<div dir="ltr">
<div><h2>Egy pap, aki kommunista pártházban is misézett – Jávorka Lajos</h2>
<h3>„Azzal a vággyal készültem a papságra, hogy papként sem magányos életet akarok élni.”</h3><div><a href="https://vasarnap.hu/2021/10/31/egy-pap-aki-kommunista-parthazban-is-misezett-javorka-lajos/" target="_blank">https://vasarnap.hu/2021/10/31/egy-pap-aki-kommunista-parthazban-is-misezett-javorka-lajos/</a></div><font size="2"> </font></div><font size="2">
</font><div><font size="2"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Javorka-Lajos-fiatalokk-kozott-1024x717.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="487" height="341"></font></div><font size="2">
</font><div>
<p><font size="2">Jávorka Lajos papi hivatása eddigi állomásai nem
mondhatók unalmasnak. Mindenhol épített valamit – leginkább
közösségeket, de több templomot is. Akik megismerték, tudják, hogy
életvidám, emberszerető, „társasági” egyéniség. Ma Rómában teljesít
szolgálatot a Fokoláre Mozgalom jeles képviselőjeként. Fiatalokat tanít –
leginkább arra, hogyan kovácsoljanak hitükben erős közösségeket.</font></p>
</div><font size="2">
</font><div>
<h6><font size="2">– A Fokoláre Mozgalom egy nem túl régi lelkiségi
megújulási mozgalom a katolikus egyház több évszázados történetén belül.
Hogy jött létre?</font></h6>
<p><font size="2">– Az egyház történetében legtöbb szent és rendalapító nem akart
mozgalmat vagy szerzetesközöséget alapítani, csupán az Evangéliumot
akarta egészen komolyan élni – a Szentlélek vezetésével mégis nagy
megújulások születtek e szentek kezdeményezésiből. Ilyen volt Szent
Benedek, Európa atyja, azután Bernát, Ferenc, Loyolai Szent Ignác,
Avilai Teréz… Ők Jézust komolyan követve a saját koruk súlyos problémái
között találtak olyan hiteles életformát, ami előbb –- és a Szentlélek
ekkor is talált tüzes lelkű férfiakat és nőket, akiknek hiteles élete új
egyházi mozgalmakat indított el. Ezen nagy személyiségek egyike Chiara
Lubich, a fokoláre Mozgalom alapítója. <em>(Silvia Chiara Lubich
Templeton- és UNESCO-díjas olasz katolikus egyházi személyiség, az
Olaszországból indult Fokoláre Mozgalom alapítója, és 1943-tól haláláig
első elnöke, a Vallások a Békéért Világkonferencia tiszteletbeli elnöke
volt – a szerk.)</em></font></p>
<p><font size="2">Chiara Trentóban, a háború idején, ’43-ban indította el mozgalmát
néhány fiatal lánnyal. Az evangélium alapján elkezdték komolyan venni a
Jézustól tanított szeretet gyakorlását. Különösen nagy gondjuk volt a
szegényekre, rászorulókra. Rövidesen csatlakoztak hozzájuk fiúk,
házasok, papok, szerzetesek, akik a háború szörnyűségei közepette
megoldották Trento város szociális ellátását. A város is felfigyelt
rájuk, a trentói püspök pedig bátorította őket, hogy ezt az evangéliumi
lelkiséget vigyék el Rómába is. Közülük sokan a fővárosba költöztek,
innét sugárzott ki sokfelé ennek a közösségnek a lelki tapasztalata.
Nyaranta nagy lelkigyakorlatos táborokat tartottak a hegyek között.
