<div dir="ltr">
<div><h1><span>A börtön után kerültem ide” – A „Csak Egyet Szolgálat” vezetője hajléktalan emberek életútjáról beszél</span>
</h1>
</div>
<div>
<div>
<div><a href="https://kepmas.hu/hu/jambor-miniska-zsejke-0" hreflang="hu" target="_blank">Jámbor-Miniska Zsejke</a></div>
</div>
<div>2021. 12. 06.</div></div><a href="https://kepmas.hu/hu/borton-utan-kerultem-ide-csak-egyet-szolgalat-vezetoje-hajlektalan-emberek-eletutjarol-beszel?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=871324-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20124%20-%202&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20124" target="_blank">https://kepmas.hu/hu/borton-utan-kerultem-ide-csak-egyet-szolgalat-vezetoje-hajlektalan-emberek-eletutjarol-beszel?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=871324-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20124%20-%202&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20124</a><div>
<div><p><strong>„Amikor
az ember megszületik erre a világra, nem rendelkezik mindennel, amire
szüksége van testi és lelki életének fejlődéséhez. Szüksége van másokra.
Különbségek jelennek meg, amelyek életkorhoz, testi képességhez,
értelmi és erkölcsi adottságokhoz, gazdasági tevékenységhez és vagyonhoz
kötődnek. A talentumok nem egyformán kerülnek szétosztásra. E
különbségek Isten tervéhez tartoznak, aki azt akarja, hogy mindenki
megkapja a másiktól, amire szüksége van, és akiknek pedig különleges
talentumai vannak, osszák meg értékeiket azokkal, akik rászorulnak
erre!” (A Katolikus Egyház Katekizmusa)</strong></p>
</div>
<div>
<div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/article/public/media/image/2021/12/06/hajlektalan_02.jpg?itok=70zOAPeX" alt="Egy hajléktalan a Csak Egyet Szolgálat központjában" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="471" height="314"></div></div></div></div><div><div><div>
</div>
<div>Kép: Páczai Tamás</div>
</div>
</div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div id="gmail-m_-5183887625064877713gmail-zone5307851"><div><span style="display:block;color:rgb(128,128,128);font-weight:normal;font-style:normal;font-size:10px">hirdetés</span></div></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<div> <div>
<div><h3>Kallódó életek</h3>
<p>A fény küszködve tör utat magának a VI. kerület kipufogógáztól
megkopott házfalai között. Az Izabella utcai megállóban ácsorgók még
alig törölték ki szemükből az álmot, arcukat maszk fedi, tekintetüket
mereven telefonjuk kijelzőjére szegezik, amíg a troli nyikorogva lefékez
a piros pinceajtó előtt. Ketten lézengenek a bejárat körül, arcuk
nyúzott, egyikük cigarettát sodor, a másik a falnak támaszkodva
pihenget, vállát rafiatáska nyomja, amiben az egész életét magával
cipeli. „Csak Egyet Szolgálat” – hirdeti a kiírás. Megkerülöm a
hajléktalanokat, behúzom a nyakamat és lemászom a lépcsőn, amelynek alsó
fokáról egyenesen a konyhába látok, ahol a korai időpont ellenére már
sokan sürögnek. <br>
Számítottak az érkezésemre, így egy gyors bemutatkozó kör után odaállok a
konyhapulton tornyosuló kövér veknik mellé. A szendvicseket két olasz
pap keni a viaszosvászonnal leterített konyhaasztalon, velük szemben
önkéntes egyetemista lány szeleteli a reggelihez járó uborkát. <br>
A kész szendvicseket ketten szalvétázzuk <em>Alessandro atyá</em>val. A kisebb darabokat félretesszük, hogy később összecsomagoljuk, a nagyobbakat betakarjuk és tálcára tesszük.</p>
<blockquote>
<p>A missziós papot, aki akcentussal, de folyékony magyarsággal mesél
nekem, az az elv vezette Milánótól a belvárosi pincehelyiségig, hogy a
hitnek nemcsak szavakban, hanem tettekben is meg kell nyilvánulnia. </p>
</blockquote>
<p>Miután előkészítjük a reggelit, ami szendvicsből, uborkából és teából, kávéból áll, <em>Gyula</em>
vesz a szárnyai alá, aki a regisztrációs pultba állít, ahol az érkezők
adatait rögzítjük. Az lesz a feladatom, hogy elsőként köszöntsem őket,
majd vitamint, papír zsebkendőt, sebészi maszkot kínáljak a
rászorulóknak. A közös ima előtt kimegyünk a levegőre, beszélgetünk
kicsit. Gyula elmondja, hogy állami gondozásban nőtt fel, aztán évekig
hajléktalanként tengette az életét, mára azonban az intézmény
nélkülözhetetlen munkatársává vált, aki jó példaként szolgál a
közösségben. Nincs idő sokáig faggatni, a reggeliztetést nem könnyű
