<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">Müller bíboros: Ferenc pápa felzúdulást keltő rendelkezéseit bármelyik következő pápa módosíthatja</h2>
</div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p><a href="https://vasarnap.hu/2021/07/22/muller-biboros-ferenc-papa-felzudulast-kelto-rendelkezeseit-barmelyik-kovetkezo-papa-modosithatja/">https://vasarnap.hu/2021/07/22/muller-biboros-ferenc-papa-felzudulast-kelto-rendelkezeseit-barmelyik-kovetkezo-papa-modosithatja/</a></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ferenc pápa</span> pénteken közzétett Traditionis
Custodes kezdetű apostoli levelével </b>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent II. János Pál pápa és XVI.
Benedek pápa</span> döntését</b> <b>felülírva</b> –<b> erősen korlátozta</b> <b>az úgynevezett régi
rítusú, „tridenti” misézést</b></span>. Ferenc pápa az apostoli levélben<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> azzal
indokolta radikális döntését, miszerint a régi rítusú misézés rendje
<span style="background-color:rgb(249,203,156)">„megosztja” </span>az Egyházat. </b></span>Az apostoli levél visszhangja nyomán újra
bizonyosságot nyer, hogy a hagyományokhoz ragaszkodó katolikusok és a
progresszív irányvonal összeegyeztetése, a közös nevező megtalálása
egyre nagyobb kihívást jelent – ha egyáltalán lehetséges.</p>
</div>
<div class="gmail-content">
<p>A pápa által említett <em>megosztással</em> összefüggésben
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">érdemes megjegyezni</span>, hogy az egyházon belül a régi rítust előnyben
részesítők közössége növekszik talán a legdinamikusabban</span></b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az 1970 után
kiadott új miserendhez képest a régi liturgikus hagyományokat őrző rítus
jellemzője a gazdagabb szimbólumrendszer használata, a latin nyelv
olvasmányokon kívüli kizárólagos használata, a térdelve, nyelvre történő
szentáldozás egyedüli módja, illetve a gregorián ének és a szentmisét
bemutató pap kelet felé fordulása.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><font size="4"><b><em>Gerhard Ludwig Müller</em> német bíborosnak</b></font>,</span> a Hittani Kongregáció volt prefektusának az apostoli levéllel kapcsolatos, a <a href="https://www.thecatholicthing.org/2021/07/19/cardinal-mueller-on-the-new-tlm-restrictions/" target="_blank" rel="noopener">The Catholic Thing</a>
oldalon közzétett alapos (eredetileg német nyelvű) <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><font size="4"><b>elemzését az
alábbiakban saját fordításban, kissé tömörített formában közöljük:</b></font></span></p>
<p>A pápa szándéka szerint a <a href="https://www.vatican.va/content/francesco/en/motu_proprio/documents/20210716-motu-proprio-traditionis-custodes.html" target="_blank" rel="noopener"><em>Traditionis Custodes</em> </a>című
motu proprio nem mást szolgál, mint az Egyház egységének biztosítását,
illetve helyreállítását. Ennek a pápa által javasolt eszköze a római
rítus teljes egységesítése a VI. Pál-féle misekönyv formájában
(beleértve annak későbbi változatait is). Ennek érdekében a római rítus
rendkívüli formájában történő misézést – amelyet XVI. Benedek pápa a <a href="https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=189" target="_blank" rel="noopener"><em>Summorum pontificummal</em></a> vezetett be 2007-ben az V. Piusztól (1570) XXIII. Jánosig (1962) használt misekönyv alapján – drasztikusan korlátozta.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A szándék <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyértelműen az, hogy</span> a régi rítusú misézési formát hosszú távon <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kihalásra </span>ítéljék.</strong></span></span></p>
<p>A motu propriót kísérő <a href="https://press.vatican.va/content/salastampa/it/bollettino/pubblico/2021/07/16/0469/01015.html" target="_blank" rel="noopener">„Levél az egész világ püspökeihez” címet viselő írásában</a>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ferenc pápa megkísérli kifejteni azokat az indokokat, amelyek – az
Egyház legfőbb tekintélyének hordozójaként – a régi rítusú liturgia
korlátozására késztették őt. Ebben azonban helyet kellett volna hogy
kapjon a szubjektív reakciók bemutatásán túl egy szigorú és logikus
teológiai érvelés is. </b></span>A pápai tekintély ugyanis nem abban áll, hogy
puszta engedelmességet, azaz akaratuk formális alávetését követelje meg a
hívektől, hanem – sokkal lényegesebb módon – abban, hogy a híveket az
értelem útján is meggyőzze (a rendelkezések indokoltságáról – a szerk.).