Ennek olyan jó híre és kisugárzása volt, hogy külföldről is sokan
érkeztek hozzájuk megismerni az evangéliumi életet, ezt a fajta
szeretetet. Az ötvenes években – az indulás után tíz évvel – már egy
nemzetközi, nagy mozgalom született a kezdeményezésből. Maga a név, a <em>fokoláre</em>
azt jelenti olaszul: tűzhely. Az elnevezés úgy született, hogy
Trentóban a háború idején nem volt pénzük fűtőanyagra – hidegben
dolgoztak a lányok a fokolárban. Egyszer valaki ezt mondta:</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(128,128,128)"><strong>Fűteni nem tudtok, az ember mégis a családi tűzhely melegét érzi közöttetek.</strong> </span></font></p>
<p><font size="2">Ettől kezdve, ha valakinek szüksége volt valamire, így bátorították
egymást: „Menj csak a fokolárba, ott biztosan gondoskodnak rólad!” <br></font></p><div id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-attachment_187129" style="width:1010px"><font size="2"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Szent-Peter-bazilika-scaled.jpg" target="_blank"><img aria-describedby="caption-attachment-187129" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Szent-Peter-bazilika-1024x768.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd" width="487" height="365"></a></font><p id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-caption-attachment-187129"><font size="2">A
kép a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában készült. Bal szélen
Habsburg Eduárd, Magyarország vatikáni nagykövete, középen Jávorka
Lajos, jobb szélen Németh Norbert magyar főlelkész látható. Forrás:
Jávorka Lajos magángyűjteménye.</font></p></div>
<h6><font size="2">– Hogy lett pap? Milyen közegben nőtt fel, hogy ennyire nyitott lett a közösség felé?</font></h6>
<p><font size="2">– Mélyen hívő emberek voltak a szüleim, nagyon jó családból érkeztem.
Hála Istennek, édesanyám még mindig él! Piarista diák voltam
Kecskeméten, ahol nagyon komoly emberséget és kultúraszeretetet, az
emberi értékek megbecsülését kaptam. Ott még nem fogalmazódott meg
bennem a papi hivatás,</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>csak annyit tudtam, hogy valami komolyat, valami nagyot szeretnék tenni az emberiségért.</strong></span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Vonzott a matematika-fizika, meg a tanítás, és mivel kitűnőre
érettségiztem, elmentem felvételizni a szegedi egyetemre. Az írásbelin
megfeleltem, majd elmentem a szóbeli vizsgára, ahol ott ült a
KISZ-titkár is. Miután a szakmai kérdéseket megválaszoltam, megkérdezte:
„Te hogy képzeled azt, hogy egyházi iskola után tanár akarsz lenni,
gyerekekkel akarsz foglalkozni, amikor a tudomány meg a vallás
ellentmond egymásnak?” Mondtam, hogy elnézést kérek, de én úgy
tapasztaltam tanulmányaim során, hogy</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><blockquote><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>a legjelentősebb tudósok döntő többsége vallásos volt. </strong></span></font></p>
</blockquote>
<p><font size="2">Említettem néhány konkrét idézetet Heisenbergtől, Einsteintől,
Galileitől és Newtontól. A vizsgabizottság elnöke ezt megköszönte, majd
kikísért az ajtóig, és a fülembe súgta: „Barátom, ilyen kötekedésnek nem
lett volna szabad felülnie! Nem biztos, hogy föl tudjuk venni!” Így is
lett. Bár a megfelelő pontszámot elértem, „helyhiány miatt” nem vettek
fel. Továbbra is úgy éreztem, hogy pedagógusnak kell lennem, ezért
elmentem állami gondozott gyerekekhez nevelőnek egy évre. Az gondoltam,
hogy a pedagógiát ott érdemes kipróbálni, ahol nehéz, és pedagógus
végzettség nélkül csak ezt lehetett csinálni. Kollégiumi nevelő lettem a
kecskeméti nevelőotthonban, ahol döntően cigány, illetve debilis és
autista gyerekek voltak. Akkor még tudás, tapasztalat nélkül voltam, de
nagyon élveztem a munkát. Éreztem, hogy valami hasonlót szeretnék, de
nem egészen ezt, és nem csak gyerekekkel szeretnék foglalkozni.
