<div dir="ltr">
<div>
<p><i><b>
</b></i></p><h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210715_aki_erdelyi_fejedelem_volt_meg_nem_is_i_rakoczi_ferenc_emlekezete" target="_blank">Aki erdélyi fejedelem volt, meg nem is – I. Rákóczi Ferenc emlékezete</a></h1>
<div style="margin:10px 0px">2021. július 16. 17:57</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210715_aki_erdelyi_fejedelem_volt_meg_nem_is_i_rakoczi_ferenc_emlekezete" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20210715_aki_erdelyi_fejedelem_volt_meg_nem_is_i_rakoczi_ferenc_emlekezete</a></div>
<div> </div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_4247018645391467946gmail-articlecontent"><div>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nagyapja, apja, fia és felesége mellett méltatlanul háttérbe szorul
I. Rákóczi Ferenc személye,</b></span> aki Erdély vérzivataros évtizedeiben, a
nagypolitika hálójában élte rövidre mért, de így is kalandos életét.
Portrénk!</div></div>
<p><i><b>Paár Ádám írása</b></i></p>
<p></p>
<p>XIII. Lajos francia királyról (1610-1643) mondták, hogy nem volt
könnyű IV. Henrik fiának és XIV. Lajos apjának lennie. Ugyanez a mondás
illene a közel azonos korban élt, s<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> fiatalon meghalt I. Rákóczi Ferenc</b></span>re
is (<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>élt: 1645-1676), aki a lengyel korona után kezét nyújtó II. Rákóczi
György fia és a szabadságharcos zászlót fölemelő II. Rákóczi Ferenc
apja volt.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bár már apja életében fejedelemmé választották</b></span> I. Rákóczi
Ferencet (ezért is tisztelik meg az uralkodásra utaló „I.” jelzővel),
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>valójában soha nem ült az Erdélyi Fejedelemség trónján</b></span>. Portrénkban az
idén 345 éve elhunyt Felsővadászi Rákóczi Ferencre emlékezünk.</p>
<p>A Rákóczi család élete egy kész regény, amelyet egyszer majd át lehet
ültetni televíziós sorozatra is. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rákóczi Ferenc 1645. február 24-én
született II. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Báthory Zsófia
gyermekeként. Nem volt könnyű élete<span style="background-color:rgb(217,234,211)">, </span></b><b>mert éppen azokban az években
cseperedett föl, amikor </b></span>apja hibájából és nagyapja merész tervei miatt <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a „kincses” Erdély végromlása megkezdődött.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>II. Rákóczi György meggondolatlanul kinyújtotta a kezét a lengyel
korona felé </b><b>a svéd „özönvíz” (ahogyan Lengyelország svédek általi
megszállását nevezték)</b></span> vagy másként az északi háború (1656-1660) idején,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
amely a 17. századi Észak- és Kelet-Európa afféle világháborúja volt</b></span>,
hiszen tucatnál is több állam kapcsolódott be a harcokba. Rákóczi György
a svéd királlyal, a brandenburgi választófejedelemmel, a román
fejedelemségekkel és Bogdan Hmelnyickij kozák hetmannal szövögetett
terveket <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Lengyelország fölosztására.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Már apja, az öreg I. Rákóczi György, a „bibliás, őrálló fejedelem”
foglalkozott a gondolattal, hogy bebiztosítja családjának a lengyel
trónt. Amikor IV. Ulászló lengyel király meghalt, az öreg Rákóczi
segítséget ígért a Hmelnyickij vezette kozákoknak, cserében fia,
Zsigmond lengyel trónigényének <span style="background-color:rgb(217,234,211)">támogatásához</span></b><b>. A kozák hetman meg is
ígért minden szépet és jót</b></span>, sűrű utalásokkal egy korábbi lengyel és
magyar közös uralkodóra, Báthory Istvánra, aki „jóindulatával, mint
fiait szárnyával” betakarta a kozákságot.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/sztistvanterem/rakoczi_gyorgy.jpg" style="width:800px;height:1006px"></p>
<p style="text-align:center"><i>II. Rákóczi György: kalandor hadjárataival pusztulásnak tette ki Erdélyt</i></p>
<p> </p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az időközben meghalt Rákóczi Zsigmond helyett annak bátyja, II.