levezényelni, és a vendégek már hosszú sorba rendeződve várják, hogy
nyíljon az ajtó. <br>
Körbeállunk. <em>Ágnes nővér</em> imát, Alessandro atya pedig áldást
mond, mielőtt mindenki a helyére megy. Az első vendég egy udvarias
öregúr, aki remegő kézzel veszi el a vitamint, aztán kedvesen
megköszöni, amit kap. A második még csak nem is köszön, tekintetét a
földre szegezi, miközben koszos maszkjába dünnyögi a nevét, aztán
magához ragadja a zsebkendőket, és reggelizni igyekszik. Egymást követik
az elnyűtt ingekbe, kabátokba bújtatott kopott sorsok. Sokan jókedvűen
érkeznek, még viccelődnek is velem, bókjaikba olykor belepirulok. Van,
aki a hajnali időpont ellenére alkoholszagot áraszt, másnak a többévnyi
herbálozás von ködfátylat a tekintetére, de akadnak olyanok is, akiknek
teljesen hétköznapi a külsejük. Ha az utcán pillantanám meg őket, azt
gondolnám, hogy dolgozni sietnek. <br>
„Van wifi?” – kérdezi egy izmos fiatal srác. Beszédbe elegyedek vele. A férfi – nevezzük <em>Robi</em>nak – a Kazincbarcikától négy kilométerre, a Sajó völgyében megbújó Múcsonyból származik.</p>
<blockquote>
<p>Állami gondozásban nőtt fel, aztán javítóintézetbe, majd börtönbe
került „balhézásért” – ahogy ő fogalmaz – ami főleg rablást és
kábítószerrel kapcsolatos jogsértéseket takar. Elmondása szerint amióta
legutoljára kiszabadult, szakított korábbi életmódjával, nem drogozik és
nem „balhézik”.</p>
</blockquote>
<p>Éppen a védettségi igazolványára vár, hogy kimehessen Bécsbe, ahol
jobb életkörülményeket remél magának és a barátnőjének, aki kint várja.
„Ez mit jelent?” – bökök rá a kezén látható ACAB feliratra. „All cops
are bastards (minden rendőr szemétláda)”. „És ez?” – mutatok egy apró
kéklő pontra. „Arra emlékeztet, hogy csak egy életem van. Ezt én
csináltam a börtönben” – És a csuklódon? – folytatom a faggatást. „A
szüleim születési és halálozási dátuma. Megölték magukat, ugyanabban az
évben” – mondja Robi. Némán bámulom a felkarján elterülő látványos Szűz
Mária-tetoválást, miközben arra gondolok, vajon hogyan alakult volna az
élete, ha ez az erős, nagydumás, ápolt megjelenésű srác nevelőszülőkhöz
kerül az intézet helyett, vagy másképp cselekszik, amikor döntési
helyzetbe kerül.<br>
Mielőtt Robi továbbáll, még odaint egy harmincas évei végén járó nőnek – nevezzük <em>Ritá</em>nak.
Rita Nógrád megyéből jött, még csak másfél éve hajléktalan, és Robi
felajánlotta, hogy védelmezi őt az utcán. Három gyermeke él állami
gondozásban, a legidősebbnek nemrég volt a születésnapja. Rita
megígérte, hogy ott lesz az ünnepségen, de végül nem tudta megvenni a
vonatjegyet, így újra csalódást okozott, és úgy gondolja, hogy a
gyerekei sose fognak neki megbocsátani. Abban bízik, hogy felveszik
éttermi mosogatónak, és lesz némi jövedelme, de azért nem erőlködik
nagyon, elmondása szerint egész jól el lehet lenni hajléktalanként,
vannak barátai, és az atrocitásoktól sem fél. </p>
<div>
<div>
<div>
<div>Kép</div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2021/12/07/hajlektalan_03.jpg?itok=K_t3hrao" alt="A Csak Egyet Szolgálat központja" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="471" height="314"></div></div></div></div></div></div></div></div><div><div><div><div>
</div>
</div>
<div>Kép: Páczai Tamás</div>
</div>
</div>
<h3>Lelkeket mentenek</h3>
<p>A Csak Egyet Szolgálat egyházi fenntartású szociális intézmény, amely
„Isten gondviselése alapján és elhivatott emberek lelkesedése által
működik”. Fenntartója az egyházi jogi személyiséggel rendelkező Új
Jeruzsálem Katolikus Közösség, amelynek 1996 óta zajló missziós
szolgálata mindig is számos hajléktalan és szegény embert vonzott. <br>
<em>„2007-ben született az ötlet a Budapesti Városmisszión, amikor otthonról elszakadva az öt gyerektől bejutottam a bazilikába. </em></p>
<blockquote>
<p><em>Miközben mentem be a tömött templomba, lépkedtem át az utcán a
hajléktalanokat, és rám tört az összeférhetetlenség érzése: lépem át az
utcán fekvő embert, és közben megyek imádkozni. </em></p>
</blockquote>
<p><em>Addig is jártam köztük, adtam nekik, amit tudtam, mégis úgy
éreztem, hogy sorsukra hagyom őket. Arra gondoltam, hogy milyen jó
lenne, ha lenne egy missziós központ, ahol biztonságban érezhetik
magukat, ahol megismerhetjük őket, és ők is elmondhatnak mindent, ami
