<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0530/529379_sztehlo_gabor._foto_arcanum_szivarvany.jpg" title="Sztehlo Gábor. Fotó: Arcanum/Szivárvány">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210925_sztehlo_gabor_elete">Aki egy külön országot alapított a gyerekeknek – Sztehlo Gábor élete</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2021. szeptember 25. 9:48</div><div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210925_sztehlo_gabor_elete">https://mandiner.hu/cikk/20210925_sztehlo_gabor_elete</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/sal_endre">Sal Endre</a> </b></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
Egy igazi lélekember, aki a II. világháború alatt számtalan üldözött
életét mentette meg – többek között a későbbi Nobel-díjas
kémiaprofesszor, Oláh Györgyét is –, s aki a háború után megalapította a
gyermekköztársaságot, a Gaudiopolist. Következzék Sztehlo Gábor
evangélikus lelkész példaértékű élete! Ismét egy izgalmas írás a Nemzeti
Emlékezet Bizottsága Facebook-oldaláról.</div>
<div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner"><div id="gmail-zone4695188" class="gmail-goAdverticum gmail-goa-embedded"><div>
</div></div></div>
<div class="gmail-text">
<p>1909. szeptember 25-én (napra
pontosan 112 esztendeje) született Budapesten, Szenczy Gábor néven.
Jómódú családban látta meg a napvilágot, anyai ágon rokona volt a híres
gyáriparos Haggenmacher-famíliának, apai ágon pedig többen is
evangélikus lelkészként szolgálták az egyházat. A későbbi életmentő is
hamar a vallás felé fordult, a teológiát is elvégezte és 1932-ben
evangélikus lelkésszé avatták.</p>
<p>Három évvel később, amikor Nagytarcsára került lelkipásztornak,
megismerte a későbbi feleségét, Ilonát, aki két gyermekkel ajándékozta
meg. Ekkor már Sztehlo Gábort, hiszen 1938-ban nevet változtatott. Aztán
a történelem tőle is szerepvállalást kért. 1944-ben az evangélikus
egyház is csatlakozott a zsidó származású protestánsok védelmére
létrehozott Jó Pásztor Bizottsághoz. Amellett, hogy Sztehlo képviselte
az egyházát a bizottságban, ő lett a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti
irodán belül a zsidó származású keresztény gyerekek megmentéséért
létrejött B osztály vezetője is. Sztehlo nem késlekedett.</p>
<div class="gmail-keretes">A munkatársaival 32 épületben nyújtott fedelet, ellátást az üldözött gyerekeknek.</div>
<p>Jellemző módon az első gyermekotthont a nagybátyja, Haggenmacher Ottó
budai villájában nyitotta. Habár eredendően a kikeresztelkedett zsidó
gyerekek megmentésére jöttek létre az otthonok, a lelkész egy idő után
már ezzel sem törődött, minden gyereket megpróbált megmenteni a
haláltól.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Sal%20Endre%20mappa/Csukas%20Istvan/sztehlo1.jpg" style="width: 864px; height: 692px;"></p>
<p style="text-align:center"><em>Az Örömváros kis lakói éppen ruhát kaptak (Fotó: Arcanum/Szivárvány)</em></p>
<p> </p>
<p>Azzal sem foglalkozott, hogy ezzel az életét kockáztatta, hiszen ha
lebukott volna, valószínű, hogy a nyilasok vele is végeznek. A nyilas
rémuralmat gyerekként a Bogár utcai otthonban átvészelő Rác András, már
felnőttként, a következőképpen emlékezett Sztehlo hősiességére:<em> „Ha a
nyilasok rájöttek volna, hogy itt mi van, akkor nemcsak minket meg a
Sztehlót lőtték volna a Dunába, hanem a családját is”. </em></p>
<div class="gmail-keretes">A lelkész és jólelkű segítői a vérzivataros időkben 1600 gyermeket és fiatalkorút mentettek meg az otthonokban,</div>
<p>s 400 felnőttet is, akik alkalmazottként az épületek falai között
vészelték át a nyilasterrort. A megmentettek között volt például Oláh