Megpróbáltam az egészségügyet, elmentem mentőápolónak, hogy megtudjam,
ez lesz-e az én utam.</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(128,128,128)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Az öngyilkosokkal való találkozás rendített meg ebben. Volt nyolc öngyilkos esetem, akik közül hatot sikerült megmenteni.</strong></span> </span></font></p>
<p><font size="2">Nagyon foglalkoztatott akkor, hogy jut el valaki addig, hogy eldobja
magától az életet. Kezdett előjönni a keresztény, meg a piarista
gimnáziumban szerzett hitem, hogy az embernek van egy belső világa,
lelke, egy belső éhsége, és nem elég, ha csak külső dolgokkal
foglalkozik. Ebben az időben Csongrádon dolgoztam, ott ismerkedtem meg
keresztény fiatalok közösségével. Kiderült, hogy ezek a fiatalok nem
mindig voltak ilyen rendesek, hanem a velük komolyan foglalkozó Sebők
Sándor atya vezetésével lettek nagyszerű emberek. Ekkor ébredt föl
bennem igazán a papi hivatás. Már túl voltam a jelentkezési határidőn,
ezért a lelki atyám azt tanácsolta, várjunk egy évet és érleljük meg ezt
az elképzelést. „Csinálj addig is igazi, komoly dolgot!” – mondta. Így
volt egy majdnem teljes évem, amikor a mezőgazdaságban dolgoztam. Falusi
gyerek vagyok, izsáki. Nem gondoltam, hogy a paraszti társadalom akkor
már végleg halálra van ítélve.</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Azt
reméltem, hogy egyszer falusi pap leszek, ezért meg akartam ismerni
ezeknek az embereknek a világát, kiszolgáltatottságát, így napszámos
lettem.</strong></span></font></p>
<p><font size="2">A felvételi után a püspök úr az egri papneveldébe irányított, ahol öt
nagyon szép esztendőt töltöttem. Azzal a vággyal készültem a papságra,
hogy papként sem magányos életet akarok élni. Szívesen vállaltam a
cölibátust, hogy mindenki szolgálatára lehessek, de a társaimmal együtt
valamilyen közösségi utat kerestünk. Az egyháznak az a hivatása, hogy
közösséget teremtsen az emberek között. Közösséget pedig csak az tud
teremteni, aki maga is egy közösség élő tagja. Akkor indultak
Magyarországon a különböző megújulási mozgalmak. Ebben a keresésben,
először a taizéi, aztán a karizmatikus, majd a fokoláre közösséggel
ismerkedtem meg. Talán azért lett a fokoláre az én utam, mert az
evangélium radikális megélését találtam benne és egy valóban testvéri
közösséget.</font></p>
<h6><font size="2">– Hol indult a papi pályája?</font></h6>
<p><font size="2">– 1979. június 16-án Vácott hármunkat szentelt pappá Bánk József
érsek úr, aki az ünnepi ebéd végen átadta a kinevezésünket. Az egész
családunk izgatottan várta, hová kerülök. Nézsára szólt a kinevezésem.
Nem tudtam, hol is van az, valaki megmutatta a térképen, hogy ez egy
Nógrád megyei kis falu.</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Édesanyám
elsírta magát: „Kisfiam, ennél messzebbre már nem is tudtak volna
tenni.” A mindig optimista édesapám ezt fűzte hozzá: „Édesanya, ez azt
jelenti, hogy ezután majd mindig közelebb kerül a fiunk!”</strong></span></font></p>
<p><font size="2">Így is történt. Ott négy évig szolgáltam, aztán Gödöllőre helyezett a
püspök úr, majd egy év múlva Újpestre. Eléggé megijedtem: hogyan tudok
helytállni én, a falusi gyerek egy lakótelepen? A katolikus papokban
megvan az bizonyosság, hogy a püspök által a Jóisten irányítja az
életünket. Ezért ha jó szívvel engedelmeskedek, akkor bizonyos lehetek
abban, hogy Isten áldása kísér.</font></p>
<div id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-attachment_187062" style="width:586px"><font size="2"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Javorka-Lajos-egy-kislannyal.jpg" target="_blank"><img aria-describedby="caption-attachment-187062" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Javorka-Lajos-egy-kislannyal-576x1024.jpg" alt="" class="gmail-CToWUd" style="margin-right: 0px;" width="274" height="487"></a></font><p id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-caption-attachment-187062"><font size="2">Lajos atya egy kislánnyal. Forrás: Jávorka Lajos magángyűjteménye</font></p></div>