Ahogyan Szent Pál mondta a gyakran engedetlen korinthusiakkal
kapcsolatban: <em>„de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken”</em>. (1Kor 14,19)</p>
<p>(…) <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>Bármennyire is üdvözlendőek a II. vatikáni zsinatra való
hivatkozások, mindig ügyelni kell arra, hogy a zsinat kijelentéseit
pontosan és szövegkörnyezetükben idézzü</b></span>k. A Szent Ágostontól származó
idézet a <em>„test szerinti”</em> és <em>„szív szerinti”</em> egyháztagságról (<a href="https://www.vatican.va/archive/hist_councils/ii_vatican_council/documents/vat-ii_const_19641121_lumen-gentium_hu.html#LG14" target="_blank" rel="noopener">Lumen Gentium 14</a>)
a katolikus hívők teljes egyháztagságára utal. Ez a Krisztus testébe
való látható beilleszkedésben (hitvallási, szentségi,
egyházi-hierarchikus közösségben), valamint a szívben, azaz a
Szentlélekben való egyesülésben áll.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(128,128,128)"><span style="color:rgb(0,0,0)">Ez
azonban nem a pápának és a püspököknek való engedelmességet jelenti a
szentségek fegyelmében, hanem a megszentelő kegyelmet jelenti, amely
teljes mértékben bevon bennünket a láthatatlan Egyházba: a Szentháromság
Istennel való közösségébe</span>.</span></p>
<p>Mert <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a kinyilatkoztatott hit megvallásában való egység és a kegyelem
misztériumainak a hét szentségben való ünneplése semmiképpen sem
követeli meg a külső liturgikus forma <span style="background-color:rgb(234,209,220)">terméketlen egyformaságát </span>– mintha
az Egyház <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy nemzetközi szállodalánchoz lenne hasonlatos, egységes
arculattal.</span></b></span> A hívők egymással való egysége az Istenben való egységben
gyökerezik, a hit, a remény és a szeretet által, és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>semmi köze <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
külsőségekben való </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyformaság</span>hoz (…).</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_175491" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/07/cq5dam.thumbnail.cropped.1500.844.jpeg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img aria-describedby="caption-attachment-175491" class="gmail-size-large gmail-wp-image-175491" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/07/cq5dam.thumbnail.cropped.1500.844-1024x576.jpeg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="194" height="109"></a><p id="gmail-caption-attachment-175491" class="gmail-wp-caption-text">Gerhard Ludwig Müller bíboros (balra) és Ferenc pápa. Forrás: Vatican News</p></div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A tridenti zsinat után is mindig volt bizonyos (zenei, szertartási,
területi) sokszínűség a misék liturgikus szervezésében. V. Pius pápa
szándéka nem a rítusok sokféleségének elfojtása volt, sokkal inkább a
visszaélések megfékezése</b><b>, amelyek a protestáns reformátorok körében <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
szentmise áldozati és lényegi értelmé</span>nek megsemmisítő hiányához
vezettek</b></span>. A VI. Pál-féle misekönyvben a rituális egyneműsítés felbomlik
annak érdekében, hogy a „mechanikus” végrehajtáson túllépve
megvalósuljon a hívek aktív részvétele, a saját nyelvükön és saját
kultúrájukban.</p>
<p>A latin rítus egységét azonban meg kell őrizni az azonos liturgikus
alapszerkezet és a fordítások pontos, a latin eredetihez való igazodása
révén. A római egyház nem háríthatja át a mise egységének felelősségét a
püspöki konferenciákra. Rómának felügyelnie kell a VI. Pál-féle
misekönyv szövegeinek és a bibliai szövegek fordítását is, amelyek
elhomályosíthatják a hit tartalmát. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az a feltételezés, hogy a <em>verba Domini-t</em> (Isten szavát – a szerk.) „javítani” lehet (pl.: a<em> pro multis</em> – „sokakért” – a szentáldozásnál és az <em>et ne nos inducas in tentationem</em>
– „és ne vígy minket a kísértésbe” – a Miatyánkban), <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sokkal inkább
ellentmond</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hit igazságának és az Egyház egységé</span>nek, mint a XXIII.
János misekönyve szerinti mise ünneplése.</b></span></p>
<p>A liturgia katolikus értelmezésének kulcsa abban a felismerésben
rejlik, hogy a szentségek tartalma – az isteni törvény értelmében – a
láthatatlan kegyelem látható jeleként és eszközeként adatott az
Egyháznak, ám a liturgia külső formájának elrendelése (amennyiben az nem
létezik már az apostoli idők óta) az Apostoli Szentszék és – a
törvénynek (<a href="https://www.vatican.va/archive/hist_councils/ii_vatican_council/documents/vat-ii_const_19631204_sacrosanctum-concilium_hu.html" target="_blank" rel="noopener">Sacrosanctum Concilium, 22 § 1.</a>) megfelelően – a püspökök feladata.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A <em>Traditionis Custodes</em> rendelkezései nem dogmatikai, hanem
fegyelmi jellegűek, és bármelyik következő pápa újra módosíthatja őket.
