<div dir="ltr">
<h1>Házasodni vagy elválni? – Gondolatok évközi 27. vasárnapra</h1>
<div><span><a href="https://katolikus.ma/author/s-peter/" title="Sebestyén Péter bejegyzése" rel="author" target="_blank">Sebestyén Péter</a></span> <div>
</div>
</div>
<div id="m_2382796829571369738gmail-mvp-post-feat-img">
<img src="https://katolikus.ma/wp-content/uploads/2021/10/hazasodni-vagy-elvalni.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="194" height="146">
</div>
<div id="m_2382796829571369738gmail-mvp-content-wrap">
<div>
<a href="https://katolikus.ma/hazasodni-vagy-elvalni-gondolatok-evkozi-27-vasarnapra/" target="_blank">https://katolikus.ma/hazasodni-vagy-elvalni-gondolatok-evkozi-27-vasarnapra/</a>
<div>
<div id="m_2382796829571369738gmail-mvp-content-body">
<div id="m_2382796829571369738gmail-mvp-content-body-top">
<div id="m_2382796829571369738gmail-mvp-content-main">
<h3> 1. Nem jó az embernek egyedül. (Ter 2,18–24)</h3>
<p>A házasságok az égben köttetnek. Az életfogytig tartó szövetség
intézményét Isten „találta ki”. A házasságban a legszorosabb kapcsolat
jön létre férfi és nő, két emberi személy között, ami egyben az élet
titokzatos továbbadásának jele és helye. Férfi és nő együtt testesítik
meg az ember fogalmát, a házasságban pedig – mint férj és feleség –
egyenrangú társként hordozzák Isten titkát. A héber nyelvben az asszony
szó az <i>is</i>(férfi) szónak nőnemű alakja: <i>isa.</i></p>
<h3>2. Jézus… Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. (Zsid 2,9–11)</h3>
<p>Jézus Krisztus mint igaz Isten és igaz ember egyszerre fölötte áll az
angyaloknak, de kisebb is náluk, hogy megtestesülésével és
megváltásával felemelje az embert.</p>
<h3>3. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.<br>(Mk 10,2–16)</h3>
<p>A mai kor írástudói és farizeusai is azzal torkollják le az egyházat –
maradinak és idejétmúltnak nevezve házasságról, nemiségről alkotott
felfogását –, hogy „ilyen a világ, minek az a papír, minket ne
kényszerítsen senki, jobb, ha nincsenek kötöttségek. És különben is, mit
szól bele a pap vagy a pápa, aki azt sem tudja, mi a házasság, hisz nem
él benne”… Mint ahogyan az orvos sem operálta ki saját szívét, hogy
fogalma legyen egy szívműtétről. És a futballbírók jelentős része sem
volt élfocizó…</p>
<p>A női egyenjogúság és a nemi szerepcserék világában – ahol egyre
gyakrabban találkozunk nőies férfiakkal és férfias nőkkel – a feleség
nem akar „lábjegyzet lenni férje élettörténetében”, egyes országok
majdnem házassági rangra emelik az ún. élettársi kapcsolatot. Pedig az
is világos, hogy aki csak <i>majdnem</i> érte el a vonatot, az lekéste.</p>
<p>Jézus az Isten által teremtett rendről nem nyit vitát. Hiába
szeretnék a farizeusok Mózesre hivatkozva a válás igazolását keresni. Ő
visszautal Isten eredeti tervére. Isten a férfit és a nőt egymásnak
teremtette, hogy felbonthatatlan kötelékben, életre szóló szövetségben,
visszavonhatatlan döntéssel együtt járják az élet útját. Azzal, hogy
kölcsönös hűségben és termékenységben az élet gyarapodását szolgálják és
munkálják, a Teremtő szándékát valósítják meg.</p>
<p>A felbonthatatlanság, a kizárólagosság vágya szívünkbe van kódolva.