<p><font size="2">Nagyszerű plébánosom volt, Vangel Imre atya. Vele láttuk el a
Clarisseum és a Szent József plébániát. Itt értettem meg, hogy a hívó
szó a budapesti és a lakótelepi embernek ugyanaz, mint a falusi
embernek: az őszinte szeretet! Ha igazán érdeklődök az emberek élete
felől, akkor megnyílnak, és elkezdenek válaszolni, szívesen
bekapcsolódnak a közösségbe. Rendkívül szép ifjúsági közösség született
Újpesten. Jó barátok lettünk Sillye Jenővel (keresztény könnyűzenész,
zeneszerző), aki Újpesten élt a családjával. A gyerekei hittanosaink
voltak, a legkisebbet én kereszteltem. A gyerekekkel és fiatalokkal
rengeteget fociztunk, kirándultunk, bejártuk a Pilist, a Börzsönyt
keresztül-kasul, nyaranta táboroztunk.</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Azután
elég hamar jött a jelzés, az intés az Állami Egyházügyi Hivataltól,
hogy visszafogottabban, csendesebben működjünk, nem jó az, hogy fiatalok
járnak a plébániára, hagyjam békén a családokat!</strong></span></font></p>
<h6><font size="2">– A Clarisseumnak pedig pont a fiatalok összetartása volt a hagyománya.</font></h6>
<p><font size="2">– Igen, pontosan. Akkor még nem sokat tudtam (ma már Boldog) Sándor
Istvánról, aki az 50-es években betiltott szalézi rend újpesti
szerzetese volt, akinek azért kellett mártírhalált halnia, mert
fiatalokat nevelt keresztény hitre. Talán emiatt is volt rajtunk annyira
az Állami Egyházügyi Hivatal budapesti főnökének az „óvó” szeme. Hol az
embereit küldte vizsgálódni, hol ő maga jött el, és nagyon összeszidta a
plébánosomat, végül el is helyeztek bennünket. Vangel atyát
Kiskunhalasra „száműzték”. Mivel én káplán voltam, kevésbé voltam bűnös
az állam szemében, így csak Újpestről kellett elkerülnöm, így Kispestre
küldött a püspök atyám.</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A
rendszerváltás évében Sillye Jenőék – akik akkor már Káposztásmegyeren
éltek – megkeresték Marosi Izidor püspök atyát azzal a kéréssel, hogy
alapítson számukra plébániát, és ha lehetséges, küldjön hozzájuk két
paptestvért.</strong></span></font></p>
<p><font size="2">Tomka Ferenc atya – aki 16 éve volt teológia tanár – előzőleg már
kérte a püspök atyától, hogy szeretne ismét aktív lelkipásztor lenni.
Azt is kértük a püspök atyától, hogy ha van rá lehetőség – néhányan
fokolár papok – hadd éljünk és dolgozzunk együtt. Így kerültünk ’89-ben
mi ketten Káposztásmegyerre.</font></p>
<h6><font size="2">– Megkapták a közel 8 ezer lakásos betonrengeteget, ahol se templom, se plébánia nem volt.</font></h6>
<p><font size="2">– Feri atyának még Egerben be kellett fejeznie az évet, nekem június
elején szólt Izidor atya. Ahhoz, hogy ősztől elinduljon az élet,
elkezdtem felmérni a terepet. Mivel Sillye Jenőék jártak az érdekünkben a
püspök atyánál, így egyértelmű volt, hogy velük ültünk össze, hogy
helyet keressünk, ahol tudnék misézni. Reméltük, hogy idővel majd
templomot is építhetünk. Sorra látogattam a három akkori iskolát.</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(128,128,128)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Az Általános Művelődési Központban (amely iskola is volt) az igazgató íróasztalán még ott díszlett egy aranyozott Lenin-szobor.</strong> </span></span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Mondta, hogy misézésre ott nincs lehetőség, de abba belement, hogy a
ministránsokkal jöhetünk focizni az udvarra, és az egyik teremben
beszélgethetünk. A másik két iskolában megengedték, hogy hittanórákat
tartsunk, azzal a kikötéssel, hogy nagy reklámot ne csináljunk neki.
