<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Szent Gellért püspök és vértanú</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. szeptember 24., péntek | 9:00<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-gellert-puspok-es-vertanu">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-gellert-puspok-es-vertanu</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g44558']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=44558&v=0&img=c_gellert.jpg" style="margin-right: 0px;" width="192" height="100"><span class="gmail-galcount" title="7 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent
 Gellért</span>re, a Szeged-Csanádi Egyházmegye fővédőszentjére emlékezünk 
liturgikus ünnepén, szeptember 24-én. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Népünk kereszténnyé válásának 
kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre herceg nevelőjeként, 
remeteként, püspökként és vértanúként szolgálja Istent és a magyarság 
krisztusi hitre térését.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="text-align:justify">Szent
 Gellért <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Velencében született 980 körül. Kisgyermek volt, amikor szülei a
 Szent Márk-székesegyházzal átellenben lévő Szent György-szigetre 
vitték. Úgy látszott ugyanis, hogy György nevű fiuk (Szent György napján
 született, ezért kapta a keresztségben ezt a nevet) <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem marad <span style="background-color:rgb(217,234,211)">élet</span></span>ben</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Fogadalmat tettek, hogy ha a gyermek a sziget bencés szerzeteseinek 
imájára meggyógyul, Istennek szentelik az életét, és mindjárt a 
monostorban hagyják. A gyermek fölgyógyult, ott maradt, és fokozatosan 
bevezették őt a kor szellemi és Szent Benedek rendjének lelki életébe. </b></span>A
 Gellért nevet édesapja tiszteletére vette föl, aki szentföldi 
zarándokútja során halt meg.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Huszonöt éves korában rendtársai perjellé választották, majd Vilmos 
apát javaslatára, tudásának elmélyítése céljából másodmagával Bolognába 
küldték, hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári 
posztját.</b><b> Harminckét évesen tért vissza a Szent György-szigeti 
monostorba,</b></span> Vilmos apát halála után<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> megválasztották apátnak, azonban 
három év múlva lemondott, hogy a Szentföldre indulhasson.</b></span></p>
<p>Gellért <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1015-ben indult útnak két társával Zára (ma Zadar) felé. A 
tengeri vihar azonban Isztria partjai felé sodorta őket. Ott a Parenzo 
(ma Poreč) melletti Szent András-sziget kikötőjében vetettek horgonyt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>és a sziget bencés monostorában találtak menedéket.</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A kényszerpihenő közben </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Gaudentius pannonhalmi apát szerette volna 
megnyerni Gellértet magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének.
 Ő azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy 
Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre. 1015. 
május 3-án érkeztek Pécsre, <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-mor-puspok" target="_blank">Mór püspökhöz</a>. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal innen Székesfehérvárra, <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-istvan-kiraly-magyarorszag-fovedoszentje" target="_blank">István királyhoz</a> mentek, aki megbízta Gellértet fia nevelésével. Nyolcéves volt ekkor <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-imre-herceg" target="_blank">Imre herceg</a>, Gellért hét évig nevelte az esztergomi királyi palotában.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezután a bakonybéli remeteség évei következtek.</b></span></p>
<p></p>
<p><em>„Történt aztán, amikor látta, hogy a boldog Imre erényekben 
fejlődik, és Krisztus segítségével az emberi nem ellenségét férfiasan 
legyőzi, a nép között való forgolódástól menekülve remeteségbe 
igyekezett, amelyet a nép nyelvén Bélnek neveznek, s ott egyfolytában 
hét esztendeig böjttel, imádsággal és virrasztással töltötte napjait. 