György, aki felnőttként Nobel-díjas kémiaprofesszor lett. Sajnos egy
alkalommal mindenki tehetetlen volt, ekkor harmincnál több gyereket
hurcoltak el a nyilasok az egyik otthonból. </p>
<p>A háború véget ért, az önfeláldozó lelkész viszont hamar belátta, nem
pihenhet, hiszen a rommá lőtt Budapesten és vidéken csapatokba
verbuválódva kóboroltak az árva, megsebzett lelkű gyerekek (ezt az
embertelen traumát dolgozta fel később a Valahol Európában című film,
Gábor Miklós és Somlay Artúr főszereplésével). De visszatérve Sztehlo
Gábor hősiességéhez. Több mint 200 árva gyermeket fogadott be, zsidó
kisgyerekeket is, akik közül volt olyan, akinek a szeme láttára lőtték
agyon a szüleit. Sztehlo Gábor ötlete volt a Gaudiopolis (Örömváros)
létrehozása, amely idővel nem csupán menhelyet nyújtott a fiataloknak,
hanem valódi közösségre találtak. A lelkész nem válogatott, minden
gyermeket befogadott. Ezzel kapcsolatban így emlékezett a már korábban
idézett Rác András:<em> „Bizony, azt mondta, hogy ahogy ő 1944-ben a
zsidókat és a kommunistákat menekítette, ugyanúgy menekítené most
azokat, akiket kitelepítenek. És ez bár nagyon emberi és érthető volt,
furcsa volt, hogy ezt valaki így kimondja.”</em></p>
<div class="gmail-keretes">Gaudiopolis állam volt az államban.</div>
<p>Élén a polgárai által választott államelnök állt. A fiatalok szakmát
tanultak, mellette pedig az önellátás reményében gyümölcsöt is
termesztettek. Örömváros lakója volt a későbbi híres rendező, a
Szomszédok teleregény direktora, Horváth Ádám is, aki a
gyerekköztársaságban a kultuszminiszteri posztot töltötte be. A
munkájáért „bért” is kapott, méghozzá lisztet, szardíniát vagy éppen
földimogyoróvajat. Még külön valutájuk is volt, az úgynevezett
Gapo-dollár, amellyel persze csak Gaudiopolison belül lehetett fizetni. A
gyerekek egy vidám élclapot is szerkesztettek Gapo Matyi néven, s
Sztehlo arról is gondoskodott, hogy a fiataloknak könyvtára és
színjátszó társulata is legyen.</p>
<p></p><p></p>
<p>Tette mindezt azért, hogy megtartsa őket, hogy a megannyi fájdalmas
emléket valami jóval, emberivel takarja el. Talán Orbán Ottó költő, a
miniállam egykori lakója fogalmazta meg a legtökéletesebben, miről is
szólt a jólelkű lelkész állama: <em>„Miközben a hadseregek azzal
foglalkoztak, hogy egymást legyőzzék, ő azzal foglalkozott, hogy mi lesz
azokkal a gyerekekkel, akikkel senki nem törődik.” </em>Aztán</p>
<div class="gmail-keretes">a mindent ellenőrizni akaró kommunista rezsim 1950-ben felszámolta Sztehlo Gábor „országát”,</div>
<p>a nagykorúakat szélnek eresztették, a kicsik pedig állami
nevelőintézetbe kerültek. A lelkészt megviselték a történetek, de
dolgozott tovább. 1956-ban aztán a családja úgy döntött, elhagyják az
országot, ő viszont maradni akart. Négy évvel később meglátogathatta
Svájcban letelepedett feleségét és gyermekeit, s ott kapott szívrohamot.
Mivel egészségi állapota miatt nem tanácsolták, hogy hazatérjen, itthon
a kommunista rezsim disszidensnek könyvelte el, és nem engedte többé
hazajönni.</p>
<p>Sokáig várt rá, hogy ismét magyar földre léphessen, s a
legtragikusabb, hogy már megvolt az engedélye, amikor is 1974. május
28-án egy svájci városka, Interlaken egyik padján ülve kapott immár
végzetes szívrohamot. 64 évesen.</p>
<p>Sztehlo Gábort még életében béke Nobel-díjra terjesztették fel, ám
nem kapta meg, 1972-ben a Világ Igaza címet ellenben igen. A hős lelkész
azóta már itthon, a Farkasréti temetőben alussza örök álmát. Utcákat
neveztek el róla, s ma már szobra is van Pesten, a Deák téren. De ez a
legkevesebb, amit megérdemel a gyermekek önzetlen megmentője.</p>
</div></div></div>
</div>