Mindenki úgy volt vele, nem tudják még, mit hoz a jövő.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Dyekiss
Marika, a Káposztásmegyeri Nagycsaládosok Egyesületének vezetője
javasolta (nekem eszembe nem jutott volna), hogy menjünk a Szocialista
Munkáspárt székházába, a nagycsaládosokkal ők is ott szoktak összejönni.</strong> </span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Ha lehetett a nagycsaládosoknak programokat rendezni, akkor miért ne
lehetne nekünk is helyet kapnunk? ’89 júniusában voltunk, ekkor már
nagyon pörögtek az események, lezajlott Nagy Imre újratemetése,
forrongásban volt az ország. A Jóisten tudja, ki milyen jószándékkal, de
többen segítőkészek voltak a kommunisták részéről. A pártház (később
közösségi ház) vezetője reformkommunistának vallotta magát, kérésünkről
meg kellett kérdeznie a pártbizottságot. Rövidesen kiszállt a testület,
kedélyesen elbeszélgettünk. Páran elmesélték, hogy ministráltak
kiskorukban, a nagymamamájuk vallásos asszony volt.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Egyszer
csak egy kis feszengés után egyikük föltette a nagy kérdést: kell-e
tömjénnel füstölnöm, kell-e „ördögűzést” tartanom? Megnyugtattam őket,
hogy csak a legegyszerűbben szeretnénk szentmisét tartani.</strong></span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján volt az első szentmisénk. A
pártház nagytermébe oldalt lehet bejönni négy nagy ajtón. Derűs
jelentet volt, hogy a párttagok, akik az akkori szabályok szerint nem
járhattak templomba, az oldalajtóknál kívül álltak díszőrséget: nem
jöhettek be, de szerették volna látni, hallani, mi történik.
Valószínűleg ez volt az első, pártházban tartott szentmise.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Ön nagy közösségben gondolkodott, alelnöke lett a Káposztásmegyeri
Kerekasztalok Közösségének, ami az akkori pártok és civil szervezetek
vezetőiből állt.</span></font></h6>
<p><font size="2">– Érdekes és szép történet volt. Mi, az akkor alakuló pártok és civil
szervezetek képviselői hetente összeültünk, hogy együtt gondolkodjunk a
lakótelep jövőjéről és égető gondjairól. Érthető, hogy némelyik párt
hevesebb képviselője erősen összeszólalkozott. Egy ilyen alkalommal
javasolta az egyik szocialista barátunk, hogy „válasszuk meg elnöknek
Lajos atyát, ő mindig összebékít bennünket.” Világos volt, hogy a
lakótelep legnagyobb élő közösségét én képviselem. Végül kiegyeztünk
azzal, hogy alelnök lettem.</font></p>
<h6><font size="2"><strong>– <span style="color:rgb(0,0,0)">Nem tartotta furcsának, hogy egy ilyen vegyes társadalmi-politikai szervezetben vállaljon pozíciót?</span></strong></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Egyáltalán nem. Azt mondtuk, hogy nagy érték az, ha összefogunk
mindazokkal, akik a lakótelepért akarnak tenni – mi, katolikusok pedig
nagyon akarunk! Később Kecskemét széchenyivárosi lakótelepén is hasonló
történt: alapítottunk egy egyesületet, amelynek alapítói és későbbi
vezetői között minden akkori parlamenti párt képviselői jelen voltak.
Fontos együtt dolgozni a városunkért mindazokkal, akikkel együtt lehet
dolgozni – ez ma is meggyőződésem. A tőlünk különböző meggyőződésű
emberekkel való párbeszédben kinyílt a világ.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong>Azért ön nem egy konzervatív egyházi képviselő
volt ott sem, lejárt a gyerekekkel focizni, játszani. Ez egy más irány
volt, mint amit megszokhattak az emberek a keményebb kommunista
évtizedekben.</span></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Arra a lakótelepre nagyon sok, a Regnum Marianumban elkötelezett
ember költözött. Nekik nagy tapasztaltuk volt a kereszténység közösségi,
derűs, ugyanakkor áldozatokra is kész megélésében. Ezért ők nagy
örömmel fogadták mindazt, amit csináltunk, de mindenki más is! Mi pedig
Feri atyával nagyon boldogok voltunk mindebben a szolgálatban.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong>Egyszer csak nekiláttak a templomépítésnek.</span></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– ’89 tavaszán a püspök úrnak még az Állami Egyházügyi Hivataltól
kellett engedélyt kérnie erre. A politikai helyzet változása miatt
beleegyeztek a plébániai alapításába. Korábban nem lehetett új templomot
építeni, csak ha valahol romossá vált egy. Mindnyájunknak meglepetés
volt, hogy beleegyeztek.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Mivel