</b></span>Természetesen teljes mértékben támogatni kell Ferenc pápát az Egyház
hitben való egységéért való aggodalmában akkor, amikor a szentmise
1962-es misekönyv szerinti ünneplése a II. vatikáni zsinat tekintélyével
szembeni ellenállás kifejeződése – vagyis amikor a hitoktatást és az
Egyház erkölcsi tanítását a liturgikus és lelkipásztori rendben
relativizálják, vagy akár megtagadják.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>(…) Ferenc pápa egyházi „egységhez” való visszatérésre való
törekvésének komolysága abban mérhető le, hogy a „tradicionalisták” –
azaz a VI. Pál-féle misekönyv ellenzői – ellenében tett intézkedések
mellett milyen mértékben szándékozik fellépni a liturgia
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">„progresszivista”, istenkáromlással felérő visszaéléseivel </span>szemben.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
katolikus liturgia – amely lényegét tekintve nem más, mint a
Szentháromság egy Isten imádata</span> –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)"> pogányosítása a természet
mitologizálásával, a környezet és a klíma bálványozásával vagy a
Pachamama jelenséggel (Pachamama </span></span>– Az Amazonas-szinóduson a pápai
szertartásokon <span style="background-color:rgb(234,209,220)">többször megjelenő dél-amerikai pogány bálvány</span> – a
szerk.), <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meglehetősen kontraproduktív lépések </span>a katolikus hit
teljességét tükröző méltóságteljes és hithű liturgia helyreállítása,
megújítása szempontjából.</b></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(128,128,128)"><span style="color:rgb(0,0,0)">Érdemes
megemlíteni azt is, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ma <span style="background-color:rgb(234,209,220)">már</span> azokat a papokat és laikusokat is
széles körben tradicionalistának <span style="background-color:rgb(234,209,220)">minősítik,</span> akik a VI. Pál-féle
misekönyv rendje szerint miséznek.</b></span></span> </span></p>
<p>A vatikáni zsinat tanításai a Krisztusban való megváltás
egyediségéről; Krisztus Egyházának teljes megvalósulása a Katolikus
Egyházban; a katolikus liturgia belső lényege mint Isten imádása és a
kegyelem közvetítése; a kinyilatkoztatás és annak jelenléte a
Szentírásban és az apostoli hagyományban; a tanítóhivatal
tévedhetetlensége; a pápa primátusa; az Egyház szentségi jellege; a
papság méltósága; a házasság szentsége és felbonthatatlansága –
mindezeket eretnek módon tagadja és így nyíltan száll szembe a II.
Vatikáni Zsinat tanításával a német püspökök és világi tisztviselők
többsége (még ha lelkipásztori frázisok mögé bújtatva is).</p>
<p>És minden látszólagos lelkesedésük ellenére, melyet Ferenc pápa iránt
tanúsítanak, valójában nyíltan tagadják a Krisztus által Péter
utódaként ráruházott tekintélyt. A Hittani Kongregáció dokumentumát az
azonos neműek és a házasságon kívüliek közötti szexuális kapcsolatok
áldással való legitimálásának lehetetlenségéről a német (de nem csak a
német) püspökök, papok és teológusok nevetségessé teszik, mintha az csak
alulképzett kúriai hivatalnokok véleménye lenne.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)">Itt
az Egyház hitben való egységét fenyegető veszélyről van szó, amely a
XVI. századi, Rómától való protestáns elszakadás méreteit idézi. (…)</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Látva a kettősséget <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a német „szinódusi út”</span> (és más ál-reformok)
egyház egységére mért hatalmas támadására tett meglehetősen
visszafogott, valamint <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a régi rítusú kisebbség</span> kemény és szigorú
megfegyelmezése között, az embernek óhatatlanul <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a félrevezetett
tűzoltóbrigád</span> képe idéződik fel, amely a lángoló családi ház helyett<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az
apró csűrt kezdi el oltani</span>. </b></span>A XXIII. János misekönyvét (1962) előnyben
részesítő hívek (akik többségükben fiatalok) mindenfajta együttérzés
nélkül, a vallásosságukban vannak figyelmen kívül hagyva. Ahelyett, hogy
e bárányok szagát is méltányolná, keményen sóz oda pásztorbotjával.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">igazságtalannak </span>tűnik, hogy a „régi rítus” ünneplését csak azért szüntessük meg, mert az vonz néhány problémás embert: <em>abusus non tollit usum</em></b></span> (a visszaélés nem szüntetheti meg a jogszerű használatot – a szerk.)</p>
<p>Ami a <em>Traditionis Custodes</em>-ban még különös figyelmet érdemel, az a <em>lex orandi – lex credendi</em> (az ima szabálya – a hit szabálya) axióma használata. Ez a kifejezés először a pelagianizmus-ellenes <em>Indiculusban</em> (Indiculus de gratia Dei, „A babonák és a pogányság ellen” – a szerk.) jelenik meg, amely a papi ima szentségeiről szól, <em>„amelyeket
az apostolok adtak át, hogy az egész világon és az egész Katolikus
Egyházban egységesen ünnepeljék, így az ima szabálya a hit szabálya”</em>.
