfiú:</strong> Igen, köszönöm!</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat7.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Ukrán kisfiú</strong> (fordítják a beszédét): Sacharnak
hívnak, Ukrajnából származom. Nem kérdésem, hanem inkább kérésem van: el
tudna jönni Ukrajnába, hogy megmentse az összes gyermeket, akik most
ott szenvednek?</p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> [Ukránul üdvözli.] Örülök, hogy itt
vagy! Sokat gondolok az ukrajnai gyerekekre, és ezért küldtem oda néhány
bíborost, hogy segítsek nekik, hogy közel legyek az emberekhez, a
gyerekekhez.</p>
<blockquote>
<p>Szeretnék Ukrajnába menni, csak meg kell várnom a megfelelő
pillanatot, tudod, mert nem könnyű olyan döntést meghozni, amely az
egész világnak többet árthat, mint használ.</p>
</blockquote>
<p>Meg kell keresnem a megfelelő időpontot a látogatásra. A jövő héten
fogadom az ukrán kormány képviselőit, akik azért jönnek, hogy
beszéljenek velem, hogy egy esetleges ottani látogatásomról is
beszéljünk. Meglátjuk, mi történik.</p>
<p><strong>Kisfiú:</strong> Köszönöm!</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat10.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Kisfiú:</strong> Ferenc pápa, két dolgot szeretnék kérdezni
tőled: te szenvedélyesen szereted a futballt, négy testvéred van,
édesapád vasutas volt, édesanyád pedig háziasszony. Még egy dolgot
szeretnék kérdezni: milyen volt az életed? Hogyan éltél? Boldogan?</p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Rendben. Említetted apukámat és
anyukámat: apukám dolgozott, anyukám háziasszony volt, öten vagyunk
testvérek. Aztán, amikor gyerekek voltunk, szüleinkkel együtt mentünk
vasárnaponként a stadionba, hogy megnézzük a meccset, mert nagyon
szerettük a focit. Fociztam, de tudod, nem voltam túl jó benne, és a
csapattársaim pata durának, azaz kemény lábnak hívtak, mert nem tudtam
olyan jól focizni. Ezért kértek, hogy legyek én a kapus, mert ott nem
kellett cseleznem, és kapusként többé-kevésbé boldogultam. Ilyen volt a
sporttal való kapcsolatom a családomban. A testvéreim mind meghaltak,
kivéve a legkisebb húgomat, aki még él; én vagyok a legidősebb, a
legfiatalabb még él. Ezek szép családi emlékek.</p>
<p><strong>Kislány:</strong> Szentatya, imádkozz értem, imádkozz a beteg gyerekekért!</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g122875']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=122875&v=0&p=1&img=c_gyermekvonat17.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Gyönyörű, amit… Hogy hívnak?</p>
<p><strong>Kislány:</strong> Ludovica.</p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Gyönyörű, amit Ludovica mondott:
„Imádkozz értem!” Ezt kell kérnünk egymástól, hogy imádkozzunk
egymásért. Imádság. Mert amikor imádkozunk valakiért, az olyan, mintha
Isten tekintetét feléje vonnánk.</p>
<blockquote>
<p>Az imádság Isten tekintetének az odafordítása. Amikor imádkozol, Isten néz téged. És ez, amit kértél, gyönyörű dolog.</p>
</blockquote>
<p>Te is imádkozol másokért, ugye? Te imádkozol értem, és én imádkozni
fogok érted! És az, hogy így imát kérünk egymástól, ez a testvéri,
baráti kapcsolatot hoz létre köztünk: két három ember arra kéri Istent,
hogy nézzen le rájuk. Imádkozni annyi, mint Isten tekintetét egymás felé
fordítani, és ez gyönyörű! Hajrá!</p>
<p><strong>Fordította: Tőzsér Endre SP</strong></p>
<p><strong>Fotó: Vatican Media</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>