a kommunisták a kapcsolt dolgokat nagyon szerették, mondták, hogy lehet
építeni, de ők adják a tervezőt és a kivitelezőt. Egy igazi kommunista,
Ybl-díjas volt tervezőt kaptunk.</strong> </span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Ő tervezte az újpesti rendőrséget, Budán a munkásőr laktanyát és egy
pártházat is, de elmondta, hogy minden vágya egy templom építése. Aztán a
terve épp olyan szögletesre és szocreálra sikeredett, mint a korábbi
munkái. Nekünk persze ez nem felelt meg. Újra és újra tárgyaltunk, aztán
nagy örömünkre ő mondta ki, hogy ilyen lehetetlen emberekkel nem tud
dolgozni, így azután sikerült szerződést bontanunk. Végül a Greskovics
Klára–Becker Gábor építészházaspár tervezte a közösség és a
lelkipásztorok elgondolásainak figyelembevételével a templomot. 1991
tavaszán volt az alapkőletétel, melyen Marosi Izidor váci püspök atya és
Göncz Árpád köztársasági elnök is jelen volt. Az építéshez a pénz nagy
részét úgy koldultuk össze, ez is igen szép történet volt!</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong>Aztán amikor már megvoltak az épület alapjai, önt áthelyezték. </span></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Az alagsori rész lefedésénél tartottunk 1992-ben, amikor a püspök
úr jelezte, hogy Kecskeméten van rám szükség. Olyan jó kis csapat vitte
már az ügyeket Káposztásmegyeren, hogy nyugodtan mentem el. Kecskeméten
komoly feladatokat kaptam. Az egyházmegye déli részének lettem
hitoktatási referense és ifjúsági felelőse. Sok nagy létszámú és
tartalmas ifjúsági találkozót rendeztünk. Igazán megtaláltam ott a
helyem. Két év múlva rám bízták a széchenyivárosi lakótelepet, ahol
szintén templomot és közösségi házat építettünk. Tizenhat évig voltam
Kecskeméten, ebből tizennégyet a Széchenyivárosban.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Úgy gondolom, hogy körülbelül tízévente a plébánosoknak is hasznos váltaniuk.</strong> </span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Örültem, hogy az építkezés befejezése után Tiszakécskére kerülhettem,
ahol kilenc évig szolgáltam. Különösen jó kapcsolatunk volt ott is a
református közösséggel. Hetente kétszer tartottam reggeli áhítatot a
református templomban, mert a református iskola diákjainak körülbelül
fele katolikus.</span></font></p>
<div id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-attachment_187059" style="width:778px"><font size="2"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Javorka-Lajos-a-Tirren-tenger-partjan.jpg" target="_blank"><img aria-describedby="caption-attachment-187059" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Javorka-Lajos-a-Tirren-tenger-partjan-768x1024.jpg" alt="" class="gmail-CToWUd" style="margin-right: 0px;" width="365" height="487"></a></font><p id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-caption-attachment-187059"><font size="2">A Tirrén-tenger partján. Forrás: Jávorka Lajos magángyűjteménye</font></p></div>
<h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong>Innen került Olaszországba. Ezt választotta, vagy felkérték?</span></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Hívtak és kértek. Két évet Loppianóban voltam, most a harmadikat
Rómában töltöm, ami az utolsó itt. Loppiano Firenze mellett egy kis
városka, a Fokoláre Mozgalom iskolavárosa, ahol a legkülönbözőbb
hivatású és életállapotú emberek igyekeznek együtt, egymást segítve
megvalósítani az evangélium tanítását. Itt iskolázódnak azok a fiatalok
is, akik hivatásszerűen kötelezik el magukat a fokoláre közösségben, és
innen indulnak a világ legkülönbözőbb pontjaira, sokszor igen nehéz
helyekre is, hogy az ott élők segítségére legyenek. Vagy harminc magyar
fiatal is ment már így misszióba. Vannak rövidebb iskolák is
fiataloknak, akik csak tapasztalatra szeretnének szert tenni, ők egy
iskolai évet töltenek itt. Utána vagy elmennek néhány év misszióba
szegények szolgálatára Afrikába, Dél-Amerikába, vagy pedig hazamennek,
otthon építenek közösségeket. Családoknak, különböző hivatású embereknek
is vannak hosszabb-rövidebb képzések, így papoknak is. Ők általában egy
iskolaévre érkeznek, de van, aki csak néhány hónapra tud ideköltözni. A
kispapok voltak rám bízva, őket segítettem. Délelőtt négy órát
tanultunk, az egyház tanítását mélyítettük el, és azt, hogy a fokolár
lelkiség tapasztalatában ezt hogyan próbáljuk megvalósítani. Délután
négy óra fizikai munka volt, természetesen én is részt vettem benne.
