<div dir="ltr">
<h1>Isten csak 1-ig tud számolni</h1>
<div>
<div>
<a href="https://katolikus.ma/isten-csak-1-ig-tud-szamolni/" target="_blank">https://katolikus.ma/isten-csak-1-ig-tud-szamolni/</a> </div>
<div>
<div>
<span> </span> <p> </p> <span>2021-09-29</span>
</div>
</div>
</div>
<div id="gmail-m_-111501020273690758gmail-mvp-post-feat-img">
<img src="https://katolikus.ma/wp-content/uploads/2021/09/megtalalni-Istent-Egyeni.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd" width="194" height="97">
</div>
<div id="gmail-m_-111501020273690758gmail-mvp-content-wrap">
<div>
<div>
<div id="gmail-m_-111501020273690758gmail-mvp-content-body">
<div id="gmail-m_-111501020273690758gmail-mvp-content-body-top">
<div id="gmail-m_-111501020273690758gmail-mvp-content-main">
<p><strong>Felejtsétek el a szinódusi és egyéb tévutakat <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><font size="4">– Az arsi
plébános már a 19. században megmutatta, hogyan lehet a lelkeket
sikerrel elvezetni Istenhez</font></span>. – Roland Noé írása</strong></p>
<p>Felejtsétek el az egyházi statisztikákat! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten amúgy is csak 1-ig
tud számolni.</b></span> Néhány hete ismét közzétették az egyes németországi
egyházmegyék statisztikáit, amire a média lázas izgalommal, az Egyház
képviselői és mások pedig rendre felületes magyarázkodással reagáltak.
Hadd áruljak el egy titkot: A Jóistent szemernyit sem érdekli a
statisztika, hiszen amúgy sem tud 1- nél tovább számolni. Akarom mondani:
Neki csak az egyéni, személyes lélek számít. Sokan azok közül, akik
Németországban, Ausztriában és Svájcban papíron még mindig katolikusok,
szívükben feltehetően már rég nem azok.</p>
<p>Ezt jelzi az istentiszteleteket látogatók ijesztően alacsony száma.
Sajnos nem tudok szabadulni attól a benyomástól, hogy az Egyház némely
képviselője úgy fél a díszletek mögé pillantani, mint az ördög a
szenteltvíztől, s nem is igen akar változtatni a jelenlegi állapoton,
hacsak nem újra és újra a mindenkor téves módszerekkel próbálkozva.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>Egyetlen releváns kérdés létezik: Hogyan találhat rá az ember Istenre?</strong>
</span>Előrebocsátok valamit: igen valószínűtlen, hogy szinódusi tévutakkal,
vitakörökben folyó ötleteléssel és különféle értekezletekkel sikerülhet.
Talán inkább tágítanunk kellene a látókörünket, s visszatekintenünk a
gyökereinkre. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nemrég ünnepeltük a katolikus Anyaszentegyház egyik igen
nagy szentjének, az arsi szent plébánosnak ünnepnapját. Vianney János
Mária* – sok más szenttel együtt – megmutatta, mit kell tenni azért,
hogy a lélek megtalálja az Istenhez vezető utat.</b></span></p>
<p>Pillantsunk vissza az Úr 1818. esztendejére! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy ködös, hideg
februári napon Vianney János Mária útra kel, hogy Franciaország egyik
legjelentéktelenebb falujában meggyújtsa „Krisztus világosságát”. A
közelbe érkezvén találkozik Antoine Givre pásztorfiúval, aki útba
igazítja Ars felé: ‘tu m’as montré le chemin d’Ars; je te montrerai le
chemin du ciel’. (Te megmutattad nekem az Ars-ba vezető utat, én pedig
meg fogom mutatni neked a mennyországba vezetőt.) Sok évvel később, nem
sokkal a szent halála után Antoine is a mennyekbe vezető útra lép.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A plébános a falut megpillantva elcsodálkozik: „Milyen kicsi!“, </b></span>és
máris elragadja azon látomások egyike, amelyek aztán folytonos
megvilágosodást hozva végigkísérik életét. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">A következő szózatot hallja:
„Ez a plébánia nem lesz képes befogadni mindazokat, akik majd egyszer
ide özönlenek.“</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A templom</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>láttán valósággal megijed</b></span>: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az oltár </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">dísztelen<span style="background-color:rgb(255,242,204)">,</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
az örökmécses<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kialudt, jóllehet </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Legszentebb még ott rejtezik a
tabernákulumban. </span></b></span>János Mária az oltárlépcsőre veti magát, és
megérkezésének napján máris hosszú imádságba mélyed. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Attól kezdve
Ars-ban minden nap van szentmise.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Eleinte csak egész kevesen jönnek,</b></span> <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de a
mód, ahogy a misét celebrálja, kezdettől fogva megindítja a híveket.
