<div dir="ltr"><font size="4"><br></font><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr"><font size="4"><br></font></div><font size="4"><br><br>
</font><div>
<p class="MsoNormal"><font size="4"><span>Dr.Zétényi Zsolt Kossuth Rádió NAGYOK
2021. aug. 25. SZERDA 21:30</span><span></span></font></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"><a href="https://mediaklikk.hu/kossuth" target="_blank">https://mediaklikk.hu/kossuth</a>
<a href="https://mediaklikk.hu/musor/nagyok" target="_blank">https://mediaklikk.hu/musor/nagyok</a><br>
</font></span></p>
<p class="MsoNormal"><font size="4"><span><img id="m_-2822504957024136897Kép_x0020_5" src="cid:17b8b805b61b0fb2dde1" width="273" height="107"></span><span> KREFT-HORVÁTH MÁRK </span><span></span></font></p>
<p class="MsoNormal"><font size="4"><b><span>„Elégtételként éltem meg, hogy az
Alaptörvénybe került az igazságtétel”</span></b><b><span>
</span></b><span> </span><span></span></font></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"><img id="m_-2822504957024136897Kép_x0020_1" src="cid:17b8b805b61f85ba1b02" width="630" height="408"></font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">Az igazságtételért folytatott küzdelmet a
közösség, a nemzet védelmét szolgáló szép és nemes feladatnak,
az azt időlegesen meghiúsító politikai törekvések átmeneti
sikerét pedig súlyos történelmi hibának véli Zétényi Zsolt, aki
most ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Az 1991-es
igazságtételi törvény – amely elfogadása előtt
Zétényi–Takács-féle törvényjavaslatként lett ismert –
megalkotója a Magyar Nemzetnek azt mondta, a lex Biszku túl
későn érkezett. A volt MDF-es országgyűlési képviselő, jogász
szerint a baloldalnak pürrhoszi győzelem lenne, ha jövőre feles
többséget szerezne, az Alaptörvényt pedig nem változtathatnák
meg.</font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> – <b>Milyen körülmények között született
meg harminc éve az igazságtételi törvény, amit később a Sólyom
László vezette Alkotmánybíróság megsemmisített, végül pedig az
erkölcsi elégtételt a 2011-es Alaptörvény adta meg?</b></font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">– A felelősségre vonás megnyitása jogi,
erkölcsi és civilizációs követelmény volt, mégsem terjedt ki az
önkényuralom által elkövetett valamennyi bűncselekményre,
eredetileg kizárólag az emberölés megbüntetését célozta. Az
érintettek körének szűkítése szándékaim szerint megkönnyítette
volna az elfogadást és a jogalkalmazást. Azt vártam, hogy
valamennyi ép erkölcsi érzésű törvényhozónak és bűnüldözőnek
egyet kell érteni az emberi élet védelmében. Maga a
rendszerváltás akkorra már nem volt olyan mámoros, talán az
1989-es esztendő még igen, de 1991-ben már egyfajta fásultság
volt a társadalomban, az Országgyűlés pedig törvénygyárrá
alakult. </font></span></p>
<div>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">Szükséges törvényeket hoztunk, de egy
nagyon lényeges elem elmaradt: a szembenézés a múlttal,
azonosulás a nemzet sorsával. A tudatos és kártékony felejtés
fenyegetett. Volt egy mondás akkoriban: „Ha egy nyilvános
házra éjfélkor kiteszik a táblát, hogy úri kaszinó, attól az
még nem válik azzá.” Talán ennyire nem volt azért reménytelen
a helyzet…</font></span></p>
</div>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> <b>– A jobboldali, MDF vezette kormány
is elvesztette a lelkesedését?</b><br>
– Örültem neki, hogy többen lelkesen képviselték az ügyet,
például Kónya Imre MDF-frakcióvezető, aki felismerte az akkori
történelmi és politikai helyzet jelentőségét, ám Antall József
miniszterelnök nem mutatott érdeklődést. A kormánypártiak közül
sokan kiálltak, felszólaltak, de az ellenzéki padsorok felől az
elutasítás és a kételkedés volt a reakció. Még az SZDSZ-es Mécs
Imre is, aki 56-os elítélt volt, ellenezte az igazságtételt. Ez
jellemezte a sajtó nagyobb részét is. Hangsúlyozom, a múlttal
való szembenézés elsőrendűen nem érzés, hanem etikai kötelesség
és felelősség, ami a törvényhozó ethosza is. A parlament végül
négynapos vita után, 1991. november 4-én, a forradalom
leverésének a 35. évfordulóján 197 igen, 50 nem szavazattal és
74 tartózkodással elfogadta „az 1944. december 21. és 1990.
