<div dir="ltr">
<h1>Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2021. szeptember 3., péntek | 9:03<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/nagy-szent-gergely-papa-es-egyhaztanito" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/nagy-szent-gergely-papa-es-egyhaztanito</a>
<br></div></div><div><a rel="lightbox['g63631']"><span title="7 kép a galériában, kattintson!"></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">„Isten konzuljára”, „Isten szolgáinak szolgájára”, Nagy Szent Gergely pápára emlékezünk liturgikus emléknapján, szeptember 3-án.</span></h3><div><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy
nehéz, éhínségtől, nyomortól, népvándorlástól és háborúktól sújtott
évszázad utolsó évtizedében </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>került Péter székébe az az ember, akit
joggal neveznek így: „az utolsó római és az első középkori pápa”; </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">az
Egyházban pedig a „Nagy” megtisztelő jelzővel illetik. </span></span></p>
<p>Gergely, akinek <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ősei régi római arisztokraták voltak, ifjúkorában
közigazgatási pályára készült és gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali
méltóságok fokozatain. Harminc éves kora körül, 572–573-ban már a
legmagasabb közigazgatási hivatalt viselte: Róma prefektusa lett. </b></span>Ebből a
pozícióból jól átláthatta a város, sőt egész Itália helyzetét is. Ekkor
szerezte azokat az ismereteket, melyeknek birtokában később olyan
hatásos kezdeményezései voltak nemcsak a város, hanem egész Itália
javára.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az ifjú prefektus minden külső elismerés és siker dacára sem lelte</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>belső békéjét.</b><b> Csendes magányra vágyakozott, hogy </b></span>a közügyek zajától
távol, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>csak szellemi értékekkel foglalkozhasson. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Apja halála után, 575
körül szinte észrevétlenül mondott le a prefektusi tisztségről, és
visszavonult atyja palotájába, ahol<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>három nagynénje már a világtól
visszavonult, elmélyült vallásos életet élt.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A Caelius domb lévő </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">palotát
</span>Gergely kolostorrá alakította, és Szent András apostol oltalma alá
helyezte. Szicíliában további kolostort alapított, és ezeknek adta
szicíliai birtokait.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szerzetes közösségben elmélyülten tanulmányozta a
Szentírást, a szentatyákat, elmélkedett és szigorú aszkézisben élt.</b></span>
Később élete legboldogabb szakaszának látta ezeket az időket.</p><p>Békés, szemlélődő életét<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> II. Pelagius pápa zavarta meg azzal, hogy
kiválasztotta és fölszentelte a római egyház diakónusává. </b></span>A hét kerület
egyikének élére került, s<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az egyház karitatív, illetve anyagi ügyeit
intézte. Amikor a pápa látta, hogy feladatát milyen gondosan teljesíti,
megbízta </b></span>az egyik legkényesebb és legmagasabb tisztséggel: kinevezte
követéül és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> állandó képviselőjéül a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">császári udvarba, Konstantinápolyba</span>.
Ő biztosította az egyház nyugati és keleti része között a legmagasabb
szintű összeköttetés</b></span>t. Gergely műveltsége, hivatali ügyekben való
jártassága és személyének <span style="background-color:rgb(255,255,255)">kedvessége hamarosan nagy tekintélyt </span>szerzett
neki a császári udvarban. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azon fáradozott, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a sok oldalról
veszélyeztetett</span> itáliai népnek segítséget szerezzen a császártól. </b></span>Minden
ilyen törekvését <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>meghiúsította azonban a ravennai helytartó, egy
különben jelentéktelen ember.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Gergely ezért 585/86-ban visszatért
Rómába, lemondott hivataláról, és visszavonult az általa alapított Szent
András-kolostorba, ahol a pápa gyakran fölkereste, és tanácskozott
vele.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>589 őszén a Tiberis megáradt, és elöntötte<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a várost. A lakosság egy
része </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a vízben lelte halálát, sokan pedig az áradás után föllépett
járványok áldozatai lettek. Maga <span style="background-color:rgb(255,242,204)">II. Pelagius pápa</span> is e járványban halt
meg.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A római nép és a klérus a pápaságra egyetlen jelöltet látott:
Gergelyt</b></span>. Ő eleinte vonakodott, mivel továbbra is a csendes életre
vágyott. De álmain és vágyain mindig uralkodott <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a valóságért
felelősséget érző, gyakorlati ember, ha a történelmi óra parancsa
szólította őt mint „Isten konzulját” </b></span>(ez a sírfelirata a római Szent
Péter-bazilikában). Ezt mondta: „Szívünk szerint ugyan vágyódunk a
csöndre, sokak java miatt azonban nélkülöznünk kell.”<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> 590. szeptember
3-án szentelték püspökké. A pápaságot az egyház szolgálatának
tekintette. Így nevezte magát: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Isten szolgáinak szolgája”.</span></b></span></p>
<p><span>Gergely első pápai cselekedeteként <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>könyörgő imát hirdetett Róma
hét nagy bazilikájába </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a pestis</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megszűnéséért és vezeklésként a sokat
szenvedett római népért. Körmenetet is tartottak, </b></span>melyen a pápa mezítláb
ment végig a Lateránból a Szent Péter-bazilikába. Mikor a Tiberis felé
közeledtek, csodálatos látványban volt részük: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hadrianus császár
síremléke </b>f</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ölött megpillantották Mihály főangyalt, aki irgalmas
tekintettel hüvelyébe helyezte lángoló kardját. És ezzel a várost <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sújtó
