<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. szeptember 30., csütörtök | 6:00<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jeromos-aldozopap-es-egyhaztanito">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jeromos-aldozopap-es-egyhaztanito</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g64389']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=64389&v=0&img=c_jeromos_apusztaban_bellini.jpg" style="margin-right: 0px;" width="472" height="487"><span class="gmail-galcount" title="20 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent
Jeromos egyháztanító </span>élettörténetét idézzük fel szeptember 30-án,
liturgikus emléknapján. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Betlehemi remeteségében ő fordította az akkori
latin köznyelvre (vulgata versio) a Szentírást.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="text-align:justify">Jeromos
(Hieronymus) <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>347-ben, a Dalmácia és Pannónia határán </b></span>fekvő, ókori
Stridon városában <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>született,</b></span> melyet a kutatás a mai Csáktornya (Čakovec,
Horvátország) muraközi várossal azonosít.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Szülei </span>keresztények voltak</b></span>,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ám őt nem</span></b><b> keresztelték meg. Iskoláit
szülővárosában kezdte, s hamar kitűnt tehetsége</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Milánóba, majd Rómába
küldték retorikát és filozófiát tanulni. A latin klasszikusok jelentős
mértékben hatottak nyelvezetére, gondolkodására. A megfeszített tanulás
mellett Jeromos kivette részét a szórakozásokból is.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nyugtalan lelke azonban továbbhajtotta: 366 nagyböjtjének kezdetén
kérte fölvételét a katekumenek közé, és húsvétkor Liberius pápa
megkeresztelte őt</b></span>. Nem sokkal ezután elindult Gallia felé, de csak
Trierig jutott. Itt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>fedezte föl a szerzetesi életet.</b></span> Elhatározta, hogy
visszatér Itáliába, mégpedig Aquileába, és ott elmélkedő-aszketikus
életet kezd. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csatlakozott egy kis szerzetesi közösséghez, mely életének
középpontjában a Szentírás tanulmányozása állt.</b></span> Ám ez az idilli állapot
nem tartott soká, mert a közösség szétszóródott. Jeromos útra kelt, hogy
keletre menjen, ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a pusztákban virágzó szerzetesi közösségek éltek.
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Először tökéletesítette Szentírás-ismeretét Antiochiában, majd
megtanult héberül, végül elvonult Kalkisz pusztájába, hogy a remetékhez
csatlakozva magányban, virrasztásban, vezeklésben és munkában éljen.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Természetes adottságai ellenkeztek </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ezzel az életformával.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Súlyos
vívódás kerítette hatalmába, őrlődött </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szelleme és a lelke</b></span>. „Amikor
Izajás prófétát olvastam, meg kellett állapítanom: »Mily bárdolatlan
beszéd ez, és milyen hanyag stílus!« S miután virrasztva végigimádkoztam
egy éjszakát, visszatértem Vergiliushoz, Ciceróhoz és Platónhoz.”
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Heves kísértések érték. </b><b>A római táncos mulatságok emlékei makacsul
visszatértek képzeletébe, amelyekről így emlékezik meg:</b></span> „Ó, amikor a
pusztában éltem, abban az elhagyatottságban, ahol csak a remeték
találtak otthonra, ahol perzselőn tűzött a nap, milyen sokszor képzeltem
azt, hogy újra Rómában vagyok, az ottani szórakozások közepette!
Táncoló lányok körében láttam magam. Arcom összeaszott a böjtöléstől, de
kiaszott testemben lángok lobogtak, és a szenvedély tüze hevítette egy
majdnem holt ember testét. Annyira jutottam, hogy éjjel és nappal
hangosan kiáltoztam, és szünet nélkül vertem a mellemet.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Féltem a
cellámtól, mert az ismerte az én gonosz gondolataimat. Szomorúsággal és
önmagam iránti haraggal eltelve hatoltam egyre mélyebben a sivatagba.”</b></span></p>
<p><a title="Caravaggio: Szent Jeromos (1606)" rel="lightbox['g64389']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=64389&v=0&p=1&img=c_jerom_caravaggio_jerome.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><span style="text-align:justify"><em>Caravaggio: Szent Jeromos (1606 körül)</em></span></p>
<p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Egyszer volt egy álma, amelyben
azt a figyelmeztetést kapta, hogy egyáltalán nem él még keresztény
életet. Ezen lelke mélyéig megdöbbent.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Különféle kísértések is próbára
tették, s főleg könnyelmű római életének emlékei jártak vissza</span> a
képzeletébe. Közben <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az ariánus vita és az antióchiai egyházszakadás </span>a
pusztákon is végigviharzott, és fölkorbácsolta </b></span>a remeték lelkét is. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
szerzetesek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">között pártok alakultak</span>. Jeromos belefáradt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a vitákba,</span> és
nem akarván többé tudni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a „piszkos, műveletlen és perlekedő
szerzetesekről”</span>, visszatért Antióchiába.</b></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Paulinus, a város püspöke pappá akarta szentelni. Ehhez </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jeromos csak
azzal a föltétellel adta beleegyezését, hogy hű maradhat szerzetesi
hivatásához, és megőrizheti mozgási szabadságát. Szentelése</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>után
hamarosan útra is kelt: 380–381-ben Konstantinápolyban tartózkodott, és a
város könyvtárában dolgozott.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Közben Damasus pápa kieszközölte a császárnál, hogy hívjon össze
zsinatot. Ide Paulinus püspököt Jeromos kísérte el, aki ezután Róma felé
vette útját, ahol nagy feladat várt rá</b></span>: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Damasus pápa titkára lett, aki
megbízta az evangéliumok latin fordításának átvizsgálásával</b></span>. Ez a munka
azonban nem egyszerűen szövegvizsgálat, fordításrevízió volt, hanem
fordítás is; és nem korlátozódott csupán az evangéliumokra, hanem i<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>dővel
kiterjedt az egész Szentírásra. A munka húsz éven át foglalkoztatta
Jeromost.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Damasus pápa halála után Jeromos elhagyta Rómát, és testvérével
együtt újra keletre ment. Követőikkel</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Betlehemben telepedtek le, ahol
Jeromos két kolostort alapított: egyet a férfiak számára, melyet ő
irányított, egyet pedig nők számára, annak vezetését Paulára, egy római
hölgyre bízta, aki követte őt </b></span>a<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Rómából való távozása után.