május 2. között elkövetett és politikai okokból nem üldözött
súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről” szóló törvényt. </font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> <b>– A törvény mai szemmel is szükséges
volt, mégis megsemmisítették. Mi volt az alkotmányjogászok
indoka?</b></font></span></p>
<div>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">– A javaslat célja az volt, hogy
megnyissa a büntetés lehetőségét az 1944. évi Ideiglenes
Nemzetgyűlés első ülésnapja és a szabadon választott új magyar
parlament első ülésnapja közötti időben elkövetett
bűncselekmények esetében, feltéve, hogy az állam politikai
okból nem érvényesítette büntetőigényét.</font></span></p>
</div>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">A törvény a diktatórikus kommunista
hatalomgyakorlás, az idegen megszállás korszakát ölelte fel, nem
feledve az 1944–1948 közötti demokratikus folyamatokat.
Egyértelműen az állam által vagy az állam érdekében mások által
elkövetett főbenjáró bűntettekről volt szó. A törvény azon
bűncselekmények büntethetőségét deklarálta, amelyek elkövetésük
idején is bűncselekményeknek számítottak a magyar törvények
szerint. Ezt erősítette meg, hogy már három év elteltével is más
érvelést használtak azok, akik megsemmisítették a törvényt.
Szabó András alkotmánybíró 1991-ben még úgy fogalmazott, hogy „a
rendszerváltozásnak más a filozófiája”, 1994-ben viszont már
arról beszélt, hogy a tervezet nem kormányjavaslat volt. Itt
említendő meg Vigh Károly történész, aki szerint Antall József
neki azt mondta, hogy Helmut Kohl, Jacques Chirac és más nyugati
konzervatív politikusok óvták őt a „boszorkányüldözéstől”. Az
1993-as, az 1991-es magyar formulát követő németországi törvény
azonban azt bizonyítja, hogy Kohl kancellár nem ilyen
bűnüldözéstől óvta Antallt.</font></span></p>
<p class="MsoNormal"><font size="4"><b><span>– Az akkori baloldal mivel érvelt?</span></b><span></span></font></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">– Azzal, hogy miért most? Vagy, hogy
miért nem fontosabb kérdésekkel foglalkozik az Országgyűlés. Az
ellenzék egyes tagjainál és szélesebb társadalmi körben is volt
egy markáns félelem a már említett „boszorkányüldözéstől". Ez
utóbbira azonban sem politikai szándék, sem jogi vagy politikai
lehetőség nem volt, nem is lehetett. Azt, hogy ki miért félt,
azt neki kellett tudnia, én például Horn Gyuláról nem gondoltam
volna, hogy van oka a félelemre. A megnyilatkozásaiból viszont
az derült ki, hogy tartott ettől a törvénytől.</font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> <b>– Ezek szerint a kommunista
nomenklatúra egyes tagjainak a félelmei miatt semmisítették
meg a törvényt? </b></font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> – A jogi érvelés az 1989. évi, a
rendszerváltozás előtti alkotmánymódosítással megállapított
alkotmányszöveg 57. §-ának (4) bekezdésére hivatkozott: „Senkit
sem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan
cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint
nem volt bűncselekmény.” Tévesen állították, hogy ez tiltja az
elévült – ám szerintünk a bűnüldözés szándékos elmulasztása
miatt el sem évült – bűncselekmények üldözését. Az elévülés nem
tartozik a bűncselekmény fogalmához. A törvényhozónak joga van
az elkövetéskor büntető törvénybe ütköző magatartás üldözésének
az időmúlási feltételét értelmezni, sőt a már bekövetkezett
elévülést újra megnyitni. Az ilyen döntés legalitás és
legitimitás kérdése. A legitimitást, a társadalmi elfogadottság
magas szintjén lévő hiteles alkotmányos hatalom állapotát
jelenti. Ez elvileg még nagyobb parancsoló erővel követelné meg
a közösség ellen súlyos bűnöket elkövetők megbüntetését. Milyen
érvek szólhatnak amellett, hogy aki politikai motivációjú
bűncselekményt követ el, azt a politikai jelleg miatt ne
büntessék meg? A társadalom védelme – ami minden hatalom
feladata – nemcsak azt jelenti, hogy a jelen idejű
társadalomellenes cselekményektől védik meg az állampolgárokat,
hanem a múltbeli támadások tetteseinek a megbüntetésével üzen a
mindenkori bűnelkövetőknek, történetesen, hogy nem lehet
büntetlenül embert ölni. A támadhatatlan alaptételt fejezték ki
Hugo Grotiusnak, a nemzetközi jog és természetjog nagy alakjának
az általam az Országgyűlésben idézett szavai is: „Az nem lehet,
hogy súlyos bűnök büntetlenül maradjanak.”</font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> <b>– Nagyjából hány embert érintett
volna az igazságtétel?</b></font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">– Több mint 700 ezer embert hurcoltak el
a Szovjetunióba 1944 után, 200-250 ezer nem jött vissza. A
Rákosi-rendszerben milliós nagyságú azoknak a száma, akiket
valamilyen módon szankciókkal sújtottak. Padláslesöprés,
megfigyelés, egyetemről kizárás, kitelepítés, deportálás.