Rákóczi György elindult sereggel Lengyelországba 1657-ben. A fejedelmi
„szoknyakamarilla” (anyja, Lorántffy Zsuzsanna és felesége, Báthory
Zsófia) támogatta Rákóczi Györgyöt vállalkozásában. Ekkor egyetlen
gyermeke, a kis Rákóczi Ferenc tizenkét éves volt. Öt évvel korábban az
országgyűlés fejedelemmé választotta a kisfiút, természetesen apja és a
Rákóczi-hívek nyomására. A hadjárat csúfos kudarcba fulladt: a hősies
lengyel nemesi és népi ellenállás (amelyet Henryk Sienkiewicz gyönyörűen
megírt az <i>Özönvízben</i>)</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> kifárasztotta az erdélyi hadat, lengyel hívei elpártoltak Rákóczitól, </b></span><b></b>aki kénytelen volt szakítani a szintén kilátástalan helyzetbe került
svéd és kozák szövetségeseivel. Viszont <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a szultán által a lengyelek
segítségére küldött krími tatár had elfogta az erdélyi sereget, és
elhurcolta a Krím-félszigetre, nyomorúságos rabságra</b></span>. Rákóczi egyedül,
sereg nélkül, lengyel korona nélkül tért haza. Lengyelországba
induláskor katonái azt énekelték, hogy „levágott lengyel fejekkel
ékesítjük az mi fejeinket”, de még saját fejeiket sem tudták kimenteni a
tatár hurokból.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az erdélyi közvélemény nagy része nem bocsátotta meg Rákóczinak, hogy
kalandor vállalkozásával szeretteik a tatárok karmaiba kerültek, akik a
töröknél vadabb és rafináltabb kegyetlenségű nép hírében álltak. Az
országgyűlésen új fejedelmet választottak Rhédey Ferenc személyében.
Igaz, Rákóczi még visszakönyörögte magát a trónra, de Köprülü Ahmed
nagyvezír 1658-ban rátört Erdélyre, hogy véget vessen a Rákóczi-féle
uraskodásnak.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az oszmán-török hadak és a tatár csapatok elpusztították Erdély nagy részét.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Világos volt, hogy a Rákócziak csillaga leáldozott, így Ferenc
tényleges fejedelemsége is köddé vált.</b></span> Különösen, hogy 1660. május 22-én
II. Rákóczi György halálos sebet kapott az oszmánok ellen vívott
szászfenesi csatában. A szóbeszéd szerint a fejedelem egymaga 17 törököt
ölt meg, mielőtt megsebesülve le nem zuhant lováról. Vitézsége és
hősies halála, amely a kereszténység védelmezőjévé avatta, némileg
tisztára mosta nevét a kudarcos bel- és külpolitikától (A szászfenesi
csata Móra Ferenc <i>A rab ember fiai </i>révén bekerült az ifjúsági
irodalomba: a főhős, Szitáry Kristóf fiait segítő székely paraszt,
Pipitér három fogát ütötte ki Hajdár váradi pasának e csatában –
legalábbis az öreg Pipitér elmondása szerint).</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rákóczi Ferenc </b></span>kisgyermekként már fejedelmi cím birtokosa volt, és
kilátásba volt helyezve számára a lengyel korona is, amelyet apjától
örököl –<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> egyszeriben ott állt a 15 éves fiatalember, számkivetetten,
fejedelemség és korona nélkül. 1661-ben Báthory Zsófia és fia a
Habsburg-uralkodó, I. Lipót védelme alá helyezték magukat, és mindketten
katolizáltak.</b></span></p>
<p>Báthory Zsófia esetében egyébként ez rekatolizálást jelentett, mert
kisgyermekként katolikus hitben nevelkedett, de Rákóczi Györggyel való
házassága miatt át kellett térnie férje és új családja hitére, a
református vallásra. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Sokat szenvedett anyósa, Lorántffy Zsuzsanna
református buzgalma miatt. Talán ezek miatt a rossz emlékek miatt
Báthory a kelleténél szigorúbb volt régi-új hitében: a kíméletlenül
üldöztette a protestáns prédikátorokat a Rákóczi-birtokokon. 1666-ban
Rákóczi Ferenc feleségül vette Zrínyi Ilonát, és a király kinevezte az
észak-magyarországi (ma Szlovákiában fekvő) Sáros vármegye örökös