(Denzinger Hünermann, Enchiridion symbolorum 3) Ez a „definíció” a
szentségek tartalmára vonatkozik (jelekben és szavakban), de nem a
liturgikus rítusra, amelyből a patrisztika korában többféle létezett.</p>
<p>Nem lehet a legutóbb elfogadott misekönyvet egyszerűen a katolikus
hit egyetlen érvényes letéteményesének nyilvánítani anélkül, hogy
különbséget tennénk „az isteni intézmény alapján változatlanul fennálló
rész és a változásnak alávetett részek” között (<a href="https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=1#SC21" target="_blank" rel="noopener">Sacrosanctum Concilium 21</a>).
A változó liturgikus rítusok nem egy másik hitet képviselnek, hanem az
Egyház egy és ugyanazon apostoli hitéről tanúskodnak különböző
kifejeződéseiben.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A pápa levele megerősíti, hogy bizonyos feltételek mellett
engedélyezi a régi rítus szerinti ünneplést. </b></span>Joggal mutat rá a római
kánon központi szerepére mint a római rítus szívére az újabb
misekönyvben. Ez garantálja a római liturgia lényegi folytonosságát,
szerves fejlődését és belső egységét. T<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ermészetesen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elvárható, hogy az
ősi liturgia kedvelői elismerjék a megújult liturgiát; ahogyan a VI.
Pál-féle misekönyv követőinek is el kell ismerniük, hogy a XXIII.
János-féle misekönyv szerinti mise igaz és érvényes katolikus liturgia,
azaz tartalmazza a Krisztus által beiktatott Eucharisztia lényegét,
ezért csak „minden idők egyetlen miséje” létezik.</span></b></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(128,128,128)"><span style="color:rgb(0,0,0)">A
katolikus dogmatika- és liturgiatörténet egy kicsivel alaposabb ismerete
ellensúlyozhatná az ellentétek szerencsétlen kidomborítását és a
püspököket is megóvhatná attól a kísértéstől, hogy tekintélyelvűen,
szeretetlenséggel és szűklátókörűen lépjenek fel a „régi mise” híveivel
szemben.</span> </span></p>
<p>A püspököket a Szentlélek pásztorokká nevezte ki – <em>„Viseljetek
gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett
titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet
tulajdon vérével szerzett.”</em> (ApCsel 20,28) –, és nem csupán egy
központi hivatal képviselőivé, a ranglétrán való előrelépési
lehetőségekkel. A jó pásztor arról ismerszik meg, hogy többet törődik a
lelkek üdvösségével, mint azzal, hogy magát alárendelő, „jó
magaviselettel” ajánlja magát egy felsőbb tekintélynek. (1Péter 5,1-4)
(…) Logikus elgondolás mentén nem lehetséges egyúttal a karrierizmust is
elítélni az Egyházban, és a karrieristákat is támogatni.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Reméljük, hogy a Hittani és Istentiszteleti Kongregáció nem esik
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">hatalmi mámorba </span>és tagjai nem gondolják, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">romboló hadjáratot kell
folytatniuk</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a régi rítusú közösségek</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ellen</span> – abban az ostoba
meggyőződésben, hogy ezzel az Egyházat szolgálják és a II. vatikáni
zsinat döntéseit.</b></span></p>
<p>Ha a <em>Traditionis Custodes</em> az Egyház egységét hivatott szolgálni, akkor ez csak a hitben való egységet jelentheti, amely lehetővé teszi számunkra, hogy <em>„mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére”</em>, vagyis az igazságban és a szeretetben való egységre (vö. Ef 4,12-15).</p>
<p> </p>
<p><strong>Gerhard Ludwig Müller bíboros megszólalásaival kapcsolatos korábbi cikkeink <a href="https://vasarnap.hu/tag/gerhard-ludwig-muller/" target="_blank" rel="noopener">itt olvashatók.</a></strong></p></div>
</div>