<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Beszélgetés az aranymisés Barsi Balázs ferences szerzetessel</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet">Megszentelt élet</a> – 2021. szeptember 26., vasárnap | 20:02<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/krisztus-hangja-bennunk-beszelgetes-az-aranymises-barsi-balazs-ferences-szerzetessel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/krisztus-hangja-bennunk-beszelgetes-az-aranymises-barsi-balazs-ferences-szerzetessel</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g116869']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=116869&v=0&img=c_bb6.jpg"><span class="gmail-galcount" title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 5</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Barsi
Balázs Széchenyi-díjas ferences szerzetes, pap, teológus napjaink egyik
legismertebb egyházi személyisége. Könyvei, elmélkedései rendkívül
népszerűek, sokak lelki-szellemi táplálékai. 1971. augusztus 8-án
szentelték pappá szülőfalujában, Sióagárdon. Ötven évvel később
ugyanezen a napon, ugyanitt mutatta be aranymiséjét. Vele beszélgettünk.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>–
Mindössze tizennyolc éves volt, amikor belépett Szent Ferenc rendjébe.
Milyen élmények hatására döntött úgy ilyen fiatalon, hogy igent mond az
Úr hívására, és egész életét Istennek szenteli?</strong></p>
<p>– A végső okát nem tudom annak, hogy miért lettem szerzetes, pap,
hiszen az életem Istenben van, ő hívott meg. Egy püspök mesélte:
kisgyermekkorában ministrált, s nem gondolt arra, hogy pap legyen.
Egyszer átmentek a plebániáról a templomba az édesanyjával, aki a kezét
fogta. Megkérdezte tőle, hogy ki lehet pap. Az, akit az Isten hív,
válaszolta az édesanyja. A későbbi főpásztor ekkor arra számított, hogy
valaki leszól az égből, egy hang hallatszik. Ám</p>
<blockquote>
<p>Isten a vágyainkon keresztül hív, szólít – vonz az oltár.</p>
</blockquote>
<p>Az ötvenes években gyermekként mindennap láttam két orsolyita nővért,
akik ott éltek száműzetésben a sióagárdi plébánián. Nem gondoltam arra,
hogy szerzetes leszek, de mélyen megérintett, hogy amikor elérkezett a
zsolozsma ideje, ők mindennek meghaltak. Számukra Isten nem időnként
előjövő téma volt, hanem valaki, aki mindenek felett áll, kiszólít az
időből. Ilyenkor minden tevékenységünket elfelejtjük. Már
három-négyévesen azt mondtam, hogy pap szeretnék lenni. Ez a Jóisten
titka, mint ahogy az egész személyünk titka benne van, mert ő a
semmiből, a nem létezőből hívott elő minket. Magunkból kiindulva nem
tudjuk értelmezni magunkat, mint ahogy a világból kiindulva a világot
sem. A létezésünk hatalmas nagy kérdés. Ha valaki a létezést, a világot
próbálja megmagyarázni a teremtő Istenen kívül, az gyatra ostobaság.