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az ezt követő hosszú, harmincöt évig tartó, irodalmi téren termékeny
időszakban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jeromos eredeti nyelvből lefordította a Szentírás majd minden
könyvét, megteremtve azt az alapszöveget, amelyet <em>Vulgata</em> néven a nyugati egyház egészen a legutóbbi időkig hivatalos szentírási szövegként használt.</b></span></span></p>
<p><span style="text-align:justify">A legenda szerint Betlehemben
egyszer egy sánta oroszlán baktatott be a kolostorba. Az összes testvér
rémülten szaladt szét, Jeromos azonban elébe ment, és úgy fogadta, mint
kedves vendégét. Akkor az oroszlán nyögve tartotta a mancsát Jeromos
elé, és látszott, hogy belelépett egy hatalmas tövisbe. Jeromos kihúzta a
tövist, majd kötést tett a sebre, s ettől kezdve az oroszlán úgy
ragaszkodott hozzá, mintha csak a macskája lett volna.</span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b></b></span><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jeromos élete </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szakadatlan harc
volt.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Munkabírása, a Szentírás szolgálatába állított tudásszomja,
önmagával szemben tanúsított szigora, az egyház iránti szeretete
tiszteletet parancsol. Utolsó éveinek szenvedései megtisztították, s
Isten elvezette lelkét a tökéletességhez.</b></span></span>
<p>Ezekielhez írt kommentárjában rejtőzik egy egyéni megjegyzése,
amelyből megláthatunk valamit az idős tudós szenvedéséből: „Mécsesem
pislákoló fénye mellett diktálom ezt a néhány oldalt. A szent szöveg
magyarázata enyhíti egy kissé lelkem szomorúságát, mert a lelkem nagyon
háborog. A külső szorongatásokhoz járul még koromnál fogva meggyengült
és vaksággal fenyegető látásom, valamint az a nehézség, hogy e gyér
világosságnál olvassam ki a héber szöveget, amelynek írásjelei olyan
kicsinyek, hogy még a teljes napvilágnál sem könnyű megfejteni őket.”</p>
<p>Az évek múlásával Isten lassan mindentől megfosztotta
szentjét. Egészsége és látása is meggyengült, és egymás után vesztette
el kísérőit. Kezdett eltávolodni mindentől, ami korábban közel állt a
szívéhez. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kimerülten és vakon tért meg Urához 419. (vagy 420.)
szeptember 30-án.</b></span> Az 5. századi források 420. szeptember 30-ára,
Betlehembe teszik temetése napját. Rómában a 8. század óta ünneplik
emléknapját.</p>A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma Csáktornyán (1446)
hajdan jeles búcsújáróhely volt. Különösen tiszteltté tette a szentet a
pálosok körében, hogy a majdani magyar haza szülötte volt, továbbá, hogy
a betlehemi barlangban remetéskedett, és megírta a rend szellemi őse,
Remete Szent Pál életrajzát. A 15. században élt pálos, Báthori László
Jeromos szellemi ösztönzésére fordította magyarra a Bibliát. Életrajzát a
szintén pálos szerzetes Orosz Ferenc írta meg magyarul <em>Szent
Jeronimus. Egyedül valóságnak ékessége. Az az Thebaisbéli dütsőséges
Szent Pál pátriárkának, remeték fejedelmének és mesterének élete és
halála</em> címmel.
<p><em><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Istenünk, te Szent Jeromos áldozópap lelkébe bensőséges
szeretetet oltottál a Szentírás iránt. Add, hogy egyre több erőt
merítsünk igédből, és megtaláljuk benne az élet forrását. A mi Urunk,
Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</b></span><br></em></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás<br></span>Diós István:<em> A szentek</em> élete</strong><br><strong>Bálint Sándor: Ünnepi<em> kalendárium II.</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kur</strong></p></div>
</div>