<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">„Ezt az embert vasból gyúrták” – Borromeo Szent Károly</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. november 4., csütörtök | 6:00<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura/-ezt-az-embert-vasbol-gyurtak-borromeo-szent-karoly">https://www.magyarkurir.hu/kultura/-ezt-az-embert-vasbol-gyurtak-borromeo-szent-karoly</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g101118']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101118&v=0&img=c_1.jpg" style="margin-right: 0px;" width="192" height="144"><span class="gmail-galcount" title="2 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Carlo
Borromeo milánói bíboros-érsek a tridenti zsinat határozatainak első
végrehajtója volt. Ünnepét halálának emléknapján, november 4-én tartja a
Katolikus Egyház. Nevéhez fűződik Jézus halotti leplének Torinóba
vitele.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Borromeo Károly a milánói
hercegséghez tartozó lombardiai Arona grófjának fiaként született 1538.
október 2-án. Édesanyját, Medici Margitot, aki IV. Piusz pápa húga volt,
már csecsemőkorában elvesztette. Mostohaanyja, Tassea dal Verme
klerikusnak adta a fiút, hogy legyen, aki elfoglalja a családnak
fenntartott egyházi javadalmakat.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A 12 éves Károly reverendát öltött. A római bencés kolostor
kommendátor apátjaként neki <span style="background-color:rgb(217,234,211)">járó jövedelmet</span> szétosztotta a szegények
között</span>. Tizenhat éves korában Páduába küldték, hogy jogot tanuljon.
Tanulmányai befejeztével nagybátyját pápává választották, aki Rómába
hívta, bíboros-államtitkárává és a milánói érsekség adminisztrátorává
tette Károlyt. Magatartása, életvitele <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rendkívül világias volt</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szeretett
bátyja, Frigyes</span> haláláig. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1563-ban pappá és püspökké szentelték.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tridenti zsinat befejeztével, 1565-ben a milánói érsekségen
igyekezett végrehajtani a határozatokat. Reformjai<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">számos érdeket </span>
</span>sértettek, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">sokan ellenségesen fogadták</span>. A reform döntő elemének <u>a
papnevelés megújítását</u> tartotta, ezért már 1565-ben internátust és
iskolát nyitott a papnak készülők számára – ez volt a milánói
szeminárium őse. A lakosság vallásos képzésének javítása érdekében
felkarolta a Castellis da Castello által 1536-ban alapított <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hittaniskola</span></u>
ügyét is. Paviában <u>a műveltebb hívők lelki képzésére megnyitotta a
Borromeum Intézetet. Papjainak gondját viselte. Hatalmas egyházmegyéjét
háromszor látogatta végig</u>. Kivételesen sokat látogatta egyházmegyéjét,
hogy személyesen győződjön meg a reformok haladásáról, <u>a vallásos élet
megtisztításá</u>ról.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Előkelő kapcsolatait <span style="background-color:rgb(255,242,204)">sohasem</span> használta fel családi vagy baráti
érdekek előmozdítására</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> csupán a lelkek és Isten Országának
előmenetelére. Néri szent Fülöp, látva ezt a fáradhatatlan munkásságot,
így kiáltott fel: „Ezt az embert vasból gyúrták!” Jézus példája szerinti
jó pásztor volt, Milánó érsekeként <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az 1567. évi pestis idején, amikor</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a
város vezetői valamennyien elmenekültek, </span>hősies önfeláldozással állt
helyt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a vész sújtotta</span> városban, </b><b>és ápolta a betegeket. Vagyonát, az
ínséget szenvedőkre költötte, és ahol orvossággal már nem tudott
segíteni, vigaszt öntött a lelkekbe. Menhelyeket állíttatott föl, a
betegeket ideiglenes kórházakba gyűjtötték össze</b></span>. A járvány tetőpontján
zárlatot kellett elrendelni mindazoknak, akik saját házukban maradtak.
Ezeknek – főleg a betegeknek és a haldoklóknak – <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az érsek ambuláns
szolgálatot szervezett. Helytállása miatt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az 1567-es járványt </span>később
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Szent Károly pestisének”</span> nevezték el.</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A járvány idején<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megfogadta, ha az Úr véget vet <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szenvedés</span>nek,
hálából elzarándokol a franciaországi Chambérybe, ahol Jézus halotti
leplét, az egyház egyik legnevezetesebb kegytárgyát őrizték. </b></span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Akkoriban
meglehetősen viszontagságos útnak számított az átkelés az Alpokon,</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ezért
</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Emanuele Filberto herceg, aki meg akarta kímélni Károlyt az ezzel járó
törődéstől, Torinóba vitette a leplet, amit azóta hívnak torinói
lepelnek.</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Minden vagyonát a szegényekre költötte, a templomokban, kolostorokban
és a szerzetesrendekben <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elburjánzott visszaéléseket</span> felszámolta</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Szolgálata <span style="background-color:rgb(217,234,211)">felőrölte</span> erejét. Negyvenhat évesen halt meg. V. Pál pápa
avatta szentté 1610-ben. 1613 óta ünnepét november 4-én tartják.</b></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><em>Urunk, Istenünk, őrizd meg népedben Borromeo Szent Károly püspök
lelkületét, hogy Egyházad szüntelenül megújuljon Fiad képmására, és így
megismertesse Krisztust a világgal. Aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</em></b></span><br><br><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span><br> Diós István: <em>A szentek élete</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>