Félévente váltottuk a feladatokat. Előbb kertész voltam, aztán takarító, majd a munkásainkat és az ételt szállítottam. Sok-sok
közösségi programunk volt, ahol lehetőségünk adódott a családokkal,
fiatalokkal, szerzetesekkel együtt gondolkodni, a tapasztalatainkat
kicserélni.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Loppiano
törvénye, hogy az jöhet, aki kész vállalni, hogy kész elsőként
szeretni, és nem arra vár, hogy őt szeressék. Aki csak lébecol, visszaél
a helyzettel, vagy csak jól akarja érezni magát, de nem vesz részt a
közösség életében és szolgálataiban, azt elküldik.</strong></span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Két év elteltével megkérdeztek a felelőseim, hogy vállalnék-e
szolgálatot Rómában is? Ha itt van rám szükség, akkor jövök! Most 100
méterre lakom a Forum Romanumtól, a város szívében van a fokolárunk.
Vannak 4-5 fős férfi- és női közösségek, a miénkben négy pap él és
dolgozik együtt. Van egy kis templomunk a hozzá tartozó közösségi
házzal.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Róma város bíboros helynöke azt kérte tőlünk, hogy a Rómában
egyetemeken tanuló papoknak, kispapoknak, illetve az egyházi szolgálatra
készülő civil fiataloknak segítsünk a közösségi életet mélyebben
megismerni. Ugyanis közösségben élni, közösséget formálni – ezt
intézményesen nem tanítják. Nekünk ebben van tapasztalatunk.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong>Mint egy megújuló lelkiséget képviselő mozgalom
tagja, milyennek látja azt a liberális áramlatot, amelyik megpróbálja az
egyházat belülről átalakítani, elfogadtatni a homoszexuálisok
házasságát, a gender-ideológiát?</span></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– A Fokoláre Mozgalom abszolút engedelmességgel van az egyház iránt,
amely a család védelmében a leghatározottabban elutasítja a
genderideológiát, és világos tanítása van a homoszexualitásról.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>N</strong><strong>em ítélkezünk mások fölött, de nem engedhetjük meg, hogy egy erőszakos kisebbség ráerőltesse akaratát a társadalomra.</strong> </span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Haladók vagyunk annyiban, hogy használjuk a modern tudományok és a
technika vívmányait, korszerűen igyekszünk az evangéliumot képviselni,
de elutasítjuk azt a fajta progresszivitást, amely az egyház tanítását
és eddigi erkölcsi rendjét megkérdőjelezi.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><div id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-attachment_187057" style="width:835px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Banyai-Gabor-es-Javorka-Lajos.jpg" target="_blank"><img aria-describedby="caption-attachment-187057" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Banyai-Gabor-es-Javorka-Lajos-825x1024.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd" width="392" height="487"></a></span></font><p id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-caption-attachment-187057"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Jávorka
Lajos Bányai Gábor országgyűlési képviselővel, aki nyolcvanöt napon át
volt kómában a koronavírus-fertőzés miatt, de felépült. Forrás: Jávorka
Lajos magángyűjteménye</span></font></p></div><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong>Mit gondol, kell egy papnak politizálnia?</span></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Természetesen igen! Világosan állást kell foglalnia jó és rossz,
érték és értéktelenség között. Ne gúnyolódjon és ne legyen szándékosan
sértő, de szólnia kell, mert a küldetése az emberekhez szól.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– <a href="https://www.facebook.com/lajos.javorka.5/posts/1684481108424061" rel="noopener" target="_blank">Megosztotta</a> az őszödi beszédről szóló felhívást, hogy a fiatalok ismerkedjenek meg ezzel.</span></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Fontosnak tartottam, mert a 30 év alattiak alig tudnak valamit 2006
fájdalmas eseményeiről, az őszödi beszédről és az októberi
rendőrterrorról. Fontos lenne a fiatalokat találkoztatni hiteles
szemtanúkkal.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Sokáig