Akkor inkább ne mondjon az illető semmit.</p>
<p>A lényeg, hogy a Jóisten meghívott. Az ember semmiben ne legyen
teljesen biztos. A fontos az, hogy igent mondjon a hívásra, s az Isten
előkészítő munkája, vonzása és az ember gyatra igenje találkozik, és ott
az emberi élet valahogy beteljesedik. A Bibliát tanulmányozva sokszor
eltűnődtem azon: ki hív, kit és mikor? Isten szólt és lettek. Az Isten
első akarata tehát, hogy legyenek létezők, legyen ember. Létezem. Amikor
aztán az ember elszakad Istentől, ő akkor sem szakad el tőlünk, hiszen
Fiában teremtett minket. És akkor hívja Ádámot, aki bujkál előle, mert
hiányzik neki Isten.</p>
<p><strong>– Ádám, hol vagy?</strong></p>
<p>– Igen, ő hívja a teremtményt. Elbújtam, mert vétkeztem és félek
tőled. Isten később is sokszor hívja az embert, a pogányokat is,
mindenkit, ma is, a lelkiismeretünkön keresztül.</p>
<blockquote>
<p>Csak ne gyártsunk olyan elméletet, hogy nincs is lelkiismeret, meg
hogy az a tudatalatti világunknak a megnyilatkozása. Dehogy! Az
valakinek a szava.</p>
</blockquote>
<p>És amikor az Úristen látta, hogy az emberiség egyetemesen nem
válaszol ezekre a hívásokra, akkor meghívta Ábrahámot és Izraelt,
mindig, újra és újra, végül pedig Fiában hívta meg az apostolokat, a
tanítványokat. Az ő követésére, az isteni életben való részesedésre,
tehát kereszténynek hívott. Ez az, amit szeretnék elmondani minden
papnak, szerzetesnek, házasságban élőnek, bármely hivatást követő
embernek: bocsánat, hát csak egy keresztény lehet szerzetes, pap. Az én
papságom, szerzetességem nem fakultatív másodállás. Nekem itt kell
kereszténynek, embernek, Isten teremtményének lennem. Ha ma valaki
feladja a papságát vagy a szerzetességét, azt már majdnem ünneplik, hogy
milyen bátor tettet hajtott végre. Nem! Aki ezt teszi, megtört a
hitben, rettenetes sötétségben van. Az más, hogy van újratervezés, hogy
Isten megmentheti, de ne mondjuk, hogy visszakapcsol egy úgynevezett
korábbi sebességre a lassú menetről. Mit jelent ez? A hívő éppúgy
életszentségre van hívva, mint a szerzetes vagy a pap. Amikor Szent Pál
azt mondta, jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot, akkor ez a jaj
azt jelenti: elkárhozom, végem van. Nem mondhatta: vannak, akik
Palesztinában maradtak, megházasodtak, szentül élnek, miért fussam be én
a Római Birodalmat, miért prédikáljak állandóan? Jaj nekem, ha nem
hirdetem… Ez, hogy Isten konkrét életformára hív, olyan mondanivaló,
amellyel újjászülethetne a papság, a szerzetesség.</p>
<p></p>
<p><strong>– Hogyan ismerhetjük fel, hogy Isten papnak, szerzetesnek vagy világi kereszténynek hív-e minket?</strong></p>
<p>– Olyan belső mozgás zajlik bennünk, hogy rádöbbenünk: én most élek.
Azelőtt élő halott voltam, a sötétben botorkáltam. Isten közben is hív
minket, szól hozzánk, papként, szerzetesként, világiként is, a
mindennapi evangéliumban. Utoljára pedig, ahogyan a szentáldozásban
imádkozunk: az utolsó órában hívj magadhoz engem! Éppen ezért a
szerzetes vagy a pap elsősorban azt mondja a többi kereszténynek: ott
légy szent, ahol vagy. Ha valakiben felvetődik, hogy papnak,
szerzetesnek, apácának akar menni, tisztáznia kell magában ezt a
kérdést. Lehet, hogy Isten csak megérintette, és azt akarja: ott légy
szent, ahol vagy! Ha valaki a megérintettség hatására beöltözik barna
habitusba vagy fehér apácaruhába, az lehet egy nagy bukás kezdete is.</p>
<blockquote>
<p>Isten mindannyiunkat szentségre hív, vagyis önmagához, a saját életében való részesedésre.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Mivel magyarázza, hogy miközben napjainkban soha nem
tapasztalt keletje van az ezoterikus, okkult tanoknak, a katolicizmus, a
kereszténység visszaszorulóban van? Ma reggel például egy
hölgyismerősöm kétségbeesetten panaszolta, hogy elszakadt a csuklójára
kötött színes szalag, ami hite szerint megvédte őt a rossztól. Most fél,
hogy valami nagy baj éri. Felajánlottam, hogy adok neki rózsafüzért
vagy feszületet, mire megkérdezte: mit kezdjek ezekkel? Pedig meg van
keresztelve, katolikusnak.</strong></p>
<p>– Iszonyatos a vallási analfabetizmus a katolikusoknál, iszonyatos!