csapások </span>megszűntek</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>E jelenés emlékére áll ma is Mihály főangyal
bronzszobra az Angyalvár tetején.</b></span></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Először a római és az itáliai népet vette gondjába. A szegényeket
</b></span>éppen éhínség fenyegette, ezért a Patrimonium Petri (ez volt a római
egyház nagy birtokainak összefoglaló neve) jövedelmét az ínség
enyhítésére akarta fordítani. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ám a longobárdok hadjáratai, a császári
hivatalnokok túlkapásai és az egyházi vagyonkezelők lelkiismeretlenségei
miatt </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>e birtokok alig-alig jövedelmeztek valamit.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ezért Gergely pápa jó
gyakorlati érzékkel és emberismerettel új vagyonkezelőket választott,
akik a birtokot hamarosan fölvirágoztatták.</b></span> Utasította gondnokait, hogy a
császári hivatalnokokkal való jó kapcsolat érdekében ne fukarkodjanak,
ha ajándékot kell adniuk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyon szigorúan felügyelt arra, hogy az
egyházi szolgálatban a bérlők és a parasztok igazságos és emberséges
bánásmódban részesüljenek. Kamatmentes kölcsönnel segítette őket az
elinduláskor</b></span>. Gazdaságpolitikája, amely az akkori Itáliában szokatlan
volt, meglepő sikerrel járt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A most már bőségesen befolyó jövedelmeket </b><b>a templomok, a papság, </b></span>a
longobárdok elől <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elmenekült szerzetesek és nem utolsósorban a római nép
megsegítésére fordította.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Foglyokat is váltott ki </b></span>a longobárdok
rabságából. Bár nem kereste,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> hamarosan bele <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kellett </span>szólnia a
nagypolitikába is</b></span>. A longobárdokkal szemben tanúsított magatartását az
elérhetőnek látszó eredmények határozták meg. A rosszul informált
Mauritius császár heves vádaskodásai ellenére <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>magas adókat fizetett a
longobárdoknak, és ezzel könnyített a nép sorsán. Sűrű levelezést
folytatott a bajor hercegnővel, Theodelindával, aki a longobárd király,
Authari felesége volt; majd ennek utódával, Agilulf királynővel is, és
ezzel előkészítette az egész longobárd törzs <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megtérését</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. </span>Eljárása akkor
kapta meg végső igazolását, amikor <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a trónörökös, Adlevald
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megkeresztelkedett.</b></span> Hispániában a<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> nyugati gótok későbbi királyának,
Rekkarednek az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">arianizmus</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ból </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a katolikus hitre való megtérése szintén
Gergelynek volt köszönhető.</b></span></p>
<p><span style="text-align:justify">Emellett <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>rendkívüli hatásúak
voltak liturgikus intézkedései is, </b></span>melyek kiterjedtek a szentségek
kiszolgáltatására, a szentmise szövegeire és énekes részeire is.</span></p><p style="text-align:center"><i></i></p>
<p>854 levele maradt ránk, melyek a hívek körüli fáradhatatlan
munkájáról tanúskodnak. Jób könyvéhez írt magyarázatai annak
bizonyságai, hogy nagyon ismerte az embert, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mély életbölcsességet
birtokolt. <i>Dialógus</i> című munkája az itáliai szentek csodás életrajzainak gyűjteménye.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagy Szent Gergely 604. március 12-én hunyt el Rómában, </b></span>és a 8.
századtól ezen a napon ünnepelték. Mivel azonban e nap nagyböjt idejére
esik, a liturgikus emléknapot 1969-ben a püspökké szentelés napjára,
szeptember 3-ra helyezték át.</p>
<p>Gergely pápa <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a középkorban a legolvasottabb szerző volt</b></span>. Ez
magyarázza, hogy VIII. Bonifác n<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyedikként a nagy nyugati egyházatyák
közé </b></span>sorolta <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé.</b></span></p>A nagy szerzetespápa életéről, akit korának nyomorúságai késztettek
oly sok cselekvésre, hogy „gondjával átölelte a földkerekséget egyik
szélétől a másikig, és gyógyított minden sebet”, a levelei, életrajzai
és a legendák tudósítanak.
<p>.....<br></p>
<p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Példaadó volt Gergely magatartása <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
nem </span>keresztényekkel szemben is. </b></span>A terracinai püspök egyszer féktelen
buzgóságában elvette a zsidóktól a zsinagógájukat. Ezek a pápához
fordultak oltalomért, s ő így írt a püspöknek: „Azt akarom, hogy
orvosold a panaszt. Hiszen<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> azokkal, akik nem tartoznak a keresztény
valláshoz, szelíden, jóságosan kell bánnunk, és barátságosan kell velük
szólnunk, hogy a keménységünk el ne űzze őket, hanem elfogadják tőlünk a
meghívást az evangélium szépséges hitére.</b></span>” <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ugyanúgy engedélyezte a
megtért angolszászoknak, hogy a nagy egyházi ünnepeken tovább ápolják
egyik-másik kultikus szokásukat, mert:</b></span> „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ha az ember föl akar jutni a
magasba, nem érkezhet meg egyetlen ugrással, hanem egyik lépcsőfokról a
másikra kell föllépdelnie”.</b></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><i>Istenünk, te népedet irgalmaddal gyámolítod és szeretettel
kormányozod. Nagy Szent Gergely pápa közbenjárására add meg a bölcsesség
Lelkét azoknak, akikre Egyházadban a vezetés gondját bíztad, hogy a
szent nyáj gyarapodjék, és ez pásztorainak örök dicsőségére szolgáljon. A
mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</i></b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p><b><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></b><br><b>Diós István: <i>A szentek élete</i></b><br><b><i>Magyar katolikus lexikon<br></i>Puskely Mária:<i> A keresztény Európa szellemi gyökerei. Az öreg földrész hagiográfiája<br></i></b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p></div>
</div>