<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Szent Hiláriusz püspök és egyháztanító</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2020. január 13., hétfő | 9:03<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-hilariusz-puspok-es-egyhaztanito">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-hilariusz-puspok-es-egyhaztanito</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g74829']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=74829&v=0&img=c_o_hilary_parmigianino_.jpg" style="margin-right: 0px;" width="294" height="480"><span class="gmail-galcount" title="2 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Szent Hiláriusz püspökre és egyháztanítóra emlékezünk liturgikus emléknapján, január 13-án. </h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hiláriusz
</span>315 körül született Poitiers-ban, Gallia római provinciában. Életének <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
keresztségét </span>megelőző időszakáról keveset tudunk.</span><span> Megházasodott, és egy leánya született. </span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Már érett férfi volt, amikor egy este a Szentírás olvasása közben
mélyen megragadta Istennek önmagáról tett tanúsága. Elhatározta, hogy
megváltoztatja életét. El akarta nyerni Istentől azt a tökéletes
boldogságot, amelyre annyira vágyakozott. Valószínűleg ekkor kezdett
közeledni a helybeli keresztény közösséghez. Majd föliratkozott a
hitjelöltek közé, és húsvétra virradó éjjel fölvette a keresztséget</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez
feltűnést keltett a városban, mivel az ő társadalmi köreiből csak
kevesen tartoztak a keresztény közösségbe.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hiláriusz Szent János evangéliuma után nagy elmélyüléssel olvasta
Szent Máté evangéliumát, amely<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> utolsó kételyeitől</span> is megszabadította</b></span>.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>350 körül meghalt a város püspöke, akinek a nevét nem ismerjük. A
keresztény nép összegyűlt, és közfelkiáltással <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hiláriuszt választották
püspökké. Ő </span>ezt különösebb lelkesedés nélkül, de kötelességének
tudatában elfogadta.</b></span></p>
<p>Az új püspök <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindenekelőtt az igehirdetés feladatának szentelte
magát. </b></span>Az éppen tanulmányozott Szent Máté-evangéliumot magyarázta
híveinek. A szöveg szellemi értelmét tárta föl előttük. E kommentár
szövege ránk maradt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Öt-hat év alatt kiépítette egyházmegyéjét</b></span>. Mártont,
Gallia későbbi apostolát azonban eredménytelenül próbálta maga mellett
tartani mint diakónust. Papjait valószínűleg közös életre fogta össze.
Messze volt Rómától és az ariánusokkal vívott küzdelmektől, amelyek az
egyház keleti felében ekkor már hevesen folytak.</p>
<p>A 353-as esztendőig Galliában senki sem törődött az arianizmussal. A
keresztény Kelet hitvitáiba csak a trieri püspök bonyolódott bele, aki
befogadta a száműzött Alexandriai Szent Atanázt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>355-ben Hiláriusz állt
a<span style="background-color:rgb(234,209,220)">z arles-i Saturniusszal</span> szemben kibontakozó ellenállás élére</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Saturnius
volt az arianizmus fő képviselője</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <b>Galliában</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hiláriusz megszervezte a
galliai püspökök gyűlését, és meggyőzte őket, hogy </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">vizsgálják fölül</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span>az
arles-i határozatokat, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>különüljenek el </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ariánus püspököktől,</b></span> és
utasítsák vissza Atanáz elítélését. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem sokáig váratott magára a császár
ellenintézkedése, amelyet Saturnius sugallt: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hiláriuszt </span>száműzetésbe
küldték Kis-Ázsiába.</b></span></p><p style="text-align:center"><em></em></p>
<p>„Fogságomban nem veszítettem el derűmet, mert Isten igéjét nem lehet
bilincsbe verni” – írta Hiláriusz, aki száműzetése ellenére nagy mozgási
szabadságot élvezett. Fokozatosan megismerte az ottani egyházi