Tóth Tihamér püspök egykor azt mondta: ha valaki elveti a Hiszekegyet,
ezer más hitet talál ki magának. A másik dolog: a mi hitünk nem
valamiben, hanem valakiben való hit. Ennek az illetőnek azért meg
kellene magyarázni: valamiben nem hiszek, legföljebb megbízom annak a
feltalálónak a tudományában, aki ezt orvosságként ajánlja nekem. De az
orvosságban nincs végső bizodalmam! Énrajtam semmi nem segít, vagyis nem
valami segít, hanem valaki. Nem győzöm hangoztatni, amit a tibeti lámák
nyilatkozatából olvastam: a mi vallásunkban nincs isten. Tessék ezt
végiggondolni! Hiszen minden Isten.</p>
<p>Soha ilyen vad, őrült, szégyenletes, babonás világban nem éltünk,
mint ahol most vagyunk. Ennek ki kell futnia magát, mint ahogy minden
rossz elméletnek, és már látszik, hogy zsákutca. A kereszténység óriási
korszaka következik vértanúkkal, belső tisztulással, megújulással,
miközben rettenetesen végigostoroz majd minket az ellenség. Az Úristen
is engedi, hogy megtisztuljunk. Az ember mégiscsak Isten képmása marad,
és ha a bizalmát sok mindenbe vetette is, egyszer csak rájön arra, hogy
semmi sem segít rajta, csak valaki. És ki? Egyetlen vallásalapító sem,
csak az, aki azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk.” Az összes vallás
vagy filozófiai elmélet elvezet odáig, hogy van a világon túl valami
vagy valaki. Na, most itt van a probléma. Hogy ez a valaki mit gondol
meg milyen, arról fogalmunk sincs, és nem is lehet, csak
kinyilatkoztatás által. Jézus pedig azt mondta: „Atyám, azt akarom, hogy
azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. Azt
akarom, hogy lássák dicsőségemet, amelyet tőled kaptam, mivel te már a
világ teremtése előtt szerettél engem” (Jn 17,24). Valaki ezt vagy
elfogadja, vagy visszautasítja. Ha elfogadja, hirtelen sok minden fényre
derül, ami addig érthetetlen volt. A hitünkben van logika is, van egy
pont, ahol el lehet fogadni, és ha elfogadtuk, akkor azt mondja az
értelem: jól tetted. Olyasmi nyer számunkra világosságot, amit a saját
eszünkkel nem tudtunk volna kitalálni.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g116869']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=116869&v=0&p=1&img=c_bb3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Miért utasítják el mégis annyian a kereszténységet? Miért
közömbösek az élő Isten tanítása iránt, miközben lelkesen elfogadják a
babonákat? </strong></p>
<p>– Nem gondolják végig, hogy valamiben nem lehet, nem szabad hinni. Az
elektromosságban nem hiszek, mert akkor esetleg agyonvág. Vagy tudom,
hogy van, vagy nem tudom. A természettudományok ilyen fejlődési fokán,
ahol állunk, hiszünk egy karperecben, hogy az majd megvéd a rossztól,
vagy megszünteti a rákomat? Ez abszurdum. Van ennél súlyosabb dolog is.
Az Úr Jézus azt mondja: aki szeret engem, megtartja parancsaimat. Az,
hogy valaki elbocsássa a férje vagy a felesége mellett tartott
szeretőjét, hogy a mocskosan szerzett milliárdjait a szegényeknek adja,
és kiálljon az emberek elé azzal, hogy hatalmasat vétkeztem, ez nem
könnyű. Nekünk, keresztényeknek sem könnyű. Istent nem lehet csak az
értelemmel megérteni. Ez mindennapos harc saját magunk ellen is, de a
szentek bizonyítják, hogy emberré tesz minket Krisztus.</p>
<p>Teréz anyáról a liberálisok – most nevezzük őket filozófiai
relativistáknak – azt mondták: nem szent ez a Teréz anya, csak jó ember.
