<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Nem magamért futottam – Pál Feri sport és lélek kapcsolatáról</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2021. október 8., péntek | 12:58<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-magamert-futottam-pal-feri-sport-es-lelek-kapcsolatarol">https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-magamert-futottam-pal-feri-sport-es-lelek-kapcsolatarol</a> <br></div><div class="gmail-ikonok"><br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g117185']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=117185&v=1&img=c_AE6A5444.jpg"><span class="gmail-galcount" title="10 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 10</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><i>Hit/Vallás-Sport</i>
 címmel rendezett konferenciát a Magyar Sporttudományi Társaság 
szeptember 28-án Budapesten, a Magyar Sportok Házában. Mások mellett 
nagy sikerű előadást tartott <i>Eredményesen és elégedetten</i> címmel Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember is az 1987-es év magasugró országos bajnoka.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>Az
 előadó elárulta, hogy legkedvesebb képzése tanulmányai során az volt, 
amikor lelkigondozónak készült a Testnevelési Egyetemen. A kurzus egyik 
alkalmára az osztrák olimpiai válogatott hivatásos és egyben hivatalos 
lelkigondozóját is meghívták, hogy a résztvevők kérdezgethessék. Az 
egyik kérdés az volt, mitől lesz jó sportlelkigondozó valaki. Szeressen 
sportolni, de legfőképpen szeresse a sportolókat – hangzott a válasz.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g117185']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=117185&v=1&p=1&img=c_AE6A5529.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Pál Feri elsősorban mentálhigiénés szakemberként szólalt meg, de 
természetesen a sportoló és a katolikus pap is előbújt olykor belőle. 
Elsődlegesen nem a sportról, hanem inkább a sportolóról, az edzőről és a
 szurkolóról mondta el gondolatait.</p>
<p>Öt lépésben vázolta fel, hogy miként lehet eredményesen és 
elégedetten sportolni. Az első lépés az erőfeszítés megbecsülése. Lehet,
 hogy még fényévekre vagyunk ilyenkor a sikertől, pláne az olimpiai 
bajnoki címtől, de csak akkor indulhatunk el ezen az úton, ha 
megbecsüljük azt az erőfeszítést, amelyet teszünk. Volt egy kislány, 
akinek mindkét lábából hiányzott egy-egy izom. Amikor otthon elmondta, 
hogy az iskolában győzött a futásban, az édesapja hitetlenkedve 
kérdezte: „És mennyi előnyt kaptál?” Erre a kislány: „Azt, hogy tudtam, 
mindent bele kell adnom, ha győzni akarok!”</p>
<blockquote>
<p>Az erőfeszítés megbecsülésére azért is van szükség, hogy ne csak sikeressé, elégedetté is legyen az ember</p>
</blockquote>
<p>– hangsúlyozta az előadó.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g117185']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=117185&v=1&p=1&img=c_AE6A5504.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A második lépés a teljesítmény, ami még mindig nem tévesztendő össze a sikerrel.</p>
<blockquote>
<p>A teljesítményt olyasféleképpen lehet jól értékelni, mint az a 
testnevelő tanár, aki nem úgy osztályozott, hogy mindenkire érvényesen 
azonos szintet várt el, mivel tudta, hogy nem élsportolókat képez, s ha 
jól csinálja a dolgát, akkor tanítványai szeretni fognak sportolni.</p>
</blockquote>
<p>Többek között kötélmászásból az év elején felmérést végzett. Év végén
 úgy osztotta ki a jegyeket, hogy aki már az elején is fel tudott mászni
 és az év végén is, az ugyanúgy ötöst kapott, mint aki az elején még 
csak nagy nehézségek révén mászott fel, de az év végén ügyesen 
felkúszott. Ám ennél a tanárnál az is ötöst kapott, aki az év elején 
csak felugrott, nem is nagyon tudta húzni magát, de év végén már három 
lépésnyit fel tudott kulcsolni, mert erőfeszítést tett, hogy fejlődjön. 
