<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Holló Gábor: A fiatalok szomjazzák Isten jelenlétét, szeretetét</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2022. január 19., szerda | 14:00</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/hollo-gabor-fiatalok-szomjazzak-isten-jelenletet-szeretetet">https://www.magyarkurir.hu/hirek/hollo-gabor-fiatalok-szomjazzak-isten-jelenletet-szeretetet</a><div class="gmail-ikonok"> <br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g119512']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=119512&v=1&img=c__mg_6643.jpg"><span class="gmail-galcount" title="4 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 4</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Holló
 Gábor 1989-ben született, Egerben nőtt fel. Az egyetemen az anglisztika
 szakot már nem fejezte be, helyette jelentkezett a szemináriumba. 
2017-ben szentelték pappá. Kezdetben Gyöngyösön szolgált, majd 2020-ban a
 miskolci Szent Anna Plébániára helyezték. Hivatásáról, 
Szentlélek-szemináriumokról és az ifjúságról beszélgettünk vele.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>– Mesélne a múltjáról?</strong></p>
<p>– Egri katolikus családban nőttem fel, gyermekkorom óta ministráltam,
 de a papi hivatás gondolata sokáig fel sem merült bennem. Az egri 
Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban érettségiztem. Nem volt konkrét 
elképzelésem a jövőre vonatkozóan. Az idegen nyelvek jól mentek, ezért a
 Pázmány Péter Katolikus Egyetemre jelentkeztem anglisztika szakra, 
gondoltam, majd csak jó lesz valamire. Aztán az első tanév második 
félévében egyre világosabbá vált számomra, hogy Isten a papságra hív.</p>
<p>Még elkezdtem az egyetemen a második évet, de már éreztem, hogy nem 
ott van a helyem. A tanév végén jelentkeztem az egri szemináriumba. </p>
<p><strong>– Az egyházi gimnáziumban hogyan élte meg a hitét?</strong> </p>
<p>– Akkor úgy éreztem, elég az, amit ott kapok. Nagyon jó hittanárom 
volt, szívesen emlékszem vissza rá, a mai napig jó kapcsolatban vagyunk.
 Az egyetemi időszakban viszont már belső késztetést éreztem, hogy 
jobban keressem Isten közelségét. Úgy gondolom, ez az indíttatás a 
Szentlélektől jött. Az egyetem alatt egyik este bulizni hívtak, de nekem
 inkább elcsendesedni, elvonulni lett volna kedvem. A kollégium 
kápolnájában találtam meg ezt a lehetőséget. Ekkortájt kezdett igazán 
személyessé válni a hitem.</p>
<blockquote>
<p>Csend és nyugalom fogadott a kápolnában, és ott hallottam meg igazán 
Isten hangját, ami először nem a papságra hívott, de lassanként, szépen,
 finoman rávezetett, hogy az lesz a következő lépés.</p>
</blockquote>
<p><strong>– A szülei miben mutattak példát Önnek?</strong> </p>
<p>– Édesanyám katolikus családban nevelkedett, édesapám pedig édesanyám
 mellett tért meg. Akkor lett elsőáldozó, bérmálkozó, és azt hiszem, 
akkor is keresztelkedett meg, amikor a házasságkötésük volt. Azután 
együtt jártak a Házas Hétvége alkalmaira. Két és fél évvel fiatalabb 
nálam a testvérem, ő megnősült, feleségével családot terveznek. 
Gyerekkoromban Egerben, abban a városrészben, ahol laktunk, volt egy 
kispap, aki a nyári szünetben ministrálni tanított. Ezt nagyon élveztem.
 Kötődtem a plébániához is, tetszett, hogy segíthetek, télen havat 
lapátolhatok, ősszel levelet söpörhetek. De nem ezek az élmények voltak a
 meghatározók a papság szempontjából.</p>
<blockquote>
<p>Az elhívás számomra sokkal inkább a személyes istenélményből, a hitem növekedéséből fakadt.</p>
</blockquote>
<p>Szüleim jártak velünk templomba, reggel és este együtt imádkoztunk. Ezeket hoztam otthonról. </p>
<p></p>
<p><strong>– Mikor jött el az életében az a pont, amikor elhatározta, hogy igent mond a papságra? Milyen érzés volt ez?</strong></p>
<p>– Egyfajta kiválasztottság-élményt éltem meg. A kápolnai magányom 
idővel rendszeressé vált, hetente többször is úgy éreztem, szükségem van
 arra, hogy elvonuljak, elcsendesedjek, Isten elé vigyem a dolgaimat. Az
 oltár előtt aztán érezni kezdtem magamban a válaszokat. Egy ilyen estén
 Isten megmutatta, hogy születésemtől kezdve mennyi mindent köszönhetek 
neki az életemben. A szüleim kilenc évig éltek házasságban gyermekáldás 
nélkül, az orvosok sem tudtak segíteni nekik. Az imák hatására azonban 
mégis megszülettem, és a testvérem is. Felismertem, hogy az életemet 
Istentől kaptam ajándékba. Nem is egyszer. Négyéves koromban ugyanis 
átestem egy nagyon komoly betegségen, ami akár végzetes is lehetett 
volna, de maradéktalanul felépültem. Emiatt úgy éreztem, Isten azt 
akarja, hogy éljek. És egyszer csak</p>
<blockquote>
<p>felmerült bennem a kérdés, hogy vajon az enyém-e az életem. Miért vagyok ezen a világon?</p>
</blockquote>
<p>A létezésem célja biztosan több, mint az a motiváció, amivel 
jelentkeztem az anglisztika szakra, mondván, majd csak jó lesz valamire.
