<html>
  <head>

    <meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=UTF-8">
  </head>
  <body>
    <div class="moz-forward-container"><br>
      <div dir="ltr">
        <div class="gmail_quote">
          <p class="MsoNormal"><a
              href="https://www.magyarhirlap.hu/szerzo/boros-imre"
              target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
                style="text-decoration:none"><img
                  style="width:2.0943in;height:2.0943in"
                  id="m_-2912182786326401470Kép_x0020_3"
                  src="cid:part1.Nbg0b631.e9ZhQ0eX@gmail.com" alt="A
                  magánpénz után az energiahordozók diktálják a jövőt?"
                  class="" width="201" height="201" border="0"></span></a></p>
          <div link="blue" vlink="#954F72" style="word-wrap:break-word"
            lang="HU">
            <div class="m_-2912182786326401470WordSection1">
              <div>
                <div>
                  <div>
                    <p class="MsoNormal"><span style="font-size:7.5pt"><a
href="https://www.magyarhirlap.hu/szerzo/boros-imre" target="_blank"
                          moz-do-not-send="true">Boros Imre</a></span></p>
                  </div>
                  <div>
                    <h4><a href="https://www.magyarhirlap.hu/velemeny"
                        target="_blank" moz-do-not-send="true">Vélemény
                        és vita</a></h4>
                    <h1>A magánpénz után az energiahordozók diktálják a
                      jövőt?</h1>
                    <h2>Puszta üzleti és józan megfontolásból az
                      érintettek elemi érdeke az lenne, hogy az oroszok
                      eladják, Európa és Ázsia pedig megvásárolja az
                      orosz energiahordozókat. Ez az üzleti modell
                      azonban megölné a magánpénz uralmát</h2>
                  </div>
                </div>
                <div>
                  <div>
                    <p class="MsoNormal"><span style="font-size:7.5pt">2022.
                        március 21. hétfő. 4:45</span></p>
                  </div>
                </div>
                <div>
                  <p>Több mint három évszázados diadalmenet után a
                    végéhez közeledik az angolszász
                    magánpénz-világbirodalom uralma. Korábban a
                    portugálok, spanyolok, hollandok, franciák
                    váltogatták egymást a birodalmi posztokon. Szinte
                    egyikük dominanciája sem élt tovább egy évszázadnál.</p>
                  <p>A félig tengerész, félig kalóz angol kereskedők
                    sokáig nagyon jól megvoltak az uralkodóházzal, annak
                    alárendeltségében működtek. A meggazdagodott
                    oligarchák azonban megunták a gyámkodást, elsöpörték
                    a hatalmat gyakorló királyságot, a királyt vérpadra
                    küldték, és köztársaságot alapítottak. Fél évszázad
                    múlva rádöbbentek, hogy céljaikat egy monarchia,
                    ahol az uralkodó uralkodik, de nem kormányoz, sokkal
                    jobban szolgálja. A kormányzás feladatát a magánpénz
                    mögé bújt, pártokba tömörült, egymással is
                    rivalizáló oligarchák vették át.</p>
                  <p>Céljuk a Bank of England magánpénzen és
                    magánbankként történő megalapításával (1694)
                    évszázadokra megvalósult. A birodalomépítés senki
                    által nem választott rejtőzködő magánkezekbe került,
                    de állami kivitelezésében valósult meg. A bank a
                    birodalmi célra korlátlanul teremtett pénzt, az
                    uralkodóházat is ellátta, cserében az uralkodó
                    rendelkezésre bocsátotta a hadsereget és a flottát.
                    A magánbank az államot örök adósává tette, nélküle
                    az államnak nem volt mozgástere. Innét ered az
                    angolszász magánpénz-birodalom gyors felvirágzása.</p>
                  <p>Az ellene szövetkező francia ellenbirodalmat
                    (Napóleon) is legyőzte az összeállt koalíció, ami
                    aligha sikerülhetett volna az angol magánpénz
                    nélkül. A magánpénz-birodalom vezérlő posztja az
                    első világháború előtt (1913) került át az Egyesült
                    Államokba, főként az újabb potenciális
                    ellenbirodalom, Németország erősödése miatt.</p>
                  <p>1945-ben az is ki lett iktatva, amit a korlátlan
                    magándollár alapú pénzbirodalmi terjeszkedés
                    követett, főként Európában. A dollár magánpénzként
                    Amerikának hivatalos pénzneme, és 1944 óta (Bretton
                    Woods) egyben a világpénz is. A világpiac minden
                    valamire való termékét dollárban árazzák és
                    forgalmazzák. Zenitjére a dollár magánpénz-birodalma
                    a 21. század fordulójára jutott.</p>
                  <p>A 2008–09-es pénzügyi válság jelezte a rendszer
                    végzetes sérülékenységét. A rendszer által
                    kibocsátott pénzekben (mára a dollár és euró)
                    jegyzett államadósságokat a befektető közönség már
                    nem vásárolja olcsón és önfeledten. Ezért
                    kényszerülnek a kibocsátó bankok (FED, ECB) azokat
                    maguk felvásárolni. A magánbank óriáskígyó kénytelen
                    volt a saját farkába harapni. A még be nem gyógyult
                    pénzügyi válság után rögtön jött a covidválság, és
                    most itt az orosz-ukrán háború. Oroszország a
                    nemzetközi jog definíciói szerint agresszorként