Ezt jelzik a fiatal szerelmesek vallomásai, az a szent naivitás,
amellyel a paradicsomi állapotokat idézik. Hiába a „felvilágosult”
korszellem, a szabadelvű média próbálkozásai, hiába a sok beteges
eltévelyedés és istentelen lazítás (lásd gender-ideológia, fogyasztói
szemlélet, szingli életmód, egyneműek házassága, abortusz törvényesítése
és hasonlók), hiába a szabadidős keresztények az irányú szándéka, hogy
lejjebb tegyék az erkölcsi mércét. Az egyház nem áll a kinyilatkoztatás
fölött, de nincs is alárendelve a világ elvárásainak. Jézus Krisztus
akaratának megfelelően ma is védelmezi a házasság szentségét, a tiszta
szerelmet „a maga feltétlenségében, tisztaságában és kizárólagosságában”<br>(B.
B.) Vallja, hogy az erkölcsi törvényeket, az élet alapértékeit nem
lehet meg-, illetve leszavazni. Az egyház nem a társadalomhoz és
kordivatokhoz méri magát, hanem zsinórmértéke az örök Isten. Prófétai
küldetése Krisztus lelkületéből táplálkozik.</p>
<p>A házasság Isten féltve őrzött kincse. Ezért teherbíróbb a házasság
szentségén alapuló családi kötelék, mert Isten akaratára és a vele való
állandó, mély, személyközi kapcsolatra épül. A házastársak nem
egymástól, s nem is a házasságtól lesznek boldogok, hanem attól, hogy
egymás kölcsönös szeretetében és elfogadásában felismerik Istent. Az <i>agapét:</i> szeretlek,
mert vagy, úgy, ahogy vagy, mert szereteted az Úr szeretetének
lenyomata. Ebből merítenek erőt az újrakezdéshez, a megbocsátáshoz,
ahhoz, hogy ne szürküljön el kapcsolatuk, hogy megbecsüljék a másikat,
és folyton bizalmat szavazzanak egymásnak.</p>
<p>Bruno Ferrero története szerint egy aranylakodalmas házaspár
ünnepségén előjött a kérdés: – Mi a titka a jó házasságnak? A ragyogó
arcú ünnepelt, háziasszony pedig ezt felelte: – Tudjátok, az esküvőm
napján elhatároztam, írok egy tízes listát a férjemnek azon rossz
tulajdonságairól, amelyeket hajlandó leszek minden körülmények között
elnézni. Erre megkérdezték tőle: – És mik voltak azon a listán? Az
asszony elpirulva azt felelte: – Az a lista sosem készült el. De
valahányszor a férjem valami olyasmit tett, amivel felmérgesített, azt
mondtam magamban: Szerencse, hogy ez rajta van!</p>
<p>A házasság hosszú utazás ismeretlen tájra. Elhatározzuk, döntünk és
belevágunk, bár nem látjuk előre a váratlan eseményeket. De kézbe
vehetjük a térképet, az útikönyvet, megismerhetjük a hely történelmét,
tudva azt, hogy az oroszlánt nem jelzi a térkép. Nem takaríthatjuk meg
az önálló döntéseket, szükség lesz személyes bátorságra, gyors
cselekvésre, megfontolt helyzetfelismerésre, józan ítélőképességre. Nem
az ígéret földje, de az benne a szép, az a csodálatos kihívás és kaland,
hogy Istennel együtt gyalogolhatunk az ígéret földje felé, akár 40–50
éven keresztül, mint az izraeliták. Közben nyeljük a port, szenvedünk a
hőségtől, de rábukkanunk néhány oázisra is, amelytől azt érezzük, sőt
meggyőződtünk arról, hogy megérte. Megtaláltuk azt az utat, amit Isten
nekünk szánt. Fejlődik, érik személyiségünk, kilépünk önzésünkből,
gazdagítjuk egymást, és eggyé válnak gondolataink, érzéseink. Isten
tapintatos szeretetét fedezzük fel házastársunk titkában, amikor
gyengéden magunkhoz szorítjuk, amikor a gyermek felkéredzkedik ölünkbe,
és unokáink csillogó tekintete elárulja, hogy a szülők mennyire szeretik
egymást.</p>
<p>Aki szeretetben odaadja magát a másiknak, feltétel nélkül – az szent.
Ezért is szentség a házasság. Isten maga kísér el bennünket házas
állapotunkban, és egy életre elkötelezi magát velünk.</p></div></div></div></div></div></div>
</div>