helyzetet, a teológiai problémákat, és belelátott a keleti gondolkodás
sajátosságaiba. Látván a tanításban mutatkozó zavarokat és tévedéseket,
elhatározta, hogy teljes világossággal írásba foglalja a Szentírásra
vonatkozó igaz katolikus tanítást és a teológiai érveket. Már
száműzetésének első hónapjaiban elkezdte írni <em>A Szentháromság</em> című művét (eredeti címe: <em>A hitről az ariánusokkal szemben</em>). „Kényszerítve
láttam magamat, hogy ügyetlen szavaimmal megvilágítsam ezeket a
kimondhatatlan titkokat, és az emberi nyelv elégtelenségeire bízzam
azokat a misztériumokat, amelyeket tulajdonképpen hitünkbe és lelkünk
tiszteletébe zárva kellene őriznünk.” Hiláriusz számára a teológia
sohasem a puszta tudásvágy kielégítése volt, hanem mindig az élő Isten
megközelítése.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Keleti tartózkodása alatt nagyszabású békítő munkába fogott, és
kísérletet tett a 325 óta közzétett hitvallási formulák értelmének
kifejtésére</b></span>. Érintkezésbe lépett az ariánusokkal: „Nem tartottam bűnnek,
hogy társalogjak velük vagy belépjek templomaikba, mindenesetre
anélkül, hogy hitüket elfogadnám, vagy hogy nagyon bizakodnék abban,
hogy együtt dolgoznak velünk a béke helyreállításán.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hiláriusz ott volt a szeleukiai zsinaton is 359-ben, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem sikerült
</span>az értelmet diadalra segítenie.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> És éppen ilyen kevés sikerrel járt</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a
császárral való találkozása Konstantinápolyban, </span>mert a saját földijei
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">lettek árulói. Ez nagy megpróbáltatást jelentett </span>számára. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Végül is a
keleti ariánusok gondoskodtak</span> róla, hogy 359-ben „Kelet bajkeverőjét”
visszaküldjék hazájába. Hiláriusz hazatérve legfőbb feladatának azt
tartotta, hogy az igaz hitet visszaállítsa.</b></span></p>
<p>Sulpicius Severus szerint a poitiers-i püspök ebben az időben a
kétely és a félelem időszakát élte át. A száműzetés és az egyházi
események élesen megvilágították előtte, hogy a teológiai alaptételek
mennyire tehetetlenek a császári hatalom túlkapásaival szemben. A
párizsi zsinaton (361) elérte a galliai arianizmus két fejének, Arles és
Perigueux püspökének kiközösítését, ugyanakkor az volt Hiláriusz
alapelve, hogy azokat a püspököket, akik elismerték korábbi tévedésüket,
hagyják meg a helyükön. Ez volt a gall egyház szerencséje. „Az egész
világnak be kellett látnia – írja Sulpicius Severus –, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>gall hazánk
Hiláriusz püspök föllépése által szabadult meg <span style="background-color:rgb(217,210,233)">a </span><span style="background-color:rgb(217,210,233)">szakadás</span>tól.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Életének utolsó éveit Hiláriusz békében töltötte. Ismét a Biblia
tanulmányozásának szentelhette magát, és újra hozzálátott tanító
munkájához. A zsoltárokat magyarázta híveinek. A boldogság szombati
nyugalmáról, vagyis az örök boldogságról így ír: „Azzal készülünk föl
rá, ha imádkozunk, virrasztunk, sokat olvassuk a Szentírást, ha
böjtölünk, alázatosak vagyunk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">minden viszontagság</span> ellenére is.”</b></span> </p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hiláriusz 367-ben halt meg püspöki városában, Poitiers-ban.</b></span> A 6.
századi Jeromos-féle martirológium szerint január 13-án temették el.
Rómában a 13. század óta január 14-én ünnepelték, mert vízkereszt
nyolcada elfoglalta 13-át. 1969-ben, miután ez a nap fölszabadult,
emléknapja újra január 13-ra került. IX. Piusz avatta egyháztanítóvá
1851-ben. Párma védőszentje, illetve a nehezen járni tanuló gyermekeké.
Kígyómarás esetén hívják segítségül.</p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><em>Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy Fiad istenségét,
amelyet Szent Hiláriusz püspök rendíthetetlenül védelmezett, kellő módon
megértsük és igaz hittel megvalljuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te
Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké. Ámen.</em></b></span></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete</em></strong><br><strong><em>Magyar katolikus lexikon</em></strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>