 Rájöttem, hogy Isten nem így lát engem, nem azt gondolja, „majd csak jó
 leszel valamire”, hanem nagyon is konkrét elképzelése van rólam. Idővel
 aztán megértettem, hogy a papságra hív. Elbeszélgettem az akkori egri 
káplánunkkal, elmentem hivatástisztázó lelkigyakorlatra, és fokozatosan 
megerősödött bennem, hogy ez lesz az utam.</p>
<p><strong>– A családja hogyan fogadta a döntését?</strong></p>
<p>– Édesanyám nagyon örült, ugyanis régi vágya teljesült ezzel, amiről 
azelőtt sosem beszélt nekem. Ahogy említettem, a szüleimnek sokáig 
kellett várniuk az érkezésemre, és mint kiderült, már a születésem előtt
 felajánlottak Istennek. Édesanyám azt kérte tőle, hogy ha a papságra 
hív majd, akkor adja meg neki azokat a kegyelmeket, amelyek ahhoz 
szükségesek, hogy abba az irányba tereljen engem. Ezt azonban soha nem 
mondta nekem, mert nem akart befolyásolni. Amikor elárultam neki, hogy 
pap szeretnék lenni, úgy érezte, Isten meghallgatta az imáit. Érdekes 
helyzetet teremtett a családban, hogy az öcsémmel egyszerre kezdtük el a
 szemináriumot, de ő a második év után elment szabad évre, és aztán nem 
jött vissza. Sajnos édesapám már nem érhette meg a pappá szentelésemet, 
de biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon örül neki. </p>
<p><strong>– Hogyan emlékszik vissza a szemináriumi évekre?</strong></p>
<p>– Hihetetlenül gyorsan elrepült az a hat év, szerettem odajárni. 
Persze voltak megpróbáltatások és nehézségek, de soha nem kerültem 
hivatásválságba. Nagyon biztos hivatástudattal léptem be a 
szemináriumba, és megerősödtem, mire elérkezett a felszentelésem. 
Nagyszerű elöljáróim voltak. A legjobb élményem ezekből az évekből a 
Szentlélek-szeminárium, amit ötödévesen sikerült elvégeznem. Nagyon 
mély, személyes tapasztalatot jelentett. Ott kezdődött a szentlelkes 
megújulásom, ami új dimenziót hozott a hitembe és a lelki életembe.</p>
<blockquote>
<p>Természetesen a szentségek a legfontosabbak, de megtapasztaltam – és 
tapasztalom azóta is –, hogy a Szentlélek új kiáradása megeleveníti a 
már megkapott szentségi kegyelmeket. </p>
</blockquote>
<p><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-karizmatikus-megujulashoz-szolgaljatok-egyutt-mindenki-javara" target="_blank">Ferenc pápa nem véletlenül mondta,</a>
 azt várja a Karizmatikus Megújuláshoz tartozó közösségektől, hogy az 
Egyház minden tagjával megosszák a Lélek-keresztséget. A 
Szentlélek-keresztség óta úgy érzem, egyre nagyobb teljességben élek, de
 ez még sehol nincs ahhoz képest, ami előttem áll. Ha visszatekintek a 
korábbi éveimre, el sem tudom képzelni, hogyan élhettem keresztényként a
 Lélek-keresztség megújító ajándékai nélkül.</p>
<p><strong>– Ekkor, ötödéves kispapként találkozott először a Karizmatikus Megújulással?</strong> </p>
<p>– Nem, már korábban is. Hugyecz János atya volt a prefektusunk, vele 
már az első évben eljutottunk egy országos találkozóra, de az az alkalom
 nem hagyott bennem jó emlékeket. Születésnapomra megkaptam tőle Josip 
Lončar <em>Erő a magasból</em> című könyvét, ami alakítani kezdett. Janó
 atya szemléletmódja is sokat formált rajtam, de akkor még nem éreztem a
 magaménak. Aztán ötödéven, a Szentlélek-szemináriumon, a 
Lélek-áradásért mondott ima során, az értem imádkozókon keresztül olyan 
látást kaptam, ami megváltoztatta az addigi hívő életemet, a 
lelkiéletemet, az egész kereszténységemet.</p>
<p><strong>– Miben lett más az élete?</strong></p>
<p>– A Szentlélek-keresztség elindított egy új úton, és azután kezdett 
kibontakozni bennem ez a kegyelem. A második Szentlélek-szeminárium, ami