baráti és munkakapcsolataim voltak szocialistákkal, de
elbizonytalanodott a barátságunk azokkal, akik 2004. december 5-én
elutasították a határon túli magyarokat.</strong> </span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Akik az őszödi beszédet nyíltan vagy hallgatólagosan elfogadták, majd
az október 23-i, védtelen tömeg elleni fegyveres támadáskor sem emelték
fel hangjukat. Ezeket nem szabad elfelejtenünk, el kell mondanunk a
fiatal nemzedéknek is, hogy ilyesmi soha ne ismétlődhessen meg!</span></font></p>
<div id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-attachment_187058" style="width:1010px"><font size="2"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Javorka-Lajos-talalkozasa-Ferenc-papaval.jpg" target="_blank"><img aria-describedby="caption-attachment-187058" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/10/Javorka-Lajos-talalkozasa-Ferenc-papaval-1024x768.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd" width="487" height="365"></a></font><p id="gmail-m_-4993067982412028075gmail-caption-attachment-187058"><font size="2">Találkozás Ferenc pápával 2021. május 26-án a vatikáni Damazusz-udvarban. Forrás: Vaticannews.na</font></p></div>
<h6><font size="2">– Május 26-án a vatikáni Damazusz-udvarban <a href="https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2021-06/ferenc-papa-altalanos-kihallgatas-javorka-lajos-atya-interju.html" rel="noopener" target="_blank">találkozott Ferenc pápával</a>,
ön is invitálta őt az eucharisztikus kongresszusra, és ő ezt magyarul
köszönte meg. Olaszországban milyennek látták a kongresszust?</font></h6>
<p><font size="2">– Nagyon sok olasz és nem olasz barátom van, hiszen a római
egyetemekre a legkülönbözőbb országokból jönnek. Mindenki láthatta,
mennyire szép volt a pápa útja, de azt csak az európaiak tudják, hogy
milyen jelentősége van ennek, mert a magyar történelmet ők talán jobban
ismerik. A mostani kormányunk elleni propaganda nagyon jelen van
Nyugat-Európában, itt Olaszországban is.</font></p>
<p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A
barátaim számára örömteli meglepetés volt, hogy a pápa nem mondott
rosszat se az útja előtt, se utána Magyarországról és a magyar
kormányról.</strong></span></font> </p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">Sőt csak pozitívumokat említett, például az ökumenizmust vagy a
teremtett világért való elkötelezettséget. Tetszett neki a családok
komolyan vétele, a genderideológia elleni küzdelem. Ezek a pápának nagy
örömei voltak, és persze a lelkes, imádságos és szembetűnően fiatalos
tömeg jelenléte is.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Mi a véleménye a Hungary Helps Magyarország segít programról?</span></font></h6><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">– Amikor azt mondták Kalkuttai Teréz anyának, hogy csak egy csepp a
tengerben, amit csinál, ő azt válaszolta, hogy „az én felelősségem az,
hogy ez a csepp ne hiányozzon!” Ahhoz a rettenetes katasztrófához,
amiben él a világ vagy ami felé halad, csepp a tengerben a Hungary
Helps, de ez a csepp legalább ott van. Csak a mi részünk ne hiányozzon
soha! Loppiánóban egy jordániai pap, Rómában pedig egy libanoni kispap
él a közösségünkben, akik mindenfelé mesélik, hogy Magyarország mennyire
segíti őket, a közösségeiket.</span></font></p><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></font><p style="padding-left:40px"><font size="2"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A Hungary Helpsnek prófétai szerepe van. </strong></span></font></p>
<p><font size="2">Valaki, egy kicsi ország már elkezdett segíteni, méghozzá gazdasági
erejéhez képest nagyon is komolyan. Ami templomot, iskolát mi
felépítünk, az fel van építve. Ahová mi támogatást küldünk, az oda meg
is érkezik.</font></p>
<h6><font size="2">– Miben látja a magyarországi katolikus egyház megújulását?</font></h6>
<p><font size="2">– Sok-sok-sok élő kis közösségben. Egymást szerető és mások felé is
nyitott emberek közösségében. És kiben? A szeretet Istenében, aki maga
is három Személy közössége.</font></p>
<p><font size="2"> </font></p>
<p><font size="2"><strong>Prófusz József</strong></font></p></div>
</div>