Lehet, hogy kívülről semminek tűnik a teljesítményünk, de nekünk akkor 
is kell tudnunk a saját tevékenységünket értékelnünk – szögezte le Pál 
Feri.</p>
<p>A harmadik lépés az eredmény. Lehet, hogy kevésen múlik egy jó 
eredmény – hét ponton, három centin vagy épp két tizeden –, de akkor is 
jó, ha el tudjuk ismerni a saját eredményeinket, mert emiatt akkor is 
meg tudjuk őket becsülni, ha nem járnak együtt sikerrel.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g117185']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=117185&v=1&p=1&img=c_AE6A5623.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Erre egy sporton kívüli példát hozott az előadó: egy alkoholista 
édesanya nagyon szerette volna látni a gyermekeit, de képtelen volt 
ennek érdekében leszokni az italról. A pszichológusa nem arra biztatta, 
hogy végleg tegye le az alkoholt az egyik napról a másikra, hanem hogy a
 vasárnapi láthatás előtt már szombat estétől kezdve ne igyon. A nő ezt,
 ha iszonyú elvonási tünetekkel is, de tudta vállalni, és hétről hétre, 
hónapokon keresztül rendszeresen meg tudta látogatni a gyermekeit. A 
pszichológus az eredményét teljesen semmibe vevő környezetével szemben 
ezt értékelni tudta, aminek hatására az édesanya összeszedett annyi 
energiát, hogy el tudta hagyni az alkoholt.</p>
<p>Az eredményes és elégedett sportolás negyedik és ötödik lépése a 
siker, illetve a dicsőség. A kettő közötti különbséget úgy határozta meg
 Pál Feri, hogy</p>
<blockquote>
<p>siker az, amikor tapsolnak az emberek, és dicsőség az, amikor tapsolnak az angyalok.</p>
</blockquote>
<p>Aki e kettő közötti különbséget fel tudja fogni, annak már nem lesz 
olyan nagy baj, ha nem tapsolnak az emberek, de az angyalok igen – 
mutatott rá a mentálhigiénés szakember, aki szerint ez a fair play 
szellemiségében is megmutatkozik.</p>
<p></p>
<p>Pál Feri beszélt arról is, hogy nem mindegy, hogy valakit a 
hiánymotiváltság vagy a növekedésmotiváltság visz előre. Mert hiába lesz
 sikeres valaki akár hosszú évekig, ha az a cél vezeti, hogy valamikor 
valami nagyot elérjen, mert akkor az egész folyamat – akár világcsúcsok 
és azok megtartása is – csak szorongással van tele, nem leli benne 
örömét az ember, mint az a kislány, akinek már tanulmányai elején is 
csak a valamikori nyelvvizsga lebeg a szeme előtt. Viszont az, aki 
élvezi azt, amit csinál, annak a motivációja nem a sikerre fog 
vonatkozni elsődlegesen, az élvezi a játékot, vagy angoltanulás közben 
élvezi, hogy mindennap tanul jó pár új szót, hogy az édesapjával úgy tud
 beszélni, hogy az édesanyja nem érti, hogy arra készül, hogy egy 
angliai úton majd ő kéri a jegyet a pénztáros nénitől. A 
visszavonulására készülő Cseh Laci is azt nyilatkozta nemrégiben: azt 
csinálná másképp, hogy jobban élvezné, hogy sikeres.</p>
<p>A motivációt más ismérvek alapján is kategorizálta Pál Feri, 
hozzátéve, hogy egyik sem rossz önmagában, csak van, ami nagyobb 
teljességet ad. Sportolhat valaki biológiai motivációból, azaz 
gyakorlatilag megélhetési célból, de az önmegvalósítás részeként is. Ez 
utóbbi eredhet külső motiváltságból, hogy szeretne nagyon sikeres lenni,
 de lehet belső is: hogy száz százalékban benne legyen abban, amit tesz,
 egyfajta flow-élménye legyen azáltal, hogy mester, profi.</p>
<p></p>
<p>Van még egy ezeken túlmutató motiváltság is, amikor a belső 
késztetéshez még küldetéstudat is hozzáadódik: „ez a dolgom a világban, 
erre vagyok kitalálva”. Balczó András versenyzett például ilyen 
énfölülmúlással, ahogy ki is fejezte: nem magamért futottam. „Szerintem a
 plusz, ami minket vezetett, az volt, hogy szerettük is egymást” – 
fogalmazta meg a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóink közül 
Benedek Tibor, hogy miért épp ők nyertek, és nem a szintén klasszis 
szerbek vagy az Egyesült Államok csapata.</p>
<p>Harmadik ausztráliai előadóútja idején Pál Feri elérte, hogy 
találkozhasson Cathy Freeman futónővel, az ausztrálok nemzeti ikonjával,
 aki „Egerszegi Krisztina, Darnyi, Puskás és Balczó egy személyben”. 