 Gyöngyösön volt, nagy ugrást jelentett. oot én voltam a főszervező, és 
nagyon jó csapat állt össze. Amikor a kérügma (igehirdetés) pontjai 
alapján a tanításokra készültem, amiket én tartottam, az nagy lökést 
adott a hitemnek. A szemináriumon aztán én is egyre mélyebben átéltem 
hitünk valóságát, ahogyan beszéltem róla.</p>
<blockquote>
<p>Az életünk nem két vágányon fut, hogy egyrészt keresztény vagyok, másrészt meg élem a mindennapi életemet.</p>
</blockquote>
<p>A Szentlélek azt akarja, hogy az egész életünkre kiterjedjen a hitünk
 valósága. A kérügma és a Lélek-áradásért mondott ima élővé tette a 
hitemet. </p>
<p><a title="" rel="lightbox['g119512']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=119512&v=1&p=1&img=c_img_6567.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Milyen emlékei vannak a Gyöngyösön töltött évekről? Adódtak olykor nehézségei is?</strong></p>
<p>– Nagyon szerettem Gyöngyöst, családias, befogadó közeg vett körül, a
 barátságukba fogadtak az emberek. Az ottani szolgálatomból a 
legszívesebben az imént említett Szentlélek-szemináriumra emlékszem, 
illetve az abból kinövő Isten szántóföldje nevű közösségre, ami azóta is
 megvan. Kicsit megcsappant ugyan a létszám, de aktívak a tagjai, és 
nagyon szép gyümölcsöket teremnek. Miskolcon most iskolalelkész is 
vagyok a Fráter Gimnáziumban, ahol egy hétvégén tizennégy diáknak 
hirdettük a kérügmát, majd imádkoztunk a Szentlélek kiáradásáért. A 
szolgáló csapatban volt valaki, aki Gyöngyösön tért meg. Beszámolt 
arról, hogyan élte meg a Szentlélek kiáradását, és ez milyen változást 
hozott az életében, sőt, az ismeret szavának karizmáját is megkapta a 
Szentlélektől, amikor a gyerekekért imádkoztak. </p>
<p>Nehézséget az iskolával kapcsolatos dolgokban éltem meg. A 
pedagógusok még nem egy evangelizált közeg. Amikor a felszentelésem 
után, huszonhét évesen Gyöngyösre kerültem, úgy éreztem, oda kellene 
mennem ezek közé a nálam többségükben idősebb és tapasztaltabb emberek 
közé, és mondanom nekik valamit, ami hatással van rájuk. Ez nagy 
kihívást jelentett akkoriban. És az is, hogy úgy éreztem, nem sok 
karizmám van a fiatalokhoz. Felnőttekkel könnyebben, jobban megtalálom a
 közös nevezőt.</p>
<p><strong>– Hogyan élte meg a Miskolcra helyezését?</strong></p>
<p>– A Gyöngyösön kialakult személyes kapcsolataim miatt nehéz volt, de 
szerencsére máig vannak, akikkel jó ismerősök, barátok maradtunk.</p>
<blockquote>
<p>A szemináriumba való belépésem óta meggyőződésemmé vált, hogy mindig 
azért vagyok éppen ott, ahol vagyok, mert Isten pont ott akar látni.</p>
</blockquote>
<p>És ha az Istent szeretőknek minden a javukra válik, akkor nekem az jó lesz. Így viszonyulok az új szolgálati helyemhez is. </p>
<p><strong>– Van közössége, ahová rendszeresen eljár?</strong> </p>
<p>– A miskolci Imádság Házába járok, amit Szent Ferenc Kisnővérei 
üzemeltetnek. Kéthetente van itt felekezetközi dicsőítő alkalmunk. 
Emellett régóta vágyom már arra, hogy a Karizmatikus Megújuláshoz 
tartozó papoknak legyen valami közös fórumuk, ahol rendszeresen 
találkozhatnak, együtt lehetnek. Azért lenne jó egy ilyen, csak papokból
 álló közösség, mert mi jól ismerjük egymás gondjait, nehézségeit, és 
segíthetnénk egymás épülését.</p>
<p><strong>– Mik a tervei itt, Miskolcon?</strong></p>
<p>– Több mint egy éve vagyok már ezen a plébánián, jó kapcsolataim, 
ismeretségeim alakultak ki, barátokra is találtam. Vannak fiatal 
felnőttek, egyedülállók, házasok és családosok, akikből jó lenne 
közösséget alakítani, hogy együtt épülhessenek, növekedhessenek. 