Meghatározhatatlan tömegű embert érintettek a jogtiprások.
Legalább a szándékosan kioltott emberi életekért felelősök
ügyében meg kellett volna nyitni a büntető igazságszolgáltatást.
A felelősségre vonás a százas nagyságrendet sem érte volna el
szerintem…</font></span></p>
<p class="MsoNormal"><font size="4"><b><span>– Tíz éve, 2011-ben az Alaptörvénybe
is bekerült az elv, amit 1991-ben előterjesztettek, majd egy
konkrét törvényt is elfogadtak a kommunista bűnösök
elszámoltatására.</span></b><span></span></font></p>
<p class="MsoNormal"><font size="4"><span> </span><span>– A lex Biszku egy
tisztességes jogalkotás volt, de csak 2013 januárjában lépett
életbe, amikor a még élő elkövetők kora miatt biológiailag már
az utolsó órában voltunk.</span></font></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> Engem 2010 körül keresett meg Szájer
József, aki akkor nagy mozgatója volt az alkotmányozási
folyamatoknak. Azt mondta, meg akarják csinálni, amit én
szerettem volna húsz évvel ezelőtt. Én ezt elégtételnek éltem
meg, mert mások mellett Szájer sem támogatta az eredeti
törvényt, de a biológiai órával már nem tudtunk versenyezni.
Harminc éve, 1991-ben még élt a kommunista bűnösök többsége,
vérbírák, párt- és állami vezetők, a fegyveres szervezetek
parancsnokai. A lex Biszkut egyébként annak alapján hozták meg,
hogy az Alaptörvénybe bekerült, hogy a kommunista bűnök nem
évülnek el. A Biszku-perben a vád azonban már nem erre
hivatkozott.</font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> <b>– Az évtizedekig hiányzó törvények
megalkotásán túl az Orbán-kormány létrehozta a Nemzeti
Emlékezet Bizottságát a helyzet további kezelésére.</b></font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> – A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról
szóló 2013. évi törvény szerint „a bizottság kutatásai alapján a
büntetőjogilag felelősnek tartott személyekkel szemben
büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezi a legfőbb ügyésznél”.