Köszönöm szépen, pontosan erről van szó. Természetesen, aki hallgat a
lelkiismeretére, az valakinek a szavára hallgat. Nincs még benne
semmiféle vallásban, de arra hallgat. Például, hogy ne lopj, ne hazudj,
ne pletykálkodj, mert olyan tüzeket gyújtasz, hogy azokkal pokollá
teszed a környezeted, a munkahelyed! És ne fényezd magad állandóan,
hiszen magadban beismered, tudod, hogy ki vagy! Ezt mind a belső hang
mondja, de nem hallgatunk rá. Ám nincs más menekülés. Az összes többi
zsákutca, magunkból magunkba lépünk.</p>
<blockquote>
<p>Az ember viszont ki van lyukasztva a végtelenre.</p>
</blockquote>
<p>Az egyik magyar városban tizennégy év után adta fel magát egy
rendőrgyilkos, mert nem tudott megszabadulni a lelkében őt naponta
vádoló hangtól. A lelkiismeret hangja Krisztus velünk született, bennünk
lévő hangja. Ő megvilágosít minden embert, aki a világra jön, nem csak a
katolikusokat. De aki elfogadja őt Isten Fiának, halottaiból
föltámadottnak, az végtelenül nagy világosságot kap, és tudja, kié ez a
hang, honnan jön, és mire hív. Azt mondja az Úr Jézus: ti vagytok a föld
sója, és nem azt, hogy ti vagytok a föld. Ha valaki fölfedezi a rákot, s
mégis mindenki támadja, ostobának nevezi, attól még neki van igaza. Ez
nem szavazás kérdése.</p>
<p><strong>– Krisztus azt mondta, hogy az Egyházon a pokol kapui sem
vesznek erőt. Viszont föltette a kérdést: talál-e még hitet a földön az
Emberfia, ha újra eljön dicsőségben? Az emberiség, legalábbis az
úgynevezett fejlett világ, mintha valóban a hitetlenség felé haladna...</strong></p>
<p>– A pokol kapui sem vesznek erőt rajta… Jézus ezt Péternek mondta,
amikor az megvallotta: „Te vagy az élő Isten Fia, az Isten szentje”. Ami
az Egyházban nem a Krisztusba vetett hitből fakad, azon vegyen is erőt a
pokol kapuja, az essen össze. Ám hajszálereken nagyon sok minden van
kapcsolatban vele. De ebbe nem tartozik bele a karrierizmus, a
politizálás, a megalkuvás meg a többi. Ha ezeken erőt vesznek a pokol
kapui, akkor tisztul az Egyház. Eljön az Emberfia, csak az a kérdés,
talál-e hitet a földön... Találni fog, egészen biztos. Minket felszólít
arra, hogy várjunk. Ha Krisztust senki sem várná, akkor nem lenne
világvége és beteljesülés, hanem maradna ez az örök folyamat, aminek
semmi értelme nincsen. Az Egyház mélyén maga Krisztus az alany. A
Szentlélek ott van, és nagyon sok egyszerű hívő, szent lelkében mélyen
benne van. Közülük sokaknak erős a hitük. Az is meg van jövendölve, hogy
a végén, a legutolsó időkben nagyon sok vértanú lesz. Nekik ugyancsak
van hitük. Inkább ez a nagy figyelmeztetés számunkra:</p>
<blockquote>
<p>a ti dolgotok nem az, hogy lessétek az időt, a napot meg az órát, hogy mikor lesz a világvége, hanem hogy várjatok élő hittel.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g116869']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=116869&v=0&p=1&img=c_bb5.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Ha végigtekint ötvenéves papi, szerzetesi hivatásán, hogyan összegezné? </strong></p>
<p>– Mindig irigyeltem azokat, akik év végén arról prédikálnak, hogy
összefoglaljuk az elmúlt évet. Én soha semmit nem tudtam magamnak
összegezni. Jézusra hagyom ezt. Gyónok, imádkozom, reménykedem. Jézus
az, aki összefoglalja az én életemet is. Talán az ötven év tapasztalata,
hogy a kezébe teszem, mert az Atya mindent őbenne teremtett, ő a kezdet
és a vég, az alfa és az ómega.</p>
<blockquote>
<p>Ma is, holnap is, mindennap összefoglal a hitben, ha belekapaszkodom, és remélem, hogy majd az utolsó percben is. </p>
</blockquote>
<p><strong>Szerző: Bodnár Dániel</strong></p>
<p><strong>Fotó: Fábián Attila</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>