                    ugyan, de saját nemzetbiztonsága érdekében lépett,
                    és szinte minden eddig működő kapcsolatát felrúgta a
                    magánpénzalapon működő Nyugattal.</p>
                  <p>A háborúval Oroszország szabadulni akar a
                    helyzettől, hogy a Nyugat mind közelebb rakta
                    határaihoz a támadóeszközeit. A fenyegetést fokozta
                    Ukrajna kilátásba helyezett NATO-tagsága. Az elért
                    stratégiai pozícióit védelmezendő a Nyugat szinte
                    korlátlan szankciókkal sújtja az „agresszort”. Az
                    egyetlen élő, nagyon erős kapcsolat, a nyugati
                    energiaimport és az érte járó fizetség azonban
                    tovább működik a felek között. Csak ez hiányzik a
                    nyugati szankciók sűrű hálójából. Európa
                    változatlanul vesz kőolajat és földgázt az
                    oroszoktól.</p>
                  <p>Amerika az atomerőműveihez szükséges uránt is az
                    oroszoktól vásárolja. Úgy tűnik, hogy az
                    energiahordozók képezik az eltéphetetlen köteléket,
                    amely a Nyugatot még ebben a válságos helyzetben is
                    Oroszországhoz köti. Ha ezt is elvágnák, Európa
                    gazdasága rövid úton tönkremenne, és még a
                    magánpénz-főközpont Egyesült Államok is megsínylené.
                    Érdemes tehát a világ energiakörképét áttekinteni
                    annak ellenére, hogy a magánpénz ezeket a piacokat
                    is a saját „piaci” rendszerébe szervezte.</p>
                  <p>A világpiac széles körben forgalmazott árucikkei
                    tőzsdei termékek, az árakat dollárban jegyzik, az
                    adásvételek dollárban történnek. Dollárbázisú
                    tőzsdéi vannak az olajnak, a gabonáknak, az alapvető
                    fémeknek stb. Az árképzésre a magánpénznek nagy
                    hatása van. A világpiacot tehát a magánpénz
                    működteti (market maker), érdekeinek megfelelően
                    alakítja az árakat. A kérdés csak az, hogy a
                    magánpénz meddig lesz képes ezt a kánont vezényelni?
                    Ez attól függ, hogy az energiaforrások birtokosai és
                    a felhasználók meddig hajlandók a magánpénz
                    parancsait követni. Nem mindegy, ki termeli,
                    ellenőrzi és használja a jövőben az elsőrangú
                    energiaforrásokat.</p>
                  <p>Az urán az élre kívánkozik, mert a nukleáris
                    energia megkerülhetetlen, és a jövőben dinamikus
                    növekedése várható. Az uránértékesítésben jelentős
                    az orosz dominancia. Az oroszok maguk is sok uránt
                    termelnek, és a vonzáskörükben lévő volt szovjet
                    köztársaságok is, például Kazahsztán, Üzbegisztán. A
                    magánpénzes Nyugaton Ausztrália és Kanada az
                    élenjárók. Hosszú ideig nem nélkülözhető a kőolaj.
                    Vannak jelentékeny orosz készletek, és néhány nagy
                    készlettel rendelkező ország (Venezuela, Irak, Irán)
                    már kifarolt a magánpénz-birodalom bűvköréből.</p>
                  <p>A másik oldalon van Kanada, Szaúd-Arábia és maga
                    Amerika. Addig is, ameddig a világ átsiklik a tiszta
                    energiaforrások dominanciájára (nukleáris, megújulók
                    keveréke, távlatosan fúziós energia), a földgáz
                    kitermelése élet és halál kérdése még legalább
                    tíz-húsz évig. Ennek az oroszok az abszolút
                    letéteményesei, mert hatalmasak a készleteik, és
                    mert a felvevőpiacokhoz olcsón (csövön) tudnak gázt
                    eljuttatni, míg a konkurensek (Amerika és a
                    Közel-Kelet gáztermelői) jóval drágábban, sűrítve,
                    hajón.</p>
                  <p>Érdemes ezek után arra is rápillantani, hogy miként
                    alakult az egyes területek energiafelhasználása az
                    elmúlt évtizedekben (1990 és 2020 között). A
                    mindenfajta energiaforrásra kiterjedő felhasználás a
                    teljes világgazdaságra vetítve mintegy 75
                    százalékkal növekedett. Ázsiában viszont (nem csak
                    Kínában) a felhasználás megháromszorozódott. Ázsia
                    energiaszomja a jövőben is hatalmas lesz.</p>
                  <p>Észak Amerika energiákból elérheti az önellátást,
                    ha Kanada és az Egyesült Államok egységesen lép fel,
                    hiszen Kanada képes többletolajat szállítani, van
                    elegendő urán is ott, Amerika pedig rengeteg
                    földgázzal rendelkezik. (A Trump által
                    kezdeményezett, Kanadából az Egyesült Államokba
                    vezető olajvezeték építését Biden ugyan leállította,
                    de kénytelen lesz újraindítani.) Európa orosz
                    energiák nélkül megfullad. Főként földgázra van
                    égető szüksége, mivel Euró­pának egyetlen valamire
                    való energiaforrása sincs, ami fedezné a
                    szükségleteket. A legnagyobbnak számító német
                    gazdaságban kiiktatták az atomerőművi kapacitásokat
                    is. Szélsőségesen rá vagyunk utalva az orosz olajra,
                    de mindenekelőtt a földgázra.</p>
                  <p>Az eurázsiai szuperkontinens másik fele Ázsia, élén
                    Kínával, ahol szintén kevés az energiahordozó.