velük történt”</em> – magyarázza <em>Kunszabóné Pataki Anna</em>, az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség Csak Egyet Szolgálatának alapító vezetője. <br>
Anna arról is beszél, hogy a vendégek között sok a drogos, alkoholista,
prostituált, a betegségtudat nélküli pszichiátriai beteg, az évtizedekig
börtönben lakott ember, az állami gondozott, de sokan vannak olyan is,
akiknek van jövedelmük, de arra már nincs pénzük, hogy az élelmezésüket
is fizessék. <br>
Az alapító számára az az egyik legérdekesebb a hivatásában, ahogy azt
látja, hogyan alakul ki egy emberben az a személyiség, aki lehetett
volna, ha nem kapja meg az életében azt a sok nehézséget. Anna hiszi,
hogy mindenkinek van egy olyan személyisége, ami a szeretettel – főként
Isten szeretetével – való találkozáskor jelenik meg.<br>
<em>„A nyitás napjaiban ide telefonált a szomszéd nappali melegedő, hogy
figyelmeztessen, ne engedjük be azt az embert, akit így és így hívnak,
és így és így néz ki, mert szétverte náluk a berendezést, és most mentek
el a rendőrök. Amikor felnéztem, pont ott állt az illető előttem, és be
kellett engednem, hiszen nálunk nem csinált semmi rosszat. Őt
gyönyörűség volt megszelídíteni! Az elején uralni akarta a helyet, és
fokozatosan kellett leállítani, igazi türelemjáték volt. Fegyelmezni is
kellett, az elején minden nap le kellett ülni vele beszélgetni, aztán
hetente, aztán havonta, idén pedig csak kétszer volt erre szükség. Három
éve vettük fel a munkatársak közé. Az ő története is bizonyítja, milyen
fontos, hogy minden nap itt legyünk velük! Mi más dimenzióból nézzük a
segítést, lelkeket menteni vagyunk jelen, és egyébként szociálisan is
segítünk, de elsősorban az embert akarjuk felemelni”</em> – hangsúlyozza az alapító, majd belekezd egy újabb történetbe.<br>
A Szolgálat egykori vendége – nevezzük <em>Roli</em>nak – huszonhárom éves volt, amikor rátalált a nappali menedékre.</p>
<blockquote>
<p>Nyolc általánost végzett, aztán a gimnázium alatt a haverokkal
csellengett. Édesapja volt a példaképe, aki hamar meghalt, édesanyja
pedig mentálisan labilis volt, talán pszichés beteg is.</p>
</blockquote>
<p>Roli abból élt, hogy hétvégi házakat rabolt ki Ózd környékén, és
leitta magát. Mire a Szolgálatnál kopogtatott, már háromszor járta meg a
börtönt, és amikor legutoljára kijött és hazament, már se az anyját, se
a húgát nem találta otthon. Amikor felment Pestre, és először
találkozott Annáékkal, az volt a benyomása, hogy „ezek nem normálisak,
egy tróger vagyok, mit örülnek úgy nekem?”. A Szolgálatot alapító
házaspár éppen akkoriban indított Alpha Kurzust (olyan tanfolyam,
amelynek elsődleges célja, hogy a keresztény hit alapjainak
megismerésében segítsen), aminek a végén van egy imádság, ahol elmondása
szerint Roli találkozott Istennel.<br>
<em>„Megkérte a férjemet, hogy hadd keresztelkedjen meg, ő lett a
keresztapja, így a családunk tagjává vált. Gyula és ő látták felnőni a
gyerekeinket, ha elutaztunk, ők vigyáztak a házra, a járványig a
szentestéket is velünk töltötték. Amíg ismerkedtünk, észrevettem, hogy
Roli elképesztően okos. </em></p>
<blockquote>
<p><em>Éjszakánként a metróépítésen dolgozott, hajléktalanszállón
lakott, és szabadidejében szó szerint kijegyzetelte a nálunk talált
történelmi és filozófiai könyveket, Dosztojevszkijt kaptam tőle
karácsonyra. </em></p>
</blockquote>
<p><em>Aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy körözik egy korábbi
tette miatt. Letöltötte a maradék büntetését, kilenc éve nem hajléktalan
már, egy nyomdában dolgozik, ahol megbecsülik, és egyre feljebb lép a
ranglétrán”</em> – meséli Anna. </p>
<div>
<div>
<div>
<div>Kép</div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2021/12/07/hajlektalan_01.jpg?itok=q9gLbTBi" alt="Beszélgetés a Csak Egyet Szolgálat központjában" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="471" height="314"></div></div></div></div><div><div><div><div>
</div>
</div>
<div>Kép: Páczai Tamás</div>
</div>
</div>
<h3>Elérhető célokat kell megfogalmazni!</h3>
<p>A szolgálatvezető is hallotta már azokat a hangokat, amelyek azt
mondják, hogy a hajléktalanok maguk tehetnek a sorsukról, és csak egy
feladatuk lenne, hogy elmenjenek dolgozni. Anna azonban azt tapasztalja,
hogy ezeknek az embereknek sokszor az állapotuk egyszerűen nem teszi
lehetővé, hogy minden nap dolgozzanak. <em>„Van főiskolát végzett
angoltanár vendégünk is, akinek szép háza volt, gyerekei, felesége.