főispánjává.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rákóczi bekapcsolódott a Wesselényi Ferenc nádor körül szerveződött Habsburg-ellenes összeesküvésbe.</b></span></div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Wesselényit, Lippay György esztergomi érseket és társait az
1664.augusztus 10-én törökkel kötött vasvári béke sarkallta
szervezkedésre</b></span>. A szeptember végén közzétett békeszerződésben <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Lipót
császár-király elfogadta, hogy Erdély török uralom alatt marad. A
szultán cserében megígérte, hogy Erdélyben nem ad menedéket a császár
ellenségeinek. A felek vállalták, hogy értesítik egymást a magyarok
ellenséges szándékairól. Érthető, hogy Rákóczi különösen elkeseredett,
hiszen a béke lehetetlenné tette reményei valóra váltását a
fejedelemségről, nem különben a török kiűzését az országból. A hazájuk
sorsán búslakodó főurak egymás közötti levelezgetése, valamint
tárgyalásai ugyanazon téma körül forogtak: valamit tenni kellene. </b></span>Titkos
tárgyalások kezdődtek Murányban a Teleki Mihály vezette erdélyi
küldöttséggel. A Habsburgok ősellensége, Franciaország uralkodója, XIV.
Lajos irányában is megindultak a puhatolózások.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/sztistvanterem/zrinyi_ilona.jpg" style="width:607px;height:768px"></p>
<p style="text-align:center"><i>Zrínyi Ilona: az idősebb Ferenc felesége, az ifjabb Ferenc édesanyja, a munkácsi hős</i></p>
<p> </p>
<p>Emellett <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a szervezkedők követet küldtek a nagyvezírhez, azzal az
ajánlattal, hogy hajlandók elismerni az oszmán fennhatóságot, és évi
ajándékot fizetni. </b></span>Gyakran fejére olvassák az összeesküvőknek, hogy nem
voltak következetesek: az oszmánokkal kötött béke háborította föl őket,
ebből a helyzetből keresték a kiutat, és mégis készek lettek volna
elfogadni az oszmán uralmat. Ám érdemes tekintetben venni két dolgot: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az
összeesküvők nem mindegyike helyeselte ezt az irányt, és például
Vitnyédi István folyamatosan a francia-magyar szövetség tervét tartotta
napirenden, másrészt viszont számolni lehetett azzal – amire éppen
Zrínyi Miklós hadjárata mutatott rá –, hogy az oszmán hatalom katonailag
nem olyan erős már, mint korábban, vagyis idővel a tőle való
megszabadulást könnyűnek ítélték.</b></span></p>
<p>A Stubnyafürdőn, Sárospatakon, Murány várában és Munkácson rendezett
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>megbeszélések híre 1668-tól kiszivárgott</b></span>. Sajnos Wesselényi és Lippay
halálával ingatagabb jellemű emberek kerültek a szervezkedés élére.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A
nem túl szilárd határozottságú résztvevők egy része (Bory Mihály, Zrínyi
Péter, Nádasdy Ferenc) bevallotta az összeesküvést az udvarnak.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A bécsi kormányzatnak csupán az alkalomra kellett várnia, hogy lecsapjon az összeesküvőkre.</b></span></div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az alkalom 1670-ben jött el.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ekkor az összeesküvők elhatározták magukat a cselekvésre, a fegyveres
harcra. Két helyen, Horvátországban és Észak-Magyarországon tört volna
ki felkelés a tervek szerint. Rákóczi Ferenc, nem tudva semmit arról,
hogy már lelepleződtek, kirobbantotta a felkelést: gyűlést hívott össze
Sárospatakon, és elfogatta Tokaj parancsnokát</b></span>, Rüdiger von Starhemberg
grófot. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ám mire Rákóczi csapatai megkezdték a gyülekezést, levél
érkezett Zrínyi Pétertől, amelyben fölszólította: fejezze be az akciót. A
levelet a kancellár íratta Zrínyivel</b></span>. Ezzel az egész
észak-magyarországi <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szervezkedés kudarcba fulladt</b></span>, mielőtt igazán