Mindemellett örülnék, ha sikerülne elindítani egy ificsapatot is. A 
Fráter Gimnáziumban is szeretnénk további hétvégi alkalmakat tartani, 
mert a gyerekek igényelnék a rendszeres közösségi összejöveteleket.</p>
<p><strong>– Az iskolalelkészség révén rálátása van az ifjúságra. Milyennek látja a miskolci, illetve általában a magyar fiatalokat?</strong></p>
<p>– A valódi, a hiteles dolgokat keresik, és ez nagyon nagy érték. Ami 
felszínes, arra nincs szükségük. A gimnáziumi hétvégén megtapasztaltam, 
hogy amikor igazi mélységekkel találkoznak, akkor nagyon meg tudnak 
nyílni. Szomjazzák Isten jelenlétét, szeretetét. Ami pedig bennünket 
illet: nem kell félnünk megmutatni nekik Isten arcát. Nem kell attól 
tartanunk, hogyan fogadják majd, amivel találkoznak. A 
Szentlélek-keresztség átütő erő. Szeretettel és megértéssel kell a 
fiatalok felé fordulni. Ha úgy megyünk oda hozzájuk, hogy számonkérjük 
őket, azt kérdezzük, hol voltál vasárnap, miért nem láttalak templomban,
 akkor semmi sem fog megváltozni. De</p>
<blockquote>
<p>ha igyekszünk átérezni az élethelyzetüket, ha próbálunk az ő fejükkel
 gondolkodni, az ő szívükkel látni, azt örömmel fogadják, és elindulnak 
abba az irányba, amit mutatunk nekik. </p>
</blockquote>
<p><strong>– Nem nagy a korkülönbség Ön és a gimnazisták között, de 
kommunikációs szempontból ők már egy másik generáció. Hogyan tudja 
kezelni ezt a helyzetet?</strong></p>
<p>– Sok szempontból másként kell közelíteni hozzájuk, mint a saját 
korosztályomhoz, és ez nehéz, nem mindig megy automatikusan. Néha úgy 
érzem, mintha fényévekre volnánk egymástól. Ma minden annyira más, mint 
amikor én voltam középiskolás. Nem könnyű az ő nyelvükön megszólalni.</p>
<p></p>
<p><strong>– A szobájában itt áll egy gitár. Elő szokott kerülni az órákon is?</strong> </p>
<p>– Előfordul olykor, főleg itt a plébánián. A gyöngyösi 
Szentlélek-szeminárium idején kezdtem gitározni, hogy legyenek 
dicsőítések az alkalmakon. A hétfő reggeli iskolai áhítatokon is elő 
szoktam venni a hangszert. Imával indítjuk az új hetet, és a gitár jó 
szolgálatot tesz, amikor a fiatalokkal közösen dicsőítjük Istent.</p>
<p><strong>– Hogyan éli meg a hivatását?</strong> </p>
<p>– Azt hiszem, mi, papok az emberek közé vagyunk meghívva, ott kell 
lennünk, ahol ők vannak. Ferenc pápa kezdettől fogva hangsúlyozza, hogy a
 pásztorok bárányszagúak legyenek.</p>
<blockquote>
<p>Az életemet úgy élem, hogy nem zárkózom be a plébániára, a templomba.</p>
</blockquote>
<p>Ezen a héten is találkoztam fiatalokkal, elmentünk pizzázni, de 
edzésre is járok, heti két-három alkalommal. Rögtön az elején kiderült 
rólam, ki vagyok, honnan jöttem. Az edzések során nagyon sok olyan 
emberrel találkozom, akik eltávolodtak Istentől és az Egyháztól, vagy 
soha nem is kerültek a közelébe. Már az sokat jelent, hogy látják, ahogy
 ott vagyok közöttük. Edzés után időnként nagyon jó beszélgetések 
alakulnak ki, és ha van egy-egy humoros megszólalásom, ami persze hívő 
humor, az általában bekerül a köztudatba – valaki felteszi egy közösségi
 oldalra, ahol mindenki látja. Ez is egyfajta tanúságtétel. Nagyon jó 
alkalmak kínálkoznak az evangelizálásra, ha bele merünk menni 
helyzetekbe, ha nem zárkózunk be a magunk világába.</p>
<p>Ez döntés kérdése, amit mindenki csak maga tud meghozni. Fel kell 
tenni a kérdést, hol van az a közeg, ahol találkozhatunk nem hívő, 
templomba nem járó emberekkel. Másképpen nem jutunk el hozzájuk. Soha 
nem szabad elfelejtenünk, hogy mi az evangelizációra vagyunk meghívva.</p>
<p><strong>Szerző és fotó: Árki Kristóf </strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
        <tr>
      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a>               </td>
        </tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>