                    Középen fekszik Oroszország mérhetetlen
                    energiavagyonnal, ami elegendő mindkét centrumnak.
                    Puszta üzleti és józan megfontolásból az érintettek
                    elemi érdeke az lenne, hogy az oroszok eladják,
                    Európa és Ázsia pedig megvásárolja az orosz
                    energiahordozókat. Ez az üzleti modell azonban
                    megölné a magánpénz uralmát, hiszen közvetítő
                    szerepére a továbbiakban nem lenne szükség. Értelem
                    szerint így a világpénz dollárra sem. Ezért jött be
                    az orosz–ukrán háború.</p>
                  <p>Oroszország válaszút előtt áll. Európából
                    szankcionálják, Ázsiá­ból viszont nem, mert még az
                    ENSZ-ben sem ítélték el a háborút (sokan, mint Kína
                    és India is, tartózkodtak). Ez a kapcsolat tehát él.
                    Éppen az energiahelyzet miatt jogos a kérdés, hogy
                    miféle háború is ez orosz–ukrán összecsapásnak
                    felzászlózva? Ki is háborúzik kivel? Nem más, mint
                    az Egyesült Államok felett is dirigáló
                    pénz-magánhatalom az energiamágnás oroszokkal.</p>
                  <p>Dollár- vagy energiadominancia a fő kérdés. A
                    magánpénz azon serénykedik, hogy szétzilálja a
                    mindkét irányban működőképes orosz energiahidat. Ez
                    a hatalom azonban arctalan, még a puszta létét is
                    tagadja. Nincs hadserege sem, de könnyen bérel, ha
                    kell, arcot és zászlót is, hiszen ő csinálja a
                    pénzt. A biztonságukban fenyegetett, de energianábob
                    oroszokkal harcoljanak csak az ukránok, azért
                    tartják őket már a forradalomnak nevezett 2014-es
                    puccs óta. Ukrajna a magánpénz-birodalom zsoldosa és
                    egyben az oroszok párbajprovokátora. (NATO: a
                    minszki megállapodás elszabotálása). Ilyen proxi
                    ügyekben a magánpénz urainak van bőséges történelmi
                    tapasztalatuk, még magánbankjuk közgyűlésein is
                    ­proxi szavazók adják le voksukat. Fő a valós
                    tulajdonosok arctalanságának megőrzése.</p>
                  <p>Amikor kipenderítették őket Iránból, a szomszédos
                    Irakkal még puszi komák voltak. Irak proxi zsoldban
                    meg is támadta rögvest Iránt, a háború évekig
                    eltartott, a veszteségszámlát a felek állták. Később
                    Szaddám rossz fát tett a tűzre. Vissza akarta
                    foglalni a korábban Irak részét képező Kuvaitot, ám
                    nem proxi szerepben, hanem magánszámlás
                    vállalkozásként. Kiváltotta a gazdik irdatlan
                    haragját. Szaddám felett pálcát törtek. Hirdették,
                    hogy tiltott vegyi fegyvereket rejteget, amiből egy
                    szó sem volt igaz. Ez volt a háborús ok. Szaddám
                    kötélen végezte, de a hazugságot terjesztő Tony
                    Blairtől máig nem vonták meg lovagi címét. Felmerül
                    a kérdés, mi a célja a magánpénzhatalomnak a mostani
                    proxi háborúval?</p>
                  <p>Minimum annyi, hogy megakadályozza Oroszország
                    kétirányú energiahíd szerepét Ázsia és Európa
                    között. Ha Európa erre rámegy, nekik nagyon is jó.
                    Maximális várakozásuk pedig az, hogy Putyin a
                    háborúba belebukik, és ismét szerencséjük lesz egy
                    Jelcin-szerű figurához. Ettől kezdve elhárul a
                    veszély, a magánpénz-birodalomnak nem kell
                    megbuknia, a teljes energia­piac visszarendeződik a
                    régi magánpénzes kánonba. A magánpénz-birodalom
                    bukása vagy ismét fényes győzelme jön, ez az igazi
                    kérdés.<br>
                    <br>
                    <em><span
                        style="font-family:"Calibri",sans-serif">(A
                        szerző közgazdász)</span></em></p>
                </div>
              </div>
              <p class="MsoNormal"> </p>
              <br>
            </div>
          </div>
        </div>
      </div>
    </div>
  </body>
</html>