<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">Benkő: A hun rokonság tagadásának végre bealkonyult</h2>
</div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p>Kutatóink visszanyúlnak a korábban mesének
nyilvánított krónikák leírásaihoz, és más – például régészeti –
bizonyítékokat is keresnek a hun-magyar kapcsolatokra. Úgy tűnik, hogy a
hun rokonság tagadásának végre bealkonyult – nyilatkozta Benkő Mihály
történész a 92. Ünnepi Könyvhét előestéjén.</p>
</div>
<div class="gmail-content">
<h6><strong>–<font size="2"> Manapság ismét egyre többet lehet hallani a
magyar–hun kapcsolatokról. A jelen forrásaival mennyire ismerhetők meg a
múlt eseményei?</font></strong></h6>
<p>– A magyar–hun kapcsolatok történetírásunkban egyáltalán nem
mondhatók ismeretlennek. A kereszténység felvételétől a 13. század
közepéig, az óriási traumát okozó tatárjárásig a Magyar Királyság
mindent megtett, hogy ideológiailag is beilleszkedjen Európa királyságai
közé. Ezeknek a birodalmaknak a hunok a pusztítást, dúlást, kemény adók
fizetését jelentették, és így csakis borzadállyal írtak róluk.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Mégis, Anonymus a 12. században utal az Árpád-ház hun eredetére.</strong></span></p>
<div id="gmail-attachment_119998" style="width:718px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/13-század.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img aria-describedby="caption-attachment-119998" class="gmail-wp-image-119998" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/13-század.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="450" height="350"></a><p id="gmail-caption-attachment-119998" class="gmail-wp-caption-text">Mongol harcos a 13. században (Forrás: Wikipedia.org)</p></div>
<p>A tatárjárás után, amikor uralkodóink közeli rokoni kapcsolatba kerültek a Magyarországra betelepülő kunokkal, hiszen <em>IV. Béla </em>fia, <em>V. István király</em> kun hercegnőt vett feleségül, az ő fiuk volt <em>Kun László</em> királyunk. Ekkor a hun-magyar rokonság témája egyre inkább előtérbe került. <em>Kézai Simon</em>,
aki magyar krónikáját Kun Lászlónak ajánlotta, az általa feljegyzett
csodaszarvas legendában a magyar és a hun népet azonos gyökérből
származó testvérnépként írta le. Ő ezzel nyilván a magyarság körében
elterjedt korábbi hagyományokat elevenített fel, olyanokat, amelyeket a
pogány kun kapcsolatok kialakulásáig krónikáink nem adtak közre.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Kézai Simon után valamennyi középkori krónikánk az ő szellemében írt a hun–magyar kapcsolatok kérdéséről.</strong></span></p>
<p>A magyar nemesség körében a 19. század közepéig magától értetődőnek
vették a hun származást. Gondoljunk csak arra, hogy még a Himnusz
soraiban is az áll, hogy: „Bendegúznak vére”. Az 1848-as szabadságharc
után, a magyar nemesség elleni támadás során a hun–magyar kapcsolatot –
és krónikáink ezzel kapcsolatot leírásait – mesének nyilvánították. Ez
is lett a hivatalos álláspont napjainkig, főként a rendszerváltás előtti
években. Jelenleg ezen a téren változás jelei látszanak. Kutatóink
visszanyúlnak a korábban mesének nyilvánított krónikák leírásaihoz, és
más – például régészeti – bizonyítékokat is keresnek a hun–magyar
kapcsolatokra.</p><div class="gmail-banner-commercial"><a href="https://vasarnap.hu/2021/09/02/hun-magyar-rokonsag-benko-mihaly/vakcinainfo.gov.hu" target="_blank"><span class="gmail-video-sound-on"></span></a><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><span class="gmail-add-title"></span></font></span></div><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>Úgy tűnik, hogy a hun rokonság tagadásának végre bealkonyult.</strong></font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"> </font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><div id="gmail-attachment_176572" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/07/mongolia-4517727_1280.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img aria-describedby="caption-attachment-176572" class="gmail-size-large gmail-wp-image-176572" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/07/mongolia-4517727_1280-1024x682.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="487" height="324"></a></font></span><p id="gmail-caption-attachment-176572" class="gmail-wp-caption-text"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">Jurta Mongóliában. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)</font></span></p></div><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><h6><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>– A mondák, mítoszok, népművészeti motívumok valóban árulkodhatnak a közös eredetről?</strong></font></span></h6><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">– Ázsiai útjaimon tapasztaltam, hogy a nomádok, akik között az
írásbeliség korábban kevéssé volt elterjedt, szóban évszázadokra, sőt,
akár egy évezrede is visszamenőleg megőrzik hősi eposzok, mondák,
legendák formájában a történelmi eseményekről szóló hagyományaikat.