Aztán huszonhét éves korában skizofrénia jött ki nála. Annyira súlyos
személyiségzavara lett, hogy a család már nem tudott vele együtt élni.
Van szklerózisosunk is, aki szociálpolitikusnak tanult az egyetemen,
de mára annyi pszichiátriai problémája lett, hogy szörnyű állapotba
került. Volt egy fiatal értelmiségi lány, aki együtt lakott az
édesanyjával és a nagynénjével, akik aztán elfekvőbe kerültek, ő pedig
semmit nem tudott fizetni, és hajléktalan lett. Amikor elkezdtem ezt a
szolgálatot, akkor is ismertem már több hajléktalant, ezt tanultam az
iskolában, és még így is azt hittem, hogy sokkal többen tehetnek arról,
hogy ilyen helyen vannak, aztán bebizonyosodott, hogy rosszul gondoltam.
És aki tehet róla, annak is esélyt kell adni”</em> – magyarázza Anna. <br>
Az alapító szerint fontos lenne, hogy a társadalom jobban megismerje a
hajléktalan sorsra jutó emberek történeteit, ezért is adták ki 2018-ban a
<em>Senki Gyermekei – Huszonhat sors az utcáról</em> című könyvet, amelyen keresztül közelebbről is megismerhetjük azokat az okokat, amelyek a hajléktalansághoz vezethetnek. </p>
<blockquote>
<p>Minden történetből kiolvasható, hogy a hajléktalanság problémájának
origója – csakúgy, mint a prostitúció, a bűnözés és a függőségek
esetében is – a megtartó háttér hiánya, és a gyermekkori elhanyagoltság.</p>
</blockquote>
<p>Éppen ezért fontos lenne, hogy a kormányok felismerjék, a
gyermekvédelem a társadalom egyik legfontosabb tartóoszlopa, amely ha
megfelelően működik és jól képzett, megfizetett szakemberekkel dolgozik,
képes létrehozni azt a védőhálót, amit a család feladata lenne
biztosítani. Emellett a hajléktalanság problémáját az is súlyosbítja
hazánkban, hogy a pszichiátriai ágyak számának drasztikus csökkenése és a
szükséges utógondozó hálózat hiánya miatt pszichiátriai betegek nagy
számban kerülnek az utcára. Nekik az önálló életvezetés örökre álom
marad, számukra az egyetlen esélyt az életben maradásra a Csak Egyet
Szolgálathoz hasonló karitatív szervezetek jelentik. Az évtizedek óta a
segítő szakmában dolgozó Anna azonban óva int mindenkit attól, hogy
önállóan, egyenként segítsen a rászorulókon. Szerinte ha valaki
karitatív tevékenységben gondolkodik, érdemes olyan szervezeteket,
szakértőket felkeresni, akiknek már van tapasztalatuk ezen a területen. A
Szolgálat örömmel fogad minden önkéntes felajánlást – legyen az
személyes jelenlét, imádság, tárgyi adomány, ill. egyszeri vagy
rendszeres anyagi támogatást a Csak Egyet Szolgálat Alapítvány részére. </p>
<p><em><strong>Ez a cikk a Képmás magazin 2021. augusztusi számában jelent meg. A lapra <a href="https://kepmas.hu/elofizetes" target="_blank">előfizethet itt>></a></strong></em> </p>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>