<div dir="ltr">
<h2 align="center">RANYSZAVÚ SZENT PÉTER</h2>
Július 30.<br>


*Imola, 400 körül
+Ravenna, 450 körül

<p>Aranyszavú Szent Péter születésének nem tudjuk a pontos idejét.
Valószínű, hogy kevéssel 400 előtt látta meg a napvilágot, Forum
Corneliiben (Imola). A város püspöke, Cornelius vezette el jó atyaként
a papságra. Még 430 előtt Ravenna püspöke lett.
</p><p>Ez a város az 5. század elejéig nem játszott jelentős szerepet, de
ekkor virágzásnak indult. A nyugat-római császárok a 4. század
közepétől főleg Milánóban székeltek. Amint megkezdődött a
népvándorlás, a császári udvar nem volt ott biztonságban. A gótok
betörtek a római birodalomba, ezért az akkori császár, Honorius (395--
423) miniszterének és fővezérének, Stilichónak tanácsára úgy
határozott, hogy székhelyét áthelyezi Ravennába. 404-től tehát itt élt
a császár, mert a várost a szárazföld felől mocsár vette körül, így
könnyen meg lehetett védeni.
</p><p>Ezzel Aranyszavú Szent Péter a birodalom nyugati fővárosának lett a
püspöke. Ennek messzemenő következményei lettek. Míg Ravenna 430 körül
fővárosi rangra nem emelkedett, egyszerű püspöki székhely volt,
amelynek létét a 2. századtól lehet kimutatni. De azáltal, hogy
császárváros lett, amint ez ötven évvel korábban Konstantinápolyban is
történt, a ravennai püspök rangját is emelni kellett. Ennek jegyében
Ravenna püspökének joga lett, hogy a szomszédos egyházmegyék (Faenza,
Forli, Bologna, Modena, Voghenza) püspökeit, akik eddig Milánóhoz
tartoztak, fölszentelje. Ugyanakkor maga Ravenna továbbra is Róma
kötelékében maradt, ez azt jelentette, hogy a ravennai püspököt csak a
pápa szentelhette föl.
</p><p>431-ben Kürrhosz püspöke, Teodoretosz, az antiochiai teológiai
iskola vezetője levelében Róma, Milánó, Aquileia és Ravenna püspökéhez
fordult, mert nem volt megelégedve azzal, hogy az efezusi zsinaton
(431) Máriát ,,Istenszülő''-nek nevezték; ő úgy gondolta, hogy Máriát
legfeljebb ,,Krisztus-szülő''-nek lehet mondani. Ez már annak volt a
jele, hogy Ravenna rangja emelkedett.
</p><p>Péter püspök olyan magatartást tanúsított a császári ház iránt, mint
60 évvel azelőtt Ambrus püspök Milánóban vagy a kortárs
konstantinápolyi püspökök. Püspöksége idején az elszánt Galla
Placidia, Nagy Theodosius császár lánya és a névleg uralkodó III.
Valentinianus császár anyja volt a kulcsszemélyiség Ravennában.
Valójában ő uralkodott. 427-től folyamatosan Ravennában élt, és
hamarosan megváltoztatta a város arculatát. Amikor Konstantinápolyból
Ravenna felé hajózott (427), hogy a nyugat-római birodalom fölött az
uralmat átvegye, a tengeren veszélybe került, fiával,
Valentinianusszal és ennek menyasszonyával, II. Theodosius császár
lányával együtt. Ebben a helyzetben fogadalmat tett, hogy ha
megmenekülnek, templomot épít Ravennában és Szent János oltalma alá
helyezi. Ezt a templomot, amely ma is áll, Péter püspök szentelte fel;
valószínű, hogy az apszisban eredetileg ott volt a képe is.
</p><p>Más templomok is épültek Péter püspöksége idején. Biztosan tudjuk,
hogy ő helyezte el a Galla Placidia-mauzóleum melletti San Vitale-
templom alapkövét; ugyanígy azt is, hogy Ravenna elővárosában és
kikötőjében (Classis) plébániatemplomot építtetett (ez nem azonos az
ismert Szent Apollinaris-templommal!), anélkül, hogy ennek az önálló
városnak külön püspököt szentelt volna. De az érseki palota szép
kápolnája nem az ő nevéhez fűződik, hanem egy másik Péter püspökéhez.
Mindamellett nem egészen egyértelmű, hogy a ravennai egyházi
építkezések miként kapcsolódtak egy-egy püspökhöz, mert a 9. századból
való Agnellus-féle Püspöki könyv számít fő forrásnak, de ennek adatai
nem mindig megbízhatók. Annyi azonban tény, hogy 751-ben, amikor a
frankok elfoglalták, Ravennának több mint hatvan temploma volt.
</p><p>Egyébként Péternek Agnellus adta a Chrysologus, 'Aranyszavú' nevet,
követve az antiochiai példát, ahol János papot, a későbbi
konstantinápolyi püspököt ékesszólása miatt Chrysostomus, 'Aranyszájú'-
nak nevezték.
</p><p>Péter egy másik alkalommal is belebonyolódott a keleti egyházban a
kérdés körül folyó teológiai vitába, hogy Jézus Krisztusban az
istenség és az emberség milyen viszonyban van egymással.
Konstantinápolyban Eutüchész archimandrita (főapát) az alexandriai
véleményt képviselte, amely szerint a megtestesülés után Jézus
Krisztus egy új ,,istenemberi'' természetnek lett a birtokosa. 449-ben
Róma és Ravenna püspökeihez fordult a kérdés eldöntéséért. Péter azt
válaszolta, hogy az ilyen nehéz és fontos kérdésekben Róma az
illetékes, mert ott székel Péter, akire Jézus Krisztus Egyházát