Érdeklődött tőle, mi volt a sikerének a titka, hogy úgy nyert 
utcahosszal 400 méteren, hogy 300 méternél még csak harmadik, 350-nél 
második volt.</p>
<blockquote>
<p>Cathy Freeman elárulta, hogy a motivációja nagy részben abból 
adódott, hogy a súlyos mozgásszervi betegségben szenvedő nővére nem 
tudott futni, tehát ő adományként élte meg, hogy tud. Ha már futok, 
akkor minél gyorsabban fussak – ez volt a célja.</p>
</blockquote>
<p>Amikor Feri atya megkérdezte, hogy a győzelmének van-e spirituális 
tartalma, az ausztrál őslakos futónő szintén igennel felelt, mondván, 
hogy amikor ott állt a dobogó tetején, nyilvánvaló volt, hogy ott van 
vele az egész népe.</p>
<p>Cathy Freeman létre is hozott egy alapítványt, amely évente négyszáz 
gyermek családját támogatja, akik olyan helyen laknak, ahol alapból nem 
tanulnak meg angolul, ami hihetetlen hátrányt jelent számukra. „Mi a 
célod ezzel?” – kérdezte a mentálhigiénés szakember, amire az volt a 
felelet: „A legfontosabb, hogy mi tizenhatan, akik az alapítványnál 
vagyunk, szeressük egymást.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g117185']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=117185&v=1&p=1&img=c_AE6A5380.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A hit és a sport kapcsolatát papként, a teológia felől is 
megközelítette az előadó, abból a szempontból, hogy milyen mértékű 
spiritualitás jellemez egy adott sportolót. Lehet valakinek 
sebzettségközpontú spiritualitása, ami egyáltalán nem is meglepő egy 
sportembernél, hiszen általában egy valaki nyer, az összes többi veszít.</p>
<p>A már emlegetett osztrák olimpiai lelkigondozót felkereste egy nagyon
 jó sprinter, aki éremre is esélyes volt, de a minimálisan megcélzott 
döntőbe jutást sem érte el. Teljesen össze volt omolva, s feltette a 
sokak által megfogalmazott kérdést: Hol van ilyenkor Isten? Mivel a 
fájdalmán kívül nem sok mindent látott, a lelkigondozó kérte, menjen el,
 és térjen kicsit később vissza. A futó ekkor még csak hitt Istenben, de
 nem bízott benne. Egy év múlva, amikor újra felkereste a lelkigondozót,
 elárulta neki, hogy a szavait humbugnak találta, de aztán keserűségében
 egy last minute úton elment Balira egy hónapra. Ott megismerkedett egy 
nővel, aki a felesége lett, és akkor már együtt gyermeket is vártak. A 
sprinter elismerte, hogy a családja sokkal fontosabb számára, mint a 
sportsikerei, tehát ki is tudott kerülni ebből a sebzettségközpontú 
spiritualitásból.</p>
<p>Létezik énközpontú spiritualitás is, ebben az esetben egy sportoló 
azért imádkozik, hogy győzzön, gyakorlatilag eszköznek használja Istent 
természetes és emberi céljainak elérésére.</p>
<p></p>
<p>A harmadik fajta spiritualitás az istenközpontú vagy más néven 
többközpontú spiritualitás. A második név azért fontos, mert 
valamiképpen az Istenben nem hívők is megélhetik. Ebben az esetben 
valami nagyobb, emberfeletti dolognak adja át magát a versenyző. Ilyen 
lehet a már emlegetett fair play, amelynek nagyon szép példáját mondta 
el Pál Feri: Wichmann Tamás sokszoros világbajnok kenus azzal segítette 
ugyanabban a számban induló fiatal jugoszláv sporttársát, akinek 
szülőhazájában ellehetetlenedett a képzése, hogy ő maga edzette, sőt még
 nála is lakhatott.</p>
<blockquote>
<p>A következő vb-n Wichmann azért nem lett tízszeres világbajnok, mert 
az őáltala edzett fiú nyerte a viadalt. Ez az ezüstérem nem csupán egy 
második helyet jelentett, hanem pályafutása koronáját; nemzetközi fair 
play díjat is kapott egyébként érte.</p>
</blockquote>
<p>Sárosi Laura tollaslabdázó olimpikonunk története is egyedülálló ezen
 a téren. Az olimpiára selejtező Európa-bajnokságon ellenfelének 
elszakadt a cipője, és mivel nem volt kéznél a tartalék cipője, csak úgy
 tudta volna kicserélni, ha elhagyja a pályát – de azzal automatikusan 
elvesztette volna a meccset. A magyar tollasozó odaadta a saját tartalék
 cipőjét ellenfelének, aki aztán megverte, de az önfeláldozó sortoló a 
világranglistán betöltött helyezése alapján kijutott az olimpiára.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g117185']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=117185&v=1&p=1&img=c_AE6A6055.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Ezzel kapcsolatban Pál Feri arra is rámutatott, hogy az 
önmegvalósításnak három fokozata van: az önérvényesítés (amely a 
sportban sokszor mások kárára történik), az önátadás vagy más néven 
flow, és önmagunk felülmúlása, tehát ha fair módon küzdünk.</p>
<p>Szvjatoszlav Richter zongoraművész kérte segítőitől időskorában, hogy
 precízen lapozzanak. Ők nagyon megijedtek, hogy mi van vele, 
elfelejtette a darabokat? Nem felejtettem el, hanem én változtam meg – 
mondta nekik. – Régen azt szerettem, ha nagybetűvel volt kiírva a saját 
nevem, és kicsivel a zeneszerzőké, de most már épp fordítva.</p>
<p><em>A konferenciáról szóló teljes beszámolónk <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-angyalok-tapsaert-hit-es-sport-kapcsolatarol-rendeztek-konferenciat-budapesten" target="_blank">ITT </a>olvasható.</em></p>
<p><strong>Szerző: Agonás Szonja</strong></p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>

</div>