kibontakozhatott volna.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Közben a horvátországi felkelés elbukott a
császári túlerő miatt.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Szigorú megtorlás következett. Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet
Bécsújhelyen, Nádasdy Ferencet Bécsben, Bónis Ferencet Pozsonyban, Hans
Erasmus von Tattenbanch grófot, stájer főurat Grazban fejezték le. </b></span>
Wesselényi, Lippay és Vitnyédi István ekkor már nem éltek.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Wesselényi
Ferencné Széchy Mária, a „murányi Vénusz”, aki kora egyik női
botrányhőse volt (egyebek között, mert férfi módra ülte meg a lovat)
szintén börtönbe került rövid időre.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rákóczi életét anyja 400 ezer forint váltságdíjjal mentette meg.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bevezették az abszolutizmust, a végvári katonaságot szélnek
eresztették, az adókat fölemelték, megindították az erőszakos
ellenreformációt, és az ország élére gubernátort, azaz kormányzót
neveztek ki</b></span>, Johann Caspar von Ampringen személyében. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A fiatal Thököly
Imre kicsúszott a császáriak hálójából, és nemsokára sok fejfájást
okozott a Habsburg-kormányzatnak. 1677 végén került a bujdosók élére,
miután azok fővezére, Teleki Mihály erdélyi főkancellár hadvezérként
leszerepelt</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rákóczi Ferenc, miután megégette magát, igyekezett bizonyítani
császárhűségét, ami nem ment könnyen: szíve inkább a bujdosókhoz
csúszott. Helyzetét megnehezítette, hogy maga is két tűz között volt.
Anyja és felesége politikai vitái megkeserítették a családi életet.
Ilona asszony hiába próbált közbenjárni anyósánál a protestáns
jobbágyaik és prédikátorok érdekében. A vallási gyűlölet kölcsönös
atrocitásokba torkollott.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A bécsi kormányzat protestáns lelkipásztorokat, prédikátorokat,
iskolamestereket hurcolt gályára, cserében a református bujdosók,
szélnek eresztett végvári vitézek, kardforgatáshoz értő kisnemesek és
hajdúk (akiket összességében kurucnak kezdtek hívni egy, a Dózsa-féle
keresztes mozgalomra utaló névvel) több helyen megölték a katolikus
papokat. A közbiztonság a császári zsoldosok és hivatalnokok számára
veszélyessé vált.</b></span></p>
<div>Az ország térképén lassan kuruc foltok alakultak ki, majd e foltok Északkelet-Magyarországon összeálltak egy egész területté.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Egyre-másra bukkantak föl a kurucok nevei a semmiből.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bécsben értetlenül kérdezték: Thököly? Faygel? Géczy? Absolon?
Görgey? Kik ezek az emberek? Lipót császár értetlenül állt a kérdés
előtt, mi a baja a magyar alattvalóinak – hiszen olyan jóságos volt,
hogy kétszáz misét tartatott a kivégzett összeesküvők lelki üdvéért, s
még jobb kezük levágására sem ítélte őket! Mindenesetre a megfélemlített
Rákóczi és bigottan ellenreformáció-párti anyja miatt nyugton
aludhatott.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona házasságából három gyermek született,
de csak ketten érték meg a felnőttkort</b></span>. 1672-ben született Julianna,
1676-ban pedig Borsiban <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy kisfiú, aki apja után szintén a Ferenc
keresztnevet kapta. Belőle lett a későbbi II. Rákóczi Ferenc.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem sokkal fia születése után I. Rákóczi Ferenc meghalt. Zrínyi
Ilona, anyósa heves tiltakozása ellenére, hozzáment a nyalka Thököly
Imréhez, aki új, minden addiginál tömegesebb Habsburg-ellenes
szervezkedés élén találta magát.</b></span></p>
</div>
</div>