Nem változtatta tartózkodási helyét, cellát épített magának, s abban 
könyveket szerzett, amelyeket saját kezével írt meg. Egy napon, amikor 
írt, s úgy megiramlott képzelete, hogy észrevétlen álomba szenderült, 
odament hozzá egy szarvastehén a borjával, s mellette mindketten 
leheveredtek a földre. Egyszerre a hím – egy farkas elől menekülve – 
nagy sebbel-lobbal közébük rontott, elfutott vele, kicsinyét pedig a 
választott mellett hagyta. Hozzá akart bújni, és földre lökte a tintát, 
amellyel írt. Mikor pedig hajlékába tért, a szarvasborjú követte, ő meg 
kenyérrel etette, úgy, hogy az többé el nem szakadt tőle. Máskor pedig 
Szent Gellért egy tarisznyát vitt a házába, s azt látta, hogy ajtaja 
előtt egy farkas hever. Észrevette, hogy sebesült, kinyitotta hát az 
ajtót, és a farkas vele együtt bement. Letette a tarisznyát, a farkas 
pedig lába előtt a földre terült, föl sem kelt addig, míg meg nem 
gyógyult. Attól a naptól fogva aztán a szarvas fia is meg a farkas is 
ott maradt. Kijártak az ajtón a rétre, legeltek és egymást nem 
bántották.”</em></p>
<p style="text-align:right"><em>(Részlet Szent Gellért 14. századi Nagy legendájából – <br>fordította: Jelenits István)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1028-ig maradhatott a monostor csendjében és erdei magányában. Ajtony
 vezér legyőzése után <u>Szent István ugyanis rábízta a csanádi egyházmegye
 megszervezését.</u></b></span></p>
<p></p>
<p><u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gellért elsőként fölosztotta az egyházmegye területét hét 
főesperességre, s ezek élére a magával hozott papok közül azokat 
állította, akik tudtak magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására 
káptalani iskolát szervezett, végül templomokat építtetett, köztük a 
székesegyházat és a bencés monostor templomát, melyet a Boldogságos Szűz
 oltalmába ajánlott. Tevékenységét István király bőkezűen támogatta.</b></span></u></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Szent Gellért „magyar népköltészetünk első hírmondója”, szintén Nagy 
legendájában olvasható ugyanis az első utalás népköltészetünkre, 
mégpedig egy munkadalra.</b></u></span> A „magyarok szimfóniájá”-ról szóló leírás 
megkapóan szép:</p>
<p><em>„Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmében a királyhoz 
sietett, és annak a vidéknek erdős környékén, amely disznók hizlalására 
volt alkalmas, volt egy falu, és délben ott látták vendégül. Ott 
éjféltájt hallotta a malomkövek surrogását, s mivel ilyesmit sohasem 
látott, csodálkozott, hogy mi az. Egyszercsak az az asszony, aki a 
malmot hajtotta, énekelni kezdett. A püspök álmélkodva szólt Valterhez: 
»Valter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?« Mindketten 
kacagtak azon az éneken. Mivel pedig az asszony hajtotta a malmot, és 
éneke mind hangosabb lett, a püspök lefeküdt, és még mindig mosolyogva 
azt mondta: »Valter, magyarázd meg nekem, mi ez a különös dallamú ének, 
amely zengésével arra késztet, hogy hagyjam abba az olvasást?« Erre az 
így felelt: »Olyan ének ez, hogy az asszony, aki dalol, szolgálója 
vendéglátó gazdánknak, akinél megszálltunk, urának gabonáját őrli, mert 
ez idő tájt ezen a vidéken nincs más malom.« Erre így szólt a püspök: 
»Mesterség hajtja a malmot vagy emberi erő?« Valter így felelt: 
»Mesterség és erő, mert nem állat van elébe fogva, hanem saját kezével 
hajtja körbe-körbe.« »Ó, csodálatos dolog ez – mondta a püspök –, hogy 
is gondoskodik élelméről az emberi nemzet! Ha nem volna mesterség, ki 
győzné a munkát! Boldog ez az asszony – mondta –, aki más ember hatalma 
alá vetve ilyen jó lélekkel, zúgolódás nélkül is vidáman végzi köteles 
szolgálatát!« Elrendelte, hogy tekintélyes pénzösszeget adjanak át 
neki.”</em></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent István halála után<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a vallási és trónviszályok idején</span> Gellért<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a 
lázadók kezére kerül.</span></b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1046 szeptemberében az egyik reggel, a Szent 
Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő 
<u>vértanúságukról</u>.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az úgynevezett pesti révhez közeledve</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Vata pogány 
lázadói kőzáporral törtek</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>rájuk</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a püspököt </span>a később <span style="background-color:rgb(217,234,211)">róla elnevezett 
Kelen-hegy </span>szikláiról a mélybe taszították.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Holttestét ideiglenesen a 
pesti Boldogasszony-templomban (a mai belvárosi főplébánia-templom 
helyén álló templomban) temették el, később átszállították Csanádra. 
Szent László uralkodása idején, 1083-ban avatták szentté István 
királlyal és Imre herceggel együtt.</b></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><em>Istenünk, te a vértanúság győzelmével koronáztad és a 
halhatatlanság dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt. Engedd 
jóságosan, hogy akinek emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a 
földön, annak örök oltalma védelmezzen a mennyben. A mi Urunk, Jézus 
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel 
egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</em></b></span></p>
<p><strong>Forrás:</strong><br><strong>Diós István:<em> A szentek élete<br></em>Bálint Sándor:<em> Ünnepi kalendárium II.<br>Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor (1000–1530)</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>

</div>