<div dir="ltr">
<div id="gmail-:1jg" class="gmail-a3s gmail-aiL"><div dir="ltr"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">
Szentlecke Róm 12,4–13.
Evangélium Jn 15,10–17.

Testvéreim! Tours-i Szent Márton püspököt mi magyarok is magunkénak érezzük, bár a franciák rendkívül büszkék rá, hogy Márton az ő szentjük: ő a tours-i Márton, vallják, amilyen nincs a földön még egy! Hálát adunk az Úrnak azért, hogy ismerhetjük őt, és hogy ő itt született. Igaz, hogy mi, magyarok akkor még... hol voltunk?! Még valahol keleten. Márton pedig a Római Birodalom Savaria nevű városában, itt, Pannóniában született.
Két év telt el azóta, hogy Nagy Konstantin fölszabadította a kereszténységet, amikor ő megszületett. Akkoriban még az volt a szokás, hogy ha egy csecsemő egészségesnek látszott, nem keresztelték meg. A haldokló kicsinyeket igen, de az egészségeseket nem, mondván, majd ha kamasz lesz, 10–12 éves, akkor majd beiratkozik a katekumenek közé, megtanulja a kereszténységet, és ha akarja, megkeresztelkedik 16–18–20 éves korában.
Mártonnal is ez történt. És őt nagyon megragadta az irgalmas Krisztus szeretete. Följegyezték róla, hogy katona korában – pedig akkor még mindig csak katekumen! – már észrevette a rászoruló embert. Pedig a katonák nem erről voltak híresek. Ő meglátta a nyomorgót, a fázó, szegény koldust, és ahogyan tudott, segített. Ez a bajt észrevevő és segítő jóság kíséri végig az életén, megtetézve azzal, hogy ez részéről nem egyszerű humanizmus. Ő nem pusztán emberbarát, emberszerető ember. Márton krisztusszerető ember, aki nagyon korán megszívlelte, amit az Úr mond az ítéleten: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek”.  Megtanulta, hogy minden rászorulóban Krisztust szolgálhatja, püspökként is. És erre fölfigyeltek az emberek. Fölfigyeltek rá, hogy Márton úgy segít, hogy utána nem nyújt be számlát. Nem látták a tekintetében számítást: „Ide figyelj! Én tegnapelőtt segítettem rajtad. Nem kellene ezt neked valahogy viszonoznod?”
Mert egy árva szó nélkül is meg lehet éreztetni a másikkal, hogy le vagy kötelezve és elvárom tőled a viszonzást. Mártonban azt érezték meg, hogy benne semmifajta ilyen elvárás nincs. Ő az Úr Krisztusnak tette, ami jót tett, és részéről a dolog be van fejezve. Ő Krisztusnak akart szolgálni.
Amikor még szerzetesként élt, híre ment, hogy Márton csodatévő, gyógyít, sőt halottat is föl tud támasztani. Erre eltűnt a világ elől, nem akart az emberek szeme előtt lenni. De amikor meghalt a tours-i püspök, eljöttek érte. S akkor ez a visszahúzódásra és magányra vágyó, a magányt már megízlelt és megszerető ember fölismerte ezekben a hozzá jövő emberekben a nyájat, melynek nincsen pásztora. S valószínűleg egy átimádkozott éjszaka után az Úr Krisztusnak mondhatta: „Uram, a kedvedért! Elhagyom a kolostort és megyek püspöknek.” – Ment és 82 évet élt, ami abban az időben igen magas életkor volt. Amikor haldoklott, megint hallotta a körülötte lévők félelmét: „Mi lesz velünk?! Elmegy a pásztor!” Az utolsó fohásza is az volt, hogy: „Uram! Bár nagyon fáradt vagyok, öreg, vén ember vagyok, és úgy mennék már Hozzád, de ha a tieidnek még szüksége van rám, maradok! Vállalom a munkát.” – De akkor az Úr már úgy határozott, hogy hazahívja: „Gyere, Márton! Gyere haza!”
Szent Márton az első az Egyház történelmében azon szentek között, aki nem vértanú, de a hívők úgy tapasztalták, hogy az egész élete hitvallás volt. Ezért a halála után azonnal a nép, az Egyház szentként kezdte tisztelni. Az Úr pedig adta Mártonnak halála után a hatalmat: „Márton, most tégy csodákat!”
Igen, szüksége van az Egyháznak ilyen típusú pásztorokra. Akik meglátják a bajt, segítenek. Amennyiben szolgálnak, az Úr Krisztusnak szolgálnak, és nem várnak semmi viszonzást. Odaadják az életüket, nem bíróságon, nem a vesztőhelyen; de mint pásztorok életüket adják a bárányokért. Segítse meg Szent Márton elsősorban a lelkipásztorainkat, hogy olyanok tudjanak lenni, mint ő volt. Amen. </span><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap"><br></span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">Dr. Diós István</span></div><div><img src="cid:ii_kvv476ey0" alt="image.png" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="334" height="374"></div></div></div><font color="#888888"><br><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div><div dir="ltr"><div><br></div></div></div></div></div></font>

</div>