építette. Róma püspöke, Nagy Szent Leó (440--461) egyértelműen
elvetette Eutüchész álláspontját.
</p><p>Aranyszavú Péternek mintegy 180 beszéde maradt fenn. Stílusa tömör
volt és megfelelt az ókori szónoklás szabályainak. Nem beszélt tovább,
mint egy negyedóráig. Forró nyári napokon nem beszélt. Nagypénteken
pedig azért hallgatott, ,,mert eltemették a Szót''. Beszédei, mivel
arra törekedett hogy a nép megértse, szemléletesek voltak. A korabeli
ízlésnek megfelelően sok görög szót használt. A hit és erkölcs
tanítása terén kifejtett tevékenységéért Aranyszavú Pétert 1729-ben az
egyháztanítók sorába emelték. Halálának pontos idejét nem tudjuk.
Utolsó beszédeiben háborús veszedelemre, járványra, hadifoglyok
tömegeire utal. Lehetséges, hogy a hunok betöréséről (450) beszélt.
</p><p>A ravennai egyház 9. századi Püspökkönyve szerint Szent Péter
Ravenna mellett nem december 2-án, hanem július 31-én halt meg.
Ünnepét 1729-ben vették fel a római naptárba, december 4-re. 1969-ben
áthelyezték július 30-ra.
</p><hr>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Aranyszavú Szent Péterről saját szavai és a későbbi följegyzések
alapján alkothatunk képet. A hagyomány megőrizte, milyen sajátos módon
látta el püspöki feladatait.
</b></span></p><p>Amikor Ravenna püspöke meghalt, utódot választottak, majd útra kelt
Rómába egy küldöttség, hogy a jóváhagyást megszerezze és kérje a
fölszentelést. Ezekben a napokban épp ott volt Rómában Imola püspöke
diákonusával, Péterrel.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Sixtus pápa pedig álmában látta Szent Pétert
és tanítványát, Apollinarist, Ravenna első püspökét. Egy fiatalembert
mutattak neki azzal, hogy Isten őt akarja ravennai püspöknek</b></span>. Másnap
megjelent a császárváros küldöttsége, de a pápa nem hagyta jóvá a
választásukat, mert a jelölt nem hasonlított arra, akit álmában
látott. Az egész küldöttséget szemügyre vette, de nem volt senki,
akinek arca hasonlóságot mutatott volna. Erre<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Imola püspökét is maga
elé rendelte a kíséretével. Alighogy meglátta Pétert, örömmel
felkiáltott: ,,Ő az! Őt rendelte a Gondviselés Ravennába püspöknek!''</b><b>
Péter megijedt, a küldöttség csodálkozott, de amikor a pápa elmondta
álmát, elfogadták döntését.
</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A karizmatikus szónok csakhamar megnyerte hallgatói szívét; sokakkal
megesett, ami Ágostonnal Ambrus szószéke közelében: a szavak
behatoltak a lélekbe</b></span>, és a hallottakat nem lehetett semmibe venni,
akarva-akaratlan hatottak: irigységgel telt udvaroncok vetélytársaikat
előnyben részesítették;<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> zsugoriak és fösvények </span>szétosztották gyűjtött
javaikat a szegények között. Vége szakadt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az erkölcstelen játékoknak
és táncoknak, a halódó antik világ e kísérőjelenségeinek. Tévtanok
hívei</span> megtértek és felvételüket kérték az Egyházba.</b></span> Egy nap -- amint
olvashatjuk -- a szószéken elhagyta a hangja: a túlzott erőfeszítéstől
megbénultak a hangszalagjai. A nép hangosan feljajdult a templomban,
és nem akart lecsillapodni. Sokan a nyolc hónap alatt, míg nem
hallhatták, annyira szomorúak voltak, mintha személyes gyász érte
volna őket.
</p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Néhány részlet Aranyszavú Szent Péter beszédeiből:
</b></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>A hazatért tékozló fiúval ezt mondatta: ,,Mindent elveszítettem,
amit csak egy fiú elveszíthet, de az Atya abból, ami őt Atyává teszi,
semmit nem veszített el.''
</b></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>zlbSzentelése évfordulóján elmondta, hogy szerinte milyennek kell
lennie a püspöknek: ,,Jól együtt kell működnie az állam vezetőivel, az
öregek iránt tisztelettel kell viseltetnie, a fiatalokat jósággal és
szeretettel kell megnyernie, a paptestvéreket és a gyerekeket pedig
szeretnie kell; mindenben Krisztus szabad szolgájának kell
bizonyulnia.''
</b></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>A Miatyánkról ezt mondta egyik beszédében: ,,Krisztus azért tanított
meg röviden imádkozni, mert gyorsan meg akarja adni, amit kérünk...
Menjünk hát, gyermekeim, ahova az irgalom szólít, a szeretet vonz, a
vágy hív! Istent, az Atyát érezze a szív, mondja a nyelv, szólítsa a
lélek és minden, ami bennünk van, legyen nyitva kegyelmének, s ne a
félelemnek, mert a bíró Atyává változott, s nem azt akarja, hogy
féljük, hanem hogy szeressük.''
</b></span></p>

</div>