Vianney tudja, hogy egyházközségét rá kell vennie a megtérésre. Erre
azonban csak Isten képes, Tőle kell kiimádkozni.</b></span></u></p>
<p><u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Innét kezdve a templom az első számú otthona. Tíz évig szinte
éjjel-nappal ott imádkozik a szent: már hajnali négykor a tabernákulum
előtt térdel, ezen felül engesztelő gyakorlatokat végez az egyházközség
megtéréséért.</b></span></u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <b>Később egy alkalommal így<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> válaszol </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>arra a kérdésre,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogyan
lehet helyes útra téríteni a lelkeket:</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„<span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az ördög</span> vajmi keveset törődik a
vezeklőostorral és a vezeklés más eszközeivel. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az ételtől, italtól és
alvástól való megtartóztatás</span> viszont az őrületbe kergeti. Semmitől sem
fél jobban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az ördög </span>– s nincs, ami Istennek tetszőbb.“</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vianney János Mária mégis végiglátogatja a plébánia területén élőket,
és a beszélgetések kötetlen légkörében mindannyiszor megpróbálja
Istenre terelni a szót. Gondoskodik az egyházközség koldusairól és
szegényeiről, később szegényházat is épít. A családokat közös imádságra
buzdítja, előnyben részesítve a rózsafüzért. További fontos „stratégiai“
tevékenysége a gyermekekkel való foglalkozás. „Milyen jó lehet a
Jóisten, ha már a plébánosunk is ilyen jó hozzánk!“<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>– lelkendezik
édesanyjának a boldogságtól sugárzó, tizenkét esztendős Katharina
Lassagne</b></span>, aki később a plébános által létesített új iskola vezetője
lesz. A <em>La Providence</em> (Gondviselés) nevet viselő leányintézetben hangzottak el a szent híres katekézisei is.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ars plébánosa mégis <u>a gyóntatás </u>révén vált világhírűvé</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Kezdettől
fogva a rendszeres gyónásra biztatta híveit, és az évek során híre ment,
hogy e rendkívüli gyóntató rendelkezik a szívekbe látás adományával.
</b></u></span>Ars-ba érkezése után néhány évvel már <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>napi tizenöt-tizenhat órát
gyóntatott,</u> amit csak röviden szakított meg a zsolozsma imádkozása,
egyéb vallásos kötelezettségek teljesítése és a napi hitoktatás
kedvéért.</b></span> Rendszerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>már éjjel egykor vagy kettőkor felkelt, hogy a
gyónni szándékozókat megszabadíthassa <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűneik súlyá</span>tól</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egyházközség végleges megtérésére azonban<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> csak 10 év elteltével</span>
kerül sor, amikor elcsitulnak a plébános személye <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elleni jelentős
támadások </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">–</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megrágalmazták, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">törvénytelen gyermeke van </span></b>– </span>és vége
lesz az egyházközséget ért súlyos megrázkódtatásnak. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy misszió
alkalmával majdnem az egész falu meggyónt és megvallotta <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűneit. </span></b></span>„Ars
már nem Ars!“ – jelenthette ki 1828-ban. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Talán ideje volna újra
felfedeznünk Ars felfoghatatlanul hatékony „titkát”, hogy a lelkeket
Istenhez vezethessük. </b></span>Ki tart velem?</p>
<p><em> „Gondolom, szeretnétek megtudni milyen a langyos lélek állapota.
Nos, a következő. Egy langyos lélek még nem teljesen holt Isten
szemében, mivel a lelki életét alkotó hit, remény és szeretet nem hunyt
ki benne teljesen. Hite azonban nem buzgó, reménye nem szilárd és
szeretete nem lángol … Semmi sem hat rá mélyen. Igaz, meghallgatja Isten
szavát, de gyakran untatja. Kicsit fáradtan hallgatja, kicsit
szokásból, mint aki azt gondolja, hogy már eléggé ismeri, vagy már
eléggé megvalósította. A kicsit hosszabb imától irtózik.”</em> [Az idézet fordításának forrása: <em>Gérard Rossé</em>: A <em>szent plébános</em>. Vianney <em>Szent</em> János élete és gondolatai. Ford. Puskely Mária. OMC, 1987]</p>
<p><strong>Fordította: Vágyi Vata Mihály<br></strong>Forrás: <a href="https://kath.net/news/75928" target="_blank">kat.net</a></p></div></div></div></div></div></div>
</div>