Sajnálatos, hogy e rendelkezés hallgatólagosan, mintegy
törvényrontó szokásjogi alapon, nem érvényesül. A Nemzeti
Emlékezet Bizottságát intézetként kellene működtetni, hatósági,
nyomozati jogosítványokkal, amint ez történt Németországban,
Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában. </font></span></p>
<div>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">A múlt bűneinek a felkutatásához
nemcsak törvény kellett volna, hanem szervezeti keretek is,
akár az ügyészségen belül. A jogászoknak, történészeknek és
levéltárosoknak célzatosan együtt kellett volna kutatniuk.</font></span></p>
</div>
<p class="MsoNormal"><font size="4"><b><span>– Az Alkotmánybíróságnak legalább 2011
után már nem volt ellenvetése. Utólag hogy látja, az idő kinek
szolgáltatott igazságot: a Sólyom-féle Alkotmánybíróságnak
vagy Önöknek?</span></b><span></span></font></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">– Az Alkotmánybíróság akkori álláspontját
a nemzetközi példák cáfolták meg. Az 1989. évi „kis alkotmány” a
német minták alapján készült, ebben nem volt eltérés. Az
igazságtétel szempontjából az NSZK ugyanazt a technikát
alkalmazta, amiket mi is akartunk. Sólyom László a
nyilatkozataiban azóta is kitér az ezt firtató kérdések elől, a
sortűzpereket emlegeti. Lényeges: az akkori bírák azt írták a
döntésükben, hogyha más ilyen igazságtételi törvényt fogadna el
az Országgyűlés, azt is megsemmisítenék.</font></span></p>
<p class="MsoNormal"><font size="4"><b><span>– Mi a véleménye arról, hogy az akkori
alkotmánybírók egyike most azzal kampányol, hogy jövőre – a
baloldal győzelme esetén – megsemmisítené az Alaptörvényt?</span></b><span></span></font></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">– Vörös Imre kijelentéseit úgy lehet
értelmezni, ha elfogadjuk azt a teljes képtelenséget, hogy
Magyarországon diktatúra van. Az ötlet maga, hogy az
Alaptörvényt feles többséggel módosítani lehet, egy
alkotmányjogi képtelenség, teljesen értelmetlen. A diktatúrázás
hagymázos publicisztikai műfaj, de ezt alkotmányjogi alapon
állítani nonszensz. Alkotmányos rendszerben élünk, aki ez ellen
ilyen érvekkel lép fel, az lehetetlent mond. A politikai
rendszert megdönteni csak úgy tudnák, hogyha az
Alkotmánybíróságot is eltörölnék. Ez egy forradalmi filozófia,
szerintem ebben egy jogásznak nincs is szerepe. </font></span></p>
<div>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">Ha ezt véghezvinnék – feltételezve,
hogy többséget kapnak –, az lenne a diktatórikus fordulat,
alkotmányon kívüli helyzet, amellyel kapcsolatban esetleg
polgárháborús veszéllyel is számolni kellene. </font></span></p>
</div>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> <b>– A baloldal mégis azt sugallja, hogy
az Alaptörvény, sőt a jobboldali kormány is illegitim. </b></font></span></p>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4"> – Nem állja meg a helyét az a ki nem
mondott feltételezés, hogy érvénytelen az Alaptörvény és az
egyik értelmezési alapként szolgáló történeti alkotmány. A
mostani magyar Alaptörvény nem teljesen hibátlan, ám ez és a
hatályon kívül nem helyezhető történeti alkotmány sarkalatos
része jogilag teljesen támadhatatlan. Legitimitását pedig azon
keresztül tudjuk megítélni, hogy az alkotmányozás után eddig
kétszer aratott kétharmados választási győzelmet a jobboldali
kormánykoalíció. </font></span></p>
<div>
<p class="MsoNormal"><span><font size="4">Nagyon erős pozíciója van a
kormánypártoknak alkotmányjogilag és a társadalmi legitimitás
szempontjából is. Természetes, hogy a baloldalnak az a célja,
hogy ez utóbbit elkoptassa, hiteltelenítse, valamiképpen
lebontsa, ettől azonban még érvényes az Alaptörvény.
Véleményem szerint az Alaptörvény nagy értéke és esélye a
kommunista múlt megtagadása és az igazságosság eszméje.</font></span></p>
</div>
<ul type="disc">
<li class="MsoNormal"><font size="4"><span><a href="https://magyarnemzet.hu/cimke/a-kommunizmus-bunei" target="_blank"><span>A
KOMMUNIZMUS BŰNEI</span></a></span><span></span></font></li>
<li class="MsoNormal"><font size="4"><span><a href="https://magyarnemzet.hu/cimke/zetenyi-zsolt" target="_blank"><span>ZÉTÉNYI
ZSOLT</span></a></span><span></span></font></li>
<li class="MsoNormal"><font size="4"><span><a href="https://magyarnemzet.hu/cimke/igazsagteteli-torveny" target="_blank"><span>IGAZSÁGTÉTELI
TÖRVÉNY</span></a></span><span></span></font></li>
</ul>
<blockquote type="cite"><div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><font size="4"><br></font>
<br>
</div>
</div>
</div>
</div>
</blockquote>
</div>
</div></div>