<div dir="ltr">
<div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">
<span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">Augusztus 18. – Szent Ilona császárné
Szentlecke Sir 26,1–8.13–14.16–18.
Evangélium Mt 7,21–29.</span>

</span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">Testvéreim<span style="background-color:rgb(255,255,255)">! A megváltás az egész emberi létet érinti, a házasságot is. A gondviselés a legapróbb dolgoktól kezdve a legnagyobbakig mindenek fölött ott virraszt, egyenként is. Nem véletlen, hogy ki milyen családba születik. Még akkor sem, ha utólag úgy tűnik, hogy engem ennél nagyobb csapás nem ért, nem érhetett volna, mint hogy pont abba a családba születtem, amelyben megszülettem. Mert az Isten hatalma végtelen. És nincs az az emberi gyöngeség, amit ő meg ne tudna váltani. Az Egyház még azt is el meri mondani, hogy nincs az az emberi bűn, ami fölött ne tudna érvényesülni a kegyelem.</span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ma a régi naptár szerint Szent Ilona napja van</b></span>. A II. Vatikáni Zsinat utáni naptár-reformban ezt az ünnepet törölték – töröltük. Kár. Ugyanis <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Szent Ilona történeti személy, és Nagy Konstantin mellett – a háttérben – legalább olyan szerepe van, ha nem nagyobb, mint Szent Mónikának  Szent Ágoston  mellett.</b></u></span>
Itt vagyunk augusztus 20. küszöbén, ünnepeljük Szent István és a magyarság, a magyar egyház és a magyar állam 1000 esztendejét. És a háttérben ott van egy szülőpár, Géza fejedelem és Sarolta, akik jóllehet még pogányok voltak, Vajkot megkereszteltették, s fölnevelték úgy, hogy tizenegynéhány éves korában István lehetett!
<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Manapság persze <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szegény Nagy Konstantin </span>is megkapja tőlünk a magáét, amikor azt mondjuk, hogy ha valami hibát el lehetett követni a történelemben, azt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nagy Konstantin </span>követte el, mert triumfálissá tette<span style="background-color:rgb(249,203,156)"> az Egyházat. </span></b></span>Nekünk, akik 10 évvel ezelőtt valamit megéltünk abból, mit jelent katolikusként egyszer csak szabaddá válni, azt hallani, hogy szabad vallásosnak lenned, ezek után – legalábbis nyíltan – nem fognak hátrányosan megkülönböztetni csak azért, mert katolikus vagy, nekünk könnyebben érthető a szabadságnak ez a fajtája.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <u>Nagy Konstantin pedig</u></b></span> ezt tette Krisztus Egyházával<span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Nem történelmi tévedést követett el, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">hanem</span></span><u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><b>– az imádkozó Ilonával háttérben – győzött a kereszt jelében! Katonailag is győzött, és levonta a következtetéseit.</b></span></u>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A háttérben ott van Ilona, az édesanya, aki azokban az években, amikor Konstantin fölszabadította az Egyházat, már 65–68 esztendős</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mögötte van egy élet, ami, legalábbis a kezdetén, szinte <span style="background-color:rgb(255,242,204)">meseszerű</span>.</b><b> Ilona ugyanis szegény kis cselédlány volt, akinek semmije sincs, csak jó és szép. Egy katonatiszt észrevette, feleségül vette, és öt év múlva ebből a katonatisztből császár lett.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b><b>A kis cselédlányból pedig császárné</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> De eltelik tíz év, és a császárt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ellenfele arra kényszeríti: taszítsd el magadtól <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a feleségedet a gyermekével</span> együtt, illetve<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a gyermek</span> itt marad nálam, túszként</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> És ekkor kezdődik Ilona életében egy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">30 éves keresztút,</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>jóllehet még nem is <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztény.</span></span></b> </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Még nincs<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megkeresztelve</b></span>, d<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>e látta <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meghalni </span>a vértanúkat, hallotta már a Krisztusról szóló tanítást.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>És amikor a fiát <span style="background-color:rgb(217,234,211)">császárrá választják</span>, és üzen a mamának: Édesanyám, mellettem van a helyed! – Ilona addigra megérett arra, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">császárnőként</span> szolgálja Krisztust; éppen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a keresztútjá</span>n érett meg.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azt kérte a fiától: adj nekem kíséretet, hogy elmehessek a Szentföldre és végigjárhassam a Szűzanyának meg az ő Fiának az útjait. – Amikor ezt a zarándokutat végigjárta, már több mint 70 éves, s akkor már keresztény. Ment, kereste és megtalálta a Szent Keresztet, aminek a jelében fia győzött.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A család, az édesanyák, a feleségek, az asszonyok elmondhatatlan fontos szerepet játszanak mindig</b></span>. Nemcsak egy császári családban! Nemcsak egy királyi családban! Mindig és mindenütt!
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>És nagyon sokszor éppen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Éva leányai, akik </span>egyszer csak megismerik a Szűzanyát és a Szűzanya leányaivá válnak, a maguk női természetével fölfedezik a gondviselést</b></span>. Jobban, mint a férfiak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. És elkezdik érzékelni, hogy maga az élet a Gondviselés ajándéka – mindenestül</b></span>. A másik ember, aki mellettem él, a párom, meg mindazok, akik hozzám tartoznak, éppen úgy a Gondviselés ajándékai,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">s akiknek továbbadom az életet, azok majd úgy fognak rám visszatekinteni, hogy </span><b>eszköze voltam a Gondviselésnek.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyon fontos, hogy ezt a nők tudják. Mert ilyen asszonyok, feleségek, édesanyák körzetében könnyebb hinni és könnyebb fölfedezni, hogy a Gondviselés öröktől fogva mindörökké ugyanaz. Mert a mi Istenünk egy.</b></span>
Most közeledvén augusztus 20-ához, <span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b>adjunk hálát Szent Istvánért. Adjunk hálát a tulajdon családunkért és a fölöttünk virrasztó Gondviselésért. Hogy a mi Istenünk jó, segít és megengedi az embernek – személyenként is, népenként is, az Egyház egészét tekintve is –, hogy az ember ember legyen. Vétkezzen, elhibázzon dolgokat, elrontson dolgokat... Megengedi, mert van hatalma, ereje és jósága ahhoz, hogy amikor egy emberszívben megfogamzik a megtérésnek az elhatározása, a Gondviselés, a jóságos isteni kegyelem mindent jóra fordítson. Amen.</b></i></span></span><br></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap"><br></span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">Dr. Diós István</span></div>

</div>