Ezeknek a kutatása most egyre inkább elterjedt. Oral historynak nevezik a
néprajzi-történeti hagyományok kutatásának ezt a formáját. Amikor a 20.
század kilencvenes éveinek végén először hallottam a keleti magyarok
fennmaradásáról Kazahsztánban, Nyugat-Szibéria, a Mongol Altaj kazakjai
között, azonnal azt terveztem, hogy amennyiben eljutok közéjük,
eredetmondákat fogok gyűjteni. Arra gondoltam, hogy még ha azt is
mesélnék, hogy a mongol vitte el őseiket a Kárpát-medencéből – mint
rabszolgát – azzal is olyan adatot hozhatnék haza, amelyek segítik
identitástudatunk fejlesztését. Azonban, akiket meg tudtam szólaltatni,
nem beszéltek ilyesmiről.</font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>Nekem is az volt a tapasztalatom, mint <em>Mándoky Kongur Istvánnak</em>, hogy a kazak-magyarok egy nagy Nyugatra származott nép Keleten maradt leszármazottjainak tekintik magukat.</strong> </font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">A szarvasmonda különböző változataival is találkoztam a Mongol Altaj
mazsarjai és a torgaji argün-magyarjai között. A legendáknak mindig van
hagyományőrző értéke. Azonban a változó világban ezek kutatása egyre
nehezebb lesz: az emberek elvándorolnak a nagyvárosoktól távoli
lakhelyeikről, a fiatalok felejtenek, nem ismerik eleik hagyományait,
tudását.</font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>Mégis, ezeket a kutatásokat folytatni kellene – abban a reményben, hogy találunk még valamit.</strong></font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">Továbbá kiemelkedő jelentőségűek a genealógiai táblázatok és azok a
sírfeliratok is, amelyeken a „magyar” szó is szerepel nemzetség-törzs
meghatározásként. Az ilyen típusú kutatásokkal is sietni kellene. Az
utolsó pillanat van itt az adatgyűjtésre, ha már el nem múlt.</font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><div id="gmail-attachment_119982" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/DiezAlbumsArmedRiders_I.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img aria-describedby="caption-attachment-119982" class="gmail-wp-image-119982 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/DiezAlbumsArmedRiders_I-1024x839.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="487" height="399"></a></font></span><p id="gmail-caption-attachment-119982" class="gmail-wp-caption-text"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">Mongol lovasok ábrázolása a 14. század első negyedéből ( Forrás: Wikipedia.org)</font></span></p></div><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><h6><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>– Ázsiában mely népek tartanak bennünket rokonnak?</strong></font></span></h6><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">– Ott valamennyi török nép rokonnak tekint minket. A kazakok még
inkább, mint mások, mert az ő törzsi rendszerükben Mándoky Kongur István
szerint a 20. század hetvenes éveiben még élt egy nagy létszámú madjar,
mazsar, magyar törzs. Ezenkívül rokonnak tartanak minket a kaukázusi
népek – dagesztániak, csecsenek –, az afgánok és a mongolok, akik saját
magukon kívül egyedül a magyarokat és a székelyeket ismerik el hun utód
népnek. Ezek a rokoni kapcsolatok mind arra vallanak, hogy a magyarság a
hun-szkíta világból származik.</font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><h6><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>–</strong> <strong>Milyen területen érhető áttörés az őstörténet-kutatásban?</strong></font></span></h6><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">– Új adatok elsősorban a régészettől várhatók, hiszen más forrásaink –
például a krónikák – mindössze újra értékelendők, Magyarország
egyedülálló abból a szempontból, hogy kutatóink egy része lebecsüli,
mesének nyilvánítja a krónikák leírásait. Pedig ezek a magyar népi
hagyományokat is felhasználták. A meglévő forrásokat figyelembe kell
venni, így egyetértek azokkal a kutatókkal, aki szerint:</font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>ha a forrásokat nem vesszük figyelembe, akkor minden lehetséges.</strong></font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">Ami a régészeti feltárásokat illeti, nagy jelentősége van annak, hogy
a Magyarságkutató Intézet mongol–magyar együttműködés keretein belül
felújítja azokat az ásatásokat Mongólia ázsiai hun temetőiben, amelyeket
a magyar–mongol régészeti expedíciók keretein belül még <em>Erdélyi István</em>
kezdett meg és folytatott a 20. század hatvanas éveitől kezdve a
nyolcvanas évek végéig. Az ő munkáját abban az időben lebecsülték,
kevéssé értékelték idehaza, pedig fontos régészeti adatokat hozott rossz
körülmények között folytatott ásatásairól.</font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong><em>Lezsák Gabriella</em> kaukázusi ásatásai is értékes adatokat hozhatnak elsősorban a már nyugati vándorútra indult ősmagyarokról.</strong></font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><div id="gmail-attachment_176973" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/08/yurt-486866_1280.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img aria-describedby="caption-attachment-176973" class="gmail-wp-image-176973 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/08/yurt-486866_1280-1024x529.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="487" height="252"></a></font></span><p id="gmail-caption-attachment-176973" class="gmail-wp-caption-text"><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">Mongol jurta napjainkban. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)</font></span></p></div><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><h6><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>– Ha jól tudom, idén ismét kint lesz könyveivel a hétvégi </strong><strong>92. Ünnepi Könyvhéten.</strong></font></span></h6><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">– Igen, dedikációra is sor kerül majd (szeptember 3. péntek
11.00–13.00 és szeptember 4. szombat 13.00–15.00 között) a Tortoma Kiadó
és a Heraldika Kiadó standján. Az <em>Őseink nyomában Ázsiában</em>
című kötetemet ajánlom az olvasóknak. Benne húszéves terepmunkám
tapasztalatait foglalom össze. A Mongol Altaj kazakjai között elsősorban
az ázsiai népek és a honfoglaló magyarok temetkezési szokásainak
párhuzamait kutattam, de találkoztam ottani mazsarokkal, a velünk
meglévő rokonságukat bizonyító legendákkal, művészi tárgyakkal
Kazahsztánban és Nyugat-Szibériában az argün-magyarok és a
magyar-kipcsakok legendáit, írott emlékeit kutattam. Ahogy már fentebb
jeleztem, ez a terepkutatás folytatandó lenne, amíg még lehetséges a mai
gyorsan változó világban.</font></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2">
</font></span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><strong>Tóth Gábor</strong></font></span></p></div>
</div>