<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0532/531989_foto_wikipedia.jpg" title="Fotó: Wikipedia" style="margin-right: 0px;" width="192" height="108">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20211101_aki_az_eletet_adta_az_uldozottekert_salkahazi_sara_tortenete">Aki az életét adta az üldözöttekért: Salkaházi Sára története</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20211101_aki_az_eletet_adta_az_uldozottekert_salkahazi_sara_tortenete">https://mandiner.hu/cikk/20211101_aki_az_eletet_adta_az_uldozottekert_salkahazi_sara_tortenete</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/sal_endre">Sal Endre</a> </b></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
Egy törékeny nő, aki a II. világháború alatt emberek megmentésén
dolgozott, mikor valószínűleg a Dunába lőtték a nyilasok. Valószínűleg,
ugyanis sosem került elő a hős testvér holtteste. Ismét egy megrendítő
történet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Facebook-oldaláról. Salkaházi
Sára életéről a tavaly megjelent Magyar Hősök kötetben részletesen is
olvashatnak. </div>
<div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner"><div id="gmail-zone4695188" class="gmail-goAdverticum gmail-goa-embedded" style="width:auto;height:auto"><div>
</div></div></div>
<div class="gmail-text">
<p>1899 májusában született
Kassán, egy osztrák eredetű családban. A nagypapájának fogadója volt a
városban. Művészetkedvelő volt, éppen ezért a fogadó egyik különtermében
rendszeresen hangversenyeket adtak és színielőadásokat tartottak. A
családi háttér láttán nem meglepő, hogy Salkaházi Sára tanítóképzőbe
járt, ám a Monarchia összeomlása után megvált a hivatásától, ugyanis</p>
<div class="gmail-keretes">nem volt hajlandó felesküdni a frissen megalakult csehszlovák államra, amelyhez Kassát is csatolták. </div>
<p>Újságíró lett belőle, s a trianoni trauma ellenére, amennyire csak
lehetett, élvezte a fiatal lányok életét. Erről így írt később: <em>„Önállóság,
cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott
kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…”</em> Ki gondolta
volna ekkor, hogy néhány évtizeddel később hősként hal majd meg
Budapesten? Sokáig úgy tűnt, az írás lesz a hivatása, még egy önálló
kötete is megjelent 1926-ban. A szociális érzékenység persze mindig is
dolgozott benne, így a csehszlovák keresztényszocialista párt kassai
irodájának a munkatársa lett, s a szervezet lapját is ő szerkesztette.
Így jutott el egy tanfolyamra is, amelyet a Szociális Testvérek
Társasága tartott. Mindez pedig fordulópontot jelentett az életében.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Sal%20Endre%20mappa/Csukas%20Istvan/salkah%C3%A1zi4.jpg" style="margin-right: 0px;" width="168" height="192"></p>
<p><em>Fotó: Wikipedia</em></p>
<p>Minderre így emlékezett később: <em>„Csak nézed az előtted beszélő
testvért, mintha egyedül neked beszélne… és egyszerre megnyugszol, mint
aki megtalálta, amit keres.” </em>A tanfolyam után a felvételét kérte a
szociális testvérek közé, 1930-ban első fogadalmat, majd 1940-ben
örökfogadalmat tett. Személyesen segített nélkülöző családokon, aztán a
történelem nagyobb erőfeszítéseket kért tőle. Az egyre erősödő nácizmus
láttán a Szociális Testvérek Társasága is egyre gyakrabban emelte fel a
szavát Slachta Margit alapító vezetésével, és Salkaházi Sára akkor is
vele tartott, mikor az embermentésben jelentős szerepet alakító Magyar
Szent Kereszt Egyesület társelnöke lett. Salkaházi Sára a Katholikus
Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége vezetőjeként öt új szegényotthont
nyitott, amelyek 300 embernek biztosítottak férőhelyet. Aztán
megkezdődtek a deportálások…</p>
<p>A testvérek folyamatosan menedéket nyújtottak az üldözötteknek Budapesten.</p>
<div class="gmail-keretes">Salkaházi is tisztában volt vele, hogy az életét kockáztatja, de nem törődött vele.</div>
<p>1944 telére, a nyilaspuccs után megteltek a budapesti menedékházak.
1944. december 27-én éppen a sokak menedékéül szolgáló Bokréta utcai
Katolikus Nővédő Otthonba tartott, ám szembesült vele, hogy az utcán
igazoltatják az embereket a nyilasok. Megtehette volna, hogy másfelé
megy, ám odalépett a nyilasokhoz és közölte, ő az intézmény vezetője.
Négy gyanúsnak talált személyt, egy hitoktatót és őt is elhurcolták. 45
évesen…</p>
<p></p>
<p><em>További magyar hősökről olvashat a kötetben. </em></p>
<p>Évtizedeken át nem lehetett tudni, hogy mi történt azon a gyászos
napon, hogy mi lett a hős testvérrel, hiszen onnantól kezdve senki nem
hallott felőle. Hosszú idő telt el, 23 esztendő. 1967-ben aztán a zuglói
nyilasper egy vádlottja azt mondta vallomásában, hogy 1944. december
27-én (tehát pont azon a napon, amikor Salkaházit elhurcolták a
nyilasok) a Duna-parton a</p>
<div class="gmail-keretes">kivégzése előtt egy nő a hóhérai szemébe nézett, majd keresztet vetett.</div>
<p>A következő pillanatban pedig a folyóba lőtték a kegyetlen pribékek.
Az utolsó pillanatban is hősként viselkedő nő minden valószínűség
szerint Salkaházi Sára volt, akit 1969-ben a jeruzsálemi Jad Vasem
Intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, 2006-ban pedig a
katolikus egyház boldoggá avatta.</p>
<p>Azt a hőst, aki az életét adta azért, hogy minél több üldözöttet
megmenthessen a háború poklából. Nem felejtjük. Nyugodj békében,
Salkaházi Sára! </p>
<p> #</p></div></div></div>
</div>