<div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div>
<div>A FAFCE (
Katolikus Hátterű Családszervezetek Európai Szövetsége) a 2021. őszi közgyűlésén :</div>
<div> Felhívja a figyelmet arra, hogy <strong>a gyermekvállalás ténye soha nem tekinthető a Teremtés vagy természeti erőforrásaink iránti felelősség hiányának.</strong>
A „környezeti lábnyom” fogalma nem alkalmazható a gyermekekre, mivel ők
a jövő nélkülözhetetlen erőforrása. Ehelyett a fogyasztás és az
individualizmus ellen kell fellépni, a családokat tekintve a legjobb
példának az erőforrások optimalizálására, ami egyben
méretgazdaságosságot is jelent;</div>
<div> </div>
<ul><li>Emlékeztet arra, hogy a világ jelenlegi demográfiai trendje a
nagyon alacsony és a rendkívül alacsony termékenység, mivel a világ
népességének fele olyan országokban él, ahol az egy nőre jutó születések
száma 2,1 alatti; [3]</li></ul>
<div> </div>
<ul><li>Aggodalmát fejezi ki <strong>az európai termékenységi ráta miatt, amely 2019-ben 1,53 gyermek születése egy nőre vetítve</strong>;[4]
emlékeztet a demográfiai egyensúlyhiánynak a szociális és
nyugdíjrendszerekre, a munkaerőpiac dinamizmusára, a gazdasági
fenntarthatóságra és a társadalmi kohézióra gyakorolt katasztrofális
hatására, amint azt a közelmúltban megjelent a <em>„Család: A vidék újjáélesztésének hiányzó összetevője”</em> című dokumentum is kiemeli;[5].</li></ul>
<div> </div>
<ul><li>Hangsúlyozza, hogy <strong>a pároknak számos gazdasági, társadalmi és kulturális akadályba ütközik a családalapítás és a gyermekvállalás</strong>;
sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai párok összességében egy
gyermekkel kevesebbet vállalnak, mint amennyit szeretnének;[6].</li></ul>
<div> </div>
<ul><li>Felkér mindenkit, hogy ismerje el és tekintse a nagyszülőket a család szerves részének;</li></ul>
<div> </div>
<ul><li>Megjegyzi, hogy <strong>az élet kultúrájának előmozdítása, ahol a gyermekeket szívesen látják</strong>,
nem arra törekszik, hogy a szülőket több gyermek vállalására
kényszerítse, hanem arra, hogy a szülők számára lehetővé tegye a
szabadságot és a feltételeket ahhoz, hogy annyi gyermeket vállaljanak,
amennyit szeretnének;</li></ul>
<div> </div>
<ul><li><strong>Hatékony demográfiai és családpolitikára szólít fel a demográfiai tavasz megteremtése érdekében</strong>, alapul véve a demográfiai kihívásokról szóló <em>FAFCE párbeszédek</em>
által is kiemelt nemzeti jó gyakorlatok példáit;[7] hangsúlyozza az
adóigazságosság szükségességét, mint a családoknak a közösségeinkhez
való hozzájárulásának méltányos elismerését;</li></ul>
<div> </div>
<ul><li><strong>Nagyobb figyelmet irányít a dolgozó szülők, különösen az anyák nehéz helyzetére,</strong>
akiknek a közjóért végzett fizetetlen munkáját gyakran figyelmen kívül
hagyják, egészen odáig, hogy még a diszkriminációval is szembesülnek,
amint azt a <em>FAFCE-NWFE „A nők védelme az anyai zaklatással szemben”</em> című fehér könyv is kiemeli;[8].</li></ul>
<div> </div>
<ul><li><strong>Síkra száll a szubszidiaritás elvének tiszteletben
tartására, amikor a szülők elsődleges szerepéről és felelősségéről van
szó gyermekeik nevelésében</strong>, az iskolákkal együttműködve, ahogyan azt a FAFCE és az UNAEC-Europe közös webináriuma is hangsúlyozta<em> „Család és oktatás: A remény magjai”</em>
címmel;[9] és sajnálja, hogy egyes nemzeti politikák nem tartják
tiszteletben a szülők azon elsődleges jogát, miszerint
„megválaszthatják, milyen nevelést kapjanak gyermekeik”;[10]
hangsúlyozza, hogy széles körű oktatási szövetséget kell létrehozni a
közös nevelés különböző szereplői között közösségeinkben, az oktatásról
szóló globális egyezményen keresztül, helyreállítva a párbeszédet a
társadalomban közvetítőként elismert családszervezetekkel [11].</li></ul> <br></div></div></div>